Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-01 / 27. szám
/ TÖtffÄ MEGYEI NEPtJSAö ISfií. február l; A tizennégy és hatvan év közötti korosztályt érdekli — Milyen a katonai kiképzés? — Milyen jogai vannak egy katonának? — Lehet-e szakmát tanulni a hadseregben? — Mi a szerepe a Magyar Néphadseregnek a Varsói Szerződés keretein belül? És így tovább és így tovább. A felsorolt kérdések csupán ízelítőt kívánnak nyújtani azokból a kérdéshalmazők- ból, amelyekkel „megostromolják” a TIT megyei szervezetének keretében működő hadtudományi szakosztály előadóit egy-egy előadásukon. — . Kik az ostromlók, kik teszik fel a kérdéseket, kikből áll a hallgatóság? — Attól, függ, hogy hol'tartjuk az előadást. Üzemben, művelődési házban, kollégiumban, középiskolában... A helytől függően változik a közönség — mondja Rábóczki György, a hadtudományi szakosztály titkára —, a tizennégytől, a hatvanéves korosztályig. A hadtudományi szakosztály első megalakulásának első éves évfordulója most februárban lesz. — Mit jelent az. hogy első megalakulásának évfordulója? •Hányszor alakult a szakosztály? — Kétszer. Az első után mi is átestünk afféle gyermek- betegségeken. Elég kevesen voltunk, mivel februárban alakultunk nem adódott elég és megfelelő területünk, hogy megkezdjük a munkát, sőt jóformán nem is tudtak létezésünkről. s íay nem is igényelhették előadásainkat. A múlt év októberében aztán újjászerveződtünk. Többen lettünk, s felhasználtuk a csonka év tapasztalatait. — A múlt évadban hány előadást tartottak? — Úgy közel ötvenet. — Hogyan alakul ez a szám ebben az idényben? — Ez ideig nyolcvan lekötött előadásunk van. — Hány előadó tartja meg ezeket? — A szakosztálynak tizennégy tagja van. Főként katonák. Mindegyikük tart előadásokat. — Milyen témakört, témaköröket ölelnek fel? — Honvédelmi propagandát célzó, segítő ' előadásokat tartunk, katonai, politikai tájékoztatókat, haditechnikai és hadművészettörténeti témákról beszélgetünk a hallgatósággal. Legtöbbször szép számú közönség kíváncsi mondandónkra és szinte minden alkalommal sok-sok kérdésre kell választ adnunk. — Általában mi érdekli a hallgatóságot? — A fiatalokat olyan kérdések, amelyek a katonaéled hétköznapjaival foglalkoznak, az idősebbek főként erőviszonyok, haditechnikai kérdések felöl érdeklődnek szívesebben. Tatán így csoportosíthatnánk az érdeklődést, persze ezt nem lehet ennyire mereven szétválasztani. — Milyen célokat, feladatokat tűzött maga elé megalakulásakor a szakosztály? — Részt kívánunk venni a hazafias nevelésben, szeretnénk, ha egyre többen ismernék a Magyar. Néphadsereg haditechnikáját. És célunk, hogy megismertessük az embereket a háborúk történetével, a mai haditechnika pusztító erejével. Mindenekelőtt azt szeretnénk, ha egyre többen megértenék, hogy a. hadsereg fenntartásának éppen a béke megvédésében van nagy fontossága. A hadtudományi szakosztály a megyei TIT legfiatalabb szakosztályai közé tartozik. Feladataik szép számmal akadnak. S hogy ezeknek eleget tudjanak tenni, ahhoz közönségre van szükség. Ebben sincs hiányuk. Ahogy ..korosodnak”, ahogy megismerik létezésüket, úgy szaporodnak meghívásaik különböző előadások megtartására. Akikről az eatlékiábla szól... Itt volt a nyomdánk — Ebben a pincében 1946. tavaszán Heller Mihályt felhívták a Szikra Nyomda szedő- terméből az irodába, ahol egy ismeretlen férfi várta. — Maga az, Heller úr! — örvendezett, talán túl szívélyesen is az idegen. — Úgy örülök, hogy látom, tudja, én voltam az, aki megmentette az életét. Ezután karonfogta, s szinte erőszakkal magával cipelte a Csokonai utca és a Népszínház utca sarkára, arra a helyre, ahol két évvel ezelőtt öt golyótól eltalálva a földre rogyott Heller Mihály nem tudhatta, ki volt a meg- mentője, hiszen az eset után négy nappal tért magához egy kórházi ágyon, s semmire sem emlékezett. Úgy köszöntötte tehát az idegent, mint az egy életmentőnek kijár. Rövid idő múlva azonban kiderült, hogy az ismeretlen hazudott. Heller Mihályt ugyanis