Tolna Megyei Népújság, 1967. április (17. évfolyam, 77-101. szám)

1967-04-16 / 89. szám

2 TOLVA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. április 18. A Gazdasági Bizottság határozata a vállalatok nyereségadójáról és anyagi érdekeltségi rendszeréről A Gazdasági Bizottság a gaz­daságirányítási reform bevezeté­sével összefüggésben határozatot hozott a vállalatok nyereség­adójának és anyagi érdekeltségi rendszerének elveiről. Mint a Pénzügyminisztérium­ban az MTI munka,társának el­mondották, 1968. január 1-től a gazdasági élet szabályozásónak egyik eszközeként a vállalatok­nál új adózási formákat vezet­nek be, s az adó kifizetése után fennmaradó összegeket a válla­latok tartalékalapként, továb­bá részesedési és fejlesztési alapként használhatják fel. A vállalatok az illetményadó, a társadalombiztosítási járulék, a forgalmi adó és az esJjközlekötésd járulék jövedelemelvonási for­máin kívül nyereségadót, bizo­nyos helyeken pedig termelési adót is fizetnek. A termelési adó a vállalatoknak viszonylag szűk körét érinti. Ennek az adónak az a célja, hogy az új mecha­nizmusban a sajátos természeti és termelési feltételekből szár­mazó, járadék jellegű jövedel­meket elvonják. Abban az eset­ben is alkalmazzák, ha a tár­sadalmi ráfordítás, vagy a kü­lönösen Tcedvező külkereske­delmi árak aránytalanul növelik a vállalat jövedelmét. A válla­lati termelési adó részletes sza­bályait és alkalmazásának körét azonban úgy kell meghatározni, hogy a vállalatok érdekeltek le­gyenek a jövedelmezőbb' termé­kek gyártásában, hazai és kül­földi értékesítésében. Valamennyi vállalatot érint a progresszív nyereségadó-rendszer, amit ugyancsak január 1-től. ve­zetnek be. Mint elnévezése is ki­fejezi, ezt nyereségük után fi­zetik a vállalatok. Az élv az, ha a két vállalatnál a nyerétóg, s az ehhez felhasznált bér és egyéb eszköz mennyisége is azo­nos, akkor a nyereségadó szem­pontjából is egyformán bírálják el őket. Ezért a nyereségadó, a nyereség és a bérek, illetve a lekötött anyagi eszközök arányá­ban változik. Arra ösztönöz te­hát, hogy minél kevesebb rá­fordítással minél nagyobb nye­reséget érjenek el az üzemek. Egyébként a termelési és nyere­ségadózási rendszert egymással s az egyéb ár- és pénzügyi in­tézkedésekkel — például az álla­mi visszatérítéssel, a beruházá­sok finanszírozásával —, úgy hangolják össze, hogy a vállala­tokat érdekeltté tegyék a nye­reség növelésében. A Gazdasági Bizottság irány­elvei kitérnek az adózás után visszamaradó összegek, ezen be­lül a tartalékalap, a részesedési és fejlesztési alap felhasználá­sának kérdéseire. A részesedési alapból kell .ki­egészíteni a személyi jövedelme­ket, ebből emelik a:, béreket, fi­zetik a prémiumokat, jutalma­kat, az év végi részesedést. Eb­ből fedeznek egyes közvetett juttatásokat is. 1968-ban a ré­szesedési alap induló összegének kiszámításánál az 1967-re el­számolt és esetleg . a korábbi évekről tartalékolt ■■ összegeket (nyereségrészesedést, prémiumot, igazgatói alapot) kell figyelembe venni. Az iparágak közötti bér­aránytalanságok elkerülése ér­dekében 1968-ban legfeljebb négy százalékkal szabad égy-egy vál­lalaton belül emelni az átlag­bért. Más jogcímen azonban korlátozás nélkül lehet növelni a személyi jövedelmet a része­sedési alapból. A vállalatfejlesztósá alap az új mechanizmusban a nyereség egy részéből és az amortizáció meghatározott hányadából jön létre. Ebből finanszírozzák a vállalati beruházásokat, bele­értve a szociális és jóléti létesít­ményeket, ebből növelik a forgó­alapot és törlesztőnek különféle fejlesztési hiteleket, fizetik a kommunális adót. A nyereségből a vállala/ti koc­kázatok fedezetére tartalékala­pot is létesíteni kell. Szükség esetén