Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)

1967-02-03 / 29. szám

\ 1967. február 3. TOLNA MEGYEI NfiPŰJSAG a A termelőszövetkezetek tervezésének jelentősége az új gazdasági mechanizmusban A Magyar Szocialista Munkás­párt IX. kongresszusának hatá­rozata a következő négy évre a párt és az egész nép munka- programját megadta. Alapvető feladatunk a III. ötéves tervben összegezett feladatok teljesítése. Népgazdasági terveinket — mondja *a kongresszusi határozat, — az ipar és a mezőgazdaság egyidejű, arányos fejlesztésére alapozzuk. Ismeretes, hogy a II. ötéves terv időszakában növe­kedett a mezőgazdaság műszaki­anyagi megalapozottsága, kor­szerűbbé vált a termelés, emel­kedtek a termelési eredmények. E pozitív változás elsősorban szocialista nagyüzemeink, ter­melőszövetkezeteink egészséges fejlődésének eredménye. Az elmondottak ellenére sem lehetünk megelégedve az elért eredményekkel, mert a II. ötéves tervfeladatokat maradéktalanul nem teljesítettük. Ennek okait a következőkben kereshetjük: A rendelkezésre álló eszközö­ket nem használtuk ki megfele­lően. A vezetés színvonala nem volt minden gazdaságban kielégítő. Objektív tényezőként a kedvezőt­len időjárás és a különböző ter­mészeti csapások említhetők meg. A párt IX. kongresszusa le­szögezte a gazdasági mechaniz­mus reformjának szükségességét. A reform célja többek között: el­hárítani olyan akadályokat, ame­lyek fékezik a nagyüzemekben lévő lehetőségek kibontakozását. Kimondhatjuk bátran azt is, hogy a szocialista mezőgazdasági üzemeink többre képesek, mint arrüt produkálnak. Miért? Az elmúlt években a beruházá­sok 70—80 százaléka a kisparasz­ti termelőeszközök pótlására szol­gált (gépek, istállók stb.). Az 1961—66-os években megvalósult beruházások jelentős része tehát a III. ötéves terv időszakában fejti ki hatását. Lehetne a fel­sorolást tovább folytatni a szál­lítás megoldatlanságából, a be­takarító gépek elégtelenségéből származó terményveszteséggel, alkatrészhiánnyal, stb. Ezek fo­kozatos megoldása az ár- és pénz­ügyi intézkedések, a termelés nagyobb ütemű fejlődését bizto­sítják. E célok eléréséhez nélkülözhe­tetlen a tervezés rendszerének érvényesítse. Hasonlóképpen, mint eddig, továbbra is tervkötelezet­tek lesznek a termelőszövetkeze­tek. Ami a következőkben a fő különbséget jelenti, az az, hogy önállóan, az adottságoknak meg­felelő tervet készítenek, a ter­melési szerkezetet úgy állítják össze, ahogy az a termelőszövet­kezeteknek a legmegfelelőbb, leggazdaságosabb. Az önállósá­guk növekedése tehát a terve­zésben is megnyilvánul. Ezzel viszont szinkronban kell, hogy legyen a felelősség növekedése. A termelőszövetkezeti gazdasá­gokra jellemző lesz az, hogy egy­részről a tagok közös társulásán alapulnak, másrészt vállalati jel­leget is kapnak. A nagyobb önállóság biztosí­tása mellett továbbra sem lehet a népgazdaság tervszerű irányí­tásáról lemondani. A felsőbb szervek a tervekből informálód­nak, hogy milyen iparcikkeket igényei a mezőgazdaság az ipar­tól, milyen nyersanyagot szállít és milyen mennyiségben — fel­dolgozásra, s a lakosság élelmi­szerrel való ellátása hogyan lesz biztosítva. Nem közömbös, az ex­portból, hogy veszik ki a részü­ket. Ezért fontos, hogy a nép­gazdaság és a termelőszövetkeze­tek érdeked találkozzanak, tevé­kenységüket összehangolják. Az önáilóság megcsorbítása nélkül ezt úgy lehet megoldani, hogy az állam különböző közgazdasági eszközökkel, ösztönzési mód­szerekkel tervszerűen befolvá- solia a termelést és a gazdál­kodást. Az 1950-es években kötelező tervmutatók voltak és ezeket minden szövetkezetnek be kellett tartani. 