Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

1

I

TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG

196”. február 3.

Régi szakmák —

idős mesterek

A

rr | •• •• rr

itut koszorús

Villogó kések, ollók, húsvágó bárdok. Szögre aggatva, asztalon fényesedve. A fémcsillogáshoz orrfacsaró reszelékillat járul, így idézi az emlékezetem gyermekkorom füstös falú köszörűsműhelyét a piacon.

A bérházban, ahol felnőttem, másfajta köszörűsök is jártak, vándor tótlegények. Nyújtott kántálással hirdették érkezésüket, én mindig kiszaladtam az udvarra ilyenkor, és szájtátva lestem, hogyan forgatják a szikrát pattogtató követ. Munka közben bánatos dallamot fütyültek, és gyűlt a pénz a foltos zubbonyzsebekben a távoli családnak.

— Vándoroltam én is, vásározni jártam, amíg egyszer súlyosan meg nem sérültem — meséli Kiss József tamási műköszörűs. Dombóvár, Pécs, Szekszárd, mindenütt ott voltam időben. Magyarkeszin jártam utoljára, már tíz éve. Baleset ért a motoromon, kis híja nem pusztultam ott az úton. Helyrejöttem, de nem ülnék rá azóta.

— Köszörült is a vásárokon?

— Árultam. Késeket, bicskákat vittem, saját készítésűt. Kirakodtam arra a ládára, amiben vittem, aztán kínálgat- tam. Azt mondják a jó bornak, nem kell cégér, de a szám belefáradt, néha annyit beszéltem a nap végére. Pedig soha nem kellett restellkednem a munkám miatt. Nézze! — simít végig óvatosan a kések élén.

Üvegfedő alatt cifra nyelű bicskák, házi gyártmányú kések. Szigorú rendben, veszélyes élük biztonságban. Egy levél hever a pulton, Dombóvárról küldte a feladó, a javítandó késekkel együtt. A környék hentesei, fodrászai is itt éleztetik kicsorbult munkaeszközeiket, de még a pincehelyi kórház is elküldi rendre az orvosi műszereket, amelyek mű- köszörúsi gyógyításra várnak.

— Egyszerű, kis falusi műhely ez — mondja a tulajdonos, ám széles kézmozdulata ellentmond a szerénységnek.

Az egyszerű falusi műhely szilárd falú építmény, betontömbökből rakták a falait annak idején. Fél évszázada? Cipész volt az eredeti gazdája, és amikor megürült, mindjárt elfoglalta a mostani gazda.

— Jó helyen van, főútvonalon. Itt megy előtte el mindenki, aki Tamásiba gyalog érkezik.

Fakóbarna női copf csüng az egyik asztal oldaláról. Jó erősen odaszegelték, úgy fest, mint egy skalpdarab, borzongatóan.

— A fodrászoktól kaptam, a frissen köszörült ollók élét ezeken a hajszálakon próbálom ki először.

— Konkurrencia van-e?

— Egyszer jött ide a községbe egy új mester. De nem szeretett dolgozni, csak a kocsmákat járta. Hamar visszaszoktak hozzám, akik elpártoltak volna. Ebben a szakmában sem terem babér a lógósoknak.

— Mekkora a legnagyobb

köszörűkő?

— Húsz kiló körül. Van sokféle, különböző finomsággal. Manapság inkább csak élesíteni hozzák az emberek a késeket, új bicskát ritkán vesznek tőlem. Az én munkám minősége nem változott, de a gyárban olcsóbban tudják elkészíteni a finom késeket, hiába, az nagyüzem. Ezért nincs fantázia a vásározásban sem. De jó köszörűsre mindig szükség lesz. 1;

At I.

A 13-as labor...

