Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-22 / 45. szám
f 4 fRtTTÄ WFGYFT TffiPÜJSÄf? Í9GT. feEruär 2?: Sápadt arcok- FEHÉR SZOBÁKBAN Kicsi a kórház, belosztólyán embernek a baja. Reggel a várnagy a forgalom. A kórtermek- nyomása még 160 volt. este meg ben minden ágy foglalt. Férfiak 190... nők. idősek, fiatalok nyomják az ágyat, vetik magukat alá nagy- nagy türelemmel a különböző vizsgálatoknak. Az egyik bányász, másik tsz-tag. Van itt há- . - , ziasszony, meg baromfifarm dől- hajolnia, hogy az ajtón belepA vasutas Akkora ember, hogy meg kell gozója, tanár és olyan ember aki csak a nevét tudja leírni. Itt mindenki egyforma: beteg. Hasonlítanak is egymásra. Valamennyinek az arca sápadt. S az a néhány ember akinek arcát a láz pirosítja, csak a kivétel, és hessen. Vagy tán magassága miatt kialakult benne az önkéntelen mozdulat, hogy minden ajtó megkívánja tőle a hajlást. — Vonatvezető vagyok — mondja. — A bajai gyorsot cipelem. A múltkor, is vágódok haez erősíti a szabályt. Kik, és za. a két geletám kísér, jól témilyenek ezek az emberek? Volt időm, hogy megismerjem őket. Á bányász — Az uránban dolgoztam. A múlt évben, augusztus elején, egy este történt a baj. A csille val akarja nekünk illusztrálni. pünk, és egyszerre csak fulladni kezdtem. Hát idehoztak. Még a karom is rossz. Úgy beszél, mint minden fiatal. Oda kell figyeljek, hogy megértsem mit mond. A modernséget, gondolom, válogatott szavaitetejére egy padlót tettem, úgy dolgoztam. A padló vége egy kicsit, talán fél méterre kiállt, és erre egy szikladarab esett. A szikla leverte a padlót, én is a föld’-'’ estem. Akkor úgy éreztem, mintha tűvel megszúrták volna bal fülem felett a fejem bőrét. Két nap múlva már kórházban voltam. A fél agyamat elöntötte a vér. Vitatkozik, beszél, soha nem fogy ki az érvekből. Sok mindenhez ért. Elsorolja, eddig hány szakvizsgát tett a MÁV-nál. Aztán volt egy szabálytalansága, s leváltották. Székely ember. Tsz-nyugdíjas. — Nem sokat kapok, de mégis jó. Itt ingyen gyógyítottak. Huszonöt napig. Most már jól va gyök. Négy órakor, hajnalban, amikor a takarítónők megjelennek a folyosókon, és amikor a nagy kályhákban megrakják a tüzet, ő már kint sétál. Mesél mindenkinek. Történeteket, igaz, meg kitalált históriákat. A katonaságról: — Gép fegyveres voltam, gumibocskorban, hatszor szöktem meg. A tsz-ről: — Annyi mindent kapott a vejem az elszámoláskor. Meg pénzt is... Hajaj, soha nem hittem volna. Az őshazáról: — Mink Hadik- falváról jöttünk, aztán vagy tán két éve s voltunk busszal ott. Azt mondják azok, ott: — Nézd mán az Orbánt, meg a többit. Micsoda emberek. Hát vannak itt ilyenek? Az ápolónőkről: — ösmerem majd mindet. Székelyek is, meg németek is. Mindet. Hajaj, én mindet ismerem. A fogatos — Az AKÖV-nél dolgoztam akkor. de azt hittem a frász esz meg. Láttam a vonatokat, én meg a teherautókat irányítgat- tam. Addig mentem, amíg a miniszterhez jutottam. Visszakerülhettem a vasúthoz. Egyévi bűn- Még hajnal előtt. Sétálgat. Nem tetőst kaptam, alacsonyabb be- tud aludni. Nagyon beteg. Ful- Azután mégis helyrevergőd- osztásban. Meg ezt a betegséget... lad. M. Lászlóról az orvosok. már lemondtak Saját papucsában jár. A papucson már az első nap