Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-12 / 61. szám
19CT. március 12. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Közéleti felelősséggel Mint ahogy a növény sem szökken azonnali sárgálló magok* tói terhes szárba, az emberek sem máról holnapra válnak a közélet harcosaivá. De érik ez a vetés és egyre dúsabb termésre mutatkozik kilátás. Választási küzdelmünk során a szkeptikusokat is megingató társadalmi élénkülésnek lehetünk tanúi. Véleményt mondanak, tenni akarnak a régebben aktívak mellett a most először szót kérő emberek tízezrei is. Otthonaikban és közintézményeknél, a jelölő gyűléseken és a népnevelőkkel folytatott eszmecseréken me- gyeszerte meghányj ák-veük, mit tudnak tenni közösen és egyénileg fejlődésünk meggyorsításáért. Hatezer közérdekű javaslat A választópolgároknak több mint féle, százezren vettek részt megyénkben a fesztelen, közvetlen légkörben lezajlott jelölő gyűléseken. Dalmandon, Gyuiajon, Mucsiban és több helyen szinte minden felnőtt lakos ott volt — soha ennyien. A higgadtan lefolytatott viták, a nézetek tisztulása és közelítése jellemezte ezeket a nem nagy létszámú összej öveteleket. Szónokláshoz nem szokott falusi emberek ezrei kértek szót. Elmondták a maguk egyszerű, keresetlen szavaival, hogy ezért a politikáért érdemes küzdeni és ők is hozzá adják a magukét Miből fakad ez? Megértették, hogy nálunk tényleg komolyan igénylik minden jószándékú ember véleményét. Szükség van mindenkire, számítanak cselekvésükre, szavukra. Sokan, egyre többen tanulják nálunk mostanában a közéleti emberré válást Gondolkodásuk formálásában véleményalkotásukban nem kis szerepet játszik a kongresszus és a mostani, a választást megelőző tömeges megmozdulások. Talán nincs is megyénkben olyan család, amely — még ha akarná is — ki tudná vonni magát nagy népi számvetésünkből. Jelölő gyűlések, nagygyűlések, népnevelőkkel beszélgetés, falusi választási összejövetelek, mind megannyi alkalom a sodró erejű, nehézségeinket elhárító eszmecseréhez. Tízezer felszólaló — hatezer közérdekű javaslat. Ennyi embernek volt mondanivalója, mert magáénak érzi a városi és a falusi ember a haza, a szűkebb pátria sorsát irányító, szorosabb összefogást hirdető politikát. Szembetűnő, sőt nagyszerű példáit adják ennek a választási készülődés során. Igényesen — reálisan — segítőn Elenyészően ritka a megvalósíthatatlan, ábrándvilágba sorolható javaslat. Két községben tették szóvá jégpálya és a kőszínház építését. Dehogy kellett ott hivatásos embereknek helyre tenni a dolgot! Ott helyben, maguk a választópolgárok magyarázták meg. hogy légvárak kergetése helyett adódnak sürgősebb és reálisabb tennivalók is. Négy évre tervezett programhoz teszik helyileg hozzá a magukét. Figyelmeztető, hogy a javaslatok egy része azonnal megvalósítható. Ilyen a bonyhádiak kérése, hogy telepítsék át a község központjából a szeméttelepet A murgaiak a buszjárat meghosszabbítását kérték, az elágazótól a község közepéig. Követésre méltó a szekszárdi városi tanács példája. Szekszárd város Tanácsa levélben értesítette a javaslattevőket a máris megtett intézkedésről, illetve megoldásuk terveiről. Rövidebb. hosszabb távon, de megvalósítható a javaslatok zöme. A választási küzdelem új vonásaihoz tartozik, hogy magasabb szintre emelkedett a közvélemény. Elenyészően ritka a gyűléseken az egyéni panasz, fele sincs a négy évvel ezelőttinek. Elsősorban az egész község szépítését, építését, egészségügyi, kulturális, kommunális fejlesztését, vagy a körzet érdekeit szolgálják a javaslatok. Sok helyütt számon tartják a régebbi javaslatok megvalósulását is. Egyik községünkben szóba is került. Elmondta egy parasztember, hogy elvégezte ugyan az 1963-ban javasolt dolgokat a tanács, de azóta „igényesebb lett a nép, sok munka még vissza van”. Széles a skálája a közérdekű észrevételeknek. Legtöbbjük a községiéi lesztésre, a közlekedésre, az áruellátásra, a szolgáltatásokra vonatkozik, de hangzottak el vélemények az ipari termékek minőségéről, a tanácsi ügyintézésről. országos gondokról is. Felajánlásukat is hozzákapcsolták az igényekhez, nemcsak másoktól kívánják. A paksi járásban közel háromezer munkanapot, a tamási járás néhány községében szakipari és egyéb társadalmi munkát ajánlottak fel. Az ezerszemű ellenőr őszinte szava Az az igaz, amit ezzel kapcsolatban a IX. kongresszus határozatban is rögzít. Érdemes nem egyszer, többször gondosan áttanulmányozni. Ez a „kiharcolni” szemlélet burkoltan más felszólalásból is kicsendült, így: határozottan