ebből egészíthetik ki a részesedési és vállalatfejlesztési alapot, egyenlíthetik ki az eset­leges veszteségeket. A tartalék- alapnak egy meghatározott szin­tet el kell érnie, utána már nem lesz kötelező a további nö­velése. Mivel a vállalatok az új gazdasági mechanizmus első esztendejében még nem rendel­keznek tartalékalappal, az 1967. évi vállalatfejlesztési alapjuk­nak a jelenlegi szabályok szerint zárolt hatvan százalékát tarta­lékalapba kell helyezni. A pénzügyminiszter moslt ké­szít előterjesztést arra. hogy a vállalati alapokat milyen módon lehet majd felhasználni lakás­építésre, a dolgozók lakásépíté­sének támogatására. Az említett adózási rendszer alkalmazásának, továbbá az ala­pok képzésének és felhasználá­sának konkrét mértékéről és módjáról az illetékes szervek próbaszámítások alapján dönte­nek. (MTI) események sorokban Abdui Makkavi a megszállt Dél-Jenien felszabadítási front­jának főtitkára kijelentette, ha az ENSZ vizsgáló bizottsága visz- sza.térne Adénbe, amint ezt' Brown brit külügyminiszter kö­zölte, akkor a felszabadítási front megújítaná sztrájkfelhívását és Aden lakossága újból tiltakozna az ellen, hogy a bizottság nem ismeri el a felszabadítási frontot a dél-arábiai lakosság egyetlen jogos képviselőjének. * ■ A Szovjetunió állami atom­energia-bizottsága és az Európai Atomkutató Központ (CERN) képviselői elhatározták, hogy egyezményt kötnek, amelynek ér­telmében a CERN szakértői részt vesznek a Szerpuhovban épülő szovjet protongyorsítónál sorra ke­A „vörösgárdisták kérdeznek Peking (BTA) Az 55. pekingi középiskola „vörösgárdistái” pén­teken falragaszokon 36 kérdést tettek fel a ..kulturális forrada­lomra'' vonatkozóan. Egyebek között tudni akarják, hogy „a Kínai Kommunista Párt Központi Bizottsága miért nem közölte a mai napig sem véle­ményét Csu Te-ről és Csen Jun- ról?” *,Csou En-laj miniszterelnök miért hangsúlyozta ismét, hogy nem lehet eljárni Li Fu-csun ellen?" Li Fu-csun egyike annak az öt miniszterelnök-helyettesnek, akiket Csou En-laj védelmébe vett a „vörösgárdisták” támadá­sai ellen. Az utóbbi időben a mi­niszterelnök-helyettes ismét a bírálatok kereszttűzébe került. ],A központi bizottság mellett működő kultúros forradalmi cso­port miért jelentette ki. hogy el kell halasztani a döntő küzdel­met? — teszik fel a kérdést a ,,vörösgárdistáli’. Nemrégiben a „kulturális forradalom" több ve­zetője azt hangoztatta ugyanis, hogy ez év februárja, márciusa és áprilisa döntő időszaka lesz annak a harcnak, amely azért folyik, hogy kiragadják a hatal­mat a „pártellenes elemek” ke­zéből. A ■ „vörösgárdisták” kérdezik,* hogy miért olyan nagy ebben az, évben a központi bizottság mel-r lett működő katonai bizottság létszáma? Az ország számos kör­zetében a hadsereg miért foly­tat harcot az alsóbb osztályos „vörösgárdisták" ellen? Szecsuan és Csinghaj tartományokban a hadsereg miért folytat. fegyveres harcot a „forradalmi lázadók” el­len és miért mondja, hogy erre a központi bizottság mellett mű­ködő katonai bizottságtól kapott utasítást, holott Lin Plao és Je Csien-jing nem tud erről sem­mit? A „vörösgárdisták” kérdezik továbbá, hogy Je Csien-jing a politikai bizottság tagja, a köz­ponti bizottság titkára, miért kísérte Liu Sao-csi feleségét Senh- szi tartományba? Lankadatlan hévvel támadják Csen Ji külügyminisztert. Csen Jit leleplező röpiratokat terjesz­tenek, tüntetéseket rendeznek a külügyminisztérium épülete előtt. Szemére vetik Csen Jtnek, hogy mindkét fia egy „ellenforradal­már" vörösgárdista szervezethez tartozik. rülő kutatómunkában. Júniusban vagy júliusban írják alá az egyez­ményt. • Szombatra virradó éjjel, ma­gyar idő szerint a reggeli órák­ban, Johnson elnök különrepülő- gépen