Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-21 / 44. szám
4 TOLNA MEGYEI NEPŰJSÁO MG’!, február 21. Ahány gyermek — annyi tragédia Látogatás a gyönki gyermekotthonban — NAGY CSALÓDÁST OKOZ- denre képes volt. Iskolába me- Karcsi egy darabig hallgatott. TÁL! Nem hittem, hogy vissza- net egy „slukkért" eladta ceru- aztán beszélni kezdett: — Tes- élsz a bizalommal dorgálja záját, radírját. Tíz-húsz fillérért sék elhinni, nagyon nehéz volt Karcsit a nevelő. Azt hittük, a képes volt lemászni a patakba, ellenállni. Amikor először menaz e^s° hogy egy cigarettát vehessen raj- tem be a szobába és az asztalon ta. Nem törődött azzal, hogy ru- megláttam a „cigit”, úgy jöttem héját, cipőjét tönkreteszi. Reg- ki, hogy nem nyúltam hozzá, gél tisztán, rendesen mént el az Utána lementem a pincébe, csak iskolába, s gyakran nyakig sáro- azért, hogy elfelejtsem. Amikor san tért vissza. a lépcsőn visszafelé jöttem, cigarettaszagot éreztem. Nem tehe- TÜRELMES ÉS SZÍVHEZ SZŐ- tek róla, de akkor már nem tud- LŐ beszélgetésre van szükség, tam magamnak parancsolni, hogy ilyen Karcsihoz hasonló va- — Sajnos, ilyen esetek is van- dócok megszelídüljenek. Jancsi nak, de Karcsinál már az is nagy az egyik hozzá hasonló korú. és eredmény, hogy próbált ellenmentalitású gyerek, ugyancsak állni a kísértésnek és őszinte tu- durva beszédéről és a verekedés- dott lenni — mondja Heil Ágnes ről volt híres. A vele való be- az intézet fiatal nevelője. alkalommal meginogtál. Karcsi egy darabig hetykén nézett maga elé, s úgy állt a fiatal nevelőtanár előtt, mintha nem is neki szólna a dorgálás. Akkor kezdett önbizalma i alább hagyni, amikor arról beszélt Ági néni, hogy az igazgató bácsi is a kevés jó tulajdonságára, elsősorban szoigálatkészségére épített, s ebben is csalódniok kellett. — Azért mutattál szolgálatkészséget, hogy könnyebben bejuthass az irodába és hozzájut- szétgetések után annyira megszehass a cigarettához. A tilalom ellenére hozzányúltál. Karcsi összeszorított fogakkal áll a nevelőtanár előtt, aki el volt készülve a szertelennek ismert tizennégy éves fiú dühkitörésére. Régebben ha „elővették” hazudozás, káromkodás, vagy verekedés miatt még neki állt feljebb. A gondozók is pa- panaszkodtak rá, hogy szemtelen, hazudik és szájaskodik. Ha valamiért rászóltak, bosszút állt a gyengébbeken, könnyebb volt lelkének ha valaki fölött basáskod- hatott. — Ha kikerülök innét, mindenkin bosszút állök — hangoztatta többször. Ez az igazgató, Horváth István fülébe is eljutott. 4 Karcsi néhány hót alatt több gondot adott az intézet vezetőségének, mint más tíz gyerek. Szülei, beteg édesanyja nem bírt vele. Az iskolakerülő gyereket az utca nevelte. Veszélyeztetett körülmények között élő gyerekként került a Gyönki Gyermek, és Ifjúságvédő Intézetbe. Vagy három napig itt is elkeserítette a üdült, hogy már akkor sem AZOKAT A VES7ÉLYEZ- ütött vissza, ha jogos lett vol- TETETT körnvezetben élő gyer- na. Ha véletlenül verekedésbe mekeket veszik gondozásba az keveredett — azt mondta — intézetben, ahol a szülők nem megüthettek/ de én nem ütök képesek gondoskodni gyermekük- vissza. pedig erősebb vagyok, ről, s az otthoni környezet nem mint ti. Jancsi nagyon jó akart alkalmas a gyermek