Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-26 / 49. szám
1 1 net. február 26. Tolna megyei nepüjsag ■Ma llzemi konyhák Február 22-én T. J. gépkocsi- vezető két kanna levest és főzelékmaradékot vitt haza a disznóknak. Nem ez volt a hízók legjobb napja, mert van amikor T. J. többet visz. Előfordul, hogy 60—80 litert. A gépkocsivezető, a megállapodás értelmében, a hazahordott ételmaradék fejében évente egyszer, egy vállalati ünnepség alkalmával hízóval ajándékozza meg a 11. sz. AKÖV dolgozóit. Hozzátehetjük: nemcsak itt, valamennyi üzemi konyhánál be van kalkulálva a maradék. Nem a mosogatóié, a maradék. Vajon miként lehetséges ez, hiszen kalkuláció szerint mindent dekára, grammra mérnek? Az adagokat pontosan, nagy gonddal porciózzák. Annyira, hogy a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat műszergyári konyháján mindennap másfél óráig is eltart az adagok egyenként történő kiadása. Hát ha ennyire kimérik az ételt, ott ahol készül, akkor miért marad ennyi a moslékba a fogyasztás után? — Szállítás közben a leves ösz- szerázódik, megtörik, elveszíti színét — mondja Tolnai Józsefne, a vállalat műszergyári telepének helyettes vezetője. De ne fussunk előre. Kinek mibe kerül ? Szekszárdon, megyénk iparosodó székhelyén a fejlődéssel egyidejűleg nő az alkalmazottak, a munkások, tehát a bérből és fizetésből élők száma. Szaporodnak ennek következtében azok a háztartások, ahol a férjjel együtt a feleség is dolgozik, a gyerekek pedig munkaidő alatt a napköziotthonos óvodákban, vagy bölcsődékben tartózkodnak. Az ilyen körülmények között élő családok számára az üzemi konyha nagy könnyebbség. Idő és pénz szempontjából egyaránt. Általában köztudott, hogy e konyhák fenntartásához, az üzem, a vállalat, avagy a hivatal jelentős összeggel hozzájárul: általában naponta és dolgozónként 1,40—1,60 forinttal. Érdemes megfigyelni, hogy a munkaerőgondokkal küszködő vállalatok hirdetéseikben az olcsó üzemi étkeztetés lehetőségét külön kiemelik. Mint például az építőipari vállalatok. Sőt még az is előfordul, hogy a nehéz testi munkát végzők részére másfél adagot biztosítanak, de csak egy adag kerül a dolgozónak pénzbe. Az üzemi konyhák hálózata tehát a fontos szociális jellegű létesítmények közé sorolandó. Jelentősége, pontosabban minősége nagymértékben befolyásolja a dolgozók közérzetét. Gondoljuk csak el, kimondottan fontos kérdés, hogy milyen a koszt. A lehetőségeknek természetesen határt szab a pénzösszeg, az, amibe az üzemi konyhán egy ebéd belekerül. Az egy adag főzéséhez szükséges nyersanyagárak különbözők. Szekszárdon a Vendéglátóipari Vállalat Garay téri önkiszolgáló éttermében heti átlagban 4.66 (!) forintba kerül egy adag étel nyersanyaga. Az üzemi vendéglátó vállalatnál kétféle kosz- tot főznek, egy úgynevezett kisebb normásat, és egy nagyobb normásat. A kisebb normás nyersanyag ára adagonként 5 forint 44 fillér, a nagyobbá 6.97 forint. A dolgozónak és az alkalmazta- tóknak az előbbi 6.45 forintba, az utóbbi 9,55 forintba kerül. A Tolna megyei Tanácsi Építőioari Vállalat saját üzemi konyháján minden ételadagra 2,48 forint hozzájárulást fizet, a dolgozók viszont 4,1 forintot. Az érdekeltek véleménye Hogyan vélekednek az emberek az üzemi konyhákról? Városszerte beszédtéma mind a jó, mind a gyengébb. Majd egy tucat minőségét és mennyiségét vitatják meg ebéd közben és ebéd után. A vélemények megoszlanak, részint a gyomor befogadóképessége, s aszerint, ki mit szeret. Sőt, még úgy is, hogy vannak finnyás hölgyikék, akik nem vallják be, hogy fogyókúrát tartanak, és még a legfinomabb ételt is csak turkálják. Általánosságban elismert, ízre, mennyiségre, minőségre kitűnőnek mondott üzemi konyha a Mezőgazdasági Gépjavító Vállalaté, a DÉDÁSZ-é és a Népbolt Vállalaté. Vannak szakácsok, akik a meglévőből is ízletes eledelt készítenek, mások meg alibiként a kevésre hivatkoznak, ha gyakran ízetlen az ebéd. Sajnos némelyik konyhán az a helyzet, hogy azt hiszik, szívességet tesznek; ösz- szecsapják a főzést, aztán ahogy esik, úgy puffan. Eszi, nem