jó az új tsz- nyugdíjtörvény, de az öregségi járadékosok 260 forintja kevés. Valóban kevés. De sajnos, a rendezés feltételeit itt sem „a kiharcolás” teremti meg, hanem a termelés, az, hogy legyen miből adni. Az egyik küldött kijelentette. Az egység érdekében ragaszkodik ahhoz, hogy egy tsz-szövet- ség legyen. Felment az emelvényre a másik küldött, aki bejelentette, hogy nem ért egyet az „egy tsz-szövetség” híveivel. Elmondta azt is, hogy miért nem. Következett a harmadik felszólaló, az országos kiküldött. Ö inkább a két szövetséget akarók táborához hajlott. Jóval előbb, hasonlóképpen foglalt állást az előkészítő bizottság beszámolója is. Következett a negyedik felszólaló. Kifejtette: egy tsz-szö- vetségre van szükség. Végül a megyei pártbizottság első titkára kért szót. Szentül hitte mindenki, hogy 6 majd kimondja az áment, ami a beszámoló állásfoglalását ismerve, csak az lehet, hogy nem egy, hanem kettő. A bomba most robbant. Az első titkár nem azt mondta, amit a gyakorlott közéleti ember a hagyományok alapján a sok évi tapasztalatok birtokában előre kiszámíthatott magának, hanem egészen mást mondott. Megsajnáltam R. elvtársat. Mennyire bánthatja, hogy nem kért szót. Dehát ki merte volna feltételezni, hogy éppen a megyei első titkár mondja el mindazt, a költségekről, az egy vagy kettő körültekintő megfontolásáról .amit R. elvtárs azért hallgatott el, mert félt: ha beszél, akkor most nem a miniszterhelyettes, hanem az első titkár fog rá négy évig haragudni. Néhány szemelvény ez csupán, az első Tolna megyei tsz-tanács- kozás hangulatából, levegőjéből, abból, amit a tudósítás a meghatározott műfaji keretek miatt nem tükrözhetett vissza. Mindenesetre, ha ez így marad, akkor nemsokára elfeledjük, hogy valamikor büntetés volt végigülni egy egésznapos tanácskozást. SZEKULITY PÉTER A korábbinál sokkal komolyabban mérlegelte a választó- polgárok sokasága, hogy ki lesz a legalkalmasabb. Sok régi tisztségviselő jóleső érzéssel nyugtázhatta, hogyha nem is volt észrevehető korábban, az ezerszemű ellenőr látta, tudta, ki mit tesz a tanácsi testületben és azon kívül is. Rangosodott a tanácstagi, képviselői funkció tekintélye. A háromezernél több, különböző szintű tanácstagi jelölés során sokan el is mondták ezt „Vissza- és előre nézünk”. Utaltak ezzel arra hogy az eddigi tevékenységével bizalmat élvező jelöltnek a megnövekvő feladatokra is képessé kell válnia. Éltek a több személy jedölhe- tőségének lehetőségével, elsősorban a jobban ismert helyieknél. Huszonhét községi, két városi és egy országgyűlési választókerületben került sor megyénkben kettős jelölésre. Százalékosan nem sok — egybevágott a lakosság és a népfront véleménye — de fontos jele ez a demokratizmusnak. A kettős jelöléseknél — komolyan véve az új tanácstörvény lehetőségeit — azt vallották a választók, hogy mindegyik alkalmas, de döntse el a választás. ki kap több voksol Szinte általános kívánságuk volt — útravalóui is sokan megkapták, — hogy többet látogassák a tanácstagok, a képviselők választóikat, legyen rendszeresebb a kapcsolat, ne szorítkozzék ünnepekre. Közüggyé vált a jelölések gondos mérlegelése. Mindenütt megelőzte a jelölést — régieknél és újaknál egyaránt — a munka, a magatartás, a példamutatás őszinte vitája, erények, hibák latolgatása. Akiket elutasítottak, azzal szolgáltak rá, hogy nem vették komolyan megbízatásukat nem törődtek a lakosság gondjaival és — erre is volt példa — javaslataival. Különböző foglalkozású közéle' ti embereket jelöltek. Sok új jó felkészültségű szakember is van köztük. Viszont a régi felfogás maradványait tükrözi, hogy helyenként bizony még mindig bizalmatlanok voltak a nőkkel és a fiatalokkal szemben. Más kifogást nem is tudtak mondani, mint ilyent: „Nő ne képviselje érdekeinket”, „Hát nálunk nem találtak férfit?” Helyenként még maradi a közvélemény, nincs még mindenütt rend a nők társadalmi elismerése körül. Uj lendület forrásává válhat a választásokat megelőző nagy közéleti fellendülés. Régiek, újak. az eddiginél sokkal többen járhatják a közélet nem mindig sima, embernemesítő útját. A tízezer felszólalóira sok mindenben számíthatnak, de számítsanak is a március 19-én megválasztásra kerülők. A sok felszólaló mellett építsenek a többi jobbat akaró, gondolkodó ember akarására és erőfeszítésére. Egyre többen tudják Tolna megyében is. mit miért és hogyan akarnak. Erről tanúskodnak 3 megveszerte tízezrek aktív részvételével zajló, a választásunkat megelőző eszmecserék. Somi Benjámin né Foto: Bakó Jenő.
