Tolna Megyei Népújság, 1967. március (17. évfolyam, 51-76. szám)

1967-03-15 / 63. szám

TÖLffÄ WECYfil NÉPÚJSÁG 19ő”. március iS. Libanoni főpap: másodállásban pénzhamisító Még a múlt esztendőben fi­gyelt fel Hamze Kurd ammani bankár arra, hogy folyamatosan nagy mennyiségű hamis dollár érkezik Jordániába. Rövid vizs­gálat után megállapították: a hamis pénz beiruti eredetű. Senkiben sem keltett meg­lepetést, hogy a gyanú Liba­nonra terelődött. Ez a kis közel- keleti ország már évek óta a Távol-Keletről Európa felé ve­zető kábítószer-kereskedelem közvetítőállomása, s egyúttal az aranycsempészek, banküzérek és leánykereskedők eldorádója is. Nem könnyű „nyakoncsípni” a hamisítókat. A fordán bankár vállalkozott azonban arra, hogy személyesen vesz részt kézre- kerítésükben. Beirutba utazott, s lakosztályt bérelt a legelőke­lőbb szállodában, a tengerpart­ra nc~ő Phoenicia Hotelben. Közvetítő emberek útján hírt adott azután arról, hogy nem lenne ellenére, ha nagyobb mennyiségű hamis dollárt vá­sárolhatna. A csel bevált, s ép­pen a „legnagyobb vad” sétált. be a gondosan előkészített csapdába. Az ügynökök útján meg­beszélt találkozó idejen több rendőrtisztviselő rejtőzött el a szállodai szobában. A csenge­tés után azonnal elöugrottak és rávetették magukat a látogató­ra. Mr. Kurd „vendége” azon­ban nem adta könnyen meg magát. Jól irányzott ökölcsapá­sokkal és rúgásokkal igyekezett távoltartani a buzgó rendőrö­ket, akiket azonban a tettleges- ség nem akadályozott meg ab­ban, hogy ruhájának belső, rej­tett zsebéből ki ne vegyék az 50 ezer dollárnyi hamis bank­jegyet. Bárki mást azonnal letartóz­tattak volna.. t, csakhogy az 50 ezer hamis dolláros „nagy hal” a libanoni maronita egyház egyik főpapja, a nagy tekintély­nek és népszerűségnek örvendő Bekaa-völgyi püspök volt. A rendőrök így megelégedtek az­zal, hogy Monsignore Nouijamo megígérte: másnap tisztázza a rendőrségen a félreértést. Más­nap reggel hiába várták azon­ban a rendőrök „ügyfelüket”. Mint rövidesen kiderült, a Monsignore az első repülőgép­pel elhagyta Libanon területét. Az ügy mindenki számára kí­nos volt. A rendőröknek azért, mert futni engedték a kezükbe került pénzhamisítót. A lává­iéit rendőrség az egyik maro- nita kolostorban sietve lefog­lalta a bankjegyhamisító nyom­dát, így a maronita egyháznak sem volt módja azzal védekez­ni, hogy a mohamedánok rossz­indulatú vádaskodásáról van csak szó. A kormányt sem ke­rülték el a bankjegyhamisítási botrány hullámai. A libanoni alkotmány szerint ugyanis min­denkor a többségben lévő mo­hamedánok adják a kormány­főt, s a kisebbségi maroniták pedig o köztársaság elnökét. Ennek következtében a maro­nita egyház, mint politikai té­nyező is szerepet játszik Liba­non életében. Monsignore Nouijamo szökése után legalábbis a politikusok fellélegeztek, s néhány látszat- intézkedés meghozatala mellett hírzárlatot rendeltek el. Csak­hogy a mohamedán sajtó jó alkalomnak vélte a maronita főpap botrányát némi „vallás- háborúra”, s össztüzet nyitva követelték a törvényes leszá­molást. így került sor a közel­múltban arra a nyilvános tár­gyalásra. ahol Monsignore Nouijamo-t, aki papi hivatása mellett, másodállásban pénz­hamisítással foglalkozott, hét esztendei kényszermunkára ítél­ték, s megfosztották libanoni állampolgárságától is. 10. GyJ 474 ezer kötet könyv a polcokon iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiliiiiiuiiimii 4| wMMN, I 414MMI IWZflL FEJEZETEK PRÓNAV PÁL NAPLÓJÁBÓL § A könyv. Ma már szinte élet- szükséglete az emberek többsé­gének az olvasás. Vonaton, autó­buszon — a legtöbb ember könyvvel a kezében utazik. S sokan az estéli elalvást sem tud­ják másként elképzelni, mint né­hány oldalnyi jó regény elolva­sása után. Sokaknak, és egyre többeknek van otthon takaros magánkönyv­táruk. De arra is ráébredtek már sokan, hogy könyvszerető, olvasást kedvelő embernek könyvtárba kell iratkoznia. S erre elég sok mód kínálkozik. Egy kis gyors statisztika A megyében 187 tanácsi keze­lésű könyvtár működik, össze­sen ezeknek a könyvtáraknak a polcain majdnem 474 ezer kötet könyv található. Ez a szám azon­ban évről évre gyarapszik, az el­múlt évben is közel 1 millió 300 ezer forintot költöttek új köte­tek vásárlására. A múlt évben 47 ezer volt, mintegy 500-zal több, mint az 1965-ös esztendőben a megyében a könyvtárba beiratkozottak szá­ma. S mit jelentenek ezek a szá­mok? Talán nézzünk egy kis sta­tisztikát E szerint: A megyében élő emberek 18,8 százaléka volt könyvtári tag a múlt évben. S ugyanebben az év­ben egy beiratkozott olvasóra átlagban 27,8 kölcsönzött kötet jutott A beiratkozott olvasók 28,6 százaléka mezőgazdasági fi­zikai, 20,04 százaléka ipari fizi­kai munkás. Milyen könyvek között válogat­hatnak az érdeklődők? A tanácsi könyvtárakban ta­lálható könyvek 49.8 százaléka szépirodalmi mű, 28,6 százaléka ismeretterjesztő munka, a többi pedig ifjúsági. A mai magyar irodalom propagálása A statisztika, a számok soka­sága arról beszél, hogy a megyé­ben dolgozó könyvtárosoknak nem kell szégyenkezniük. Való­színűleg ezek a számok az orszá­gos átlagnál is jobb eredmények­ről beszélnek. De a könyvek nép­szerűsége kötelez is. Az olvasó­tábor növekedésével milyen fel­adatokat kell megoldaniuk a könyvtárosoknak ? — A terveink, feladataink kö­zül elsőnek a természettudomá­nyos világnézet kialakításában végzett ismeretterjesztő propa­ganda fokozását említeném — mondja Vadócz Kálmán, aki né­hány hete a megyei könyvtár igazgatója. — Célunk a szocia­lista morál erősítése, a szakmai műveltség emelése. Ezeknek a céloknak a megvalósítása érde­kében az ismeretterjesztő irodal­mat szakszerűen kívánjuk bőví­teni, figyelembe véve a megye, a város iparfejlesztésének távlati tervét. — Fontosnak tartjuk az irodal­mi érdeklődés további és diffe­renciáltabb kielégítését. Elsősor­ban a mai magyar irodalom és a baráti, szocialista államok iro­dalmának propagálására . törek­szünk. össze kívánjuk gyűjteni az egyéb művészeti ágakkal fog­lalkozó irodalmi anyagot. Az eddiginél szorosabb kap­csolatot akarunk kiépíteni az is­kolákkal, úttörőszervezetekkel, hogy a gyermek- és ifjúsági könyvtári munka is a lehetősé­gekhez mérten a legmegfelelőbb legyen. — Az anyagi erők koncentrá­lása érdekében, ahol erre mód nyílik, közös irányítás alá kí­vánjuk vonni a szakszervezeti és a tanácsi könyvtárakat. Ez a tö­rekvés Dombóváron már meg­valósult. Simontornyán, Mázán, Dalmandon. Hőgyészen pedig fo­lyamatban van. A kisebb közsé­gekben kluhkönyvtárak berende­zését szorgalmaznánk. S elsősor­ban ott, ahol a Könyvtár a mű­velődési otthonon belül működik, a klubokban olvasósarkokat szeretnénk berendezni, ahol a na­pilapokat. folyóiratokat megtalál-, hatják az érdeklődők. Libresszók, író—olvasó találkozók Napjainkban egyre több külön­böző rendezvény alkalmából ta­lálkozhatunk a könyvtár nevé­vel, mint rendező szervvel. Mi­lyen összejöveteleket, műsoros esteket kívánnak rendezni az el­következő hónapok folyamán? — Itt a megyeszékhelyen már azt hiszem, nyugodtan mondha­tom így, hogy roppant népszerű­vé váltak a libresszó keretében részben a Várköz presszóban, részben a régi megyeházán és itt helyben, a könyvtárban megtar­tott műsoros estek." Ezeket kíván­juk továbbra is folytatni. A leg­közelebbi libresszót a költészet napja alkalmából rendezzük, - a dunántúli költők antológiájának kiadásával kötjük össze, s meg­hívott vendégeink között a kötet­ben bemutatkozó költők lesznek. — Továbbra is kívánunk író— olvasó találkozókat rendezni. S ezt kiszélesítjük vidéken a mező- gazdasági szakírók és olvasóik találkozóival. A politikai felvi­lágosító munka érdekében újság­író és újságolvasó találkozókat is rendezünk. Április hónapban kerülne ilyenre első ízben sor. Ez ügyben már négy újságíróval felvettük a kapcsolatot. A mindszenti Tiszavirág Termelőszövetkezetben termálvízzel fűtik a 12 000 négyzetméteres üvegházat. Az üvegmennvezet alatt télen 2800 négyzetméter felületen gombát termelnek, jelenleg 40 000 fej saláta vár eladásra. Hamarosan szedhetik a retket is. Képünk: kiültetésre váxú paradicsompalánták az ország legnagyobb üvegházában (MTI-foto, Fehérvári Ferenc felvétele.) Illllllllllimillllllillllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllimillllllllllllllllllliuiliimímgillllllllllllllllll — 214 — Azért jött — mint mondotta —j mert tervezett akciójának utolsó órája elérkezett, mégpedig most már nem Berlinnel, hanem a bajorokkal, vagyis az Orgesch-sel.112 Tehát vagy cselekszünk, vagy nem? Miután halasztani tovább nem lehet az ügyet. Megkért, hogy vigyem őt Gödöllőre az államfőhöz, és akciójának megsürgetésénél le­gyek én is jelen. Miután audienciára való meg­jelenésünket előre bejelentettem, reggel 9-kor a Bristol Szálló előtt megálltam, és felvettem Bau­ert a kocsimra. A sofőrömnek megparancsoltam, hogy hajtson G idöMőre. A heves beszélgetés köz­ben, mert Bauer igen élénken és intenzíven tu­dott érvelni — észrevettem, hogy a sofőröm, egy fiatal gyerek, akit Jablonszky Jánosnak hívtak, ahelyett, hogy a rendes és megszokott úton ment volna, a Kerepesi úton végig, a Stefánia útról, amelyen kifelé indultunk, a Víztoronynál balra kanyarodott egy mezei útra. Megkérdezve őt mi­ért mész erre? — azt felelte: mivel sokkal köze­lebb. Miután én ráhagytam, tovább disnutáltunk az aktuális dolgokról és Bauer fantasztikus ter­veinek kiviteléről. Többek között nevezett el­mondotta nekem, miképpen lett n spiritus rek­tora113 és tulajdonképpeni kitalálnia annak a messzehordó ágyúnak, amellyel