nevelésére lenni- Sok gyermek a szülők felelőtlenKarcsinál meglehetősen 1assan g£ge miatt kerül Gyünkre. A kezdődött a környezethez való , ,, alkalmazkodás. Az első beszél- legtöbb esetben a falusi kozvele- getést követte a második. Utána mény hívja fel a hatóság figyel- csendesebben viselkedett, a har- mót a gyermek nyomorúságos madik beszélgetés után pedig a életére A gyermek állami gon- nevelok szembetűnő változást , , , ,, ,, , ,. , , tapasztaltak nála. dozasba vetelevel elindul a fo— A fellelhető jó tulaidonsá- ÍVamat. Átmenetileg a evőnk: gára — szoigálatkészségére — intézetbe, ennét nevelőszülőkhöz, építettünk elsősorban. Kisebb na- vagy másik intézetbe kerül, ahol gvobb megbízatásokat kapott, s általános iskolai tanulmányát beezekre rendkívül büszke volt — mondja a nevelő. fejezi, s utana szakmát tanul. Akkor is amikor hozzányúlt a Esetenként, amikor a szülő le- cigarettához, a nevelőtanár szó- mond gyermekéről, megfelelő bájában volt valami dolga. Az eigkészftés után örökbe adják a asztalon meglátta a cigarettát, ...................... m egkívánta. Ezért került „ra- gyermeket. A gyonki intézetnek portra” Ágnes néni elé. ilyen feladata is van. A gyermek — Sokszor mondtam, de elfe- három hónapot tölt az örökbe- lejtetted; nagyon csúnya dolog, fogadó szülőnél. Ez az úgyneve- kömyezetet. íla nem volt felnőtt ha valaki visszaél a bizalommal, z&tt ismerkedési idő Utána még t^^lÄZ0d0tt’ kÍr0m~ y.®' íátez* nálad ncm hat hónapig térítés' nélkül gonkodott, verekedett tós javulásra számítani. Nem — Aki panaszkodni mer. an- segítsz bennünket abban, hogy doskodnak a gyermekről, majd nak ellátom a baját! — fenyege- szép szóval tudjunk javulást el- kezdetét veszd az örökbefogadás tőzött az erősebb jogán, s úgy- érni nálad, S nem pedig úgy folyamata. Tavaly nyolc örökbe- szólván sakkban tartotta a nálá- ahogy otthon tették vermel és f dás fejeződött be. Az idénre nál gyengébbeket. koplaltatassal akartak jobb beta. . “ J Az első nevelési beszélgetés tásra bírni. Ilyen módszerhez mi ls kilátásban van néhány, úgy lepergett a fiúról, mint a a jövőben sem nyúlunk, de azt a Gyönki Gyermek- és Ifjúságfalra hányt borsó A cigarettá- elvárnánk, ha megfogadsz vala- védő felelősséggel és zásért — bar tiltottak — mm- mit, be is tartsd. ......... , „ , ,, l elkiismeretesen foglalkoznak a iiiiiiimimiiihiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiimiiiiiiiiiiiimiiiiiimiii(iiveszélyeztetett környezet5öl kl_ Skerült gyermekekkel. Legtöbbször sebzett lelkű gyermek élestéről, jövőjéről van szó. Ahány jjgyermek, annyi tragédia. Meg- Smentésük társadalmi ügy, nemes, ■n wArmn. fl 4mu|l KqfZJH ^szép és emberbaráti feladat. FEJEZETEK PRÓNA/ PÁL NAPLÓJÁBÓL 1 p- M FEBRUÁR! OSZTÁLY A tolnai textiles művelődési ház kívül is, belül is rideg. Hatalmas oszlopsora sután támasztja alá a dísztelen tető- kialakítást. 