Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

1967. április 16. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSAG s A tömött ablaktól Az 50. évforduló tiszteletére a pótmamáig Ha törik, Egyre általánosabb, természe­tessé vált, hogy a férj, és a fe­leség is dolgozik. így jobb a csa­lád anyagi helyzete, de meg­sűrűsödnek a gondok is. Főként a háztartás gondjai, melyet min­denki úgy szeretne megoldani, hogy a lehetőségekhez képest minél kevesebb időt vegyen igénybe. Vegyük számba, mit kell egy családnak a munka be­fejeztével elvégezni: takarítás, bevásárlás, főzés, mosás, egy­szóval a második műszak meg­szokott tennivalói. Az életszín­vonal emelkedésével egyenes arányban megnövekedtek az ál­talános emberi igények. Termé­szetesen a szórakozás, művelő­dés igénye is. De jut-e mindenre ideje a családnak, ha csak ma­gára van utalva? Még akkor sem, ha a férj részt vállal a má­sodik műszak gondjaiból. Mert a mindennapi tennivalókhoz előre kiszámíthatatlan, betervezetlen problémák jönnek: elromlik egy háztartási gép, kitörik az ablak, elszakad a cipő, vagy a haris­nya... és folytathatnánk tovább a sort. Éppen ezek a problémák kö­vetelik meg egyre sürgetőbben afc új szolgál tartások bevezeté­sét, a meglévők kiszélesítését, tökéletesítését. Szekszárdi, fő­ként a gyors iparosodás követ­keztében a többi megyeszékhely­hez hasonló rangú várossá nő. Vajon a szolgáltatások lépést tartottak-e ezzel a fejlődéssel? Riportsorozatunk mottója tu­lajdonképpen apropó is. Szek- szárd helyét az ország más vá­rosai, megyeszékhelyei között na­gyon sokféleképpen vizsgáltuk már, jutottunk jó, vagy elszomo­rító megállapításra. Most a szol­gáltatásokat vesszük sorra. Nem csak összehasonlítást akarunk tenni, hiszen a helyi sajátos kö­rülmények olykor egészen mást, az általánostól eltérőt követel­nek. Csupán egyetlen mérce le­het: a ma élő városi ember igé­nye. — Azonnali javítást vállal­nak? — Igen. De csak ha nagyon sürgős, és egészen kis javításról van szó. — Egyébként mikorra készül el? — Legkevesebb egy hét. Ilyen­kor nyáron. Télen nagyobb a forgalom, akkor a dupláját kell várni. Megszokik, vagy... A beszélgetés a Kövendi Sán­dor Cipész Ktsz egyetlen szek­szárdi átvevőhelyén zajlott le. Bármennyire eldugott helyen van, nem szükséges közelebbről meghatározni, mindenki tudja, hol van, még az északi és déli kertvárosban lakók is. Egyéb hí­ján ők is oda járnak. Az ajtón többször javított tábla: nyitva- tartás reggel héttől háromne­gyed hatig. A közelebb lakók szerencsések, még odaérhetnek munkaidő után. A többiek csak leleményességükre vannak utal­va. — Nem kellene módosítani a nyitva tartási időt? — Nem. Megszokták már — mondta az átvevőnő. Ilyenformán napi két órát is tarthatnának nyitva. A cipőt va­lahol úgyis meg kell javíttatni. A jelenlegi beosztással nemhogy levennék a dolgozók válláról a terhet, hanem megduplázzák. Ar­ról a kiadós sétáról jiem is be­szélve, amelyet a paciensnek a város túlsó végéről kell meg­tennie az egyetlen átvevőhelyig. * A helyzet még komplikáltabb, ha ne adj isten, valahol kitö­rik az ablak. Hova forduljanak? A város egyetlen üvegező kis­szakad ... iparosa nem vállal helyszíni ja­vítást, rengeteg a munkája. Ala­pos helyismerettel, és némi után­járással kideríthető, hogy a Szekszárdi Szakály-testvérek Épí­tőipari Ktsz is vállal iyen mun­kát. Most már csupán annak a függvénye a javítás, hogy mennyire elfoglaltak, hogy áll­nak anyag dolgában. ők a hely­színre is kimennek: reggel fél nyolctól, délután