Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-10 / 35. szám

1967. február 10. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG 3 ÚTRAVALO A jelölő gyűlések egy része már lezajlott, egy része ezután lesz. Minden délutánra, estére jut egy-egy. összesített kép még nincs, de néhány dol­got máris el lehet és kell mon­daná. Az egyik leglényegesebb ta­pasztalat, hogy talán még egy al­kalommal sem volt illyen nagy érdeklődés, mint ezúttal. A kép­viselőjelölő gyűléséken minde­nütt tolongtak az emberek, pe­dig erre a célra rendszerint a legnagyobb helyiséglet vették igénybe. Nemcsak a képviselő­jelölő gyűléséken, hanem a ta­nácstagot jelölőkön is nagy a résztvevők száma. Az érdeklődés megnövekedése mögött mindenekelőtt az új vá­lasztási törvény életbe léptetése érezhető. Az új törvény megalko­tásával éppen az volt az egyik fő cél, hogy tovább szélesedjék a szocialista demokrácia. De egyenes következménye annak az általános légkörnek is, amely ná­lunk a párt és kormány helyes politikája következtében meg­honosodott: állandóan nő a tö­megek közéleti aktivitása, az em­berek megfelélő érdeklődést ta­núsítanak a kis ügyek iránt épp­úgy, mint a nagyok iránt. Mert ezt is, azt is sajátjuknak tekintik. A részvétel azonban csak az egyik megnyilvánulása az érdek­lődésnek. Ezt kiegészíti a felszó­lalások, véleménynyilvánítások egész sora. Ahol nagyobb a tö­meg, viszonylag kevesebb a fel­szólalás, mert a legtöbb ember nem szokott hozzá a nyilvános szerepléshez, tömeg előtti felszó­laláshoz. Ezeken az állásfoglalást elsősorban a megelégedett tekin­tetek, viharos tapsok jelezték. De a gyűléseket megelőzően és kö­vetően megannyi kisebb csoport verődött össze, s e beszélgetése­ken már an nál több minden prob­léma vetődött fel. A kisebb szá­mú választópolgárt érintő ta­nácstagi körzetekben megtartott gyűléseken néha elég jegyezni a felszólalásokat, a jelenlévők kö­zül majd mindenki szót kér. Nagy aktivitás volt például Szek- szárdon a Mészáros Lázár és Wo. sinszky Mór utca közti új lakó­telep jelölő gyűlésén, de más helyeken is. A felszólalások, felvetések zöme nem apró-cseprő ma­gánügy, hanem rendszerint a n—m—mm ur mm in— ——— hogy gazdaságilag megalapozat­lan, nem időt álló intézkedések, rendelkezések szülessenek. A vita résztvevői ezzel így ma­radéktalanul egyetértettek. Vi­szont az új tsz-nyugdíjrendelettel kapcsolatban mégis sok a félre­értés, vagy a pontatlan tájéko­zottság. Rengeteg kérdés hang­zott el arra vonatkozóan, hogy miként kell értelmezni a nyug­díjosztályokat, igaz-e, hogy akár másfél ezer forintos nyugdíj is el­képzelhető, és miért nem kapja meg mindenki a megígért, mini­mális négyszáz forintot? Főkép­pen ez az utolsó kérdés foglal­koztatja a jelek szerint a kalaz- nóiakat. — Az egyik idős tagnak meg­küldték, a másiknak nem — mondták. Kiderült, hogy sokan össze­tévesztik az öregségi járadékot a nyugdíjjogosultsággal. Pedig más az egyik, és megint más a másik. Különböző fogalmak. Az öregségi járadékosok számszerint ma még a falvakban jóval nagyobb több­séget képviselnek, mint a nyug­díjjogosult szövetkezeti gazdák. Viszont éppen itt kezdődik a szo­ciális és kulturális alap ésszerű és körültekintő felhasználásának a fontossága, a szociális bizott­ságok' lelkiismeretes munkájának szükségessége. A szociális és kul­turális alap egv ’••‘■’rét a megye több termelés-’' " •-’-'‘ben az öregség járadékok '..ir-gészítésére nagyobb közösséget ériinti. Ez általánosain jellemző. A tartal­mat, témákat illetően már nem lehet általánosítani, mert szinte végnélküli a sor. Bátaszéken egy idősebb, kültelken lakó ember a falusi öregek helyzetével foglal­kozott, és intézkedést sürgetett a már meglévők mellé. Másutt utat, a harmadik helyen pedig határozottabb, következetesebb munkát kértek a most megvá­lasztásra kerülő tanácstól. Kér­ték a tamácstaigjélöltet, hogy ezt a szellemet képviselje majd az új testületben. Akad olyan