a németek a vi­112 Organisation Escherich. Bajor ellenforradalmi szervezet, amelyet Georg Scherich 1920 márciusában alakított. A szervezetet az antant követelésére 1921-ben feloszlatták. ns szellemi Irányítója. — 215 — lágháború alatt Párizst 100 km távolságról bom­bázták. Az ő teóriájának alapján, vagyis a röp- pályának a ritka levegőjű régiókba, „a sztratosz­férákba” való emelése által érték el ezt az óriási lőtávolságot. Bauer akkoriban nekem leírta a németek messzehordó ágyúinak a titkát: — Co- lumbus-tojás az egész — mondotta. Az bizonyos, Bauer ezredes egy zseniális és értékes ember volt, nem csüggedett, és elhatározásaiban fárad­hatatlannak mutatkozott. Ezen beszélgetéseink elmélyedéséből csak akkor tértünk magunkhoz, amikor a kocsi hirtelen megállt. A mezei útnak, melyre bekanyarodtunk, vége volt, se előre, se jobbra, se balra nem volt nyom, káposztás föld, karfiolkertek körös-körül, összeszidtam a gyere­ket, mert ilyen zsákutcába vitt be akkor, amikor egy előkelő német vendéget visz. Jani sofőröm, úgy látszik, erre igen elrestellhette magát, mi­vel hirtelen bekurblizott, és vollgázzal nekihaj­tott a zöldséges kerteknek, és a bo1 srárkertAszek nagy szitkozódásai között mégis elértük valaho­gyan a Gödöllő felé vezető országutat. Bauerrel ismét felvettük a témánkat, miközben a kocsi oly pokoli gyorsasággal vagy pedig abnormális lassúsággal haladt. Már Kistarcsa körül iártunk. és én javában szidtam Lincolnt, mert ha ez a gazember nem lett volna, mi már hol volnánk? Nekem azonban feltűnt. ho«v nem is haladunk egyenest, hanem a kocsi kígvóvonalakat ír le a nyílt országúton. Felállottam, hogv előreha io'va a sofőröm arcába nézzek. Nem akartam saját szemeimnek hinni, amikor észrevettem, hogv — 216 — lehúnyt szemmel ül a volán mellett, és bóbiskol. Még épp annyi időm volt, hogy elkapjam a vo­lánt és a kocsit, mely már első kerekeivel az árok szélén járt, ismét az úttestre rántsam. Ezen hirtelen és gyors mozdulat által két gumi egy­szerre pukkadt szét Az árok szélén levő ke­rékvetőkből kettőt pedig kidöntöttünk. De sze­rencsésen meg tudtam állítani a kocsit még ma­gán az úttesten. Sofőröm a gumik durranására ébredt fel, de akkor már a gallérjánál fogtam, és a rajta levő bőrkabát is alaposan porzott a hátán a lovaglópálcám behatása alatt. Rémületé­ben a közeli kukoricásokba menekült, még a reászegzett pisztolyom se bírta őt megállásra. Az egész jelenet oly hirtelen játszódott le, hogy Bauer, aki a magyarázásba bele volt mé­lyedre, maga sem tudta, hogy tulajdonképpen mi történt, csak annyit mondott: „Nicht schies­sen! Um Gottes'Villen. nicht schiessen!”114 Meg­magyaráztam neki, hofey azért jártunk a káposz­tásföldeken, az itán kígyóvanalakkal a nyí'ecve- nes országúton, mert a sofőröm tökrészeg. Erre csak annyit felelt: „Das habe ich wirklich gar- nicht bemerkt.”115 Miután a megrongált Ford- kocsit átadtam az útkaparónak — nem tehettünk mást, leültünk az árokpartra, és megvártuk a helyiérdekű villamost, melyre, miután megállí­tottam, felültünk, és folytattuk utunkat. ii4 Ne lőjön, az isten szerelméért, ne lőjön! 115 Ezt valóban nem vettem * észre.

Next

/
Thumbnails
Contents