fél ötig, tehát munkaidőben. Nagy Tibor meg­rendelése akadt először a ke­zünkbe. Április 8-i keltezésű. — Oda még nem tudtunk ki­menni. Nem is tudom, hogy mi­kor sikerül. Mindketten dolgoz­nak, és csak öt óra után vannak otthon. Egyébként elég gyorsan sor kerül mindenkire — mondja Keserű Sándor részlegvezető-he­lyettes. — Mégis, mennyit kell várni? — Két-három nap, ha van anyag. A megrendelőlapok halmaza gyanúsan vastag. Találomra ki­emelünk néhányat. íme: Szűcs Ferenc, Bakta. Egy ablak be- üvegezését rendelte meg. Dátum: 1966. november 29. Egy másik: 1966. november 3. Úgy véljük, ehhez nem kell kommentár. * Tíz asszonyt kérdeztünk meg, találomra. Azt szerettük volna megtudni, igénybe veszik-e a szolgáltató ktsz takarító részle­gét. Mind a tizen visszakérdez­tek: — Ilyen is van? Felkerestük a szolgáltató ktsz főkönyvelőnőjét is, aki így tájé­koztatott bennünket: — Egyelőre még van. De szó­ba került már, hogy megszün­tetjük. A lakosság nem igényli, a vállalatoknak pedig kifizető­dőbb, ha saját állományukba ve­szik vissza a takarítónőket. Hol a villanyszerelő ? Naponta többször cseng a te­lefon a DÉDÁSZ szekszárdi iro­dájában. Ha kiolvad a biztosíték, elromlik- a kapcsoló vagy a kon­nektor, új vezetéket kellene be­vezetni, magától értetődően a DÉDÁSZ-t hívják, ök azonban nem vállalják a munkát, csak abban az esetben küldenek sze­relőt, ha az oszlopon olvad ki a biztosíték. Ezt is csak este nyolc óráig. Ha ezután történik a ..bal­eset” reggelig sötétben marad a család. Ha az előzőkben említett kisebb javításokról van szó, a szekszárdi viszonyokat kevésbé ismerő ember törheti a fejét, mitévő legyen. Arra talán gon­dolni sem mer, hogy egy építő­ipari ktsz keretén belül dolgozik apró javításokat vállaló villany- szerelő. Pedig a Szakály-testvé­rek Építőipari Ktsz két embert állított be az ilyen jellegű mun­kák elvégzésére. Egyelőre keve­sen veszik igénybe e szolgálta­tást, valószínűleg azért, mert nem tudnak róla. Nem így a vízvezetékszerelő részlegnél. Itt kevésnek mutatkozik a két em­ber, annyi a megrendelő. A ja­vításra a bejelentés sorrendjében kerülhet csak sor, kivéve a cső­repedést. * A nők szinte mindennapos problémája, a harisnya-szemfel- szedés, megoldott. A szolgáltató ktsz például a női fodrászüzlet­ben vállal munkát, így a nők két Mottó: egy város rangját a szolgál­tatások mérve, fejlettsége is f ém- jelzi legyet üthetnek egy csapásra. Szépítkezés közben elkészül a harisnyájuk. Ezenkívül a város­ban több helyen foglalkoznak szemfelszedéssel. Maszek — de milyen ? A bútorjavítás már jóval kö­rülményesebb. Gyakorta meg­esik, hogy eltörik a fotel kar­fája, meglazul a szék lába. Hely­rehozására a Faipari Vállalat lenne hivatott. El is vállalják a munkát. Csakhogy a vállalat árutermelő üzem. s így elsődle­ges érdeke a tervteljesítés. Ez azért kellemetlen, mert a város­ban egyetlen bútorasztalos sincs, aki javítást, vagy átalakítást vál­lalna. Fényképész viszont kettő is akad, a FÉNYSZÖV-ön kívül. Úgy hírlik, a közeljövőben még egy fotográfus részére adnak működési engedélyt. Ez viszont egyáltalán nem indokolt. A GELKA-nál nem saját ké­nyelmüket nézve határozták meg a munkaidőt. Ezt bizonyítja az is, hogy a vállalat telefonosának hibabejelentéskor, ez az első kér­dése: milyen időpontban menjen a szerelő? A javítások ütemét gyorsították: ha délelőtt tíz óráig valaki bejelenti, hogy 'hibás a készüléke, még aznap felkeresi a szakember. Kívánságra a hi­bás készülékeket, háztartási gé­peket saját gépkocsival