Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-30 / 75. szám
1967. március 38. TOLNA MEGVET NfiP^JSAQ a Bölcsődében, vagy Állványzat Csehszlovákiában érdekes berendezést szerkesztettek, rtiely- tiek Segítségével könnyedén végezhetik munkájukat az erdészeti dolgozók — a fák koródájában. Az állványzat lehetővé teszi a legkülönfélébb munkák elvégzését a korona legmagasabb részén, mind a tűlevelű, mind a lombos fákon. Az állványt a fa törzsére erősítik és persely, valamint támaszrendszer és azokat összekötő csövek segítségével támasztják alá a korlátokkal körülvett munkateret. Gyártásához kevés-— a fákon pár ferde támasz tartja, ami különleges persellyel kapcsolódik a törzshöz. A fa koronájába való felkapaszkodáshoz, az állványok felállításakor, vagy a munkák elvégzésekor svédrétrákat álkai máznák, amelyek 2 méter hosszúságú tagokból állnak. A szerkezet teljes súlya a létrákkal együtt 3 mázsa. Mérete és kis súlya lehetővé teszi, hogy könnyen odaszállítsák felállítási helyére. Az állvány felállítása a fa koronájába egyszerű művelet, 3—4 szerelőből álló csoport a fa magasságától függően 3—5 óra — Újszülött érkezett hozzánk. Nálunk ez az első gyerek. Az uram gépkocsivezető Szek- szárdon. Sokat változtunk rövid idő alatt mind a ketten. Kedvesebb is azóta. Nekem még éberebb lett az álmom, növekedett a {felelősségein, megszaporodtak a tennivalóim. Jobban be kdll ossZam időidét és á család jövedelmét. Megfogadtuk, hogy ott- höh maradok amíg kiesi, pedig akkbr még nem tudtunk a gyermekgondozási segélyről. Nekühk fiáikon nagy segítség ez äz újfajta segély, — Eddig fiatal Uti- tafstm monológja. Célhoz érkezett, leszállt a vonatról Tolnán. * Osztatlan örömet, megelégedést v*Hött- ki a gyereket váró családoknál a kormány intézkedése, amely szerint: gyermekgondozási segéllyel siet a családok segítségére. Lehetővé válik, hogy az anya otthonában maga gondozhassa csecsemőkorban lévő gyermekét. Közeleg a január első felében született gyermekek édesanyjánál a döntés ideje. Náluk már most aktuális. A szülési szabadság lejárta előtt harminc nappal kell közölni a munkahellyel, igénybe veszi-e a dolgozó nő a gyermek- gondozási segélyt. Két olyan családot kerestünk fel. akiknél január első felében következett be a család életében változást hozó esemény. Régi házban — új házasok Üti'akészen áll a fiatalasszony. Szabadidős férjére hagjmá a két és fél hónapos Ifjú „trónörököst” a kis Szabolcsot. A váróéba indáiba, de szívesen marad, mert a gyerekről, a családról lesz szó. isgjr éves házasok múltak Szegediek. a szekszárdi, Kölcsey Utca lfi-as számú náüastetős kisház ifjú lakói. Könyvelő a fodrász ktsz-nél a temperamentumos fiatalasszony. Tíz esztendeje dolgozik ott. Férjének az új szekszárdi üzem, a mérőműszergyár a munkahelye. Halkan beszélgetünk, mert a kismama még az álmát is vigyázza az alvó kisfiúnak. — Nagyon vártuk őt — mutat a jó formájú kocsiban az igazak álmát alvó csecsemőre. — Fogadtunk is a kollégákkal. Szentül meg voltam győződve, hogy fiú íesz. Nyertünk, de még menynyire! Csodálatos új érzés. Hogy mennyire tud az ember ragaszkodni ehhez a kis csöppséghez! Magam sem Hittem volna, hogy ennyire lehet szeretni — mondja ragyogó tekintettel, nagy belső megnyugvással nézegetve. — TUd-e a gyermekgondozási segélyről? Nevet. Kérdéssel felel: — A fodrászoknál ne ismernék? — Hogy döntöttek? Itthon marad-e a kidslvei? Határozottan felel: — Nem, bem maradok itthon. Ha lejár a szülési szabadságom, visszatérek munkahelyemre. Éh nagyon nagy vállalásnak, nemes gesztusnak tartom, hogy az állam gyermek- gondozási segélyt fizet. Mi mégis úgy döntöttünk, hogy bölcsődébe adjuk a kicsit — mondja. — Miért? — Visszatérésem fő oka, hogy még sok mlndetlre van szüksége családunknak. Jól keresek a szövetkezetben, ezemyolcszó sütvén forintot, férjem pedig kétezret. — Körtilmutat. — Egyenként vásároltuk ezeket a bútorokat. Szövetkezeti lakásépítésre szeretnénk benevezni, mert itt csak ideiglenesen, munkahelyem jóvoltából lakunk. Erre gyűjtünk, ezt tervezgetjük. Náíurtk nirtcs olyan szülő, aki be tudna ségíteni. Magunknak