meglazult a patkó. Minden lépésnél kétszer csattog. És már hajnalban. Pardon, talán még előbb. Szívgyengeségét elég gyorsan megállaoították. Felöltözik nagy bundájába — amikor a nővér felhozza a bundát a raktárból, megkérdezi: ezt kilóra adják maguknak? — s elbúcsúzik: — Hiába apuskám. Otthon van a két kölyök, Le kell mondani a piáról,, a cigarettáról. Nekem kell őket felnevelni...' A nyugdíjas V. Orbán báosi már huszonöt tudok lenni. — Rágyújt egy ci- napja fekszik itt. Ismer min- garettára is. Pedig azt sem sza- denkit. Tudja, kinek mi a baja, bad. Az orvosok meg törik a fe- kit miért hoztak ide, kinek jüket, mi lehet ennek a fiatal- mennyi látogatója volt. — A Borbély Sanyi, az elnök azt mondta, elmenj az orvoshoz, mert ha nem, én viszlek el. Hát eljöttem. Itt is fogtak. De már három hónapja betegeskedők. Most azt mondta a főorvos úr, könnyű munkát kérjek. A tsz- ben megígérték: — Kapsz, qjak gyere haza. Hát várom, högy hazamenjek. Meg már jön is 'a tavasz, az gyógyít majd meg en- gem. . . Egyik nap aztán megmondták neki az örömhírt: — Reggel mehet haza. — Egész nap • azzal telt el, hogy meghívott mindenkit. — Jöjjön el. olyan borom van... Fehér. Megtöltünk egy de- mizsont, aztán elbeszélgetünk. De biztos eljöjjön! — S elbúIlllIllIllllllllllllltlIllllllllllllIllllllllllllllMlimilllIllllllllllllllllllllllllllliril^^^^ ^0^—a Nehéz elválni gazoktól, akikkel együtt várta he- =teken át a gyógyulást. . akiknek 3az egészséget az életet adják 3 vissza. 3 S az orvosoknak is, csak né- 3mán a kezét tudja megszorítani, 3 szavak alig jönnek ki belőle. tem. Most itt vagyok, megint kórház, vizsgálat. Most a vesémet kutatják. Délben jóízű ebédet hoznak. László amikor megtörölte a száját, kinyitja éjjeliszekrényét, az aktatáskából előhúzza a literes üveget. Meghúzza. — Iszik? — nyújtja felém. — Nem. Nekem nem szabad. — Nekem sem. De enélkül r.em ■n 414MU|L KUnÜL FEJEZETEK PfíÓNAY PÁL NAPLÓJÁBÓL I pj. — fi mm M 00 m Szülői munkaközösségekről — Képzelje, a fiam mindig kezleten megemlítette, milyen hármasokat hoz haza történelemből... Az új tanárnő nem szívleli a fiamat. — Sajnos, az én fiammal is ez a helyzet. Szülői munkaközösségi tagok vagyunk, menjünk el az igazgatóhoz. És elmentek. Az igazgató természetesen kivizsgálta az ügyet, de nem a panaszosoknak, hanem a tanárnőnek kellett igazat adnia. Ugyanis mindkét fiatalember elhanyagolta a történelmet, s ráadásul a szülőket is félrevezették. A történtek nem segítették elő a nevelő és a szülők egyetértését. A vezetőségi tagok pedig rosszul értelmezték megbizatá- sukat, mert nem a tanárok elleni panaszkodás, hanem azok munkájának segítése a feladatuk. Az elmúlt napokban egy izgatott papa keresett fel: — Szörnyű... Tessék elképzelni számtanból megbuktatták a kislányomat. — Hát ez elég baj. De ha csak ebből bukott, az év végéig még javíthat — válaszoltam. — De ezt érdemeltem én?... Éppen velem tették ezt. Hisz annyit dolgoztam az iskoláért,... Műsorokat szerveztem, faliújságot rajzoltam... És most tessék, ez a hála?... A szülő kétségkívül sokat segített az iskolának. Elfelejtette azonban, hogy nem az ö társadalmi tevékenységét, hanem leánya iskolai munkáját osztályozzák. A kettő nem ugyanaz. Az egyik nem