Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-30 / 75. szám
9 r TOLVA MEGYEI NEPŰJSAG 1967. március 30. Kinek jut eszébe? Évek során sok mindent tisztáztunk, kezdve attól, hogy miért életlenek a hazai borotvapengék, egészen addig, hogy kinek van népesebb elégedetlenkedő tábora, a Házkezelési Igazgatóságnak-é, vagy a Gel- kának. Mondom, sok mindent... az azonban, hogy ki a dolgozó, pontosabban: ki mikor dolgozó — ez még ma sem elég világos nekem. Mindez arról jut eszembe, hogy a minap hivatalos levelet kézbesített a postás... azaz, hogy csak kézbesítette volna, ha történetesen odahaza vagyok. De nem voltam otthon, mert véletlenül délelőtt 11 óra volt és én ilyenkor véletlenül mindig a munkahelyemen tartózkodom. Azt hiszem, ezzel széles e hazában nem állok egyedül. Na már most a postás kitöltött egy kis cédulácskát, miszerint holnap — ugyancsak délelőtt 10—11 között — újra megkísérli a kézbesítést. Nem tudom, honnan támadt az a bohókás ötlete, hogy akkor véletlenül nem a munkahelyemen, hanem otthon leszek, mindenesetre nem azt írta, hogy holnap délután vagy. este kísérli meg a kézbesítést, hanem azt, hogy délelőtt. Ám, mint már fentebb jeleztem, én délelőttönként — ez ugye, a csodálatos véletlen sorozata — sok mindenfelé tartózkodhatom, de otthon sohasem. így nem is kaphattam meg a levelet, el kellett mennem érte a fő-főpostahivatal- ba. ,„1—ífi»»í>ÍJBXü.\!5S:í’ Hasonló a helyzet, ha a televíziószerelőt hívom, ha a lakásban keletkezett rövidzárlat ügyében kérek szakembert, ha a házkezelőség technikusa kívánja felderíteni a mennyezetbeázás okát, ha rossz telefonomat a műszerész akarja megjavítani... és így tovább. A megoldás ugyanis mindig az: maradjak otthon napközben, mert a szerelő, a műszerész, a technikus — véletlenül — a napnak ugyanabban a nyolc órájában van szolgálatban, amiben én. S a dolgozót ugye, nem lehet arra kényszeríteni, hogy akkor dolgozzon, amikor én nem dolgozom, amikor otthon vagyok, televíziót nézek, ohmsok, vagy barátaimmal kártyázom. Igaz, hogy én is — meg sok millióan mások e honban — dolgozó vagyok, de sajnos, pontosan ugyanabban az időben, amikor ők, így hát a probléma mindmáig megoldatlan. Érvként felhozhatnám ugyan a mozdonyvezetőket, a pincéreket, á gyógyszerészeket, a pékeket, a színészeket és még sokan másokat, akik mind nem akkor dolgozók, amikor mi, többiek, de hát erre köny- nyen azt a választ kaphatnám, elég baj az nekik, hogy nem akkor van vasárnapjuk, esti szórakozásuk, családi kedvtelésük, amikor nekünk. Azt is megemlíthetném bizonyságul, hogy a fent említett ügyben otthon maradó dolgozó kiesése a munkából minden valószínűség szerint sokmillió forintos veszteséget jelent, de ezt sem teszem, mert könnyen azt vágják a fejemhez, tudok talán jobb megoldást? S miután sohasem szerettem, ha bármit is a fejemhez vágnak, csendben maradok, mert az igazán nem juthat senkinek sem az eszébe, hogy ■a kézbesítő-postások, a tv-mű- szerészek, a csődugulás-javí- tók, a, villanyszerelők munkaidejét úgy állapítsák meg, hogy közös forgószínpadunkon váltakozó szereposztásban legyenek dolgozók velem, velünk, mindnyájunkkal. H. Gy. AZ IPA „FIAI PP • • Rendőrök 46 országnak — Elnőkgyilkosság-gyakoríat — Látogatás Fort Bragg-ben iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiijiiiiiiiiiiiai Washington Georgetown-i negyedében, egy 1761-ben épült egykori dohányraiktárban működik az Egyesült Államok egyik legkülönösebb intézménye: a nemzetközi rendőrakadémia, angolnyelvű betűrövidítésével: az IPA. Az évi 220 ezer dollárért bérelt épületkolosszusban kapott helyet Amerika egyik legmodernebb lőgyakorlótere éppúgy, mint az IPA ötezer kötetes könyvtára, amelynek szolgálatait rendőri szakiroda! om-ii gy ben olykor még a washingtoni pénzügyminisztérium is igénybe veszi. .. Az FBI-nél kezdie... Az IPA tanfolyamait Latin- Amerikából, Afrikából és Ázsiából összesen negyvenhat ország rendőri szakemberei látogatják. Az IPA vezetői így talán nem lőnek túl a célon, amikor azt mondják, hogy a tanfolyam a világ minden táján száz-, meg százezer rendőr akcióit befolyásolja. A kérdés most már csupán az, hogy milyen irányban? Az IPA igazgatója, Michael McCann az FBI-nél kezdte pályafutását. A kiképzőközpont élére 1963-ban került. A sors különös szeszélye folytán mindmáig megtartatta azt a másik funkcióját is, amelynek teljes neve így hangzik: a Nemzetközi Fejlesztési Ügynökség Belbiztonsági Osztályának oktatási főnöke. Magyarán: arról van szó, hogy az IPA — az amerikai sajtó állítása szerint — a washingtoni külügyminisztérium jóváhagyásával, a fejlődő országoknak nyújtott segítség címén az FBI módszereit és csápjait igyekszik elterjeszteni. A New Republic című folyóirat munkatársa kérdésére ugyan az IPA igazgatójától azt a választ kapta, hogy a nemzetközi rendőrképző működésében „nincs semmi titkos”, de tény, hogy az IPA programját még soha hivatalosan nem publikálták, mert — mint az igazgató mondotta —■, „abból csak a kommunisták húzhatnának hasznot.. partizánelhárítás módszertanát ismerteti. (További két kézikönyv a hagyományos rendőri feladatokkal foglalkozik). A gyakorlati foglalkozások egy képzeletbeli köztársaság: San Martin képzeletbeli fővárosának, Rio Bravos-nak operatív rendőri térképe előtt zajlanak. Az oktató célzatú „hadijáték” keretében a hallgatók ügyeletes tiszteket választanak maguk közül, ők ülnek a telefonok és a távgépírók mellé. Aztán az amerikai tanfolyamvezetők jelzésére befut a jelentés: „kommunista ügynökök zavargásokat provokáltak az egyetemen”. A feladat: letörni az akciót. Nem kell hozzá különösebben figyelmes újságolvasónak lenni, hogy felfedezzük, az összefüggést: egyrészt a forrongó Latin-Amerika napi eseményei, másrészt a washingtoni kiképzőközpont rendőrtanfolyamának példája között, önként adódik a következtetés, hogy az Egyesült Államok az IPA révén igyekszik bebiztosítani magát arra az esetre, ha az Amerikai Államok Szervezetében végképp hajótörést szenvedne dédelgetett terve: az Amerika-közi állandó intervenciós csapatok felállítása. Egy film — és sok minden Az IPA-hallgatók egyik visszatérő feladata: megakadályozni egy képzeletbeli merényletet, amelyet természetesen ugyancsak a képzeletbeli San Martinban terveznek a nem kevésbé képzeletbeli San Gregario hivatalos látogatásra érkezett elnöke ellen. San Martint McCann-ék találták fel, még 1963-ban amikor az IPA a Panama-csatorna övezetében működött. Az ország ugyan képzeletbeli, de az a film. amelyet négy esztendeje, a külügyminisztérium áldásával — és potom ötvenezer dollár költséggel — készített az IPA, meg'ehetősen