1957-től ez ugyan meg­szűnt, mégis formálissá vált az önállóság, mert a megyére, já; rásra lebontott feladatokat visz- 6za kellett tervezni. A tervkészí­tés és a tervek szerepe már az elmúlt évben megváltozott. Lé­nyege az, hogy a kenyérgabona kivételével kötelező előírás nincs, önállóan készítik el, adottságaik­nak megfelelően. Itt azonban mindjárt megjegyzem, hogy a jó vezetők megfelelően tájékozód­nak, szakmai tanácsot kérnek, hogy helyes döntéseket tudja­nak hozni azért is, mert az éves terv a termelőszövetkezetek ope­ratív terve, éves programja, amelyet kizárólagosan a közgyű­lés fogad el, hagy jóvá. Kivételt Mintegy hetvenezer külföldi magyar látogatott haza 1966-ban Az elmúlt év eredményeiről, a külföldi magyar egyesületek, tár­saságok hazai kapcsolatairól a „magyar idegenforgalom” alaku­lásáról tájékoztatták az MTI munkatársát a Magyarok Világ- szövetségénél : — Az elmúlt évben tovább fej­lődtek kapcsolataink a külföldön működő haladó szellemű magyar egyesületekkel, társaságokkal. Ezek ma a leghitelesebb ismer­tetői hazai életünknek. Tevékeny­ségük nyomán nemcsak a kint élő magyarok, hanem ezeknek széles baráti köre is reális képet kap Magyarország fejlődéséről. Az egyesület művészegyüttesei, amelyek a többi között Párizs­ban. Becsben, Detroitban, Toron­tóban, Sao Paulóban működnek nagy sikerrel, drámairodalmunk és zenei hagyományaink eredmé­nyes népszerűsítői. örvendetes, hogy növekszik azoknak az érv őrületeknek a szá­ma. amelyek magyar isikolákai. nyelvtynfoh'a.Tokat létesítenek, a magyar nyelvi.»deret gyors meg­szerzését nagyban elősegíti a Ma­gyarok Világszövetségének kezde­ményezésére kiadott „Szülőföl­dünk” című, több mint félezer oldalas olvasókönyv. A magyar nyelv iránti fokozott érdeklődést tükrözi egyébként az is, hogy a Kultúra Könyv és Hírlap-kül­kereskedelmi Vállalat sokkal több magyar újságot, képes folyóiratot és különböző irodalmi folyóiratot szállított külföldre, mint a meg­előző években. — Tavaly mintegy tíz száza­lékkal nőtt a hazalátogatók szá­ma: előzetes számításaink szerint körülbelül 70 ezer külföldön élő honfitársunk látogatott haza. Tö­megesen jártak itthon Kanadából, az Egyesült Államokból. Francia- országból. Ausztriából, a Német Szövetségi Köztársaságból és Ja­pánból is. Honfitársaink főleg a csoportos utazásokat részesítet­ték előrvben, mivel ezek olcsób­bak. Érdekes tapasztalat, hogy mind többen jönnek Magyaror­szágra a már külföldön született „második generáció” tagjai. képez a gyengén gazdálkodó és pénzügyi nehézségekkel küzdő termelőszövetkezet, ahol a tervet, zárszámadást a járási tanács, Nemzeti Bank is felülvizsgálja és jóváhagyja. Az éves terv a vezetés munka- programja is, amely egy évre határozza meg a feladatokat. Az előrelátó vezetés az üzem fejlesz­tésének lehetőségeit, a termelés irányát hosszabb időre is meg­tervezi. Ezek az úgynevezett kö­zéptávú tervek a gazdaság fej­lesztésének több éves perspektí­váját rögzítik, melynek szerves része az éves terv. Az 1967.-évi termelési és pénz­ügyi terveket a termelőszövet­kezetek napjainkban készítik. Az eddigi tapasztalataink azt bizo­nyítják, hogy nagyrészük alapos mérlegeléssel, az elmúlt évek gazdag tapasztalatainak felhasz­nálásával, gondosan tervez. Nem tapasztalható jelenleg a tanács, a Nemzeti Bank, a különböző vál­lalatok olyan gyámkodása, mint az elmúlt években. Nem jelen meg a központi tervutasítás, amely a múltban a termelés, gaz­dálkodás területén sok minden­ben irányt szabott a vezetőknek. Jelenleg melyek azok a főbb irányelvek, melyekre támaszkod­ni kell és lehet: A gazdaság adottságai, az el­múlt évek termelésének tapaszta­latai. Vállalatokkal kötött ter­melési és értékesítési szerződések. A népgazdasági igények ismerete, járási, megyei szervek szaktaná­csai. A beruházásoknál a saját alapokon túl jelentkező, szüksé­ges pénzeszközök igénybevételé­nek lehetőségei. Ahol ezeket nem vizsgálják