eszi, nem kap mást. A hírverés, íz, választékszegénység, béltartalom és mennyiség szempontjából a gyengék között tartja számon a műszergyárból elszállított kisnormás ételt, a megyei tanács üzemi konyháját, és a maradékbolt mellet székelő hármas számú önki- szolgáló éttermet. Létezik üzemi konyha, amelyiknek az a híre, hogy a vendégeknek kitűnően főznek ... Természetesen minden panaszt nem szabad készpénznek venni, már csak azért sem, mert az ízlések különbözőek. Az viszont figyelmet érdemel, szó nélkül nem lehet elmenni mellette, hogy szabad-e ennyi ételnek megmaradni — moslékba. Tulajdonképpen ez a kérdés az üzemi konyhán étkező dolgozókat is foglalkoztatja, és ezért látogattunk meg a városban néhány munkahelyet. A 11. sz. AKÖV-nél Matók Lajos szb-elnök mégmutatta. az éttermet, tálalót. A rend és a tisztaság szembetűnő, már csak azért is, mert az étterembe legtöbb ember olajos ruhában kénytelen beülni. Egyetlen mondatban foglalhatjuk össze a kosztra vonatkozó panaszokat: a tésztafélék rendszerint hidegen kerülnek az asztalra, és ez nem valami étvágygerjesztő. Az ételt az üzemi vendéglátó-vállalat dolgozói főzik, és az AKÖV a műszer- gyárból szállítja Tarcsay utcai telephelyére. A több kilométeres út nem használ a minőségnek. Megkérdeztük, mi lesz a mai ebéd? Nem tudják. Hányszor volt baromfihús ? A válasz: — Talán egyszer. Milyen a leves? íztelen. T. J. gépkocsivezető legnagyobb örömére. Mégis, mi hiányzik a levesből? A válasz sztereotip: az íz. Az AKÖV dolgozóinak mindössze 10 százaléka vásárol ebédjegyet. Ez a szám nem nagy. Józsi bácsi, a telefonközpontos következetesen állítja: néki ez a kaxq, nem felel meg. A sok jelzővel felruházott 3. számú önkiszolgáló étterem vezetője, Reglődi Károlyné, a gyengébb minőséget a mostoha körülményekkel is magyarázza. A konyha főzőkapacitását hat éve háromszáz személyre méretezték. Most 450-en étkeznek itt. A kész tészták gyenge minősége miatt áll össze a káposztáskocka: olyan, akár egy marék kovász. Aki pedig két óra után érkezik, minden bizonnyal semmiben sem kapja azt a minőséget, mint aki délben ül az asztalhoz. Az élelmiszeripar kész tésztagyártmá- nyaival, mint általában mindenütt, ebben az üzemi konyhában is elégedetlenek. Ebből következik, hogy nem mindig a szakácsok hibájából gyengébb a minőség. Reglődiné sóvárogva emlegeti a gyúró- és nyújtógépet. Ha volna. De nincs. KÉPVISELŐJELÖLTJEINK A Tolna megyei Tanácsi Építőipari Vállalat konyháján megvan ez a gép. Náluk viszont minden szűk. Kevés a hely. Matesz József szb-titkár az áhított üzemi konyhát egyelőre még mindig csak vaskos tervdokumentációikon tudja megmutatni. Annak idején náluk 150 főre készült a még mindig üzemelő konyha és étkezde, viszont ma már 500— 600 dolgozóra főznek benne naponta. Étkeztetés öt turnusban — öt turnusban étkeztetünk. Ezzel minden megmondtam — mondja Matesz József. Régebben a Tanácsi Építőipari Vállalat konyhájáról vitték az SZMT munkatársainak az előfizetéses ebédet. Amikor az üzemi vendéglátó vállalat konyhája a műszergyámál működni kezdett, az SZMT érintett dolgozói ott ebédeltek. De Matesz József állítása szerint, egy hónap múlva Böröcz János, az SZMT főkönyvelője vele arról tárgyalt, miként lehetne visszamenni... Következő állomásunk a Mecsekvidéki Üzemi Vendéglátó Vállalat, mérőm űszergyári kirendeltsége volt. A mérőműszergyár étterme világos, tiszta, higiénikus. Csupán az ülőhely kevés. A székeket elvitték, s így lesni kell, mikor ki kel fel az asztaltól. A dolgozók általában elégedettek azzal a koszttal, amelyikre kint akad panasz. Az üzemi vendéglátó-vállalat napi ételkészítményeinek hetven százalékát szállítják a város különböző pontjaira. Tolnai József- né határozottan állítja, hogy az étel minősége a kapun kívül kezd leromlanii. Szerinte nagyobb gondot kellene fordítani a vállalatoknál a dolgozók ebédjére. Gusztustalan a levest vagy a főzeléket az edény oldalán látni. A tálalókban is sokat lehet javítani a kiszállított étel minőségén. Csakhát ezzel foglalkozzon valaki. De vajon van-e az üzemi