visszaérkezett Texasba Uruguayból, ' ahol részt vett az Amerika-közi csúcsértekezleten. * A Szovjetunió Kommunista Pártjának Központi Bizottsága és a szovjet minisztertanács határo­zatot hozott arra vonatkozóan, hogy az állami mezőgazdasági vállalatok (szovhozok) fokozato­san áttérnek a teljes gazdasági önelszámolási rendszerre. A gaz­daságoknak saját eszközeikből kell fedezniök minden termelési kiadást és fejleszteni a termelést. Ugyancsak saját eszközökből te­remtik meg az anyagi ösztönzés* a lakóház-építkezések stb. alapjait, * A szombaton délelőtt 11 órakor kiadott orvosi jelentés szerint Adenauer állapota nem változott és továbbra is aggodalomra ad okot. Bármely órában várható a katasztrófa. * U Thant, az ENSZ főtitkára nepáli látogatása alkalmából fel­kereste Lumbanit, Buddha szü­letési helyét. A főtitkárt mintegy ötezer főnyi tömeg köszöntötte. Beszédében a világszervezet fő­titkára ismételten hangsúlyozta, eltökélt szándéka, hogy folytatja erőfeszítéseit a vietnami kérdés békés rendezéséért és bízik an­nak sikerében. Lényeges, hogjua világ vezetői őszintén fontolóra vegyék a politikai türelmess'ég szükségességét, s döntsenek, hogy a nemlétezést, vagy a békés egy­más mellett élést választják-e — mondotta U Thant. * „Japan Air Lines” feliratú, szovjet TU—114-es nyitja meg április 17-én. hétfőn a közvetlen légiforgalmat Moszkva és Tokió között. A 116 személyt befogadó óriásgép leszállás nélkül tíz és fél óra alatt teszi meg a több mint nyolcezer kilométeres utat. A Szibéria fölött első ízben át­haladó nemzetközi légijárat gé­péit a szovjet és a japán légi- forgalmi társaság közösen bérli. a pilótaszemélyzet szovjet, az utasellátó-személyzet vegyes lesz. A munka parlamentje Összeült az új országgyűlés, és megválasztotta tisztségviselőit* az új Elnöki Tanácsot és a kormányt. A több mint hétmillió vá­lasztópolgár bizalmából a parlamentbe küldött képviselők egyetlen napig tevékenykedtek, hogy eleget tegyenek elsőrendű közjogi kötelezettségeiknek. Egy napi munka is a növekvő aktivitást tük­rözi, amely az országgyűlés és a kormány tevékenységét minden bizonnyal jellemezni fogja! Ez jutott nyomban kifejezésre az egyik legelső — az ügyrendet módosító — intézkedésben is, amely fel­emelte az országgyűlés állandó bizottságainak létszámát, figyelem­mel e bizottságok várható növekvő mértékű és jelentőségű mun­kájára. A megválasztott új állami- és kormányvezetők személyében olyan embereknek szavaztak bizalmát, akik mát eddig is bizonyí­tották, hogy-meg tudják oldani az állami vezetőre és a kormány­zatra a közeljövőben háruló rendkívül fontos, nehéz feladatokat. Különösen a gazdaságszervező munka kapott erős hangsúlyt e rövid tanácskozás keretében is, mint az ország előrehaladásának, a nép boldogulásának alapja. A kormány, mint Fock Jenőnek, a Minisztertanács új elnökének rövid székfoglalójából ' kiviláglottt mindenekelőtt arra készül, hogy- e munka elöl hárítsa el az akadá­lyokat. Nem új politikai célkitűzések meghatározására van szük­ség, hangsúlyozta a kormányéinak, hanem arra, hogy kitartóan és következetesen munkálkodjunk; kezdeményezzünk, növeljük a szervezettséget és .a gyorsan fejlődő élet változó követelményeinek megfelelően szervezzük állami és. társadalmi életünket. A gazdasági munka középpontjában természetesen a népgazda­sági tervekben meghatározott feladatok megoldása és az új gaz­dasági mechanizmus megteremtése áll továbbra is. Annál is in­kább. mert közeledik az 1968-as esztendő, amikor a vállalatoknak át kell térniük a valóban önálló munkálkodásra, s amikor az egész gazdásági tevékenység már az új mechanizmus szellemében ég gyakorlati feltételei szerint folyik majd. Különös figyelmet érdemel, hogy a