Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-19 / 67. szám

a TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1967. március 19. Őszintén mondom, sajnálhatja a szerkesztő úr, hogy nem jött el arra a texasi esküvőre, amire elküldtem o meghívót. Nagyon szép volt az esküvő. Az egyik éjjeli mu­tatóban zajlott le és a menyasszony, Trisha Beall táncosnő topless-ba, felsőrész nélküli ruhába öltözött. Hogy a hűség örökké tart-e, ezt nem tudom, de abban biztos vagyok, hogy az esküvőn részt vevő férfiak nem bánták volna, ha az esketés örökké tart, mert ilyen esküvőn még soha nem ’-ettek részt, ahol a feleség már az esketési teremben le­vetkőzik. .. Még a lelkiatya is el-elcsuklott, amikor rövidre terve­zett, de hosszúra nyújtott beszédét mondta. Az angyalát! Erről jut eszembe, hogy a napokban egy jó ismerősöm a kezembe 'nyomta az II Messagero di S. íntonio című folyóiratot, anelyben G. Zatti páter, páduai teológiai professzor arra a kérdésre válaszol: „Mit tegyen a pap, ha bűnbe esik, viszonya lesz egy lánnyal és házassá­gon kívüli gyermek apja lesz? Elismerje-e apaságát és fi­zessen-e tartásdijai? — Ha a pap bűne titokban marad, wtgy csak kevesen tudnak róla, úgy, hogy a botrányt el lehet kerülni, akkor a lelkiaíya tovább folytathatja lelkipásztori tevékenységét.. . Akárcsak a civil életben. Ebből'is látszik, hogy a papok időnként civilek. Meg abból is, amit a napokban Londonban láttam. Tilos helyen parkírozott egy Jaguár. A szélvédőjén egy papír. PMjta a következő felirat volt olvasható: „Az egyház szolgája vagyok. Nincs szabad hely — bocsásd meg vét­keimet ötletesnek tartottam a szöveget. Később megint arra sétáltam. Az autó még mindig ott állt, az etőbbi helyen. Csak most már egy másik cédula is volt rajta. Erre a következő volt írva: „A törvény szolgája vagyok — ne vigy többé a kísértésbe”. Nem tudom, mi történt az egyház szolgájával, azt vi­szont tudom, hisz magam is kipróbáltam, hogyan kell öltöz, ködnie annak, aki az egyik calcuttai klub éttermében kí­vánja elkölteni az ebédjét. Először csodálkoztam azon, hogy az étteremben mindenki fürdőnadrágban ül. Később rájöt­tem, hogy ők meg miért csodálkoztak azon, hogy én nem így ültem be. Az étteremben egyszeresük megjelent három elefánt és az ormányv.kból hideg vizet zúdítottak a ven­dégekre. így gondoskodnak a vendégek felfrissítéséről. Ez jó hidegzuhany volt. Vgy felfrissültem, hogy még az is eszembe jutott, ami már majdnem kiment a fejemből. Kollégáknál jártam a minap. Amerikában, a Sing-Sing bör­tönben. Ebben a börtönben minden héten megjelenik a börtönújság. Rabok szedik. írják, nyomják, tördelik. A lapnak van egy állandó rovata: „Hova menjünk este?" címmel. Most is azon gondolkodom: hova. mehetnek este. a Sing- Sing rabjai? Meg azon: miért vásároltam én Peruban egy tucat sors­jegyet? A perui egészségügyi minisztérium ugyanis nagy sorsjátékot szervezett, hogy felépíthessen egy gyermekkór­házat. Későn néztem meg a főnyereményről szóló tájékoztatást. A főnyeremény ugyanis egy vakbélműtét. Nekem pedig nincs vakbelem. Most itt állok vakbél nélkül, holott nyerhetnék egy vakbélmütétet. Hát nem elkeserítő ez? Hát csoda, ha már azon sem tudok nevetni, amit az egyik angol kollégámtól hallottam? Ez a kolléga azt magyarázta nekem; az ember kar nélkül nyomorék, láb nélkül is nyomorék, de fejes fej nélkül is lehet... Ott is hagytam Pei-ut, ha már egyszer hiába lenne az enyém « főnyeremény. Párizsba repültem, ahol éppen egy nagy szenzáció kellős közepébe csöppentem. Pabló Picas só­hoz. a minden idők legnagyobb absztraktfestőjéhez betör­tek. Picassó felébredt a gyanús zajra. Kiugrott az ágyából, berohant a dolgozószobájába, és megpillantotta a betörőt. Elcsípni nem tudta, de emlékezetből megrajzolta a betörő portréját, amit másnap át i* adott a rendőrségnek. A kép alapján megindult a nyomozás. A rendőrség ed­dig, pontosan a kép alapján, letartóztatott egy minisztert, egy bikát és egy varrógépet... Még további letartóztatások várhatók. Ezzel zárom soraimat, tisztelettel: IÍ7 in sí iljyjr“ In hptíkpü m H im yylffCl l£^diynl ;siAir ic HGiuacy c* Diego de Caro olasz pszichiáter cikke a Stampa című olasz lapból A gyanúsított kap egy injek­ciót, s bár az előbb még semmi­lyen módon nem lehetett vallo­másra bírni, most egyszerre min­dent elmond a nyomozónak; sa­játos transzban van, akaratát, tudatos ellenállását elfojtották... Körülbelül így írják le egyes nyugati újságírók az „igazság- elixir”-nek, egy olyan narkoti- záló készítménynek a hatását, amelyet nemcsak a gyógyászat­ban, hanem a bírósági gyakor­latban is alkalmaznak. Diego de Caro, a neves olasz pszichiáter cikkében az „igazság-elixir” al­kalmazásának tényleges lehetősé­geit és határait fejtegeti. 1 A sajtó hasábjain gyakran ta­lálunk cikkeket az „igazság- elixirről”; s az az állhatatosság, amellyel a dologról írnak, elárul­ja, mennyire érdekli ez a téma a nagyközönséget. Az „igazság- elixir” terminussal (amely ter­mészetesen zsurnalisztikái, s nem tudományos meghatározás) jelö­lik hozzávetőlegesen azt a mód­szert, amely lehetővé teszi az emberi személyiség legintimebb részeinek feltárását és olyan helyzetbe hozza a pácienst, hogy az képtelen eltitkolni az igazsá­got. Egyébként az olyan eszkö­zök alkalmazása, amelyek arra kényszeríthetik az embert, hogy megmondja az igazságot, ha ezt a saját akaratából nem akarja megtenni, olyan régi, mint ma­ga az emberiség. Az emberek évszázadokon át a legkülönbözőbb fizikai, pszi­chikai és kémiai módszerek alkal­mazásához folyamodtak, hogy gyengítsék, vagy megszüntessék az emberek ellenálló és önkont­rolláló képessegét. Napjainkban inkább bonyolult barbitürát-ké- szítményeket adnak injekció for­májában, ame'yek gyorsan elő­idézik a narkcrtizált állapotot. De még ennek az állapotnak a megszűnése után is megmarad a nagyfokú izgatottság, a nvíltság- ra való hajlam, és ha ilyenkor ügyesen kérdezik a gyanúsítot­tat. az korlátozás nélkül beszél­ni fog. De vajon mit mond? Valóban a teljes igazságot? Ez az ilyen irányú kutatások egyik alapvető problémája, amelynek már egész irodalma van. de ez inkább árt, mint használ az ügynek. Külön­böző módszerekkel és elnevezé­sekkel találkozunk ezen a téren; narkoanalizis. narkodiagnosztika, farmakodinamikus pszichoanalí­zis, narkopszichoanalizis, stb. Valamennyiök közös kiinduló­pontja az. hogy a narkotikumok hatására bekövetkezik az embert pszichikum valamilyen rejtett ré­szének „feltárulkozása”. Azonban az egészségeseken és betegeken, valamint a bűntettek elköveté­sével gyanúsított embereken vég­zett narkoanalizis gazdag tapasz­talatai alapján állíthatjuk, hogy a narkotikumok hatása alatt lévő egyéneknél nem sikerül teljes bizonysággal leküzdeni a pszichi­kum legintimebb zónái 'felett gyakorolt ellenőrzést. Bebizonyí­tást nyert, hogy azok az embe­rek, akik valóban nem akarnak beszélni bizonyos dolgokról, nem is beszélnek, vagy ha beszélnek, olyan kijelentéseket tesznek, amelyek gyökeresen ellentétesek lehetnek az igazsággal (például önrágalmazás, vagy el nem kö­vetett bűncselekmények beisme­rése). Az az elv, amely szerint a gya­núsítottnak mindig jogában áll, hogy tagadja a neki tulajdonított bűncselekményt,,, — sok különbö­ző ellenvetést váltott ki a nar­koanalizis módszerének a rendőr­ségi vagy bírósági nyomozás gya­korlatában történő alkalmazása miatt. Pannáin professzor, a ne­ves olasz jogász azonban, már régen és nyíltan fellépett azok ellen, akik felháborodnak, ha ilvÄi módszer alkalmazására ke­rül sor az igazság felderítésénél. Emlékeztetett arra, hogy a ha­gyományos gyakorlatban a leg- nyugodtabban alkalmazzák az erkölcsi és a fizikai kényszerítés számos módszerét, amelyek mind ugyanazt a célt követik: leküz­Felemeltók a dohányfelvásárlási árakat: Szabolcsi és Deb­receni dohányét 25—30 %-kal. Kertiét 22, Szuloki és Ha­vanna dohányét 33, a Hevesi zölddohányét 50 %-kal. A felemelt felvásárlási árak. kedvezményes természetbeni jut­tatások. ingyenes védőszer és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük me» mielőbb az 1967. évi dohány termelési szerződést! (10) Háztáji gazdaságára, illetményföldjére ÜJ, KIBŐVÍTETT HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁS! BIZTONSAGOT NYÚJT: tűz, vihar, villámcsapás, gázrobbanás, árvíz, jégverés, betöréses lopás, víz és gőz, állatelhullós, és kényszervágás, baleset és szavatossági károk esetére. MÉG NINCS BIZTOSÍTÁSA? Ne mulassza el megkötni! VAN BIZTOSÍTÁSA? Kérje kicserélését az új, előnyös HÁZTÁJI BIZTOSÍTÁSRA! Részletes felvilágosítást az Állami Biztosító fiókjai, kirendeltségei, körzetfelügyelői és helyi megbízottjai, továbbá a takarékszövetkezetek adnak. (113) deni a kihallgatott személy ellen­állását. Más itt a lényeg: e mód­szer alkalmazásénak igazi aka­dálya, az, hogy nem ad bizonyos­ságot az általa nyert beismerések igaz voltáról. Ha teljes bizony­sággal az igazságot kapnánk, mondotta Pannáin professzor, ak­kor a narkoanalizist bizonyos esetekben még a tanúknál is al­kalmazni lehetne. A narkoanalitikus kihallgatást tehát inkább az orvostudomány területére kell korlátozni; ebben az esetben kétségtelen, hogy a klinikai pszichiátriai vizsgálat­nál ez a módszer fontos adato­kat szolgáltathat a í>eteg szemé­lyiségéről. A pszichiáter orvos véleményünk szerint a klinikai és diagnosztikai vizsgálat szigo­rú keretei között szabadon al­kalmazhatná a narkoanalizist, természetesen az így nyert érte­sülések lényegére vonatkozó leg­szigorúbb orvosi titoktartás mel­lett. Emellett bizonyos esetek­ben ezt a módszert még a pá­ciens beleegyezése nélkül is al­kalmazni kellene. Első pillantásra a páciens bele­egyezése elengedhetetlen feltétel a narkoanalitikus vizsgálathoz, de feltételezzük, hogy teljesen eredménytelen egy olyan ember beleegyezését kérni, aki nem ké­pes felfogni a vizsgálat technikai jellegét. Magától értetődő azon­ban, hogy a páciensben a leg­csekélyebb kétség sem élhet ar­ra vonatkozóan, hogy az orvos nem akar semmiféle titkot ki­szedni belőle, hanem csak a be­tegség tüneteit igyekszik meg­állapítani. Az egyetlen tényleges ok, amely miatt szükséges a be­teg beleegyezése, az. hogy az ő aktív részvétele nélkül a nar­koanalizis eredménytelennek bi­zonyulhat: az olyan emberben, aki nem hisz a vizsgáló orvos­nak, gyakran lehetetlen leküzde­ni a belső ellenállást. De ilyen el­lenállás nem is merül fel, ha a páciens meg van győződve arról, hogy az orvos csak a diagnózist akarja megállapítani és egyálta­lán nem az a szándéka, hogy vallomást csikarjon ki belőle. Természetesen ez nem zárja ki, hogy a narkoanalizis révén, kapott diagnózis a páciens ellen fordulhat. Itt az ilyen vagy -olyan betegségek szimulálásáról van szó, ámít le lehet leplezni, ha a páciens narkotikumok hatása alatt van. Az ilyen esetek rit­kák. de ha az orvostól pontos diagnózist követelnek, akkor meg kell állapítania azt, tekintet nél­kül arra, hogy ez megsérti-e a páciens „pszichikai világát”. A híres „pentotal-ügy” idején, amely 1948-ban olyan nagy port vert fel Párizsban, letartóztattak két tekintélyes pszichiátert (sze­rencsére később felmentették őket): narkoanalizis segítségével be tudták bizonyítani, hogy egy ismert kollaboráns. aki azt szi­mulálta, hogy megnémult, a va­lóságban paralizisben szenvedett. Ez az eset elkeseredett vitákat váltott ki a pszichiáterek, a bíró. sági szakértők, a volt partizánok szövetségének vezetői, közéleti személyiségek, stb. között. Vég­ső soron azonban senki sem tud­ta megmagyarázni, hogy a pszi­chiáter orvosoknak milyen okok miatt kell lemondaniuk a nar­koanalizis módszerének alkalma­záséról, ha az lehetővé teszi ilyen fontos körülmény me.,álla­pítását. Pedig ez a módszer leg­alább ilyen fontos, amikor pél­dául egy szimuláns bűnös vallo­másainak alapján gyanúsított ár- tatian ember igazolásáról van szó. A narkoanalizisnek mindezen esetekben semmi köze sincs a beismerés kicsikarása eéliából a személyiséggel szemben alkal­mazott (fizikai és pszichikai) erő­szakhoz: csupán értékes diag­nosztikai — sőt terápiái — mód­szer, amelyet az orvosoknak sza­badon kellene alkalmazniuk sok más olyan vizsgálati módszerrel együtt, amelyhez nem szükséges kikérni a páciens beleegyezését.

Next

/
Thumbnails
Contents