Ahol az űr-látást tanítják

bálok nem figyelni a zajra. Elővettem az újságot, olvasni kezdtem. Észrevettem, hogy sokkal lassabban megy az olvasás, mint máskor. A zaj!... Az lesz az oka. Egyébként ugyanígy bömbölhetnek a hajtóművek, amikor az óriásrakéta rajtol az űrhajóval. Legalábbis valami ilyet me- Gordon Cooper a Föld felszíné- pofától, szemének felépítésétől is. séltek az űrhajósok, tői mintegy 250 kilométeres ma- Az űrhajó ablakán át persze Hirtelen a szörnyű zaj elült gasságban hajózott. Ebből már nemcsak a Földet látni. Látni a éppoly váratlanul, mint ahogyan kiszámítható, hogy mekkora az a nagyszámú mesterséges holdat is. rámszakadt A váratlan csöndben legkisebb tárgy, amelyet még fel- Erős fényforrásokat alighanem „hallottam” a dübörismerhetett. A szakemberek meg- fel lehet használni az űrhajók kö- gést De máris újra munkához állapítása szerint Cooper szemé- zötti jeladásra is. Ciolkovszkij kellett látnom- kigyulladt a vőben egy 75 méter széles sáv már erre vonatkozó elképzelései te- -x- ;Ai7xiámna’ c ón »iőhk q v,0 alig kivehető vonalként jelenet- hát gyakorlatilag kivihetőek. Va- JP’ s 60 elot>D a ne' kezett. lóban, a bolygóra szállástól az űrrandevún át az űrhajók összekap- a ^ lámpa villant fél< majd csalásáig számos olyan kozmikus megint a vörös, s én szorgalma- tevekenyseg van, amely az em- gaj, dolgoztam, miközben a mű- bemek azon a készségén alapszik, hogy fényjelzéseket tud felfogni, felismerni. Lehetséges, hogy egyes optikai szerkezetek megfelelő megvilágítással társulva, megtízszerezhetik, sőt megszáz- szorozhatják látásunk élességét.

Ezek után magunk is megítélhetjük, tévedett-e Cooper, .vagy sem. Az amerikai űrhajós láthatott repülőtéri kifutópályákat, amelyek keskeny sávoknak tűntek a szemében. A „látni” ige azonban nem azonos a „felismerni” igével. Ahhoz ugyanis, hogy egy tárgyat alaposan szemügyre vegyen, megkülönböztessen és felismerjen, kevés az egy szögperc: négy és fél, hat szögpercre van szükség. S ehhez még hozzá- , tehetjük, hogy a látás élessége nemcsak a távolságtól függ. hanem a megvilágítástól is, a szemügyre vett tárgy alakjától, de magának az űrhajósnak az állates, aztán a kettes, majd az egyes fogantyú után nyúltam ... Azután

szerek filmszalagon rögzítették a munkaritmusomati

„Lógok

a szeren

________v___________ _____=__ Amikor a nagyváros utcáin

A

z orvosok ugyanakkor azt is közlekedünk, még ha közben le elképzelhetőnek tartják. hogy is megyünk egy-egy közúti alul- szemünket megfelelően treníroz- járón, akkor is korlátozott a va, fokozzuk látóképességünket, mozgásuk: iránya előre-hátra, Hiszen köztudott, hogy vannak jobbra-balra, le-föl. Esetleg még foglalkozások, amelyek művelői: megfordulhatunk a saját tenge- pilóták. tengerészek, vadászok, lyünk körül. Az űrben már más élesebben és messzebbre látnak, a helyzet, a három haladó moz- mint a többi halandó.

Az áruló hangszalag

Eleinte úgy tűnt, az életben zik, következtethetnek arra, minem fogam megtanulni, milyen lyen az ember munkaképessége sorrendben kell meghúznom a fo- űrrepülés közben, sőt, a pálya gantyúkat. Ha a vörös jelzőiám- különböző szakaszán, pa gyűlt ki. előbb a hetest, az- Az egyik tényező, am.i befolyá- után a kettest, az egyest, megint solja az űrhajós munkabírását: a a hetest, majd a hármast és a zaj. E sorok íróját szintén bezár- nyolcast kellett meghúznom. A ták a 13-as labor zajkamrájába. ^ ^ műveletre, amellyel a bonyolult Közben műszerek mérték, hogy g^rkézet""belsejében

tevékenység beidegződését mérték, hat másodpercet kaptam. De azzal, hogy ha gyorsabban végzek, az sem jó. A zöld jelzőlámpa fényére megintcsak más sorrendben kellett végrehajtanom a „kapcsolásokat”.