fel­vetés, amit már másnap lehet tel­jesíteni. Az egyik szekszárdi kör­zetben például kérték, hogy ta- karíttassák el az ablakok alól a felhalmozódott szemetet. Ez nyil­ván nem igényel hosszas intéz­kedést. Másutt művelődési ott­hon építését javasolták. Ez már több éves munkát igényel. Szak- szárdon eddig majdnem minden gyűlésen felvetődött, hogy gyor­sabb ütemben kellene bővíteni az úthálózatot, s javítani a víz­szolgáltatást. A felvetések jogo­sak. Jellemző a helyzetre, hogy még olyan jelentős városnegyed — újtelep — is található, ahova egyáltalában nem vezet kövesül, ezért az év jelentős részében jár­művel szinte lehetetlen a megkö­zelítése. Ilyen például az Eilő- hegyi újtelep. Bár azt is hang­súlyozni kell, hogy a felvetések túlnyomó többsége már eleve ta­lálkozik a tanácsok törekvésével. A tanácsok eddig is jól ismerték területük gondjait, s a lehetősé­gekhez mérten igyekeztek is azo­kat orvosolni. Szekszárdon pél­dául, amikor felvetődött az elő- hegyi útépítés, a tanács képvise­lői elmondhatták, hogy már tet­tek intézkedéseket ennek érdeké­ben. Folyamatban van a vízellá­tás megjavítása is. Pakson egy gyűlésen jelölték a képviselőt is, a megyei tanács­tagot is. A gyűlésen természete­sen nem kerülhetett minden szó­ba. A helyi párt- és tanácsi ve­zetők azonban alkalmat találtak arra, hogy a legnagyobb részle­tességgel megismertessék a jelöl­teket a község gondjaival, fej­lesztésének feltételeivel. És tet­ték ezt azzal a ki nem mondott gondolattal, hogy mindkettőjüktől maximális segítséget vár a község. fordítják. Az öregségi járadéko­sok ebből fogják igényelni a jö­vőben még inkább, a termelő­szövetkezeti közösségek rendsze­res és folyamatos támogatását. Az öregségi járadékosokra ugyanis az új tsz-nyugdíjrendelet értelem­szerűen nem vonatkozik. Ponto­sabban mindössze negyven forint­tal kapnak többet, amennyiben házastársi pótlékra jogosultak. Az agrárpolitikai intézkedések­kel kapcsolatban a szó, a szót követte és valaki a jelenlévők közül kijelentette: — A zárszámadás a Petőfi Ter­melőszövetkezetben jól sikerült. Az egy dolgozó tagra jutó, közös­ből származó átlagrészesedés 23 ezer 460 forint. Ezzel az összeg gél mi, akik dolgoztunk, meg vagyunk elégedve. De sérelmes­nek és jogtalannak tartjuk, hogy most is több százezer forintot kellett elküldeni olyan emberek­nek, akiknek már semmi közük az itthagyott földjükhöz. Hát ez is egy izgalmas prob­léma, s ennek az igazságos, meg­nyugtató rendezését — számítani lehet rá —, a IX. kongresszus szellemében, a párthatározatnak megfelelően, az országos ter­melőszövetkezeti kongresszus fog­ja megoldani, ötvenen mentek el az elmúlt években Kalaznóról, A bizalom egyben azt is jeleníti, hogy tenni, cselekedni kell a köz érdekében. Nem irreális kíván­ságlistát terjesztettek elő, a jelöl­tek sem ígértek össze fűt-fát: a holnapot a reális lehetőségek alapján, a közös erőfeszítések szempontjából mérlegelték. Maga a jelölés egyik helyen „simán’’ megy, vita nélkül meg­szavazzák a javasolt személyt, másutt vitatkoznak, fontolóra vesznek több személyt, vagy ép­pen mást jelölnek. Esete válogat­ja. így természetes ez. Az egyik helyen olyat jelölnek, aki már több ciklusban képviselte a kör­zetet, másutt újat. A választási törvény adta jogokkal élve mást is jelöltek már. Akadt olyan gyű­lés, amelyen minden 5—10 em­ber mást akart, és csak hosszas vita után tudtak megegyezni. A jelölő gyűlésekre mint rendezvényekre rányomja a bélyegét, hogy a résztvevők ösz- szetétele a lehető legvegyesebb. Háziasszonyok éppúgy jelen van­nak, mint öregek, igazgatók, vagy olyan fiatalok, akik koruknál fogva szeretnek mindent elhirte- lenkedni. Ebből következik, hogy rendszerint nyoma sincs a szab­ványosságnak. A munkahelyek összejöveteleinek megvan a maga jellemzője, ezek a lehető legválto­zatosabb formákban zajlanak le. Akadnak, akik szeretik ékesszó­lásukat fitogtatni, olyanok is, akik. csak két