tanúnak idéztette be a bíróságra, hogy mellette valljon, mert súlyos háborús bűnök terhelték. Meg is szökött, még a tárgyalás előtt, s mivel a színhelyre jói emlékezett, nagyon valószínű, hogy egyike lehetett azoknak, akik az öt golyót kilőtték. Az igazi életmentő kilétét azóta is homály fedi. Emléktábla a ház falán Moslt, 1967. januárjában mi kértük Heller Mihály elvtársat, hogy tanúskodjék, minit egyike azoknak a keveseknek, akik az zerédj utcai házat Heller Mihály, ajtón, kézigránátot szorongatott a illegális Szabad Nép készítői kö- A ház falán emléktábla, a pin- kezében, ezért az ajtó előtt álló zül életben maradtak. cében azonban ma egy szövetke- civilek ijedten félreugrottak. Amíg a Népszabadság szék- zet dolgozik. Ahogy belépünk az Jobbra szaladt, majd befordult a házától a Bezeródj utcai pincé- ajtón, egy munkaruhás férfi ér- Csokonai utcába, ahol csendhez vezető utat megtesszük, egy deklodik jövetelünk céljáról, örökkel talalta magát szentben, legendás hírű sajtótermék ne- Tisztelettel enged ezután utat, s — Csak arra gondoltam — em- gyedszázados jubileumának em- am'S _ nézelődünk, mögöttünk lékezik —, nem foghatnak el. És lékeiről beszélgetünk. 1942. feb- szájról szájra jár a hír: itt^ van futott, futott. Az öt golyó közül ruár 1-én jelent meg először az il- válaki azok közül, akikről az egy a fejét érte. legális Szabad Nép. A titkos, emléktábla szo] A nyomdában tartózkodó két változó rejtekhelyeken készülő — A2“ a helyen állt a nyom- társa közül Szegedi pált meg„ újság a fasizmus igazi arcát, a itt volt a szedoasztal — ölték> de Rákogi Sándornak rendháború népellenes jellegét lep- iarla korul a termet Heller Mi- kívüu szerencsével sikerült meg- lezte le. Nem csoda, ha a hata- haly. A pinceajtót állandóan le- mBnew;]ni0 ltom urad pokoli dühhel törtek rá, eresztett redőny védte, s csak az ötödik szám megjelenése után akkor nyitottuk meg, ha rajta a le is leplezték a rejtekhelyei A megbeszelt jelet kopogták. Heller Mihály a Bezerédj utcai h áz előtt. nyomda helyét. Emléktábla jelöli » IIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIIUU lap szerkesztőjét, Rózsa Ferencet, készítőit, a nyomdászokat és a terjesztőket kegyetlenül meg- kínozták, megölték. Közülük ma Smár senki sem él. 1944. decemfl Készült a Kommunista Párt nyomdájában" A nyilas terror idején a legmenekülnie. Mindezeket már a Népszabad- ságHszékház előcsarnokában mondja el, ahol az üveglapok alatt látható az a nyomdagép, amellyel a Bezerédj utcai pincében dolgozták. Egy pillanatra fény villan a ■i “ívű oviiivi ociii vi. ii/TT, ucvcnr íi jij iícuj iuvjv.ii c* , , Éberében azonban ismét megjelent nagyobb óvatossággal tudtak csak szemeben, Sa Szabad Nép, a város különböző dolgozni. Egy összekötőjüktől — Tudja, nem volt utasításunk *11^1 W| 0^1 E pontja in, a gyárakban fel-felbuk- kapták a cikkeket, ő vitte el a rá, de mégis odanyomtattuk a ___ _ ■■■■ Ml l#n99HI E kantok a titokban terjesztett pél- kész újságokat. Két szám készült lap aljára. „Készült a Kommu-Mj8 JLHJO i Jöjj ■ fSKefeöxfl MjJsA L Edányok: a kommunista párt is- el ebben a nyomdában. A har- niste Párt nyomdájában”. ■Hl "* 8“8 ~ I -mét hallatta szavát. madikat félig szedték csak ki, t t 5 — Rt volt a nyomdánk — eb- amikor egy reggel rájuk törték az irta és fényképezte: FEJEZETEK VRÓNAf "PÁL NAPLÓJÁBÓL Eben a pincében — mutatja a Be- ajtót. Heller Mihály kiugrott az BENEDEK B. ISTVÁN =iiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiimini<-iiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimmiiiiiimiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin r- 106 — Lehet, talán ne n is fukarságból tette, hanem az elküldött számi aval inkább dokumentálni akarta Széchenyi Ando • Pál: egy ilyen különítménynek, amely ilyen vérengzésit okozatit — ő nem adja ingyen még a takarmányt se. így alkart magának talán alibit biztosítani a későbbi időkre. II. köt. 201—202. old. KÉTHELY Telefonon megérdeklőditem, vajon otthon van-e a gróf, és szükséges-e a