kellő körültekintéssel, ott nem készülhet kifogástalan terv. A növénytermelésnél tapasz­taltuk, hogy egyes ipari növények területének további csökkenésé­vel számolnak (napraforgó, cu­korrépa, burgonya). Nem tartjuk helyesnek azért, mert egy év eredményéből, vagy eredmény­telenségéből nem szabad messze­menő következtetést levonni, és gondolni kell a mind jobban je­lentkező élőmunka megfelelő foglalkoztatására, ennek pénzügyi kihatásaira. Tájékozottság hiányát bizo­nyítja az is, hogy a termelő- szövetkezetek nagy része tenyész- üsző-vásárlást tervez, de annak forrása nincs biztosítva, ugyanis eladásit minimálisát terveznek. Néhány gazdaság a sertéshizla­lást kívánja csökkenteni, ahelyett, hogy a takarmány megoldás út­ját keresnék. Nincs megfelelően koordinálva a gépbeszerzés. Egyes gépeknél (DT—54-es, —70- es) nagyobb az igény, mint a me­gyébe érkező gép létszám. A ga­bonakombájnnál pedig fordított a helyzet. Az ilyen és hasonló esetek ne­héz helyzetbe hozzák a termelő- szövetkezeteket, felborítják a terveket, pénzügyi zavarokat okoznak. Több helyen alaposan felül­vizsgálják a munkadíjazási mód­szert és a fejlettebb pénzben! dí­jazást, a végtermék utáni bére­zést vezetik be. E helyes kezde­ményezés gyorsabb lehetne, kü­lönösen ott, ahol a tartalékolás erre a lehetőségeket biztosítja. A tervkészítés ütemének gyor­sítását az idő sürgeti. Megfontolt, a párt- és gazdaságvezetés által megtárgyalt éves tervnek kell ke­rülni a tervtárgyaló közgyűlés elé. Az új gazdasági mechaniz­must megelőző évben lényeges­nek tartjuk, hogy termelőszövet­kezeteink megfelelően készülje­nek fel a tervek teljesítésére, jó gazdasági eredményekkel alapoz­zák meg azt. HORVÁTH JÓZSEF, n megyei pártbizottság mező­gazdasági osztályvezetője Túlteljesítette kongresszusi vállalásait a szövetkezeti ipar A KISZÖV ezekben a napok­ban összesíti a megye kisipari szövetkezeteinek múlt évi terme­lési eredményeit. Mint az adatok­ból kitűnik, a ktsz-ek túlteljesí­tették a párt IX. kongresszusá­nak tiszteletére tett versenyvál­lalásaikat. A verseny a termelés, a termelékenység növelése, a ter­melési költségek csökkentése mel­lett az úgynevezett „kívánatos tevékenységek” túlteljesítésére irányult. A szövetkezetek a helyi iparpolitikai tevékenység tervé­nek mintegy hétmilliós túl­szárnyalására vállalkoztak. Tény­legesen 11 milliós túlteljesítést értek el. Főleg az építőiparban mutatkoznak szép eredmények, itt nemcsak a vállalt négymillió- hatszázezer forinttal produkáltak többet, h anem ezt még 3 750 000 forinttal túlszárnyalták. Csaknem valamennyi építő, illetve építő­ipari részleggel rendelkező szö­vetkezet többet termelt, mint amennyit vállalt. A lakossági méretes terv túl­teljesítésében a Szekszárdi Szabó Ktsz érte el a legjobb eredményt, a vállalt négyszázezer forintos túlteljesítéssel szemben egymil­lió 142 ezer forinttal több mére­tes munkát végzett. Az exporterv hatmilliós túltel­jesítésére vállalkoztak a szövetke­zetek az év elején. Ténylege­sen közel tizenhétmilílió forinttal több exportárut termeltek. Itt is a Szekszárdi Szabó Ktsz eredmé­nye a legnagyobb, kétmillió- négyszázezer forintos vállalását 6 millió 300 ezer forintra teljesí­tette. A szövetkezetekben most ké­szítik elő az ez évi szocialista versenyvállalásokat. A Tolnai Fémipari és Szerelő Ktsz ugyanis felhívást intézett a megye ktsz- eihez, folytassák a versenyt, most már a Nagy Októberi Szocialista Forradalom ötvenedik évforduló­ja tiszteletére. Több szövetkezet már csatlakozott a tolnaiak fel­hívásához. Nincs miért aggódni a marosiaknak Évekig állt üresen, kihaszná­latlanul az egykori majosi tej­üzem épülete. Hasznosítására volt néhány terv, elgondolás, míg végül is az illetékesek döntöttek. Az épületet megkapta a Bonyhá­di Ruházati