valósághű. A San Martin-i rendőrség akcióit ugyanis — a panamai, az argentin, a venezuelai, a bolíviai, a brazíliai, a columbiai, a dominikai, az ecuadori, és persze az amerikai rendőrség hadműveletei illusztrálják. A „hadművelet” szót nem véletlenül használjuk, mert a negyvenhat perces film — ajánló szövege szerint — azt mutatja be. hogyan harcol egy latinamerikai ország polgári rendőrsége „a felforgató jellegű zavargások ellen”. Félreértések elkerülése végett a tanfolyam hallgatóinak még néhány további oktatófilmet is levetítenek: egy tizenkét perces színes produkciót (a címe: Gumibot...) egy nem kevésbé szemléletes tájékoztató anyagot, amely azt mutatja be: „Hogyan alkalmazzuk a könnygázt a rend- fenntartásra?”, s végül a Pentagon kétségtelenül izgalmas tanfilmjét, a Harmadik Kihívást, amely a partizánháborúkat elemzi. Nyilván nem véletlen, hogy az IPA hallgatóit e változatos műsor után kirándulásra viszik Fort Bragg-be is. ahol az amerikai különleges hadviselési kiképző- központ működik... Washington, amely Vietnamtól Dominikáig már nem egyszer igazolta, hogy a világ csendőrének szerepére pályázik, az IPA félreérthetetlen programjával a szó szoros értelmében felcsapott — a világ csendőrtisztképzőjének. Míg azonban — például Vietnamban és Dominikában — az Egyesült Államok közvetlenül is nyíltan kompromittálta magát, az IPA igazi veszélye az. hogy általa Washington álcázva, egy- egy ország helyi erőszakszervein át kívánja érvényre juttatni a maga befolyását. S. P. Egérfogó módra Az Alsópéli Állami Gazdaság Sárszentlőrinc, szakképzett VEZETŐ SZAKÁCSOT KERES azonnali belépésre. Jelentkezés írásban, vagy személyesen. Felvétel esetén útiköltséget megtéríti. (379) PINTÉR ISTVÁN DOKUMENTUMREGÉNYE | Ha tüntet az egyetem... S Mindenesetre tény, hogy az jjlPA külföldi hallgatói bedrat- I hozáskor négy szakkönyvet kapunak. Az egyik az FBI minden- E ható főnökének, Edgar Hoover- Enek a munkája, egy másik: a ^llllllllllllllllllllllillllilllllllllllIlllllllllllllllllimillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllmmmmiiiiHllHllllllt Csepel-Diesel 35G—352 típusú motorok nagyjavítását azonnali csererendsser- ben vállalja a XIV. sz. Autójavító Vállalat. Pécs, Munkácsy Mihály u. 35. sz„ műszaki osztály. (380) — És kilenckor kettesben vacsorázunk! Azt a mintás emprimé ruhát vedd fel, tudod, aminek az anyagát Párizsból hozattam! A titkárnő némán bólintott és kiment. A vacsora-meghívást is úgy fogadta, mint parancsot, dehát tulajdonképpen úgy is hangzott. Höttí mindig megmondta, hogy mire van szüksége, s többnyire ez elegendő is volt ahhoz, hogy elérje. Az intim helyzetekben is épp olyan határozott maradt, mint íróasztala mögött. A hölgyeket nem kérdezte meg, hogy ráérnek-e, van-e kedvük, csak egyszerűen közölte velük a meghívás helyét és időpontját. És aztán megmutatta, hogy merre van a fürdőszoba. Mindezzel több eredményt ért el. mint mások hosz- szas udvarlással, ajándékokkal. Az igaz, hogy Höttl sem volt szűkmarkú: mind a magánéletben, mind a hírszerző szolgálatban az volt az elve, hogy minden szolgálatot megfelelőképpen kell honorálni. Valamit nem megfizetni éppen olyan bűn, mint valamit túlfizetni. S mindenkit azzal kell jutalmazni, ami a legcélszerűbb. Egy olyan ügynököt, mint Pejacsevichet. a horvát