konyháknak gazdája? A KÖJÁL- on kívül aligha. Ha nem is általános, de jellemző a kiszállítás felületességére a sietségre, a kapkodásra, a nemtörődömségre, hogy a Palánki Téglagyár ebédszállítói a sluszt, a süteményt, a műszergyárban felejtették. Megkérdeztük Tolnai Józsefné- től, hogy miért nincs étlap. Azt állítja, van. Az AKÖV-nél ennek az ellenkezőjéről győződtünk meg. Megkérdeztük továbbá azt is, főznék-e baromfihúst. Állítása szerint igen. De arra nem emlékezett, hogy mikor. A dolgozók sem emlékeznek. Szerinte nehéz ügy ez, mert a baromfihús drága, és nem lehet igazságot tenni, mert amikor csirke van, mindenki oombot akar, és akinek nem jut, az reklamál. A vezetőhelyettes szerint a kifogások és a panaszok nagy része nyomban megszűnne, ha nem kellene elhordani az ételt, ha volna Szekszárdon egy központi étterem, ahova járhatnának étkezni a dolgozók. Ez lehetséges, de az is tény, hogy nem törvény az üzemi konyhák esetében sem. hogy minőségben túl nagy távolság legyen a házi koszt és az üzemi koszt között. Méginkább nem törvény, hogy Szekszárdon kialakuljon és virágozzon egy sajátságos háztáji üzemág: sertéshízlalás üzemi koszton. » D. K. ___P. J.—SZ. P. V ass Istvánná 1915-ben született, munkáscsaládból. Iskolái elvégzése után maga is üzemi munkásként dolgozott. 1939-ben bekapcsolódott a munkásmozgalomba. A fel- szabadulás után pártmunkás. Megválasztották az MNDSZ főtitkárává. Ebben az időben legfőbb irányítója volt a haladó gondolkodású magyar nők mozgalmának, majd megválasztják a Hazafias Népfront főtitkárának. Később mint az országgyűlés alelnöke, majd elnöke tevékenykedett. Eredményes munkájának elismeréséül a Munka Érdemrend aranyfokozata, a Népköztársaságért Érdemérem III. fokozata, a Munka Vörös Zászló Érdemrendje kitüntetésben részesült. Hosszú évek óta Tolna megye országgyűlési képviselője. Bolvári Józsefné 1922-ben született. Szülei munkások voltak. Iskolái elvégzése után maga is munkásként dolgozott, a tolnai selyemgyárban. Ott ismerkedett meg a munkásmozgalommal. 1946. óta tagja a pártnak. A megyei párt- bizottság tagja. A társadalmi munkában két évtizede lelki- ismeretesen és aktívan részt vesz. Jelenleg a Tolnai Selyemgyár előadója, az üzemi pártszervezet titkára. Jelenleg a Marxizmus—Leninizmus Esti Egyetemet végzi. Közvetlen kapcsolatban van a munkásokkal, akik nagyon sokszor keresik fel ügyesbajos dolgaikkal. Eredményes, jp munkájáért a Munka Érdemrend ezüstfokozatával tüntették ki. Évek óta Tolna megye ország- gyűlési képviselője. 2. sz. választókerület: 3. sz. választókerület: Báli Zoltán 1910-ben született. Szülei munkásemberek voltak. A felszabadulás előtt és után üzemi munkásként dolgozott. 1945. óta párttag. A megyei párt-végrehajtó bizottság tagja. Marxizmus— Leninizmus Esti Egyetemet végzett. 1947-ig a Győri Textilműveknél munkásként dolgozott, utána különböző vezető beosztásba került — SZOT elnökségi tag, Győr Sopron megye főispánja, a Belügyminisztérium osztályvezetője, a Tolna megyei Tanács vb- elnokhelyettese. Hosszú idő óta a bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezet elnöke. Munkájáért a Szocialista Munkáért Érdeméremmel, valamint a Köztársasági Érdemérem aranyfokozatával tüntették ki. Több év óta képviseli Tolna megyét a parlamentben. Kaszás Imre 1917-ben született. Édesapja bányász volt. A felszabadulás után tanári diplomát szerzett. 1960. óta tagja a pártnak. Jelenleg a megyei pártbizottság tagja. 1966-ig a szekszárdi gimnázium tanára, illetve megyei szakfelügyelő, 1966-tól pedig a szekszárdi szakmunkásképző iskola igazgatója. A mozgalmi munkában, mint pedagógus, aktívan részt vesz. A megyei párt- bizottság esti egyetemén a filozófiai tanszék vezetője. Eredményes munkájának elismeréseképpen Kiváló Tanár kitüntetésben részesült. Az elmúlt időszakban a Tolna megyei képviselőcsoport vezetője volt. Munkáját lelkiismeretesen, pontosan végezte. Rendszeresen tájékozódott a választók körében, és ő is rendszeresen tájékoztatta választóit, Több év óta a megye képviselője. 4. sz. választókerület:
