Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)
1967-04-16 / 89. szám
J* Uj szín, új levegő, új tartalom A szovjet film 40 esztendeje Magyarországon Hevesy Iván, a Nyugat 1927. januári számában így köszöntötte a Magyarországon bemutatott első szovjet filmet: „1926 december huszonharmadika emlékezetes ünnepnapja volt a magyar filmkultúrának, mert akkor jelentek meg Budapesten az első orosz filmek, hogy új színt, új levegőt és új tartalrpat hozzanak °z addigi filmek sablonjai és unottságai után ... Az orosz film, mint az elsők között bemutatott Szentpétervári kurir is mutatja, nem a külső látványos pompával akar hatni, hogy eltakarja a sivár tártálmatlansá- got, mint a legtöbb amerikai film és nem is beállítási bravúrokkal, agyonkínzott iátékkal, mint a német filmek átlaga, hanem lél'-kk''1 és éi '"•'ábrázolásának mélyértelműségével". Ilyen szép prológus egvetlen ország filmművészetét sem köszöntötte Magyarországon. S ha meggondol iuk, hogv ezt 1927-ben a Tanácsköztársaság bukását követő nyolcadik esztendőben írták, amikor a hivatalos cenzúra árgus szemekkel figyelt minden híradást, amely a evőztes proletárforradalom országából, s Szovjetunióból érkezett, akkor ezek a sorok különös figyelmet érdemelnek. Pedig a nálunk bemutatott első orosz-szovjet filmek még nem a forradalmi átalakulás nagy korszakáról, a forrongó társadalmi változásokról adtak hírt. Mesejátékok, regények elevenedtek meg a mozivásznon. De már ezekben a filmekben is mély és szuggesztív humanizmus sütött át; az emberábrázolásnak olyan megkapó pillanatait láthatták a nézők, amelyek a kapitalista országok filmterméséből jórészt hiányoztak. HAMISÍTÁS, TILALOM Pudovkin és Eizenstein korszakos nagy alkotásai a Dzsin- gisz kán és a Patyomkin páncélos. A szovjet filmművészet hírnevét és tekintélyét világszerte megalapozták, a filmrendezők nemzedékei a korszerű filmművészet alapjának tekintették és tekintik ma is ezeket a remekműveket! A Dzsingisz kán magyarországi bemutatóján páratlan hamis! tás történt. Pudovkin művét „hazafias” propagandával „kiegészítették” ... A film végén feltűnt „Csonlca-Magyarország” térképe. Az akkori hivatalos kultúrpolitika nem zárkózott el az orosz-szovjet filmek bemutatása elől, (nem zárkózhatott, hiszen Berlintől New Yorkig ezeknek a filmújdonságoknak hírétpl volt hangos a világ!) — de ilyen arcátlanul hamisított. A Patvom- kin páncélos. Eizenstein remekműve megérkezett ugyan Budapestre, bemutatására azonban nem kerülhetett sor. „Ezek a képek — olvashatjuk a filmet betiltó egykori jegyzőkönyvben, — a legrombolóbb téveszmék ügyes terjesztését kívánják előmozdítani a polgári demokrácia részben gyanútlan, részben amúgy is fertőzött közvéleményébe ...” SOK ARCŰ MŰVÉSZET és a polgárháborúról készült filmek, mint például a Lenin októbere, a Lenin 1918, a Viborgi városrész, A puskás ember, A nagy hazafi, a Csapajev és mások. Ezek a filmek — olykor húsz-harminc év távlatából — drámaian idézték fel a győztes forradalom nehéz napjait, azokat az egyszerű embereket, akik a bolsevikok útmutatásaival kivezették hazájukat a cári elnyomás sötétségéből. Emberi, megkapó és emlékezetes volt az a portré, amelyet Mihail Romm, Szergej Jutkevics, Trauberg-Kozincev és más rendezők Leninről megrajzoltak. A nagy történelmi tablók mellett szinte megszámlálhatatlan azoknak a filmeknek műfaja, amelyek a Szovjetunió filmstúdióiból hozzánk érkeztek. Emlékezetesen szép balettfilmeket, izgalmas kémfilmeket, derűs és 5 rónák us fii 1 m v í g j á tékák a t; köny- nyed és szórakoztató zenés film- revűket, mesejátékokat és cirkuszfilmeket, nagy lélegzetű filmtrilógiákat, klasszikus regények és drámák filmváltozatait láttuk. Valamennyire talán már nem is emlékszünk, de ezeknek a filmeknek sokaságából mégis összeáll az a kaleidoszkóp, amelyben a szovjet filmművészet minden színe felvillan. MEGÚJHODÁS