Zavarbiztos beidegzések

A 13-as labor munkatársa, Levon Szurenovics elmagyarázta, hogy ilyen és hasonló kísérletekgás mellé három forgó mozgás járul. Ez azt jelenti, hogy az űrhajós az űrhajón kívül tulajdonképpen mindig e hatféle mozgás kombinációjának van alávetve. S ha eközben felborul a rend, s csak ide-oda bukdácsol, képtelen a céltudatos tevékenységre. Ezért megfelelő tréningre, beidegzésre van szükség.

A 13-as laborban magam is belekóstoltam ebbe. Egy ravasz egy megkülönböző zaj adagok mellett hogyan csökken a hallása.

Miután az üvegezett vasajtó becsukódott, s kényelmesen elhelyezkedtem a karosszékbem, eltelt egy-két perc is, amikor váratlanul elszabadult a pokol: a sivítástói a dübörgésig a különböző zajhatások egész skálája. A -kísérleti hangokat hatvan, a falak mentén körben elhelyezett megafon szolgáltatta. A 120 deci___ _______ beli rettenetes erővel zúdult a

k

él alakítják M az úgynevezett dobhártyámra. Az első tizenkét sztareotipákat, egy-egy feladat el- perc után, amikor már zúgott az amelyek körül foroghatok, mind

lehetősen piciny peron áll, — ehhez szíjaztak engem. Hogy a szíjak ne hasítsanak nagyon belém, műanyag párnákkal béleltek körül. Aztán meghúzták a szíjakat, lezárták a szerkezetet és megpörgették. Ezzel azonban még csak az előkészületeknek volt vége.

Immár felfüggesztett helyzetben vagyok. Azok a tengelyek*

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiuii =

41 jmtARSHH.

41 műülKWfll

FEJEZETEK VRÓNAY VAL NAPLÓJÁBÓL =

végzésének „forgatókönyvét”, be idegzését. Azután ellenőrzik, hogy ez a beidegzés mennyire marad meg, mennyire „zavarbiztos”. Le- jjvan Szurenovics kertelés nélkül 5 megmondta, mire gondol: pél- Edául arra, hogy baleset, üzem- Ezavar esetén mennyire tud óra- £mű pontossággal dolgozni az űr- ■Shajós. Az emberek helyzetüktől zés környezetüktől függően

agyam, az ajtó üvegablaka mögött feltűnt a laboratórium munkatársa, aki valamit mondhatott, de persze csak az ajakmozgását láttam, arról pedig nem tudtam leolvasni, hogy mit akar tőlem. Végül legyintett: sarkon fordult, hogy elmegy. Kétségbeesetten kiáltani próbáltam, de még én sem hallottam saját hangomat. Közben már a kísérlet tizenheteerezshetnek örömet, vagy éppen fé- dik percében jártam: már csak Eleimet. Ha ezeket a különböző hamm _ percnyi dobhártyapróba Eérzelmi momentumokat összege- volt hátra. Gondoltam, megpró..............................................................................................................................

s

úlypontomon át haladnak. Lógok tehát a szeren. Kezemben kis* sürített levegővel működő hajtómű, amelyet bekapcsolva, tíz atmoszféra kilövellése biztosítja számomra a mozgást az „űrben”; A laboratórium munkatársa kiadja a parancsot:

MIHAIL REBROV

(Folytatjuk.)

— 112 —

£n hiába igyekeztem meggyőzni őt arról, hogy a liberális lapok így is, amúgy is ellenünk fognak írni, akár egy zsidót akasztunk fel, avagy valamennyit kivégezzük. Azért, nézetem szerint, kár volna a külföld véleményével törődni, hanem a keresztény népek jogos önvédelme alapján fogjunk végre az alapos tisztító munkához, vagy pedig dobjuk ki a cseheket, mert különben késő lesz. Jelenleg rendelkezünk elég lelkes katonával, akik ezt a munkát elvégzik.

Ki adhatott Horthynak mégis ellenkező és pacifista tanácsokat — nem tudom? De azt hiszem, nagy részben bölcs vezérkara, mert tudvalévőén a mi vezérkarunknak sohasem volt elég fegyvere, ha egy akcióhoz kellett hozzáfogni, amely egy elszánt akaratot igényel. Lehet talán, hogy a fővezér félénk magatartását talán felesége is előidézhette, aki mostanában állandóan nála tartózkodott. A Szegeden még oly harciasnak mutatkozó Horthy enyhe húrokat pengetett. Már kezdett nála a politika el őtérbe lépni a diktatórikus irány és rendcsinálás helyett. Azután észrevettem, nem volt meg nála az az adottság sem most, sem később, a kedvező helyzeteket kiérezni, és azoknak megfelelően cselekedni.