be- és visszaszállítják. A javítási idő általában két-három nap. Hasonló figyelmességet tapasz­taltunk az OFOTÉRT-szaküzleté- ben is, ahol a bonyhádi járás kivételével, az egész megyét ki­szolgálják. Szemüvegcsere, vagy új készítése, minimális idő alatt történik, ha nem különleges üvegből készül. A vidékieket előnyben részesítik, hogy meg­kíméljék őket az ismételt utaz­gatástól, költségektől. Ékszerek javításával, készítésé­vel senki sem foglalkozik a me­gyében. Ilyen jellegű problémák­kal Pécsre, vagy Budapestre kel­lene utazni a megrendelőnek. Az Őrá és Ékszer Nagykereskedelmi Vállalat erre is megoldást talált. A javítandó ékszereket a szek­szárdi üzletben átveszik, és két- három hét múlva ugyanott, ké­szen átveheti a tulajdonos. Ez semmilyen többletköltséget nem jelent. * Riportsorozatunk megírása so­rén nagyon sok segítőtársunk akadt. Szekszárdi dolgozók, ér­dekeltek. akik saját esetüket el­mesélve adalékot szolgáltattak a a helyzet pontos vázolásához. Bizonyára nemcsak azok rendel­keznek jó és rossz tapasztalatok­kal, akikkel találkoztunk, beszél­tünk, hanem olvasóink közül még jó néhányan. A témával kapcso­latos javaslataikat, leveleiket szí­vesen fogadjuk. (Folytatjuk) n. KÓNYA JÓZSEF— FERTŐI MIKLÓS A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére indított munkavérsenybe egymás után kapcsolódnak be az ipari, mező- gazdasági üzemek kollektívái. Tervek, elképzelések születnek arról, hogyan termelhetnek ínég gazdaságosabban, hogyan hasz­nálhatnak ki újabb és újabb le­hetőségeket. Ilyen tartalmú az a vállalás is, amellyel a tanácsi építőipari vállalat gépcsoportjá­nak MHS-brigádja készül októ­ber ünneplésére. A mélyépítő részleg által hasz­nált bitumenszóró berendezés ál­landóan lefoglal egy pótkocsit. Ezt a berendezést a brigád úgy alakítja át, hogy az, gépkocsira fel-, majd pedig leszerelhető le­gyen, amikor a használatára szükség van. A pótkocsit így át lehet adni a szállítási csoport­nak, és eredeti rendeltetésének megfelelően használni. Ezzel a módszerrel egyrészt állóeszköz- megtakarítást érnek el, másrészt pedig a szállítóeszközök számát növelik. A vállalat pótalkatrészek hiá­nyában már hosszabb idő óta nem tudja használni az NDK- gvártmányú. robbanómotoros vib- rolapokat. A brigád ezeket a gé­peket úgy alakítja át, hogy is­mét üzemképesek legyenek, és fel lehessen használni azokat a földmunkák végzésekor szüksé­ges tömörítésre. Ezeken kívül a különböző épí­tőipari gépekhez nehezen be­szerezhető alkatrészek pótlását felújításokkal oldják meg, hogy azokat a munkahelyeken bizton­ságosan üzemeltethessék. így a javítási költségeket csökkenteni tudják, a gépek pedig nem es­nek ki hosszabb időre a terme­lésből. A gépcsoportnál dolgozó MHS- tagok ezenkívül patronálják a repülőklubot, gépeinek — csör- lőaggregátok, szállító berendezé­sek — javításához segítséget nyújt. Az MHS-brigád a vállalat gazdasági és politikai nevelő­munkát is vállal, ugyanúgy, mint a pártkongresszus tiszteletére in­dított munkaversenyben. A vállalat asztalosüzemének MHS-brigádja — amely szintén elismerésre méltóan teljesítette kongresszusi vállalását — fel­ajánlásának tartalma az, hegy­közük alól csak kifogástalan mi­nőségű munkák kerülnek ki, a szekszárdi kétszer tizenkét laká­sos bérbázhoz, a Simon tornyai labdaüzemhez, a gvulaji kultúr- házhoz. a dombóvári bisztróhoz, a bonyhádi 18 lakáshoz és más, fontosabb építkezésekhez, határ­időre, vagy határidő előírt. Az MHS-alapszervezet és a felsőbb szervek anyagainak, eszközeinek