1952-ben építették. Akik előttem, az iskolapadokban, a művelődési ház egyik oldaltermében ülnek, ugyancsak 1952-beliek. Tanulók. A szövés, a textiles szakma rejtelmeivel ismerkednek. Már negyedik napja. Az előadói asztalnak nincs katedrája. Az asztalon kék csomagolópapírral bekötött osztálykönyv: „Februári osztály, 1967. február 1’’. Huszonhat figyelő szempár szegeződik rám. A KISZ-foglalkozást szakítjuk meg, néhány perc szabad beszélgetésre. A beleegyezést igen gyorsan meglcapom. — Tessék kérdezni — bíztatnak, szóval, tekintettel. — Mit tanulnak? — Szövést. •— A válasz szinte' egyszerre jön. — Eddig mit tanultak? — Takács-csomót kötni. Feszítőt, párosat, duplapárosat, meg egy másikat is, de annak még nem tudjuk a nevét. — Hogyan tetszik a gyár? — Nagyon. Zajos, de szép. Hetenként háromszor a gépek között vagyunk, háromszor az iskolában. — Mennyi a fizetés? — Még nem sok. Egyformán indul mindenki: 97 forinttal. — Kinek dolgozik itt a gyárban a testvére, rokona? Bien Éva, Bradák Éva, Bányai Anna keze emelkedik fel. — Miért jelentkeztek szövőnek? Ahány lány, annyi válasz. Kelemen Erzsi: — Három helyre is jelentkeztem, nem vettek fel sehol, most szövő leszek. Soponyai Erzsi: — Öt hónapig már dolgoztam a gyárban, mint géptisztító. Most szakmunkás leszek. Szövőnő. — Mennyi lesz a fizetésük? — Teljesítmény után kapunk fizetést. A jó szövőnő ISOŰ-at is megkeres. — Hogyan fogadták a gyáriak a legújabb tanulókat? — Majd háromszázan vagyunk fiatalok, az idősebbek alig veszik észre, ha új osztály vonul a szövőgépek közé. És folyik a szó a lányokból. Válaszolnak mindenre. Minden érdekli őket. Újságot olvasnak, tájékozottak a divat, a sport ügyeiben. — Az este hányán olvastak, könyvet? — Hat kéz emelkedik a magasba. — Ki látta este a Ív-filmet, a Tizián-akciót? Tizenöten emelik magasba a kezüket. A többiek szüleiknek segítettek. — Melyik műsort szeretik a tv-ben? — Belphegore, Princ, Iván- hoe, Halló fiúk... — Miért? — Szörnyű izgalmas. Klassz. Jó. Nekünk való. — És hogy állnak a fiúkkal? Kacag, derül az egész osztály. Két lánynak már vőlegénye van. Húsvétkor kapják a gyűrűt. — Színészpletyka? — Bodrogi. Koncz. — Két név reppen fel, sejtelmes mosolyok. — Mi az életcéljuk? — Dolgozni, rendes embernek lenni. Keresni. Ruhát venni Jól élni. Gondtalanul. — Rendszeres sportoló? Vagy hat kéz emelkedik fel. Pukli Erzsébet a legjobb kö- zöttüfi, kézilabdázik. — Sajnos, időnk lejárt. Be kell fejezni a beszélgetést... Marasztalnak. Kérnek, maradjak még, olyan jó beszélgetni. Meg aztán az első technológiai felelés izgalma is szorítja a lányokat, a „Februári osztályt”. — pálkovács — Felvételre keresünk budapesti munkahelyre szerkezetlakatos és hegesztő szakmunkásokat. Szállást biztosítunk. Valamint vidéki munkára röntgen- és magasnyomású hegesztőket csőszerelőket gép- és szerkezetlakatosokat, szegecs el őket és festő szakmunkásokat. Jelentkezés: Országos Bányagépgyártó Vállalat, Bp. IV., Baross u. 91—95. (61) — 157 — A már felállított zlóaljjal, azután a hozzá tartozó lovasszázaddal egyszer-kétszer hetenként, zeneszó mellett, átvonultam Pest és Buda utcáin. Nagy lelkesedést és meglepetést keltett a keresztény magyar szívekben, amikor hosszú idő után, a züllött magatartási! forradalmi csapatok után a Prónay- és Ostenburg-különítmény katonáit zeneszó mellett, feszes léptekkel és fegyelmezett tartásban megpillantották. Éljenekkel és virágokkal árasztották el katonáimat. Őszintén átérzett lelkesedés uralta akkor a népeket, valamint az újonnan felállított katonai alakulatokat, mely. sajnos nem lett kihasználva hanem a