Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-21 / 68. szám

4 TOT VA MEGYEI NÉPŰJS AO 1967. március 2U Megnyert a konkurrencia Szőlőt alkarok telepíteni, hát szükségem van gyökereztetett vadvesszőre. Először a Szek­szárdi Állami Gazdaságban próbálkoztam: telefonon meg­érdeklődtem, lehet-e kapni és mikor, hol. — Lehet, kérem — válaszol­ták —, a Kadarka utcában, egy régi pincében van az áru­sítóhelyünk. — Milyen időpontban lehet menni? — Napközben bármikor. — Köszönöm. Szombaton fél egy után fel­kerestem a szóban forgó el- árusitóhelyet. Zárt ajtó, és sehol senki Bosszankodtam. Felesleges út. Vá koztam, de hiába. Hétfőn reggel végre nyitva találtam az ajtót. Két fiatal leány udvariasan köszöntött az Felvételre keresünk budapesti munka­helyre, szerkezet- lakatos és hegesztő szakmunkásokat. Szállást biztosítunk, valamint vidéki munkára Röntgen- és magas nyomású hegesz­tőket, csőszerelőket, gép- és szerkezetlakatost, szegecselő- ket és festő szakmunkáso­kat. Jelentkezés: Országos Bányagépgyártó Vállalat IV. Baross u. 91—95. (109) ajtóban, de amikor megmond­tam, hogy miért jöttem, így feleltek: i . — Tudunk adni, de ki kell menni a bor kombináthoz, mert csak ott lehet fizetni. Ezért a pár forintos tételért gyalogoljak ki a borkombinát­hoz? Na, ez aztán szép intéz­kedés! — Szerdán itt is lehet fizetni. Higgyek nekik? Mit tudom én, hogy szerdán milyen újabb meglepetéssel várnak. Nem lo­pom az időt, hogy mindennap odamászkáljak. Időközben megtudtam, hogy az egyik szekszárdi tsz is áru­sít gyökereztetett vadvesszőt. Ezt is megérdeklődtem, tele­fonon. .. — Igen, árusítunk. Tessék délelőtt jönni az irodába, ki­fizetni és délután 4 és 6 között kiadjuk az árut. Vagyis, gyalogoljak ki az új­városba délelőtt kifizetni, és délután ismét gyalogoljak oda a szőlővesszőért. Ez is szép in­tézkedés. — Komolyan gondolják, hogy kétszer kell kigyalogolni? — Kérem, lehet autóval is jönni... Kedvesek. Az utcán meghallottam, hogy a Keselyűsi úton is található egy lerakat: itt gyümölcsfát és szőlővesszőt, oltványt egyaránt árusítanak. Ezt a földműves­szövetkezet üzemelteti. Itt is megpróbálkoztam. Percek alatt kiszolgáltak, fizethettem a hely színen, vihettem az árut. Nem mondták, hogy jöjjek holnap, azt sem, hogy menjek fizetni a város túlsó szélére, hanem, mint az üzleti aktusokban szo­kásos: itt a pénz, itt az áru. Megnyert a konkurrencia. Az új gazdasági mechanizmusban biztos vevője leszek. B. F. KOMP GERJEN FÖLÖ1T (Gerjen fölött a Dunán, minden páros órában köz­lekedik a komp. A négy főnyi személyzet évek óta balesetmentesen, kiválóan látja el (feladatát.) Az volt a jó révhúzó ló. ame­lyik két-három méterről ki tu­dott ugrani a partra, kicsi volt, szívós, keveset evő, bíztatás nél­kül is jól húzó. A lónak a réven egy elkerített rész szolgált uta­zási alkalmatosságul. Amikor a gerjeni oldalról a komp át akart menni, a kalocsai oldalra, akkor a lónak fel kellett húzni a fa­kompot. vízzel szemben legalább nyolcszáz métert, és itt a ló ügyesen beugrott a kompba, és a révészen múlott azután, hogy a túloldalon, szemben a gerjeni ki­kötéssel a parthoz koccanjon a vízi jármű. A visszaút hasonló módon történt: a ló felhúzta a kompot a meszesi oldalon, az­után átcsorogtak Gerjenbe. * Kedden két mesterfóle ember lélekszakadva rohant a komphoz: — Emberek, gyorsan el kellene jutnunk Kalocsára... — Mehe­tünk — mondták a révészek. A két ember megfizette a húsz fo­rint különjárati díjat és a fejen­kénti két-két forintot és a hat­hengeres Diesel-motoros komp hat perc alatt átúszott a két siető emberrel Meszesre, onnan meg autóbusz vitte őket Kalocsára. * Házi József hajóvezető és Há­zi Sándor matróz — a két test­vér — nagyanyja 1893-ban az im- sósi rév-katasztrófánál úgy me­nekült meg, hogy a révhúzó ló farkába kapaszkodott, s a ló partra úszott vele. A szerencsé­sen megmenekült asszony uno­kája, most a hathengeres Diesel­motoros hajót vezeti, Sándor pe­dig, a fiatalabb unoka a matróz, 5 dobálja a kötelet, feszíti a kompot, terelgeti az autókat, ko­csikat a komp előtt és a kom­pon. far-horgony tartotta, de így is zátonyos részre sodródott. Berenkei Alfréd a komp ka­pitánya. ö a hajózási felelős. Ki­tűnő értője a hajózási szabályok­nak, ismeri az utasokat, meg a motorokat is. Az embereket kü­lönösen kell ismerni. Hisz életük rájuk van bízva, a révészekre. Berenkei harmincegy éves. A leg­fiatalabb révkapitány a Dunán. * Győrffy Gyula matróz, egyben a jegy vizsgáló is. Minden átkelés után — naponta a fő szezonban nyolcszor-tízszer — el kell szá­molni a jegyekkel. Naplót vezet­nek. Ebben feltüntetik, hogy az­nap milyen volt az időjárás, hány utast szállítottak, milyen rend­kívüli esemény történt. A múlt évben a kompon 29 503 személyt szállíottak. Átvittek a JJunán 4606 kerékpárt. A 3240 motorkerékpár, 1423 személygép­kocsi, 463 tehergépkocsi, 103 trak­tor, 365 lovas kocsi és 233 mázsa járműn kívül szállított egyéb áru is a gerjeni kompon kelt át. Az állatokra kell legjobban vi­gyázni. A múlt évben, meg az­előtt sem volt baleset. Pedig ta­valy 626 lovat és 188 kisebb ál­latot hajtottak fel a kompra. * Emlékezetes baleset nem tör­tént a kompon. Csak egy autó ment a vízbe, néhány évvel ez­előtt. Valamelyik falu maszek fényképésze egy öreg autóval a kompra állt. Búcsúba ment, a Duna—Tisza közére. Amikor a meszesi oldalon a komp kikötött, az autó nem akart elindulni. A fénykénész felesége bent a kocsi­ban köszörülte az önindítót, az ember meg kívülről bíztatta. Végül a kurblihoz folyamodlak. Igv elindult az autó — hátra­felé. Az asszonyság, addig bab- rálgatta a kocsit, hogy rükvercbe kapcsolt. A gép szép lassú tem­póval beballagott a vízbe... Az asszony ki tudott ugrani. Sze­rencsére a környéken katonái« gyakorlatoztak, azok húzták ki a mély vízből a fényképész autó­ját. » — Megismerni azt. aki először száll kompra — mondja Győrffy Gyula. — A múltkor is volt egy ilyen „homoki” emberünk. Nagy óvatosan fellépkedett a kompra. Odaállt a korlát mellé, ahol a mentőöv is van. Belekapaszko­dott a korlátba, úgy szorította a vasat, hogy öklei e If ehéred tek, mire a túlsó partra értünk— Nagy sóhajtással ment le a kompról. * Ez a komp erős, masszív, biz­tonságos. A legjobb az egész Dunán. Légkamrás. Ha egyik re­kesz valamilyen oknál fogva vi­zet kap, a többi nem engedi el­süllyedni. Tulajdonképpen annyi járművet, személyt nem lehet a kompra felszállítani, hogy el­süllyedjen. szóval nem lehet túl­terhelni. A motor még nagy uszály vontatására is alkalmas. * A gerjeni tanács kezelésében lévő átkelőkomp nem sok hasz­not hbz a községnek. A komp­hoz vezető utak, főleg Tolna me­gyei területen, olyan siralmas állapotban vannak, hogy aki egy­szer kíváncsiságból, vagy útrövi­dítés céljából erre jön, meggon­dolja, hogy még egyszer Gerjen felé induljon. Szerencsére az utat már kezdik építeni. A múlt év­ben sok tízezer forintos költ­séggel elkészítették a komphoz vezető kövesutat, a kikötőt, a leg­alacsonyabb vízállásnál is. a legnagyobb járműveket is biz­tonságosan tudják szállítaná... Csakhát az kellene, hogy az AKÖV-ök, a célfuvarozó válla­latok megtalálják a gerjeni komphoz vezető utat. hogy ezen átkelve pénzt, időt takarítsanak meg. *— Pálkovács Jenő — Szerdán a komp nem közleke­dett. A Dunán nyolcvan kilomé­teres sebességgel vihar tombolt. Méteres hullámokat vert. Ilyen­kor a forgalmat tiltja a szabály­zat, meg a józan ész. Ha elindul a komp, az erős motor megbirkózik a viharral, de a túlsó parthoz már nem lehet odakormányozni, a szél, a hullámverés a parthoz szorítaná. Akkora vihar volt, hogy a meszesi kikötő oldalán több mint egy méter vastagság­ban omlasztotta le a partot. A gerjeni kikötőnél a Kékes nevű _vontátót a hullámverés elsodorta, , t 5 a horgonylánc a nagy feszítő erő FEJEZETEK PffÓNAV VAL NAPLÓJÁBÓL |miatt elszakadt, a hajót csak a tiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiuiiHiiiüiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiia •q wAftMN. 41 *mmi mi Jó befektetés] Neveljen minél több BAROMFIT] Hízott libára, hízott kacsára, pulykára, csirkére előnyös fel­tétel mellett köt szerződést a földm űvesszőretkeset! MAGAS ÁTVÉTELI ÁR! A liba után 15 kg, pulyka után 5 kg takarmányjuttatás, állami áron. ELŐLEG! (14) ............................................................................................................................................................ — 229 — Aznap, amikor a Britanniát 12 órakor éjjel a katonaság körülállta, én a Hungária Szállodában vacsorára voltam hivatalos Gosset nevű angol katonai követhez.128 Igen kellemes úriemberek voltak úgy a háziúr, valamint a többi jelenlevő külföldi tisztek, akiknek társaságában néhány órát nagyszerűen töltöttem el. Igen tetszett ne­kem az az egyszerű minden parádét és feltűnést mellőző férfias jelenet, amikor a parancsnok, Gosset, áz ebéd közepén — miután a pezsgőt felszolgálták — felállott. Hármat kopogott, és ezen szavakkal: „For the King”129 — az első po­hár pezsgőt az egész társasággal, állva a kirá­lyuk egészségére ürítettük ki. Ezzel az egyszerű és jellegzetes gesztussal hódolnak uralkodójuk­nak, legbensőbb tiszteletüket kifejezve. Mi- nálunk magyaroknál a legtöbb ünnepélyes ebéd üres és fecsegő, talpnyaló tósztokban fúl meg, és a második pohár pezsgőnél már be is rúgnak. Az estebédet még be se fejeztük, kihívattak sürgősen a teremből, mivel Fischer Lajos szds. a kormányzói katonai iroda helyettes főnöke lelkendezve érkezett, és kérdezte tőlem, vajon igaz-e, hogy én a Britannia Szállónak kiürítését — melynek aznap éjjel 12 órakor kell végbe­mennie — zlóaljammal meg fogom akadályozni? A kormányzó üzenetét hozza, aki azt a remé­128 Gosset katonai attasé volt; az angol követ pe­dig Th. Hohler. its — A királyért. — 230 — nyét fejezi ki, hogy én ezt tenni nem fogom, mert azt a látszatot keltené, mintha én ellene vonulnék fel. Fischert megnyugtattam ezen hír alaptalan voltáról, miután a Britanniához ne­kem nincsen már közöm. Én csupán azon né­hány tisztjeim érdekeit fogom megvédeni, akik kényszerből, más lakás hiányában, ott laknak, és akik ezt megérdemlik. Miután Fischer megnyugodva távozott, én Takátsyval és néhány tisztemmel a Britanniá­hoz hajtattam, melyet a már kivonult rendőrség és katonaság körülvett, és a bennlevők igazol­tatása megkezdődött. Én egy-két tisztemet — akik zlóaljamhoz tartoztak, és más lakásuk nem lévén, még ott laktak — személyesen igazoltam, úm. Repeczky fhgyot és feleségét, Héjjas Ivánt szintén igazoltam, aki igen megbotránkozott, mert őt is felverték a nyomozórendőrök, és elő­állították az igazoló bizottságnak, pedig már ré­gen figyelmeztettem őt ennek az eseménynek a bekövetkezésére... II. köt. 35S—360. old. FRANCIA AJÁNLAT A LENGYELEK MEGSEGÍTÉSÉRE Már 1920. év nyarán kínálkozott egy igen kedvező alkalom arra, hogy a megcsonkított Magyarország megmozduljon, és a cseh gyűrűt északon áttörve, Kassán keresztül segítségére — 231 — siessen az oroszok által szorongatott lengyelek­nek. Mint látni fogjuk, ez a helyzet nem lett ki­használva. Millerand, az akkori francia elnök, Paléologue nevű francia külügyminiszter-helyettest küldte Magyarországra. Gödöllőn folytak vele az erre vonatkozó tárgyalások, melyeknél a franciák felkínálták nekünk Kárpátalja visszacsatolását a csehektől, mert ezzel egy egyenes összekötte­tést kapunk Lengyelországgal. Mi azonban Te­mesvárt és Krassó-Szörényt is akartuk.13® A franciák elsőbben a cseheket szólították fel a lengyelek segítségére, ök azonban az oroszok ellen nem akarván harcolni, az ajánlatot eluta­sították. Ezután fordult az antant hozzánk, ma­gyarokhoz. Készek voltak a már említett terü­letengedményeken kívül az összes felszerelést és lőszert szállítani, ha 100 000 emberrel azonnal a lengyelek segítségére indulunk, miután a több ezer lovasból álló orosz hordák Bugyonnij orosz generális vezetése alatt már Varsót fenyegették. 130 A Halmos—Paléologue tárgyalásokra vonatko­zóan lásd Nemes Dezső: Az ellenforradalom története Magyarországon. Akadémia Kiadó 1962. 312. old. — Prónay Pál Millerand-t illetően téved. Millerand a tárgyalások kezdetén miniszterelnök volt, s csak ké­sőbb választották a köztársaság elnökévé.

Next

/
Thumbnails
Contents