Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)
1967-03-15 / 63. szám
i967. március 15. fOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 Keres Emil a libresszóban Szekszárdon a régi megyeháza nagytermében rendezték meg, az érdeklődést figyelembe véve a lib- resszó legújabb rendezvényét. Ez a készülődés nem is volt hiábavaló, bizonyította az a tény, hogy hétfőn, az előadás napján már nem kaphatott jegyet, aki elővételben nem vett. A meghívókon diszkrét, mégis határozottan pirosló betűk hirdették, hogy erre az estre Keres Emil, Kossuth-dí- jaa színművészünk látogat a megyeszékhelyre. Bár a műsor jó negyedórával későbben indult, még fél 8 órakor is érkeztek későnjövők, kellemetlen csikorgással nyitva az ajtót. Talán ez, talán az utazás fáradalmai okozták, hogy az első percekben némi elfogódottság volt érezhető a művész hangjában. gyelő közönség és a kivilágított pódium között. A szünet után megváltozott a hangulat. Szinte minden szavalat után taps csattant. Szellemes, maró humorú, és mély tűzű szerelmes versek elegyében szikrázott fel Keres Emil tehetsége. Hangjával, amely hol visszafogott, hol felcsattanó, irányította a nézőtér kedvét Nevetés is sűrűn felhangzott, mert kellemesen oldotta humorral az idegek feszültségét. Nagy anyagrészt ölelt fel a műsor középső része, csak ilyen művész képes mindvégig színesen, figye- lemkeltően összefogni a szerteágazó szálakat Csehov, Váci Mihály, Feucht- wanger. Majd befejezésül Gárdonyi, Móra, Heltai. Hazai és idegen 4 bonyhádi alagútkemence Vakut hoztam, mint ahogy máskor is, ha a Bonyhádi Zo- máncgyárban akartam néhány felvételt készíteni. Itt azonban nincs rá szükség. A megvilágítás- mérő csalhatatlanul mutatja, hogy csaknem olyan erős a fény, mint a szabadban. De nemcsak ez a feltűnő az új csarnokban. Az is, hogy tágas, levegős. A régiben alapos helyi ismeretre van szüksége az embernek, hogy megtalálja a kijáratat a zománcozóüstök, polcok, félkész edény- halmok labirintusában. Itt minden egyszerűbb. A csarnok déli részében áll az alagútkemence, a belőle kiágazó szállítópálya egyik oldalán jönnek ki a kész zománcedények, a másikon történik az „etetés”. Az égetőmunkások ütemesen rakják, akasztják a kocsikra, szerszámokra az edényeket. Nyoma sincs füstnek, gáznak, a kemencék viliódzó fényének. Jónás Lajos kemencekezelő a műszereket ellenőrzi „A három részből álló összeállítás első szakasza az emlékezésé" — mondotta bevezetőjében Keres Emil. Petőfi, József Attila, Ady, Ernőd Tamás verseiből olyan ciklust válogatott, amelynek hanglejtése, és stílusa is fáradt, monoton. Egyedül Juhász Gyula, „A könyvek és én” című közvetlen, bensőséges vallomása teremtette meg az első igazi hidat a feszülten fiklasszikusok, élő és holt nagyjaink olyan verseivel és prózájával találkoztunk ezen az esten, amelyeket, ha ismertünk is, meglepetéssel fedeztük fel, hogy mennyi új szépség, olvasásra elsikkadó, élő szóban felragyogó érték rejlik bennük. Keres Emilnek köszönjük, hogy maradandó élményt adott. — moldován — Ipari jellegű munkakörülmények a tabódi tehenészetben A Hőgyészi Állami Gazdaság gépesített technológiájú tabódi tehenészetében az elmúlt évben, — az előző esztendeihez képest, amikor még hagyományos módszerrel dolgoztak — négyszáz tehénnél 2556 literről 3462 literre nőtt az egy tehénre eső tejtermelés. Ugyanakkor csaknem 30 forinttal emelkedett a tehenészek napi átlagkeresete, mert az új technológiával a végtermék szerinti bérezést vezették be, s a napi átlagkereset 1965-ben 69 forint volt, 1966-ban pedig két műszakban dolgozva, 97 forint napi keresetre tettek szert a tehenészek. A tabódi telepen a tehenészek csak nyolc és fél órát dolgoznak naponta, kétműszakos váltórendszerben. A két műszak bevezetésével nem emelkedett, sőt csökkent a tehenészetben dolgozók létszáma, mert a gépesítéssel nőtt a munka termelékenysége. A tabódi mintatelep példájára és a tapasztalatok felhasználáséval a gazdaság többi tehenészeti telepét is korszerűsítik. Áprilisig mintegy 2400 szarvasmarha gondozását gépesítik, s a végtermék mennyisége és minősége szerint kapják majd bérüket mindegyik telepen a csak nyolc és fél órás munkaidőben dolgozó tehenészek soknak az egyéni bekapcsolódást is. A tüntetést mégis megtartották. Délelőtt