Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-19 / 67. szám
r 1967. március Í9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG c/t ttafa fa a A gyermekrajz-kiállítást a Balogh Ádám Múzeumban több mint 2500-an tekintették meg három hét alatt. Vidéki iskolákból vonattal, autóbusszal jöttek csoportok, de a szekszárdi általános iskolákból is valamennyi rajztanár elvitte növendékeit. Rengeteg kérdés, és a kiállítás után szokatlan mérvű alkotói vágy jelezte, hogy milyen benyomást keltett a gyerekekben társaik rajza. A Garay-téri általános iskolában Fertőszögi Béláné rajz- és énektanítás mellett vezeti a hatodiktól-nyolcadik osztályosokból alakult 20 tagú rajzszakkört. A kiállítás hatásáról és a rajztanítás szerepéről beszélgettünk vele. Művészeti nevelés I — Heti két óra. Ennyi jut a felső osztályokban rajztanításra. Kevés. A gyerekek szeretnek rajzolni. Feloldódnak a kötetlenebb stílusú órákon, őszintébbek a megnyilatkozásaik. Elmondják, ha valahol szépet láttak. — Mit sorolnak élményeik közé? — Nagyon változó. Fogékonyabbak mint hinnénk. Gazdag fantáziájuk meglepi azt is, aki tanítja őket. Figyelik a televízió adásait, a képeslapok illusztrációit, észreveszik az élet mindennapjaiban is a rejtett szépségeket. Könnyű őket a jó ízlés szellemében nevelni. — A művészeti nevelés a gyakorlatban, hogy fest? — A gyermekfantáziához alkalmazkodik. Év elején megkezdjük az albumkészítést. Szobrok, festmények rajzai kerülnek ide, amelyeket ők vágtak ki valahonnan, vagy a rajzban ügyesebbek, maguk is lemásolnak. — Az ösztönös figyelés hogyan alakítható értő látássá? — Kérdeznek, kíváncsiak. De a hetediktől nyolcadik osztályosoknak már tanítjuk is a művészettörténet alapfogalmait. Elmagyarázzuk, mi miért szép. — Elméletben megértik? — Természetesen vizuális élményként jobban. Ezek a lehetőségeink már szűkebbek. Nagyon örülünk, a különböző kiállításoknak, és a megyei rajzkiállításra már idejében megkezdtük a felkészülést. A gyakorlati I lehetőségek | — A kiállításon sok gyerek megkérdezte egy-egy merészebb szín láttán: tanár néni, ezt vízfestékkel színezték? Olyan gombfestékkel, amilyen nekünk van? — Szeretik a színeket... — Igen. Sokkal merészebben használják, mint később, ha gyakorlott kézzel kezelik az ecsetet. Mélybordó, citromsárga, harsányzöld. Ezeket valóban temperával lehet csak visszaadni. A tempera drága. De mi segítettünk egy időre ezen a gondon... — Hogyan? — összeadtunk pénzt, és több gyerek vett egy színt. Az osztálynak van most közös olajfesték készlete. Egy-két kép erejéig futja minden gyereknek. — A technikai megoldások közül az iskolában milyeneket használhatnak? — Nagyon keveset. Arra, hogy közösen öntsük le például viasz- szal a rajzlapot, kevés volna a kettős óra ideje. De rajzóra előtti nagyszünetben, az előző nap megbeszéljük, a soron következő óra feladatait. Ide az iskolába már előre elkészített rajzlappal, vagy kartonnal jönnek. Mert próbálkozunk újszerű megoldásokkal. Ilyenkor nagyon szeretik, ha a témát maguk választhatják meg. Szívesen készítenek illusztrációkat is, a tárgy megadásánál igyekszem figyelembe venni az irodalomórákon tanultak anyagát. A hatodikosokat Búvár Kund ihlette meg. — Mivel dolgoztak még vízfestéken kívül? — Diófapáccal, tussal és mozaik képeket is ragasztottunk. Persze, a szakkörökön inkább foglalkozhatunk effélével. Várják is, hogy mit csinálunk legközelebb. Nézik a televízió „Rajzoljunk együtt” sorozatát, és sokszor jönnek úgy órára, hogy már ki is próbálták otthon a látottakat. — A technikai megoldások nem válnak-e a rajzoktatás hátrányára? — Inkább fejlesztik a kézügyességet. Kevés rajzoló gyerekből lesz művész, de alkotni ebben a korban mindnyájan szeretnek. Az alkotás öröme I — A rajzszakkörben karácsony előtt rafia faliképet csináltak a gyerekek. Hazavitték a szülőknek. Ünnepek után nem győzték mesélni: milyen örömmel fogadták otthon a meglepetést. — Mivel foglalkoztak az utolsó szakköri órán? — Virágzó ágakat formáltunk, pattogatott kukoricából. — Kukoricából — virág? — Előre megrajzolták az ág formáját a rajzlapra. Néhány öltéssel felerősítették az általuk elképzelt helyre a könnyű, fehér pattogatott kukoricát, majd rózsaszín, vagy világoskék festékkel, tetszés szerint színezték. Még jóformán el sem készültek, már azt kérdezték: a következő órán is ilyen érdekeset csinálunk? — Mit tekint az általános iskolai rajzoktatás legfontosabb céljának? — Nehéz meghatározni. A középiskolai művészettörténeti oktatást is hivatott előkészíteni, de ebből a szempontból, úgy érzem hiányos, amit adni tudunk. Az ae: előképzés is kevés, amelyet a tehetségesebb gyerekek kapnak, akik valamilyen művészeti ágban kívánnak továbbtanulni. De tizenhárom, tizennégy éves korban a legképlékenyebb a gyermekfantázia. Amit ilyenkor írnak bele a szépről, később is nehezen felejtik el. Talán azért olyan fontos a rajz a gyerekeknek... MOLDOVÁN IBOLYA Kiállítás a téli esték termékéből Nagyobb községekben hamarabb napirendre térnének az esemény felett, de egy kis településen, mint amilyen Szentgál is, a kézimunka-kiállítás nagy eseménynek számít. Annyira nagynak, hogy a tsz állattenyésztési brigádvezetője, Németh István rácsengetett a szerkesztőségre. „Kér. jük a Népújság valamelyik dolgozóját, látogasson meg bennünket, s megyei lapunk emlékezzék meg a szentgáli asszonyok kézimunkakiállításáról”. Tjaöaizí Luj- mitárcL, khjkö4ZtÜMJ<£ aás ár aljúit műszál szövetei gyűrtelenített kivitelben új mintákban, sokféle színben Nagy választék az áruházakban és a méter- áru-szaküzletekben. Dupla széles 97,— Ft-tól 150,— Ft-ig. (243) A szentgáli telefonhívásnak szívesen tettünk eleget. Jó dolog az, hogy olvasóink megyei lapunknál már ilyen igénnyel is jelentkeznek. Egyébként sem bántuk meg, hogy kiutaztunk. Jó volt együtt lenni, beszélgetni a kiállítást szervező szentgáli tsz- asszonyokkal. Elmondták milyen hasznosan teltek a téli esték. Monostori Gézáné pedagógus vezette a szakkört, férje, aki nyugállományban van, ismeretterjesztő előadásokat tartott. Egy takaros, szép összeállítású kiállítást láttunk Szentgálon. Vagy ötven népi hímzésű díszpárnát, finom színösszeállítású térítőkét, tálcakendőket ízléses elrendezésben. Viszonylag rövid idő állt rendelkezésre, s mégis gazdag kiállítási anyag jött össze. A tanfolyam január elején kezdődött, s a tavaszi munkákra való tekintettel március 10-én tartották az utolsó összejövetelt. Akkor érlelődött meg a kiállítás megrendezésének gondolata. Sok látogatója volt a szentgáli asszonyok kézimunka-kiállításának, helybeliek és vidékiek egyaránt. A férfiak — köztük Németh István állattenyésztési brigádvezető — lelkes propagálói a kiállításnak. A pusztán hivatalos ügyben megforduló megyei, járási vagy községi ember nem