ismertük. De a Csendes Don, a Hétköznapi fasizmus, a Tiszta égbolt, a Ballada a katonáról a nézők százezreiben keltett visszhangot, nem utolsó sorban őszinteségével, azzal az eltökéltséggel, amellyel a szovjet filmművészet legikiválóbbjai ma is „lélekkel és az életábrázolás mélyértelműségével” közelítik meg ,ezt a művészetet. FELÚJÍTÁS, ŰJ BEMUTATÓK A következő hetekben, hónapokban szerte az országban megemlékeznek a szovjet filmművészet fél évszázados történetéről. Felújítják a régebbi filmeket (egyebek között G. Alekszand- rov pompás, látványos vígjátékát, a Cirkusz-t. M. Romm izgalmas, polgárháborús történetét, A sivatagi 13-akat, stb.). és bemutatják a legújabbakat, köztük Sz. Bondarcsuk monumentális vállalkozását is: a Háború és béke eddig elkészült három részét. A fiatal nézők előtt is feltárulkozik ennek a sajátos ívű filmművészetnek legrokon- szenvesebb, s egyben legmarkánsabb vonása, amely — Hevesy már idézett szavaival —, új színt, új levegőt és új tartalmat hozott. BÁNOS TIBOR VIHAR BÉLA: Önarckép 1945 Most kezdünk el majd élni... — szólottám meghatott hangon az asszonyomnak, s amint hajnalodon, holtakra emlékeztem, akik e pillanat szomjával szálltak sírba, s feküsznek föld alatt. Mi megmaradtunk — mondtam. Szemembe könny szökött, szívembe csend, merengés, majd láng és rom között már új ízét éreztem az elfelcdt szavaknak: jövő, ember, igazság... — zsendültek, felfakadtak, így szárnyalt fel a reggel, hulló ködeivel. Ha elfelejtenélek, nyelvem apadjon el. Motyónkkal, hazafelé, húztam a taligát: kislányom a nyakamban, zászlómon a világ. PIHENŐ KISFIÚ Volt egy időszak a szovjet filmgyártás történetében is — a negyvenes évek vége, az ötvenes évek eleje —, amikor a sematikus szemlélet érzékenyen érintette a filmművészetet. Szerencsére ez az időszak rövid ideig tartott, hogy aztán az idősebb és a fiatalabb nemzedék összefogásából megteremtődjék a szovjet filmművészet új korszaka. Magyarországon kevés külföldi filmnek volt annyi látogatója, mint Kalatozov: Szállnak a dar- vak című, költői szépségű alkotásának, amelyben Tatjana Sza- mojlovát, ezt az azóta világhírűvé vált művésznőt megÉRSEKUJVÁRI LAJOS: Téli este nem rajzol kört már a lámpa fénye, a csendben villog minden, mintha égne. verset súg fülembe most a kályha, régi emlék éled bennem fájva, egy cl nem csókolt csók, és mégis, mégis róla kattog még az írógép is, hozzá száll a dal, az üzenet... S egy-két emlékmorzsát a tűzre vetek. Mohácsi Regős Ferenc rajza. 1945. februárjában a Rákóczi úti Urániában mindjárt az első alkalommal szovjet filmet, az Oreli csatá-t vetítették. Ettől kezdve, napjainkig otthonosak nálunk a szovjet filmek. A fővárosban éppúgy, mint vidéken. 1945-től 1965-ig, húsz éven át 700 orosz nyelvű, vagy magyarra szinkronizált szovjet filmet mutattak be filmszínházaink. Több millió nézőjük volt hazánkban a szovjet játékfilmeknek. Legsikeresebbek a húszas-harmincas évek alkotásai voltak, javarészt az Októberi Szocialista Forradalomról Szép szál, magas gascognei legény volt Flambeau, de ritkaság- számba menő termete még nem lett volna elég ahhoz, hogy akkora hírnévre tegyen szert. Mert híresebb volt a német császárnál is. A maga korában ugyanis a három földrész legrettegettebb betörőjeként ismerték. Ezért, amikor Valentin, a párizsi rendőrfőnök megtudta, hogy Flambeau valamilyen katolikus kongresszusra Londonba utazott, (ki tudja hogyan akar. majd ott hasznot húzni?) kapta magát és ő is átkelt a csatornán. A vonatozás Doverből Londonba elég eseménytelenül telt, legfeljebb a vele szemben ülő két papocs- ka látványa szórakoztatta el Valentin rendőrfőnököt. Az egyik akkora volt, hogy alig fért el a pádon, társa viszont zömök, alacsony, kerekképű emberke, a derekáig is alig ért fel. Londonba érve első útja a Scotland Yardhoz vezetett, bejelentette szándékát, hogy elfogja Flambeaut és szükség esetére