a Vasasszékházban rendezték a szociáldemokraták hivatalos ünnepségét. Az érkezőket a kapuban ifjúmunkások fogadták, súgva közölték: „délután 3-kor a Petőfi-szobor- nál”. A pártvezetőség tilalma ellenére az „ifik” tovább szervezték a tüntetést. Délután háromra munkásoktól, diákoktól feketéllett a Petőfi- szobor környéke. Megkezdődött a koszorúzás, sorra helyezték el a Történelmi Emlékbizottság, a szakszervezetek, üzemek, diák- szervezetek. ifjúmunkás-csoportok koszorúit. Petőfi a „hivatalos Magyarországtól” még soha eny- nyi koszorút nem kapott! A tér közelében rendőrszakasz állt beavatkozásra készen. Aztán valaki elkiáltotta magát: „Menjünk a Kossuth-szoborhoz!” S a tömeg elindult az akkori Mária Valéria utcán (ma: Apáczai Csere u.) a Kossuth Lajos tér felé. S a hömpölygő emberáradat felett — becslések szerint tízezren lehettek — kibontott transzparensek követelték a „Békét!”, a „Független Demokratikus Magyarországot”, s azt, hogy „Hozzák haza katonáinkat!”. A szűk utcában felerősödve szállt a kiáltás: „Le a háborúval!”, „Békét — kenyeret!”, „Egy katonát se Hitlernek!” A hangvihar megrázta a Duna- parti szállodasor ablakait, s az ablakok mögül az előkelő szállodák magasrangú német vendégei félve tekintettek az utcára. A Lánchídnál a közben odaérkező rendőri erősítés várta a menetet és elzárta a továbbvezető utat. A tömeg a „Himnuszt” énekelte. A rendőrök egy pillanatig tanácstalanul álltak. Még sohasem kellett olyanokat szétverniük, akik a Himnuszt énekelték. A rendőrtisztek parancsára aztán gyorsan működésbe lépett a gumibot és a kardlap. A tömeget feloszlatták. Sokakat a téren álló rendőr-főkapltánysági épület őrizetes celláiba tereltek. Kis csoportoknak, kerülő utakon mégis sikerült eljutniok a Kossuth-szoborhoz. Ott azonban már a rendőrök körülzárták a 48-as szabadságharc vezérének szobrát, és senkit nem engedtek a közelébe. A rendőrkordonnal körülvett Kossuth-szobor szimbolizálta: milyen volt a helyzet Magyarországon 1942 március idusán. G ha csak néhány órára is ^ sikerült a magyar népnek igazi hangját hallatnia, ezen a délutánon ez a kiáltás erősebbnek bizonyult az elnyomók minden handabandázásánál. Amikor hazafias lelkesedéssel emlékezünk ezen a napon 1848 márciusának ifjúságáról, hasonló büsz- kességgel emlékezhetünk késői utódaikra is, akik huszonöt esztendeje 1942. március 15-én, nemzeti történelmünk sötét napjaiban bátran képviselték a jövő Magyarországát. DR. SAGVARI ÁGNES történész Március elseje óta üzemszerűen termel a gyár új alagútkemen- céje. Embernek is, anyagnak is jobb Vagy tíz évvel ezelőtt hallottam először arról itt a gyárban, hogy jó lenne korszerűsíteni a zománcégetést, kicserélni a régimódi, ‘tokos kemencéket alagút- kemencére. Lehet jó zománcedényt készíteni á „tokosokban” is — a bonyhádiak bebizonyították, hogy nemcsak itthon, hanem a külföldi piacokon is megállják helyüket termékeik —, az a munka azonban igen nehéz. Amikor felhúzzák a kemence ajtaját, a vörösen izzó kemence hősugara megcsapja az embert. Közben gyorsan kell dolgozni, leszedni a kocsiról az izzó edényeket, majd felrakni a nyerset, hogy minél kevesebb ideig legyen nyitva ez ajtó, ne csökkenjen túlságosan a kemence hőfoka. Az anyagnak se jó, ha pillanatok alatt hévül fel nyolc- kilencszáz fokra. A kiszedéskor még lágy az edény lemeze, köny- nyen sérül, horpad. Közben veszendőbe megy rengeteg hő, fűtik — feleslegesen — a csarnokot. Itt az égetők nem látják a tüzet. Csak a kemence végénél lévő vezérlőasztal műszerei mutatják — és nemcsak mutatják, hanem folyamatosan írják is — a kemence különböző pontjain uralkodó hőmérsékletet, elemzik a távozó füstgázok hőfokát, magát a? égést. Ahogy az edény belép a kemencébe, fokozatosan melegszik fel és amikor kijön, ugyancsak lassan, fokozatosan hül le. Egy ügyes szerkezet éppen az itt felszabaduló hőt irányítja át a bemenő ágra, előmelegítésre. Mire a kész edény a konveyor- pálya végére ér, kézmeleg, tehát szabad kézzel leszedhető. Készítette a gyáregység kollektívája Táblák tucatja figyelmeztet, hogy hol van a felrakás! határ, mire kell vigyázni a balesetek elkerülése érdekében. Az egyik zománctábla azonban nem figyelmeztet. Csak tudósít: „Készítette a gyáregység kollektívája, 1966— 67. 