mondat erejéig szólalnak fel, vagy csak éppen közbekiabálnak. De ezeket is úgymond természetesnek kell ven­ni, éppen a -nagyon vegyes össze­tételből kiindulva. Egy munka- értekezleten a vezető egyszerűen leinti azt, aki elkalandozik a tárgytól, itt a leintés az állam- polgári jogok megsértésének tűn­ne, ezért nem is jut senkinek sem eszébe. Az egyik gyűlésen az elnök le akart inteni eay felszó­lalót azzal, hogy ismerik a prob­lémát, és maid más alkalommal is meg tudják beszélni. Mint ké­sőbb kiderült, ünneprontásnak vette. Már-már szólni is akart neki, szerencsére észrevették, s őt intették le. Nincs olvan fel­vetés, ami egy ilyen jelölő gyű­lésen ünneprontásnak minősül­hetne. Inkább őszintén megbe­szélni minden felvetést, mintsem figyelmen kívül hagyni egyet is. BODA FERENC akiknek a termelőszövetkezet minden évben fizeti a földjáradé­kot. A vita során szóba került a hitelrendezés pontos és helyes ér­telmezése, az újabb, ösztönzőbb jövedelem-elosztási módszerek be­vezetése, felvetődött az a kérdés, hogy az új belépők hány forint­tal járuljanak hozzá a közös va­gyonhoz, mennyi idő alatt fizes­sék be a közgyűlés által meg­határozott összeget, stb., stb. Amilyen nehezen kezdődött, oly nehezen fejeződött be a kalaznói beszélgetés. Beigazolódott, hogy a szövetkezeti gazdákat sokrétűen, sokoldalúan érdekli és foglalkoz­tatja mindaz, ami az aprárpoli- tikai kérdések címszó alá tarto­zik. Nem mindig és nem mindent látnak még helyesen, viszont je­len van a tagokban az az óhaj, hogy pontosan és tisztán lássák a most napirenden lévő, valóban izgalmas kérdéseket. A mérleg- háznál folytatott kalaznói vitát bizonyára folytatja majd a többi hasznos beszélgetés, s ezeket ösz- szegezve, Barabás Lajosnénak, a Petőfi Tsz főkönyvelőjének, akit a tagok a megyei tanácskozásra küldöttnek választottak, sok hasz­nos mondanivalója lesz, a megyei termelőszövetkezeti tanácskozá­son. Sz. P. Eredményesen zárták az 1966-os évet — növekvő feladatok az idén Műszaki konferencia az építőknél Tegnap délelőtt műszaki kon­ferenciát tartott Szekszárdon az É. M. Tolna megyei Állami Épí­tőipari Vállalat. A megbeszélé­sen értékelték az elmúlt esztendő termelési eredményeit és megvi­tatták az ez évi tennivalókat, felkészültek a munkahelyeken tartandó termelési tanácskozá­sokra. Mind a beszámolóból, mind a hozzászólásokból kitűnt, hogy je­lentős fejlődést hozott a vállalat életében az elmúlt esztendő. Két éve annak, hogy a vállalat meg­kezdte az áttelepülési Szekszárd- ra. Az első évet — éppen az át­költözés! nehézségek következté­ben — gyenge eredménnyel zár­ta, számos építkezést nem tu­dott határidőre átadni, több tíz­milliós veszteséget mutatott a mérleg. Tavaly azonban már nem­csak teljesítette éves terme­lési előirányzatát, hanem mintegy tizenkétmillió fo­rinttal — kereken hat szá­zalékkal — túl is szárnyalta. Ugyanennyivel növekedett az egy főre jutó termelési érték, lénye­gében a termelékenység. Végleges adatok még nincsenek a terme­lési költségek alakulásáról, a gazdasági eredményről, azonban az már bizonyos, hogy e téren is igen jelentős a javulás, a vál­lalat csökkentette a tervhez ké­pest veszteségét is. A legnagyobb arányú túltelje­sítés a lakásépítkezésnél mutat­kozik, a vállalat a tervezett 128 helyett 169 lakást adott át. A ki­vitelezés minőségének javulásá­ról tanúskodik az, hogy míg 1965- ben a minőségi és mennyiségi hiányok összege meghaladta a hétmillió forintot, tavaly ennek felét sem érte el. Számos építke­zést fejeztek be és adtak át hiánypótlási jegyzőkönyv, lista nélkül, egy •— az utolsó — ki­vételével dicsérettel vette át a beruházó a szekszárdi bérháza­kat is. Az idén a múlt évinél lénye­gesen nagyobb feladatok várnak az építőkre. Kétszázharmincmil­lió forint értékű munkát kell elvégezni, ehhez a termelékeny­séget tizenöt százalékkal akar­ják növelni. Megalapozza az ez évi termelést az a részletes in­tézkedési terv, amit ugyancsak a konferencián vitattak meg és fogadtak el. A tervezett intézke­déseknek biztosítani ok kell az építkezések határidőre történő befejezését és átadását, a jöve­delmezőség színvonalának eme­lését, a termelékenység fokozá­sát. a minőség további javítá­sát, a tervszerű, ütemes terme­lést. a munkaerővel és anyaggal való ésszerű takarékosságot, a vezetés színvonalának emelését és a munkaverseny-mozgalom szervezésének javítását. Megvalósítják a korszerű szer­vezési módszereket a termelés irányításában. Korszerű termelésszervezési dokumentáció alapján végzik majd többek közt a Paksi Konzervgyár rekonstrukciós munkáit, a szekszárdi panel- építkezéseket. Azoknál az építkezéseknél, ahol erre lehetőség van, már az első ütemben elvégzik a végleges te­reprendezéseket, megépítik a közműveket és végleges utakat, hogy ezek miatt ne kerüljön sor később bontásra. Jelentős meg­takarításit várnak többek közit at­tól is, hogy az élőre megépített, végleges elektromos hálózatról üzemeltetik az építkezés gépeit, így nem lesz szükség ideiglenes vezetékekre. Tovább lépnek az idén a korszerű szerkezetek fel- használásában, alkalmazásában, ennek érdekében már a terve­zés stádiumában felveszik a kap­csolatot a tervező és beruházó szervekkel. Az új gazdasági mechanizmusra való felkészülést szolgálja az is, hogy létrehozzák a vállalati tervezőrészleget. Ez­által maga a kivitelező vállalat is készít kiviteli tervdokumen­tációt. a beruházók megrendelé­sére. Ezáltal nemcsak a beruházások ,,át­futásának” meggyorsítását segítik elő, hanem jobban le­het majd biztosítani a terve­zés és a kivitelezés összhang­ját is. Tetemes összeget fordítanak saját beruházásra is. Megkezdik a központi telep kialakítását, megépítik még az év első felében a háromszáz férőhelyes munkás- szállót, az év végéig a nyolcszáz személyes üzemi konyháit és ét­kezdét. az iparvágányt. (J) Paradicsomfeldolgozó üzem a szeszgyárban Érdekes feladatot kapott nem­rég a Paksi Konzervgyár’: nyújt­son segítséget a Szabadegyházi Szeszgyárban egy paradicsomfel­dolgozó üzem megépítéséhez,, fel­szereléséhez és beindításához. A konzerviparban a paradi- csomfeidolgozás beruházási igé­nye viszonylag a legnagyobb. Míg átlagosan hat-hétezer forintnyi beruházással lehet létrehozni évi egy tonna konzerv előállítá­sához szükséges termelőkapaci­tást, a paradicsomnál ez az ösz- szeg mintegy húsz-huszonkétezer forint. Ha tehát Pakson akarnák ■növelni a paradicsomfeldolgozást ez ennyibe kerülne, mivel nem­csak a lóállomást és sűrítőüzemet kellene megépíteni, hanem szük­ség lenne a gőztermelő és villa- mosenergia-szalgáiltaitó kapacitás növelésére is. A paradicsomszezon ugyanis egybe esik a konzervipar fő idényével, amikor az egyéb fő­zelék- és gyümölcsféleségek fel­dolgozása is folyik. Szabadegyházán viszont június végétől október közepéig szünetel a termelés, noha rendelkezésére áll a gőz-, víz-, vülanretiercla és a munkaerő, Itt tehát csak a pa~ radicsomfeldolgozó berendezést kell megépíteni, felszerelni. A pa­radicsomidény tehát „kitölti” a szeszgyártási holt szezon egy ré­szét, munkalehetőséget biztosít­va a gyár dolgozóinak. A beruhá­zás pedig csak fele annyiba ke­rül, mintha Pakson valósítanák meg. A tervek szerint két, a paksihoz hasonló, automatikus, Láng-féle paradicsomvonalat építenek be Szabadegyházán, összesen napi harminc vagon nyers paradicsom feldolgozására. Az építkezést rö­videsen megkezdik és még az idén megtartják a próbaüzeme­lést. A paksi gyár már megkö­tötte a szabadegyházi és környék­beli termelőkkel a szerződést, kétszáz holdra — kétszáz vagon paradicsom szállítására, a próba- üzemeléshez. Az induláshoz szak­embereket küld és segítséget nvújt a szeszgyár dolgozóinak ki­képzéséhez is. A szabadegvházi tizem 38—40 százalékos szárazanyag-tartalmú, hordós paradicsompürét gyárt, amit a tervek szerint a oaksi gyár bo=zp.ál fel, zakuszikakészí- téshez.

Next

/
Thumbnails
Contents