karbantartásához társadalmi munkában nyújtanak segítséget. Programot adni 96 fiatalnak... zakályt - nem lehet a nagy lélekszámú közsé­gek közé sorolni, ezért lepett meg Dobos Györgynek, a fia­tal KISZ-titkárnak a kijelen­tése: — Szervezetünknek kilenc­venhat tagja van jelenleg. Ilyen létszámmal kevés KISZ-szervezet tevékenykedik a megyében, és főleg, kevés községi.... — Két héttel ezelőtt még csak hatvannyolcán voltunk — folytatja a titkár —, de időközben az általános iskola nyolcadik osztályából, az út­törőkből kaptunk utánpótlást. Vannak olyan vélemények, hogy a falusi KlSZ-szerveze- tek nem tudnak eléggé von­zó, szórakoztató programot adni a fiataloknak, azok nem tudják kihasználni szabad ide­jüket. No, és Szakályban? — A legnagyobb gondunk az, hogy helyiséget nehezen tudunk ennyi fiatalnak adni. A jelenlegi kultúrház kicsi, azt is lefoglalja a mozi, az új pedig csak két-három év múl­va épül meg, talán. Addig is a termelőszövetkezet adott helyiséget, amelyet klubnak rendeztünk be. Nagyon nagy segítséget jelentett számunkra a termelőszövetkezettől ka­pott hatezer és a községi ta­nácstól kapott 1500 forintos támogatás. Ebből új lemezját­szót, erősítőt vásároltunk. — A klub, a táncestek, ki­elégítik a fiatalokat? — Nem. Van például egy barkácsoló szakkörünk, amely' Márkovics György politechni­kai tanár irányításával műkö­dik. Készítettek már a KISZ- nek könyvszekrényt, asztali lámpákat, hangfalat a zene­karunknak. Most, az októbe­ri forradalom évfordulójára maketteket készítenek azok­ról a létesítményekről, ame­lyekkel a felszabadulás óta gyarapodott a község. — Tehát zenekar is van? •— Igen, hattagú. Köztük jó­magam is. Úgy is nevezhet­ném: alkalmi vagonrakó bri­gád. Ha a termelőszövetkezet­nek valami olyan szállítmány érkezik, amelyet az állomáson sürgősen ki kell rakni, akkor a munkába beszáll a zenekar mert valamennyiünket gyor­san meg lehet találni. A ke­resetet természetesen a szer­vezet kasszájába fizetjük. — A tánccsoportnak most vásárolunk új csizmákat. Meg­érdemlik, megnyerték a járási versenyt. Ebből a sikerből ki­indulva, június-júliusban sze­retnénk egy járási találkozót rendezni, megfelelő program­mal. — Mi van még a KISZ „tar­solyában?” — A termelőszövetkezettel szerződést kötöttünk cukor­borsószedésre, kéveösszehor­dásra. Vállaltunk parkosítást, közreműködünk járdaépítés­ben, fásításban. Az úttörők­kel közösen védnökséget vál­laltunk a sportpálya felett. Ebből a programból már több dolgot megvalósítottunk. — Természetesen nem ha­nyagoljuk el a politikai okta­tást, hiszen a KlSZ-konftresz- szusra készülődés során — és egyébként is — a politikai munkának nagy szerepe van. A pártkongresszus anyagát tanfolyamon dolgoztuk fel, amelynek rendszeresen negy- venöt-ötven résztvevője volt. Ehhez kapcsolhatom a haza­fias nevelés különböző mód­szereit is. Ennek egyike lesz az a harci túra, amelyet a jö­vő vasárnap rendezünk. Eb­ben ötfős csapatok indulnak, lesz benne terepfutás gázálarc­ban, lövészet, különböző ügyes­ségi számok. Ezt az MHS-sel közösen rendezzük. azonkívül működik még sakktanfolyam, lehető- J ség van az asztaliteniszsport j űzésére... Mindehhez még hozzátartozik az, hogy a ki- I lencvenhat szakályi KISZ-tag közül közel hatvanan eljár­nak a faluból; diákok, ipari tanulók, munkások Tamási­ban, Högyészen, de esténként, vagy a hét végén otthon vár­ja őket a KISZ-szervezet. Ke­restek, találtak, teremtettek maguknak a községben szóra­kozási lehetőségeket... BI.

Next

/
Thumbnails
Contents