Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-10 / 35. szám
2 TOLNA MEGYEI NÉFÜJSAG 1961. február 10. Hz amerikaiak a tűzszünet ideje alatt is támadják a VDK-t A saigoni amerikai szóvivő szerint a vietnami fegyverszünet két napja során összesen 86 incidensre került sor, amelyek közül 24 tekinthető jelentősebbnek. Saigontól északra egy amerikai század „állást változtatott” és ©közben „harcba keveredett” egy harminc főnyi gerillacsoporttal, amely saját pozícióit védelmezte. Az amerikai egység mérsékelt veszteségeket szenvedett. Saigonban közzétették az előző hót veszteséglistáját. Az amerikaiak 1037 halottat és sebesültet vesztették. A dél-vietnami kormány csak halottjainak számát adta meg: 170 dél-vietnami katona esett el a harcokban és 26 eltűnt. Az amerikaiak oldalán harcoló, egyéb külföldi csapatok halottakban és sebesültekben 91 embert vesztettek. Az amerikai állítás szerint a szabadságharcosok 1309 halottat vesztettek az előző héten. Az amerikai jelentés szerint Dél-Vietnamban az amerikai csapatok létszáma szombaton elérte a 410 000 főt Nguyen Van Thieu, dél-vietnami államfő csütörtökön válaszolt VI. Pál pápa üzenetére. Levelében azt fejtegeti, hogy milyen „veszélyes” lenne az „istentagadó gerillák” győzelme, majd kijelenti, hogy a dél-vietnami vezetők — úgymond — semmiféle erőfeszítést sem sajnálnak, hogy lehetővé tegyék a konfliktus tisztességes befejezését Luigi Longo, az OKP főtitkára — jelenti az MTI római tudósítója — interpellációt intézett Fanfani külügyminiszterhez. A főtitkár feltette a kérdést, meg- felel-é az igazságnak a Washington Post című lap jelentése, amely szerint 1966. decemberének elején a saigoni olasz nagykövet kezdeményezésére diplomáciai puhatolózás folyt az Egyesült Államok és a VDK közötti tárgyalások lehetőségéről, amit azonban később meghiúsítottak a Hanoi ellen intézett amerikai légitámadások. Vajon az olasz kormány nem tartja-e szükségesnek felszólítani az Egyesült Államokat a VDK elleni bombatámadások megszüntetésére — tette fel a kérdést Luigi Longo, az olasz külügyminiszternek. Bár a tűzszünet csak Dél-Viet- namra vonatkozik, a világ közvéleménye azt remélte, hogy az amerikaiak legalább ezekben a napokban nem folytatják agresz- sziójukat Észak-Vietnam ellen. Az amerikaiak azonban már a holdújévi fegyvernyugvás első napján a 7. flotta hadihajóival felvonultak a Tomkini öbölben és ágyú tűzzel árasztották el az észak-vietnami Nghe An megye tengerparti, lakott településeit. Az ünnep első napján több berepülés volt a VDK légiterébe. A vietnami néphadsereg légelhárítása két repülőgépet lelőtt. Az amerikai csapatok saigoni főparancsnoksága csak egy repülőgép elvesztését ismerte be. A VDK fővárosának lakossága az ünnep első napját nyugalomban töltötte. Hanoi legnagyobb buddhista pagodájában külön ünnepi istentiszteletet tartottak, ama buddhista szerzetesek emlékezetére, akik az elmúlt év folyamán önkéntes tűzhalállal tiltakoztak az amerikaiak vietnami agressziója ellen. II körösladányi Új Élet vietnami testvér tsz-e jó évet zárt Kedves ünnepség zajlott le szerdán hazánk hanoi nagykövetségén. Dr. Pehr Imre nagykövet a vietnami holdújév alkalmából vendégül látta a VDK fővárosától 60 kilométerre fekvő Vu La falu tsz-ének vezetőit. Ez a tsz testvéri kapcsolatot tart fenn