3 500 000 forint”. A bonyhádiak saját maguk építették ezt a modem termelőberendezést. Amikor jó öt évvel ezelőtt megbízást kaptak egy zománcégető alagútkemence megszerkesztésére, kicsit bántotta is Őket, hogy nem Bonyhád, hanem Budafok kapja a kemencét. Ma azonban már túl vannak ezen. A sajátjuknál már felhasználhatták a budafoki kemencénél szerzett tapasztalatokat számos módosítást alkalmaztak — éppen a tapasztalatok alapján —, kemencéjük megszerkesztésénél. Amiről nem tájékoztat a tábla: A 3 és félmilliót hitelbe kérte és kapta a gyár. A megtakarításból — amit az új, korszerű technológiával elémcK —, rövid idő alatt visszafizetik a kölcsönt. És arról sem tudósít ez a díszes tábla, hogy mennyi akadályt, nehézséget kellett leküzdeni, míg elérkezett az üzembe helyezés időpontja. Huszonegy vállalattal, kisipari szövetkezettel kellett kooperálni a különféle anyagok, alkatrészek Kitűnően égeti a piros zománcot — állapítja meg Albrecht László segédművezető szállításánál. Ha a tervben előírt anyag nem volt kapható, mást kellett beépíteni, módosítani a terveket. És mégis, ment minden, ütemesen, a napi munkaidő alatt. Egyetlen egyszer kellett túlórázni az embereknek. Az üzembe helyezés előtti vasárnap hét karbantartó hét órát dolgozott a kémény meghosszabbításán. A próbafűtéskor ugyanis kiderült, hogy a huzat nem elegendő. Paplauer Ferenc KISZ-brigádja — egyébként ők végezték a kemence szerelését is — vállalta, hogy vasárnap három méterrel „megnyújtják” a kéményt. Tíz újítás — Menetközben születtek egymás után az újítások — mondja Szabó Elemér konstruktőr, a kemence építésének egyik irányítója. ezek több, mint százezer forinttal tették olcsóbbá a berendezést. Egyedül Páll Gábor újítása — a függesztőkocsák fej- kiképzése tömítéses eljárással — negyvenezer forintot hozott. Most azon dolgozunk, hogy minél könnyebbé tegyük a kocsikat, az égetőszerszámokat. A kemence ugyanis óránként háromezer kiló anyag kiégetésére képes. A budafoki arány a hasznos és a holt súly között egy a kettőhöz. Tehát a kocsik, szerszámok súlya kétszerese a kiégetett edény súlyának. Ha az előbbin spórolunk, akkor több. edényt tudunk égetni. A kemencének ugyanis mindegy, hogy mit melegítünk fel benne. Az első mérések azt mutatják, hogy e törekvésünk eredményes. Óránként ezer kiló edényt kell kiégetni, de előfordult már 1100, 1200, sőt 1250 kilós óránkénti teljesítmény is. Takarékoskodunk tehát, a drága, hőálló acélanyaggal és ezáltal növelhetjük a kapacitást is. — Átmeneti minőségi-omlásra számítottunk — mondja Máté Gyula főmérnök. — Ez szükség- szerű velejárója mindig az új technológia bevezetésének, be is vettük a kongresszusi vállalásba, hogy ezt a minőségromlást az év második felében kiegyenlitjük. az éves átlagminőség megfeleljen a tervezettnek. Kiderült azonban, hogy már az első napokban megszüntethető a minőségromlás. Gyönyörűen kiégnek a zománcedények, még a legkényesebb szín, a piros is szebb, mint amikor a tokosban égetjük. Csak érettségivel Jónás Ferenc kemencekezelő nemrég targoncás volt. Most a műszereket figyeli, ellenőrzi. Hogyan került ebbe a munkakörbe? — Elnnél a beosztásnál követelmény az érettségi. Nekem szerencsére megvan, levelező tagozaton végeztem el a gimnáziumot. Elvégezte, vagy éppen most végzi a középiskolát a másik három kemencekezelő, Ilcz József. Öm- böli Ferenc és Krätschmer János is. A régi kemencénél a jó fizikum volt a legfontosabb követelmény. Az alagútkemencéhez mindenekelőtt magasabb műveltség kell. I * Az alagútkemence üzemszerűen termel. A gyár korszerűsítése azonban még nem fejeződött be. Hamarosan elkészül a pakura lefejtő berendezés — akkor már a gázolajnál is olcsóbb pakurával fűthetik a kemencét — pár hét múlva felszerelik a szárító- berendezést. meghosszabbítják a kemence szállítópályáját is. Kialakulhat a teljesen zárt ciklusú gyártás, amikorra kiküszöbölnek minden felesleges anyagmozgatást. a zománcozóüstből közvetlenül kerülhet a szalagra az edény. Termelékenyebb lesz a munka, alacsonyabb az önköltség, magasabb a nyereség. Hogy visszafizethessék a három és félmilliót. És hogy legyén mit osztani is jövőre. J. J. Építőipari könnyűgépkezelőket, betonelemgyártáshoz férfi betanított és segédmunkásokat felveszünk. Paiks. betonüzem. (213)