Siófokon azonban volt mit hallanom: a dunántúli zsidók összes panaszai ellenem és különítményem ellen ide futottak be. Úgy látszik, azért, mert a József főherceg és Horthy nevében feladott álsürgönyökre és parancsokra nem reagáltam. Úgy gondolom, itt se vetették hálátlan talajba ellenem való acsarkodásaikat — Soós vk. főnöknél sem, hiszen mint a dolgok későbbi fo— 113 —

lyamán látni fogjuk, végeredményben ő is csak ahhoz a fajtához tartozott, amelyben a demokrácia bízott, és amely a különítményemet gyűlölte. Ellenben a tiszti századok ellen Horthy sem mert még akkor nyíltan és határozottan fellépni, mert hatalmát és erejét mégiscsak mi képeztük. Őneki ragaszkodni kellett tehát a különítményekhez, és nem is mert gátat vetni a büntető expedícióknak, amelyek a zsidósággal való alapos leszámolást tűzte ki célul, mert különben elpártol tőle a nemzeti alapon álló tábor, és más valaki köré csoportosul.

A siófoki fürdőtelep ebben az időben már meglehetősen kiürült, a jobb fürdővendégek el is költöztek, de elment magából a városból a zsidóság is, aki rosszul érezte magát a különféle különítmények közelségében. Az összefogott szovjet ágensek, izgatok, kémek megtöltötték az erre a célra felállított fogdát Siófokon, ezért éjjelenként sokat kellett közülük a Balaton fenekére küldeni, hogy az utána következőknek helye legyen. De feltűnő módon megszaporodtak a fővezérségen azon különféle tisztek és egyének száma is, akik — látva a fehérrezsim megszilárdulását — ide- özönlöttek, ahol a hatalom kezdett kibontakozni, miután arra, hogy ismét vörösre forduljon, kilátás egyelőre nem mutatkozott. Nevezettek csakis érvényesülést kerestek az intranzigens keresztény elvek új álarcával. Ezzel takargatták azon ki- sebb-nagyobb vörös bűneiket, amelyeket annak idején a kommün diktátoránál hasonló konjunktúrából követtek el. Ilyképpen igen soknak sikerült már akkor biztos és jó állásokba becsöppen— 114 —

ni, amelyekben inéflkülözhetetíleiniségüíket az utánuk tóduló kollégák propagandája által, mely mindig a kölcsönösségen alapult, a közvéleményt meg tudták téveszteni. Ezek közül soknál évek múlva véletlenségből vagy bejelentés folytán robbantak ki a múlt bűnei, melyeket azután sugdosva továbbítottak a jó akaratú barátok. Ez azonban már nemigen változtatott a helyzeten, mert az illető sziklaszilárdan tartotta magát állásában, és fölényesen prédikálta a morált. Nevezettek kitalált rémmesékkel igyekeztek bizonyítani: milyen nagy legények voltak a kommün alatt, és mennyi vöröst tettek ártalmatlanná, vagy miképpen üldözték és kínozták meg őket letartóztatásuk alkalmával stb. ...Ezen imént ecsetelt típushoz főleg vk. tisztek tartoztak.

II. köt. 216—218. old.

ELHATÁROZTÁK KUN BÉLÁÉK »KIEMELÉSÉT«

... Szombathelyen a Szabária Szállodában kaptam kvártélyt, és megtaláltam de. Marabut,50 aki a városban szerteszéjjel kószált, és tettre készen, nyugtalanul várt.

5« Marabunak keresztelte el Prónay Pál Csuvara Mihály volt vöröskatonát, aki vállalkozott arra, hogy kémkedni fog a kommunisták között. Csuvarát Pró- nayval Görgey József százados, Horthy Miklós egyik számysegédje hozta össze Siófokon. Görgey Csuvarát orosz hadifogságból ismerte (A Csuvara-tigyet részletesen lásd: A Csuvara-ügy. Párttörténeti Közlemények. 1962. 3. sz. Közli Szabó Agnes.)