hagyhatta el a pusztát anélkül, hogy a kiállítást meg ne nézze. A szorgalom, a jóra, szépre való törekvést példázza, a Szentgól- pusztai asszonyok kézimunka kiállítása. Dicséretet érdemelnek az ügyes kezű, jó munkás szentgáli asszonyok, de dicséret jár a szakkör vezetőjének, Monostori Gézánénak, a fáradhatatlan pedagógusnak is. P. M. FELHÍVÁS! A KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió, a KISZ VII. kongresszusa tiszteletére 1967-ben ismét megrendezi a RIPORTER KERESTETIK c. vetélkedőt. A versenyen részt vehet minden fiatal, aki — 1967-ben még nem töltötte be 26. életévét és — legalább középiskolai végzettséggel rendelkezik. A legrátermettebb televízióriporter-jelöltek a kamerák előtt nyilvános televízióadások keretéh i versenyeznek majd a helyezésekért. A jelentkezés levélben történik a következő személyi adatok feltüntetésével: név, születési év, iskolai végzettség, lakáscím, foglalkozás, munkahely, nyelvismeret. A jelentkezéshez mellékelni kell egy fényképet és egy 3 ritkán gépelt oldalnál nem nagyobb terjedelmű írást, amely tetszőleges újságírói műfajban a fiatalok életével, problémáival, törekvéseivel foglalkozik. Jelentkezni lehet: VIDÉKEN: a megyei KISZ-bizottságok eímén. BUDAPESTEN: a Bp-i KISZ Bizottság címén (Bp., VIII. Köztársaság tér 27. A borítékra írják rá: RIPORTER KERESTETIK. Jelentkezési határidő: 1967. április 5. Díjak: A verseny győzteseit értékes külföldi utazással jutalmazzuk. A legtehetségesebb versenyzőknek lehetővé tesz- szük, hogy riporteri képességüket gyakorlatban továbbfejleszthessék. A KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Televízió Elkészüli a mü Jegyzet Herczeg Klára, Olcsay István és Farkas Aladár szobrászművészek vállalták a megtisztelő feladatot, megmintázzák a magyar történelem három kimagasló alakjának portréját. Nagy lelkesedéssel, művészi ihletettséggel alkották meg Kun Béla, Landler Jenő és Szamuely Tibor domborművét. A budapesti Kun Béla téren avatják fel az emlékművet. A hatalmas reliefeket autódarukkal emelik a talpazatukra. A szoborcsoport leleplezésének méltó napja március 21. a Tanácsköztársaság 48. évfordulója. Csibe minden mennyiségben Amint a jó bornak, úgy a csibenevelésnek sem kell cégér. Propagálni nem is volna érdemes, hisz hol találni manapság olyan céget — szövetkezetit, vagy államit —, amely az igényeket naposcsibéből ki tudná elégíteni? Az elmúlt napokban a paiksd j árás néhány községébe gyakorta betért egy fekete színű Mercedes. gépkocsi. Olyan nagy és szép, mint a diplomatáké. A kocsi vezetője urasán, kényesen kilépett a falu néhány pontján a ragyogó Locsiból és beszólt a parasztházak udvarán látható embereknek: — Naposcsibém van, szépasszony! Nem parancsol? A szépasszony örömmel kap az ajánlaton. Rögvest hozza ai vesszőkosarat cis a fekete diplomata- Mercedes hátuljából kiszámolja a finom ember a naposcsibéket, hat forint ötven filléres áron, darabonként. A gépkocsi csomagtartójának tetejét visszacsukja a csibés ember, és megy tovább, néhány méterrel. A csipogó szállítmány meg egyre fogy, a házakhoz, a háztáji gazdaságokba lesz a naposcsibe. Hogy azok a pihés jószágok, milyen fajhoz tartoznak? Tojó, vagy húsállományhoz, egyáltalán egészségesek-e, azt nehéz kideríteni. Májú csak egy-két nap után derül rá fény: megérte-e a naposcsibére költött pénz. De akkor hol iár már a fekete Mercedes!. .- Pi -