Minisztertanács elnöke alapvető célként az alkotó munkából kibontakozó szebb, boldo­gabb életet jelölte meg, egyúttal nyomatékosan utalt az értéke­sebb tevékenység nagyobb elismerésének fontosságára. Bár az országgyűlés, a kormány figyelmének középpontjában a gazdasági munka, a gazdasági reform állt és áll, nem téveszt­hetjük szem elöl, hogy a tennivalók rangsorolása korántsem egy­oldalú, ellenkezőleg, következményeiben kihat a társadalom egész életére, jövőjére. Ennek megfelelően Hangsúlyozta Fock Jenő, hogy a várakozásnak megfelelően a kormány erősíti az állam és a köz­élet demokratizmusát és erélyesen szembeszáll a fejlődést akadá­lyozó, az emberek életét megkeserítő, a szocialista rendszertől ide­gen bürokratizmussal. Valamennyi megnyilatkozásból félreérthetetlenül csendül ki az az elhatározás, hogy az országgyűlés, mint a népszuverenitás kifejezője és legfőbb törvényhozó szerv, a jövőben még sokkal te­vékenyebben vegye ki részét az országépítő munkából. A kor­mány igényli az országgyűlés bírálatát, a képviselők tanácsait, ak­tív ellenőrző tevékenységét, mert bízik abban, hogy ez elősegíti a fejlődést és méginkább kibontakoztatja a szocialista demokráciát. Ennek az elhatározásnak tudható be az is, hogy a kormány már a legközelebbi parlamenti ülésszakon beszámol tevékenységéről és terveiről, a gazdasági helyzetről és a gazdasági mechanizmus reformjának munkálatairól. £B. Jj A belga külügyminiszter Magyarországra látogat Péter János a Magyar Népköz- miniszterét A meghívást a belga tarsasag külügyminisztere hiva- ...... . . , „ , , talos látogatásra hívta meg Pi- külügyminiszter elfogadta es erre Charles Josep Marie Har- 1967. április 25—29. között Má­méit, a Belga Királyság küHigy- gyarországra látogat. (MTI) A dél-amerikai államfők üres kézzel távoztak Punta del Estéből Washington (MTI). Washing­toni politikai megfigyelők általá­ban elégedetlenül nyilatkoznak a lat.in-amerikai államfők most vé­get ért csúcstalálkozójáról. Bár Johnson elnök búcsúnyilatkozatá­ban azt hangoztatta, hogy az értekezlet „eredményes munkát végzett’’^ a tulajdonképpeni mér­leg vajmi kevés sikert tud ki­mutatni. A szakértők mindenek­előtt rámutatnak, hogy a wa­shingtoni erőfeszítések ellenére Punta del Estében szó sem volt egyetemességről: Bolívia eleve nem vett részt az értekezleten, Ecuador elnöke, Arosemena pe­dig nem volt hajlandó aláírni a Washington által előkészített záróközleményt, mivel elégedet­len volt Johnson ígéretével. Leo­ni — Venezuela és Balaguer — Dominika elnöke a tanácskozás befejeztével leszögezte, hogy Punta del Este gyakorlatilag „semmi újat nem hozott". A dél-amerikai államfők, akik a Közös Piac elfogadása fejében nagyobb segélyt vártak problé­máik megoldásához az Egyesült Államoktól, gyakorlatilag üres kézzel távoztak. Johnson csak általános ígéreteket adott arra vonatkozóan, hogy az USA az 1970—85 között kialakítandó Kö­zös Piacot támogatni fogja. Az elnök azonban a határozott köve­telések ellenére sem ígérte meg. hogy az USA felülvizsgálja a latin-amerikai nyersanyagokért és más termékekért fizetett árakat és nem ígért vámkedvezménye­ket sem. Johnson elnök azt hangoztatta, hogy a latin-amerikai államok­nak „össze kell fogniok”, „egy­mást kell segélyezniük”. Dél­amerikai körök azonban a konfe­renciára reagálva azt hangoztat­ták, hogy az ilyesfajta program csak akkor lehetséges, ha Wa­shington lemond a kontinens gazdasági kiaknázásáról, s kész politikájának gyökeres átalakí­tására. A latin-amerikai sajtó egy része rámutat: az Egyesült Államok milliárdokat fordít ha­vonta a vietnami háború folyta­tására, de a dél-amerikai kon­tinens számára főként csak hang­zatos ígéretei vannak. \

Next

/
Thumbnails
Contents