befolyásolhatja a másikat... Ha így lenne, később a gyermek valla- ná kárát... Szerencsére az említett két kis epizód ma már nem gyakori eset. Inkább az alábbiak á. jellemzőbbek. * Az igazgatónő a szülői értehepehupás az iskola udvara. — Igaz, ennek az elegyen- getését már kétszer kértük a tanácstól... A gyűlés után hárman-né• gyen okos tervet szőttek... Az egyik sódert szerzett, a másik teherautót, a harmadik szerszámokat, a negyedik vállalta a lapátolok összeverbuválását... A legközelebbi szülői értekezleten az igazgatónő már örömmel jelentette be az udvar rendbehozását... Természetesen solcltal jobb, ha a szülői munkaközösségek nem kampányfeladatokat oldanak meg, hanem betartják az év elején kidolgozott munkatervüket. így nem történhet meg, hogy a szülői munkaközösség csak akkor található, ha baj van. A szülői munkaközösségek valójában tömegszervezetek. Egy-egy iskola tanulóinak szülei sokféle foglalkozásúak. Egyik elméleti, másik gyakorlati vonalon tevékenykedhet. A napjainkban folyó kulturális vetélkedők szervezésében például a szellemi foglallcozású, vagy éppen művészi beállítottságú papák, mamák patronálhatják az iskolát, a szakköröket. Nem egy szülői munkaközösség kíséri figyelemmel, és támogatja hathatósan az iskola gyermekvédelmi munkáját. A segítésnek, az összefogásnak számtalan példáját sorolhatnánk még föl, amelyek társadalmunk legféltettebb kincséért, a gyermekért, a holnap emberéért történtek. A szülői munkaközösségek tevékenysége tehát munka valamely közösségért, és mivel ebben a mi saját gyermekünk is ott “van, így közvetve érette is történik... tr«- BALOGH BÉNI Felemelték a dohány felvásárlási árakat: Szabolcsi és Debreceni dohányét 25—30 %-kal, Kertiét 22, Szuloki és Havanna dohányét 33, a Hevesi zölddohányét 50 %-kal. A felemelt felvásárlási árak, kedvezményes természetbeni juttatások, ingyenes védőszer és permetezési költségtérítés mellett érdemes dohányt termelni. Kössük meg mielőbb a dohánytermelési szerződést! (7) ilIllllllllllllllllllllíllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllllliiiiiilllllllllMiMiimiiu — 160 — Azt tisztázni a mindenkori kormányok szándékosan elmulasztották, hogy az efölött való civakodást a nemzetben és a különféle pártokban még jobban előidézzék. Szerintem elsősorban Horthyra várt ezen kérdéseknek hivatalos tisztázása — mint a koronás király széktartójára. Ámbár IV. Károlyt egy igen gyenge uralkodónak tartottam — nem zárkóztam el annak szükségétől, hogy trónjára visszáne jöjjön. Különösen a trianoni diktátumok után81 csakis az uralkodó személye lehetett egyedüli biztosító kapcsa Magyarország integritásának, vagyis az elszakított országrészeknek az anyaországgal. Én azonban a legitimizmust (mélyért akkoriban kariizmusnak neveztek) az ellenforradalmi időkben egy másodrangú kérdésnek tartottam — akkor még, mert magyar, keresztény és szigorú nemzeti alapokon állottam. Ezen dolgokat Ostenburggal történt vitatkozásaim alkalmával ilyképpen is hangoztattam, és ha a királyt^ vissza akarjuk hozni, mint Horthy akkor maga'is szándékozott — elsőbben ki kell söpörni és meg kell tisztítani az országot az idegen konjuktúraelemektől. valamint a zsidóktól, és csak azután lehet a király