kell összehozni. Ha később jött volfta, másként döntő nik. — Esetleg majd a másodiknál marad itthon. Nem gondolja? — Dehogynem. Lehet szó róla. Szeretem a gyerekeket.. kell második is ■** feléli derűsen, mosolyogva. Indul a városi tanácshoz. Kissé izgatja, lesz-e hely a bölcsődében. Környezettanulmányon már jártak náluk, fnOSt ViSZt mindkettőjük fizetési igázölását; — Időben kell kezdeni, hogy sikerüljön — e szavakkal fejeződik be beszélgetésünk. A könyvelő, Szegedi Lászlóné tehát úgy döntött, nem vészi igénybe a gyermekgondozási segélyt. ÍJJ épületben — régi házasok Messze még az öregség. Harminc éves a fiatal anya, de már nyolc esztendős házasok Var- gáék. A déli kertvárosban, a Halasi Andor Úttá legszélső házában van otthonuk. Nagyrhösás közben találom a kéthónapos Marika édesanyját. A legkisebben kívül még három gyermekük van, hat esztendős ä „nagy” kislány. Bosszankodik éppen, mert beáztatta a népes esaotthon ? Iád mosnivalóját, közben mire mosni kezdett, kikapcsolták az áramot. — Szerelik a Villányt a közelben. Nekem rosszkor jött — mondja. így aztán hiába áll á konyha közepén a modern, kevés vízzel működő mosógép, a teknő mellett görnyedve kell kimosni Varga Istvánnénak a nagy halmokban sorakozó szennyest. Hogyne tudná, ő is ismeri, hogy gyermekgondozási segélyt Vehet igénybe a dolgozó anya. Csak azt nem tudja pontosan, mennyi ideig fizetik. — Hol tájékoztatták? — A munkahelyemen a bőrdíszműben. Megkérdezték tőlem, itthon akarok-e maradni? Mondtam, hogy megbeszélem a férjemmel és majd szólok — mondja. A szomszéd szobából vékony cérnahangon hívják: — Anyucid... Kisiet, gyorsan visszatér. Mielőtt folytatná munkáját, kedves, szemrehányóan odaszód a han- cúroZó, bogárszemű kisfiúnak: — Ejnye, ejnye, mint a szöcske! Ne ugrálj folyton a heverön, kisfiam! — Döntöttek-e már? Itthon marad-e? — igen. A férjem kocsis a városi tanácsnál. Meggondoltuk jód, hogyan lenne jobb. Közöltem már a vállalattal is, hogy igény- ba veszem a lehetőséget, itthon maradok Vedük. Éz a harmadik, a Sanyika sokat betegeskedett kicsiny korában. Vele olyankor ttlilideh fizetség néiküi kellett itthon maradnom. Hogyne tenném meg most, amikor ennyire segítik á családot — mondja. — Itthon tátija addig. a másik három gyérékét is? — Étre az időre kiveszem őket a napköziből. Számolgattunk. Szépen kerestem á Bőrdíszműnél, havonta úgy 12Ö0—iáOO körül Mégis jobb lfesz igy nekünk. Csák a napköziben hárOrhSzázotVen fö- tintdt fizettem a három gyerekért. Ez a jövőben megmarad, mellette megkapom a habszáz forintot. Baromfival véSzödöííi, a kis kertét így jobban el tüdőm rendezni. Nekünk nagy segítséget jelent a gyermekgondozási segély — fejezi be. Igyekszik a mosással, hogy rétidét teremtve fogadhassa ä Védőhőt. A bőrdíszmű betanított munkása, a négy gyermekes Varga Ist- vánné igénybe veszi a gyermekgondozási segélyt. Nekik így előnyösebb. Lehetőséget kaptak az anyák. V ál áSZthátnák. Somi Benjáminná anyag szükséges és felszerelése is kevés időt vesz igénybe. alatt végzi el. A berendezés segítségével köny- nyen hozzá lehet férni a korona A fa törzsére az állványt a földtől kb. 6 méter magasságban egész felületéhez, a szélen lévő erősítik fel. A munkateret 2-^2 ágak kampóval behúzhatok. Állvány a magas fák koronájában végzendő megporzáshoz KPVDSZ és a közalkalmazottak megyebizottságának küldöttértekezlete velődési palota hasonmását. Baj taláfi ez a magát sokra becsülő igényesség? Ha kizárólag a közpénzre, az állami segítségre támaszkodva akarnák „kimutatni”, hogy igényesek, akkor ez hiba volfta. De más a helyzet. „Olyan társadalmi munkát még nem látott Tolna megye, amilyet mi csinálunk a művelődési háznál” — mondják a dombóváriak a rendezvényeken, az összejöveteleken. Rosszul tennénk, ha hencegésnek, hetvenkedésnek könyvelnénk el azt, ami a hang, a modor megbocsátható túlzása mellett mégiscsak rajongó, otthonszeretet. A városképre emlékeztető, annak hangulatát felidéző létesítményeket értékként kezelik, féltik, óvják, gondozzák. Megható az á buzgalom, amely külsőségekben is megnyilvánul, s amely nyomban