a körösladányi Uj Éllet Tsz-szed. A rendkívül meleg, baráti találkozón a vendégek elmondották, hogy bár az elmúlt évben 21 bombatámadás érte a tsz környékét, sőt egy lelőtt amerikai repülőgép éppen a tsz rizs földjére zuhant, jó közepes eredménnyel zárták az évet A rizs- parcellák elárasztásánál jó hasznát vették annak a szivattyú- berendezésnek, amelyet a kőrös- ladányiaktól kaptak ajándékba. A tsz vezetői meghívták a nagykövetség dolgozóit, hogy családostól látogassanak el falujukba.-------------------------------------------i___ B lokád alatt a pekingi szovjet nagykövetség A francia hírügynökség pekin- gai, miután napok óta nem jut- gi különtudósítója, Bemard U11- nak újságokhoz. A szovjet dip- mamn szerdán bejutott az „őst- lomaták el varrnak szánva arra, romgyűrűben” lévő pekingi szov- hogy nem szolgáltatnak ürügyet jet nagykövetségre. a kínai- hatóságoknak a diplomáA nagykövetségi épületben 14. oiai kapcsolatok megszakítására, napja ostromzár alatt tartott „Az élelmezés terén hosszú ideig szovjet diplomaták, alkalmazót- kitarthatunk, tekintettel felhaltak és műszakiak a kamtinbam mozott készleteinkre és a szo- együtt étkezinek és esténként cialtsta országokhoz tartozó ba- együtt hallgatják a moszkvai rá- rátáink segítségéire” — idézi a dió adásait, ami a fő kapcsola- francia tudósító az egyik nagy- töt jeleníti számúikra a külvilág- követség! tisztviselőt. A fényképek beszélnek Sorra látnak napvilágot a szov- szándékos incidensek gátolják a ábrázolnak, nyakukban asztallap- -noiyzctút normális tevékenységé- nyi táblával, mögöttük két-két nek ellátásában, közönyös arcú vörösgárdistával. A táblákon levő kínai írásjelek A «takozo jegyzéket február „sötét banditáknak” és hason- 3-án nyújtották át Jang Csung- lókrnak minősítik azokat, akik csiaanak. a Kínai Népköztársa- nemnég még a KKP Politikai Bi- ság prágai ideiglenes ügyvivőjé- zottságának tagjai, vagy a Köz- ^ ponti Bizottság titkárai voltak. Egész sor szovjet lap hozza Peng Csennek, a pekingi városi pártbizottság volt első titkárának, a politikai bizottság tagjának fényképét, nyakában a megbélyegző táblával. Az utcákon a kínai írásjelek között cirill betűk is előtűnnek: „Vérbosszút!” Más fényképek a Pekin gből hazatért szovjet diplomata hozzátartozók csomagjait ábrázolják, telemázolva ilyen feliratokkal: „Takarodjatok haza, revizionisták!” „Szétverjük kutyafejeteket!” A csehszlovák külügyminisztérium ismét erélyesen tiltakozott a kínai kormánynál amiatt, hogy Újabb Sukarno-ellenes tüntetés Djakartában Djakarta (MTI) A djakartal Egy másik Reuter-jelentés ars ports tadionban 40 ezer jobboldali ról szól, hogy a közelmúltban diák háromórás tüntetésen köve- megalakult Sukamo-barát népi telte Sukarno elnök leváltását és akciófront követelte: állami díszbíróság elé állítását. A stadion temetésben részesítsék thaerul környékét géppusikás katonai Saleh volt miniszterelnök-helyet- alakulatok vették körül, de ősz- test, aki szerdán katonai börtön- szetűzésre nem került sor. ben halt meg. Thamirin, a középiskolás diákok Suharto tábornok levélben nyíl- vezetője a gyűlésen kijelentette, Vgn[tott részvétet Saleh özvegyé- azért kell bíróság ele állítani u nej|c ebben közölte, hogy a volt komét, mert az államugyek inte- . . . . ,. zésében nem járt megfelelő úton. numszterelnök-helyettes nem volt Suharto tábornok képviseleté- részese Untung alezredes szépben Alamsjah vezérőrnagy vett tamber 30-a mozgalmának, hanem részt a gyűlésen. Felszólal ásá- csa]í gazdasági vétségekért” tarasKisss *** ««*•**-*•» közökkel szabad megoldani. őrizetbenVITA Kalaznón, a Petőfi T ermelö- szövetkezet tagjai közül a mázsaháznál rögtönzött vitában a következők vettek részt: idős Beréti Antal, Lőrincz Dénes, Kiss Vilmos, ,Magdali Ambrus, Biró János, Csasznyi Sándor szövetkezeti tagok, Gyergyói János, a Petőfi Tsz elnöke, Lovász Albert, a közös gazdaság párttitkára, Szabó János fő- agrovómus, Kajtár Albert gépcsoportvezető és Szegvári Rudolf, tanácsi dolgozó. Nehezen kezdődött. Nem vita, még épkézláb beszélgetés sem akart kiverekedni. Úgy látszott, már mindent megbeszéltek a ka- laznói tsz-tagok a zárszámadó közgyűlésen és a küldöttválasztó, rendkívüli közgyűlésen. Vállukat vonogatva kérdezgették: mit mondjunk? Annyit tudunk csupán, amit az újságok írnak. A rendeletek jók, a többit meg majd meglátjuk. Ezzel a néhány szóval foglalhatnánk össze a döcögősen, vontatottan induló beszélgetést, amiből néhány perc múlva váratlanul parázs vita „robbant” ki. — Szép a kormánytól, hogy a nyugdíjait rendezte — állapította meg idős Beréti Antal. A legfontosabb nemzetközi kérdésekről nyilatkozott Koszigin londoni sajtóértekezletén (Folytatás az 1. oldalról.) európai biztonsági értekezlet esélyei Koszigin londoni tárgyalásainak következtében. A válasz úgy hangzott, hogy maguk az eszmecserék, az őszinte tárgyalások is alkalmasak arra, hogy javítsák a légkört, fokozzák a bizalmat. A Londonban megkezdett értekezést tovább kell fejleszteni — mondta Koszigin —, majd reményét fejezte ki, hogy ezek és a későbbi tárgyalások elő fogják segíteni az európai biztonság szavatolását. Az angol ITV kereskedelmi televízió képviselője megkérdezte, hogy milyen súlyosnak ítéli a szovjet kormányfő a kínai fejleményeket, és milyen hatást gyakorolnak ezek a Szovjetunió politikájára. Koszigin ezt válaszolta: — Önök természetesen tudják, hogy jelentősen rosszabbodnak a szovjet—kínai kapcsolatok. Mi nagyra becsüljük a nagy kínai népet és a Kínai Kommunista Pártot. Tiszteletben tartjuk a kínai népet és minden tőlünk telhetőt meg akarunk tenni, hogy javítsuk a kapcsolatokat országaink között. De ami ma Kínában történik az arra utal, hogy ott belső küzdelem megy végbe, alighanem a különböző bel- és külpolitikai kudarcok visszahatásaiként és nyilvánvalónak látszik, hogy valamilyen kiutat keresnek. A nyugatnémet Springer-konszern külföldi hírszolgálatának tudósítója megkérdezte, vajon a szovjet kormány elképzelhetőnek tartja-e egy drámai és teljes szakítás bekövetkezését, vagy a Kínával folyó fegyveres konfliktus lehetőségét? Koszigin erne a következőket válaszolta: — Nem látok okot a kérdés ilyen formában való feltevésére. Nem hiszem, hogy a fegyveres konfliktus bármilyen lehetősége egyáltalán felvetődne. Ami a diplomáciai kapcsolatokat illeti, a Szovjetunió a maga részéről továbbra is miniden tőle telhetőt elkövet, hogy megakadályozza a kapcsolatok megszakadását, feltéve, ha a másik fél gondoskodik a Kínában levő diplomáciai személyzet munkájához és biztonságához megkívánt normális feltételekről. Röviden szólva: miniden a másik féltől függ. Koszigin ezután tíz angol újságíró Vietnamra vonatkozó kérdéseire összefoglalóan válaszolt. A nagy sikerű sajtóértekezlet után Koszigin a délutáni órákban megkoszorúzta az ismeretlen katona sírját, a Cenotaph-ot. Koszigin ezután a lordok háza bejáratán keresztül a brit parlamentbe érkezett, ahol találkozott az alsóház és a lordok háza — az angol parlament két kamarája — tagjaival. Brandt washingtoni tárgyalásai Washington (MTI).' Brandt, bonni alkancellár és külügyminiszter csütörtökön délelőtt McNamara hadügyminiszterrel találkozott. Délután Brandt New Yorkba utazott. Brandt megelégedéssel nyilatkozott washingtoni megbeszéléseiről. A bonni kormány garanciákat követelt az Egyesült Államoktól arra, hogy hozzáférhet katonai jellegű áitomtitkokhoz, abban az esetben, ha nemzetközi megállapodás jön létre a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról. A jelek szerint Brandt ígéreteket kapott arra az amerikai vezetőktől, hogy kielégítik ezt a követelést. Washington egyelőre a nukleáris szakértők fokozott cseréjét helyezte kilátásba. Megígérte a nyugatnémet atamkutatók bizonyos fokú bevonását az amerikai kutatásokba, azzal az indoklással, hogy csak „békés felhasználásra” vonatkozó adatait adja át Bonnak. KALAZNÓN — Nincs a világon még egy or‘ szág, ahol a szociális és a társadalmi juttatások tekintetében ennyire előre volnának — válaszoltam. Erre néhányam a körülöttem állók közül elhúzták a szájukat. Valaki megjegyezte: hát, igen, de azért nincs igazság. A paraszt- ember végzi a legnehezebb fizikai munkát és mégis neki kell legtovább dolgoznia. A hivatalban ülő hatvanéves korában nyugdíjas. A tsz-tag pedig hatvanöt éves korában kerül csak bele a nyugdíjkorhatárba. — Fordítva kellene csinálni — mondogatták a szövetkezeti gazdák. Mindannyian nevettek, mert egyetértettek azzal, hogy az emberi természet elég furcsa. Legtöbbször semmi sem elég. Mutasd meg a kisujjad, nyomban a karodat kérik. Bólogattak: ez valóban igaz. Könnyűszerrel ki lehetett volna térni a vita elől azzal, hogy ez azért már demagógia. De nincs szükség kitérni, még a legkényesebbnek látszó kérdések elől sem, sőt, a kalaznói szövetkezeti gazdákkal történt beszélgetés is bizonyítja, hogy megnyugtatóbb minden dologra őszinte választ adni. A párttitkár és a tsz-elnök segítségéved kifejtettük, hogy Magyarországon az átlagos életkor nőtt. Van olyan szocialista ország, ahol éppen ezt figyelembe véve, a bérből és fizetésből élők nyugdíjkorhatárát is néhány évvel „kitolták”. Arra tehát semmiképpen nem lehet számítani, hogy megvalósuljon a parasztság körében, a férfiak esetében a hatvan évnél kezdődő nyugdíj- jogosultság. Gazdasági okok miatt sem engedhető meg, ez a fajta „luxus”. Ha történetesen, minden előrelátást mellőzve, a férfi termelőszövetkezeti tagoknak hatvanéves korban állapították volna meg a nyugdíjjogosultságot, akkor ez óriási munkaerőhiányt idézett volna elő. Egy legutóbbi felmérés szerint ugyanis Magyarországon a hatvanéves és az ennél idősebb tsz-tagok száma 441 724, a tagok száma viszont összesen körülbelül egymillió-százezer. Sem a népgazdaság, sem a mezőgazdaság nem bírta volna el, minden átmenet nélkül nélkülözni a hatvan-hatvanöt év közötti termelőszövetkezeti munkaerőt. Annak pedig valójában nincs értelme.