Ktsz. s ezzel megol­dódott a régóta vajúdó gumiüzem elhelyezésének gondja. Majosra települt át a ktsz gumirészlege. Máj oson nagy örömet váltott ki az új üzem létesítése. Úgy ter­jedt el a híre, a faluban gumi­gyár lesz, amely mindenkit fog­lalkoztat majd. Az üzem áttele­pítésével egyidőben szertefoszlot­tak a remények. Sokan — főleg a vidéki munkahelyekre járó fia­talok — először akkor csalódtak, amikor azt látták, hogy a gépek­kel együtt Bonyhádról a dolgozók is jöttek. A pártszervezeteknek — a ma­josi pártalapszervezetnek épp­úgy. mint a Bonyhádi Ruházati Ktsz pártszervezetének — ko­moly agitációt kellett folytatni, hogy a helyzet tisztázódjék. A ktsz pártszervezetének azért, hogy a bonyhádi dolgozók megértsék, mi tette szükségessé a gumiüzem áttelepítését. A majosi pártszer­vezetnek pedig azért, hogy a fa­lusiak belássák, nem gumigyár lesz Majoson, ahogy ezt híresztel- ték, hanem a ktsz kihelyezett gumicsizmagyártó részlege. Az, hogy Bonyhádról áthoztak dolgo­zókat, nem jelenti, hogy a későb­biek folyamán a majosi jelentke­zőket nem veszik fel. A tavaly Majosra települt gu­micsizma gyártó üzem kezdetben 10—12 munkást foglalkoztatott, és a tíz-tizenkét dolgozó gumi- hulladék felhasználásával naponta 20—24 pár gumicsizmát készített. A kétműszakos termelésre tavaly októberben tértek át. Ettől kezd­ve 25—28 dolgozót foglalkoztat­tak. Tavaly 12 ezer pár csizmáit gyártottak, amellett, hogy az épü­letet nagyjából alkalmassá tették az üzemeltetésre. Időt vett igény­be a villany, a víz és a gépek be­szerelése is. A majosi gumicsizmagyártó üzemben 1967. január 1-ével át­tértek a három műszakos terme­lésre. Jelenleg 50 dolgozót foglal­koztat a gumicsizmagyártó rész­leg. Az idénre már jóval nagyobb tervet kaptak: 58 ezer pár gumi­csizmát gyártanak. A 40—46-os méretekben készült gumilábbect a földművesszövetkezetnek, vala­mint a Cipő-nagykereskedelmi Vállalatnak adják át értékesítés­re. Most már nincs miért aggód­niuk a majosiaknak. Az üzem — bár nem gyári méretekben, de — tovább fejlődik. Folytatódik az üzem gépesítése is. Szó van ar­ról, hogy még az idén, a Pal­ma Gumigyártól kapnak oldat- keverőt. hengerszéket, valamint egy tartalék kompresszort, hogy a termelés zökkenőmentes legyen. A géppark bővítésével egyidőben a létszámot is emelik, s természe­tesen helybelieket vesznek fel. Megfelelő az első negyeaévi közellátás Milyen élelmiszer- és tüzedő- ellátás várható az első negyed­évben? Erre a kérdésre ként vá­laszt az MTI munkatársa a Bel­kereskedelmi Minisztériumtól. A legfontosabb élelmiszerek, liszt, cukor, zsír, elegendő meny- nyiségben van raktáron. A tej- ellátás ugyancsak biztosított. A múlt évtől eltérően vajból is or­szágosan kielégítik az igényeket. 25 százalékkal több, s egyúttal jobb minőségű, gazdagabb válasz­tékú sajt kerül forgalomba. A városok és a nagyobb helységek tejföl, tehéntúró és tejszín igé­nyét ugyancsak ki tudják elégí­teni. A falvak ellátásának javí­tására a termelőszövetkezetektől vár segítséget a kereskedelem. A sertóshús-ellátásbam továbbra is nehézségekkel keli számolni. Viszont a tavalyi azonos időszak­hoz képest mintegy negyven szá­zalékkal több baromfi várja a vásárlókat. Elegendő a tojás, s már csak frisset árusítanak. A tavalyinál kedvezőtlenebbnek ígérkezik a hadellátás, viszont mintegy negyven százalékkal nö­velik a halfite-importot. Konzervből a meglevő készle­tek és az ipar folyamatos szállí­tása a mennyiségi igényeket tel­jesen fedezi. A múlt évi jó termés ellené­re gondot okoz a mirelité áru­ellátás egyes cikkekből. A tüzelőkereskedelem annyi fűtőanyagot tárol, hogy még ak­kor is egészen nyárig el tudná látni a lakosságot, ha nem kapna utánpótlást. A vidék t.üzelőellá- tása is megfelelő. (MTI),

Next

/
Thumbnails
Contents