gazdaságban egy rendcsináló különítmény. Visszajött a válasz magától a gróftól, aiki csak néhány nap előtt tért vissza Svájcból a kiráflyi családtól: mindkettőnket, tehát úgy engemat, valLamiinit a rendcsiinálóíkat örömmel várja. Hunyady — akit én még a békevilágnak kilencvenes éveiből ösmertem, és aki úgy velem, valamint az idősebb fivéreimmel igen jó és szoros barátságot tartott fenn — volt egyike azon főuraknak, aki szívvel és lélekkel és férfias bátorsággal kitartottak a dinasztia mellett. Károly királynak mint volt főudvarmestere, egész mostanáig, a felfordulás kezdete óta a királyi család érdekeit szolgálta nemcsak tettekben, de anyagiakban is. Nála csak a gazdatiszttel merültek fel némi differenciák, aki a kommün alatt jótevőjével szemben nem viselkedett korrektül. De eltekintve még egy-két kisebb bűnöstől — ezen a vidéken nemigen akadt különítményemnek dolga. Hunyady, aid mint önkéntes a kilencvenes években általam szintén katonai oktatásiban része — 107 — sült, és akivel azóta is, de idősebb bátyáimmal is fenntartotta a régi barátságot, nagyon megörült nekem. Úgy láttam, hosszú távoliléte után igen élvezte otthonát a megváltozott viszonyok közepette. A kastélyt, amely gyönyörű helyen ásított, kilátással a Balaton felé, még épülőfélben találtam, mivel a kommün kitörésével annál minden munka megszűnt. Felesége, szüL Chimóe-i hercegnő, gyerekeivel szintén Svájcban tartózkodott, ahonnét bejönni egyelőre még nem mert. Egy jó eredeti whisky mellett, melyet mindketten igen szerettünk, elbeszélgettünk politikáiról és azon hibákról, amelyek a közelmúltban történtek, de amelyeken ma már nem segíthetünk. Azután megfanitolga.tt.uk a jövőt is, melyet másképpen kell alakítanunk, nehogy újból a mostani állapotokba essünk vissza. Magam részéről főhibáknak jelöltem meg, amit ki is fejtettem: a világháború összeomlásakor, a forradalmak kitörése idején Károly király nem rendelkezett sem környezetében, sem pedig hadseregében egy erős kezű férfival. Nem lett volna szabad a királynak elmenekülni. Mert ha Magyarországon marad és maga köré csoportosítja és fegyverbe szólítja azt a kb. 4000 tisztet, akik abban az időben a honvéd- minisztériumban és egyéb hivatalokban teljesítettek a fővárosban szolgalatot — nincsen felfordulás. nincsen bai. ’ be hoztam azután Hunyadynak ázom jóslatomat, amelyet tőlem Bécsiben hallott akkor, amikor az ölasz harctérről 1918 nyarán viasza lettem rendelve, és az összeomlást előre megjövendöltem. — 108 — Józsi ^ barátom figyelmét még arra is felhívtam, sőt erről, mint mondotta, maga is meggyőződött: a királyi család nem örvendett népszerűségnek a parasztságnál. Az elveszett háború ódiumát, a nyomort, a szegénységet, mely az alsóbb rétegeket gyötörte, az ügyes szabadkőműves propaganda kihasználta az uralkodó ellen. Ez^ nem is lehetett másképp, mert a szabadkőművesek nem építenek trónokat, hanem össze- döntik azokat — ezt úgyis tapasztalhattuk. Ezért nagyon is hangsúlyoztam Hunyady nád, akiről azt reméltem, hogy ezekről a dolgokról a kiirályt is fel fogja világosítani, hogy a zsidóság és vele együtt a szabadkőművesség befolyását kell kiküszöbölni elsősorban, és csak azután gondolhatunk egy restaurációra. Hunyady elbeszélte és leírta nekem még a királyi családnak a száműzetésben minimális anyagi viszonyok .között folytatott életét. Anyagi helyzete a királynak nem volt rózsás, miután családi vagyonát elkobozták, sehonnét egy fillért nem kap, és ő segíti saját vagyonából, amennyire tudja. Hunyady is belátta az általam elmondottakat, mert a királynak ma még sem itt minálunk, sem odaát Ausztriában nemigen vannak sanszai. Sőt, mint mondotta, erről ő maga is több ízben meggyőződött. Ezek dacára álláspontja igen helyes és bölcsnek mutatkozott, és ebben teljesen osztottam nézetét, amennyiben megjegyezte: a volt monarchia helyreállítása, azután a Magyarországtól elszakított és megszállott területek érdeke, hogy a koronás királyról nekünk lemondani és a legitim útról nekünk letérni nem szabad.