arra akarja felhívni a figyelmet, hogy „mi, dombóváriak megbecsüljük, amit kapunk”. A Tanácstéren a jövendő bérháznegyed „első fecskéi” már évek óta készen állfták. Dé mégis olyan ott a környék, mintha nem évekkel, hanem hetekkel ezelőtt költöztek völha a bérházakba a lakók. A lépcsőházak tiszták, a falakon virágcserepek, a lakók névtáblája is a törődést jelzi, a fal nincs leverve sehol, a vakolat nem málik Sehol, szóval úgy tűnik, mintha nem lépcsőházban, hanem otthonosan berendezett előszobában járna az embef. A lakók és á házfelügyelők — Fággyas Károlyné, Magyar Sándorné, Ovimesi József - né, Tormási Mihályné — az épület előtt parkosítanak és mintha csak igazolni akarnák, hogy rideg bérház nincs. Az utcák, a terek, a parkok, a ligetek tavasziasítása is megkezdődött. Gublcza Lajosról, a kertészet ifjú vezetőjéről azt moftdják, ő Dombóvár virágfelelőse. De ezén az alapon á község lakóinak többségéről el lehet mondani, hogy önkéntes rend- és tisztaságfelelőse lakóhelyének. Csupán kz a nagy titok: miként nyerték meg az ügynek a serdülő korban lévő állampolgárokat? Európa-szerté más és más a városSá nyilvánítás kritériuma, előfeltétele. Vart ahol az életképességet, a történelmi múltát nézik, egyes országokban az ipar fejlettségét, fejlődését helyezik szempontként előtérbe. Számításba jön még a lakosság foglalkozás szerinti megoszlása, szerepet játszanak a tradíciók, á vonzáskör. Szóval a várossá nyilvánítás feltételéi eltérőek. Nálunk, Magyarországon az Elnöki Tanács hatáskörébe tartozik megadni a városi rangot. A docpbóVári vezetők maguk hangoztatják, hogy tulajdonképpen a lényeg, a hangsúly nem azon van, hogy város-e Dombóvár, avagy község, Tehát nem presztízs okok a helyenként fellelhető túlzott türelmetlenség mozgató rugói. A túlzott türelmetlenség, tenniakarés, csak az eszközökben, a módszerekben nem mindig jó helyen „tapogá- tódzott”, s emiatt néhányszor visszafelé sült el áz a bizonyos fegyver. A jószándék így válhatott időnként nemcsak nevetségessé, ellenszenvessé is. És megnehezítette áZ igazért jóSzáhdékú megyei szemléletű vezetés dolgát és a dombóvári patrióták helyzetét. Nem vitás és távolról sem titok, hogy éz ä község túlnőtte önmágát és gondjai valóban sokasodnak. Ezeket azonban bizonyos előfeltételek megteremtésével lehet enyhíteni, avagy megoldani, az ugyanis még nem old meg semmit, hogy városnak ne- Vézik-e Dombóvári, avagy községnek. Érdemes például kissé közelebbről szemügyre venni a művelődési ház működését, helyzetét. Eontosságí sorrend nélkül, csupán a szemléletesség kedvéért beszéljünk most róla. Pontosabban a benne zajló élénk, mozgalmas, de többre hivatott mtinkáról. A kereskedelmi, pénzügyi és vendéglátóipari dolgozók szákszervezete Tolna megyei bizottsága máfeius 29-én tartottá küldöttértekezletét a Garáy-szálló nagytermében. Czéh Lajos elnöki megnyitója után Grábics István, a megye- bizottSág titkára értékelté az elmúlt négy év munkáját. A számvizsgáló bizottság beszámolóját Péterfalvi Géza tartotta. A két beszámolót követően a küldöttközgyűlés résztvevői egy perces néma gyászszünettel adóztak dr. Bársony Róbertné emlékének. A beszámolókat követő vita során felszólalt többek között Vörös Imre, a KPVDSZ központi vezetőségének tagja, Pollák Andor, az MSEMP Tolna megyei Bizottsága ipari osztályának munkatársa és Korsós István, a megyei tanács kereskedelmi oszA küldöttértekezlet újra Czéh Lajost választotta a megyebizottság elnökének, titkárának pedig Grábics Istvánt. A közalkalmazottak megyebizottsága a Várközben lévő klub- helyiségben tartotta küldöttközgyűlését. Az elnöklő Antus Gyula megnyitó szavai után, a megyebizottság elmúlt négyévi munkájáról Földes imréné, a megyebizottság titkára számolt be. A beszámolót követően a vitában részt vett többek között Ko- váts István, a közalkalmazottak szakszervezete központi vezetőségének tagja, és Schrottner Károly, az SZMT vezető titkára. A küldöttértekezlet Szendey Imrét választotta a megyebizottság elnökének és Bertha Kálmánt titkárának, (Folytatjuk.) SZEKULITY PÉTER— PÁLKOVÁCS JENŐ I tályának vezetője.