segítséget kért. Aztán betért egy kávéházba, kényelmesen szürcsölgetni kezdte a barna italt, de az első korty után bosszankodva tette le: a kávéja sós volt. Jobban megnézte a tartót, melyből az előbb két kanállal tett a csészéjébe. Nem kétséges: cukortartó volt az. Ezek után megvizsgálta a sószórót, megízlelte a benne lévő kristályos port, s az bizony csakugyan cukor volt. Szólt a pincérnek, miféle buta tréfa ez, hogy kicserélik a cukor- és sótartó tartalmát. A pinC. K. Chesterton: 4 kék k cér azonban nem értette a dolgot. Majd a homlokára csapott, mintha hirtelen eszébe jutott volna valami. — Bizonyára az a két pap csinálta, akik a falhoz vágták a levest A pincér olasz származású lévén, Valentin arra gondolt, hogy „a leves falhoz vágása” valamiféle olasz szólás-mondás. De a pincér az egyik asztal fölött a falon sötétlő barna foltra mutatott. — Igen, uram, két pap járt nálunk ma reggel, csendes, tisztességes külsejűek. Ettek, fizettek, de az egyikük hátra maradt, s mikor a társa már a sarkon túl járhatott, fogta és a falhoz csapta a levesestányért. A detektív felpattant és elhatározta. hogy követi ezt a két rejtélyes embert. A pincér szerint a Carstairs utca felé vették útjukat, ezért ő is arra indult. Egy gyümölcsbolt előtt haladt el, s észrevette, hogy a narancsok közé kis táblácskát szúrtak: „frissen pörkölt amerikai mogyoró” az amerikai mogyorós ládában pedig egy másik felirat hirdette: „két narancs egy penny”. Valentin rögtön megállapította: már találkozott hasonló humorral, s a gyümölcsárushoz fordult, hogy többet is megtudjon a dologról. — Nem látott véletlenül két papot errefelé? — De láttam, és ha maga a barátjuk, vagy ismerősük, akkor mondja meg nekik: szétverem a fejüket ha megint erre merészkednek. — válaszolta a gyümölcskereskedő indulatosan. — Nemcsak a táblákat cserélték ki az átkozottak, hanem felborították az almásládáimat is... — Merre mentek? — vágott közbe Valentin. — Felszálltak a sárga buszra, Hampstead felé. A közelben posztoló rendőrhöz lépett, felmutatta igazolványát. — Kérem, küldjön két embert, és csatlakozzanak hozzám. Másfél perc múlva egy polgáriruhás detektív és egy rendőr követte a francia rendőrfőnököt. Eligazítást kértek, de Valentin csak ennyit mondott: — Majd elmagyarázom az omnibusz tetején. — De uram, taxival négyszer olyan gyorsan célhoz érnénk! — Igen, ha tudnánk, hová tartunk. Ha tudod, hogy az embered miben sántikál, akkor előzd meg, de ha azt akarod megtudni, hogy mi a szándéka, akkor maradj mögötte. Kövesd, s állj meg, ha ő megáll. Most semmi mást nem keresünk, csak valami jelet. Úgy tűnt, hogy a sárga busz már órák óta kapaszkodik fel a dombra. Valentin csöndben, figyelmesen ült, a két angol pedig majdnem elszunyókált. Aztán hirtelen Valentin talpraugrott, vállon ragadta két emberét, és rákiáltott a sofőrre, hogy álljon meg. — Ott a megoldás — kiabált a főnök — ott, annál a betört ab- lakú üzletnél. — Milyen megoldás? Milyen ablak? — kérdezték megütődve a kísérői. — Mi a bizonyítéka annak, hogy a betört ablak kapcsolatban van a papokkal, akikről ön beszélt? — Bizonyíték? Tálán semmi köze sincs egymáshoz a két dolognak, mégis meg kell próbálnunk —* szólt és belépett a törött ablakú helyiségbe, amely történetesen ismét egy étterem volt. Ebédet rendelt magának és a két angolnak, s megkérdezte a pincért: — Mondja, mikor tört be az ablaküvegük? — Ö, ez nagyon különös történet uram. Betért hozzánk két pap, egy magas, meg egy alacsony, kerekképű. Ez az utóbbi nagyobbacska csomagot cipelt magával barna csomagolópapírban és kéretlenül is mesélte mindenkinek, hogy az valami drága kincs, színezüst kereszt nagy kék kövekkel. Azután felálltak. A magasabbik kiment, az alacsonyabbik fizetett, s elindult 6 is kifelé. Épp az ajtónál lehetett, amikor észrevettem, hogy a pénz háromszor annyi volt, mint az elfogyasztott ebéd ára. Szólni