visszaihoza- taláról szó. sí A trianoni béke az első világháborút követő ver- sailles-i békerendszer része. Az 1919. január 12-én Párizsban kezdődő béketárgyalások Magyarországra vonatkozó feltételeit 1920 januárjában nyújtották át a magyar kormányküldöttségnek. A kormány megbízottai 1920. június 4-én Trianonban Írták alá. — 161 — Ostenburg azonban túltette magát mindezen nemzeti és alapvető kérdéseken. Ö a légi K. u. K. monarchia szellemében és még mindig osztrák elgondolásaiban végezte az újraépítő és ellenforradalmi munkát Magyarországon, mely állam azonban már független és különálló volt, testvér- országától, Ausztriától pedig már elszakadt. A zászlóaljnak tisztikarát is ezen szemszögből válogatta össze, és ilyen szellemben nevelte. Ez később meg is. bosszulta magát nála, mert a Habsburgoktól beijedt honi sovinisztáink ezen az alapon ki is kezdték. A két zlóalj, az enyém és az övé, a fentiekben különböztek egymástól, ámbár a harci készség és az elszántság meg volt mind a kettőben. Én, megvallom, nem tartoztam a Habsburg- gyűlölőik közé, és Magyarország integritása, de jól felfogott érdeke szempontjából sem tudtam megérteni azon rövidlátókat és azon sovinisztákat, akik mindenáron azon voltak, anélkül, hogy érdemiben ezen állásfoglalásuknak az ország helyzetére és nemzetiségeire való tekintettel az indokait meg tudták volna magyarázni. Pedig a Habsburgok bűneiért nem is annyira ezen utóbbiakat, mint inkább az előző generációk magyar vezető férfiait lehetne hibáztatni, akik holmi konjunktúrából vagy hiúságból behódolva, vásárra vitték hazájukat a fent nevezett hatalomnak. A legitimisták vagy ha tetszik, karlisták, nem várták be a helyzetnek akár belföldön, akár külföldön való megérését és tisztulását, hanem ab ovo a király behozatalát feszegették, melyben — 162 — pedig a szabadkőműves zsidóság fűtötte őket, amely ezzel Horthy és a szegediek megbuktatását tűzte ki célul. A legitimista táborban két frakció tömörült — éspedig: az egyiket képezték az önöscélúak és konjunktúrások. Ide tartoztak főleg (kevés kivétellel) a nagybirtokosok, arisztokraták, a nagytőkések is, mert féltették vagyonukat a bekövetkezendő szociális áldozatok kényszerétől. Továbbá azok is ide pártoltak, akik a Horthy- rezsim alatt nem érvényesülhettek kellőleg. Ezért szívesen vallották magukat, jobb kilátások reményében, legitimistáknak. A másik része azon megfontolt, előrelátó és önzetlen hazafiakból állott, akik Magyarország létét a saját nemzetiségeivel, azután a külső szomszédos ellenségeivel szemben csakis a koronás király személye és Ausztriával egy újból való szövetségben látták biztosítva. A legitimizmus kérdése tehát nem volt a parlament által kellőleg definiálva, de nem is volt még időszerű ennek érdekében egy határozott lépést megtenni, az időszerűtlen feszegetések a magyar és magyar között hasadásodat okoztak, mert a kapitalista zsidóság a fent nevezett legitimistákhoz csatlakozott, és azokba görcsösen belekapaszkodott. Ebben azután azok, akik egy zsidómentes Magyarországot szándékoztak felépíteni, ismét a régi liberális rendszert látták visszatérni. Az előrelátó, megfontoltan gondolkodó magyar nem a Habsburgoktól akart szabadulni, hanem a zsidóságtól. /