követség tanácsosát, az elszegényedett grófot, — pénzzel. Az olyan nőt. mint Doris, ruhákkal, s majd később azzal, hogy férhez adja valamelyik beosztottjához. Ez az elv juttatta Höttlt már fiatalon sok sikerhez, s jelentős beosztáshoz. Huszonhárom esztendős volt, amikor Hitler megszállta Ausztriát. éppen akkor szerezte meg a doktorátusát a bécsi jogi egyetemen. Rövidesen sikerült bekerülnie a bécsi Sieherheitsdiensthez. ahol jelentéktelen, egyházi kérdésekkel foglalkozó tisztviselőként, kezdte. Kaltenbrunner SS-Ober- gruppenführer, aki maga is oszrák volt, s 1943- ban Heydrich megölése után az egész biztonsági főhivatal az RSHA főnöke lett, azonnal felfigyelt dr. Höttlben rejlő kvalitásokra. Áthelyezték a VI-os ügyosztályhoz, a külföldi hírszerzéshez. Ott Höttl előbb az olasz ügyekkel foglalkozott, később aztán a balkáni ügynökök irányítását bízták rá. S amikor a Führer elhatározta Magyarország megszállását, Kaltenbrunner megbízta Höttlt: dolgozza ki azoknak a listáját. akiket a megszállás napján letartóztat a Gestapo. Ezt a munkát az SS Sturmbannführer játszi könnyedséggel, magyarországi nyilas ügynökeinek segítségével végrehajtotta. A letartóztatásokat maga Kaltenbrunner irányította, aki az 1944. március 19-i vasárnapon .néhány napra maga is Magyarországra érkezett. S amikor távozott, Höttlt Budapesten hagyta. A Sturmbannführer hallotta, amint a ház nehéz vaskapuja becsapódik. Az órájára pillantott — egy negyedóránál valamivel több telt el azóta, hogy Pejacsevichcsel befejezte a telefonbeszélgetést. Nem kétséges, a horvát követségi tanácsos érkezett. Követségi tanácsos? A 89-es számú ügynök. Már régen szerepelt a gróf a Gestapo nyilvántartásában. Már odahaza, a Pavelics-féle fasiszta horvát államban különböző szolgálatokat tett a Gestaponak, abban az időben, amikor Höttl még Bécsben ült és balkáni ügyekkel foglalko— 6 — zott. Amikor megkezdődött Magyarország megszállásának előkészítése, éppen Höttl elhatározására és beavatkozására nevezték ki Pejacsevichet a budapesti horvát követségre. A tőle kapott értesüléseket jól fel tudták használni az előkészületek, a listák összeállítása során. Most Pejacsevich hazautazni készül: a követség személyzetét lecserélték. Höttlnek nem volt már többé szüksége Pejacsevichre Budapesten, annál inkább kérte őt a Gestapo belgrádi központja. A front közeledett Jugoszláviához, egyre inkább égett a talaj az ottani megszállók lába alatt, s a Gestaponak minden rendű és rangú ügynököt mozgósítania kellett, hogy legalább valamilyen eredményt elérjen az ellenállási mozgalom ellen. Az új horvát követ és tanácsosa már az előző nap, szeptember 7-én be is mutatkozott a kormányzónál. Pejacsevich néhány napon belül elhagyja a magyar fővárost. Vajon milyen jelentenivalója lehet búcsúzóul? Höttl leült az íróasztala mögé, hogy megfelelő pózban fogadja a látogatót. Alapjában véve barátságos természetű ember volt, kellemes társalgó, de vigyázott, hogy viselkedésével is kihangsúlyozza a közte és partnerei között levő viszonyt. Pejacsevich hiába gróf, hiába diplomata, ebben a szobában, Schulhoff Lajos egykori tulajdonát képező Dísz-tér 7. szám alatti házban, amelyből a megszállás után azonnal kiköltöztették a háztulajdonost, s amelyben Höttl az irodáját rendezte be, csak egyszerű ügynök. \