hazafias hangulat apránként el lett bennük fojtva. Horthy nem tudta, hogy mije van, de nem tudták a többi maradi csapattábomokok, sem a vezérkariak. Cstenburg Gyula szdossal a jó viszonyt én mindig iparkodtam fenntartani. Nem adtam helyet sem áskálódásoknak, sem rágalmazó intrikáknak, melyeket néhányan próbáltak közibénk hinteni. Ámbár a két zlóalj tisztjei között létezett egy bizonyos antagonizmus és versenyzés, hogy melyik alakulat jobb és melyik a szebb. Minden szerénységem dacára — mert nem voltam tör- zsö'kös gyalogos tiszt, hanem lovas — állítom: az én zlóaíjam sem maradt hátra a másiknak. Magam másfél évig szolgáltam a háborúban a 64. közös gy. ezrednél. Ostenburg-Moravek Gyula szds. pedig teljes életében mint egy kiváló gy. tiszt állotta meg helyét. Azért én is rendelkeztem a kellő ítélőképességgel, és meg volt a szemem, — 158 — azután az érzékem a gy. fegyvernem kvalitásaihoz is. Sőt, mint lovastisztnek az az előnyöm (s megvolt, hogy századpnokaimat és a zlóalj többi tisztjét lóháton is kiképezzem. Ennek folytán ők mint gy. tisztek feltűntek a szakértői szemeknek is, azért, mert nemcsak szabályosan ültek a lovon, amikor századaik élén kivonultak, de lovas mérkőzéseknél is díjakat nyertek. Az igaz — századpnokaim igen fiatal tisztekből léptek elő, akik még kevés élettapasztalattal rendelkeztek. A megállapodottságüknak hiányában ezután egyeseknél később jellembe vágó dolgok elkövetése bekövetkezett. De azáltal, hogy egy bizonyos önálló hatáskört adtam ezen fiatal tiszteknek, és mert tudták, hogy ha nem fogni k . megfelelni, leváltatam, és mást teszek helyébe — ezért a szorgalmuk és. az ambíciójuk határokat nem ismert. A legénység kiképzése és fegyelmezettsége így azután napról napra javult. Úgyhogy idős, tapasztalt tisztek, akik látva különítményemet, kijelentették: hogy ilyen jót és szépet még a békevilágban sem igen ösmertek. Gstenburg zlóaljának a tisztikarát inkább a régi K. u. K., illetve az osztrák szellem uralta. Nála sok menekült erdélyi szósz és más német ajkú is, akik rosszul tudtak magyarul, szolgáltait. Az én zlóaljamban is voltak ugyan néhányan némec ajkúak, én azonban a magyar szellemre törekedtem, mivel az újonnan felállítandó hadseregbe olyan tiszteket szándékoztam elsősorban alkalmazni, akik már a háborúban is szolgáltak, és derék magyar családok fiai voltak. Nagy kár azonban, hogy nem így történt min— 159 — denütt, mivel akkor, amikor már megteremtettük a rendet, és a rendcsinálás életveszéllyel már nem járt, megjelentek azon ^ tisztek, akik nemcsak a háb orút ismerték hírből, hanem a for- ■ radalmi, ellenforradalmi mozgalmakat az országon kívül, de valahol biztos födözékben elbújva szemlélték. Mint a jótékony, eső után a kankalinok, egyszerre előbújtak azon sok, főleg német származású és ajkú tisztek, akik azelőtt háborúban vagy békében magyar szót az ajkukra vagy magyar újságot a kezükbe a világ minden kincséért nem vettek, mert ezáltal árthattak volna a K. u. K. karrierüknek. Az ilyenek tört magyarsággal gagyogva mind ellepték a nemzeti hadsereget, és mind. legbuzgóbb magyarok akartak lenni, amikor a kész állásokba behelyezkedtek. Károly király már a forradalmak idején a közvélemény előtt úgy szerepelt — mint alá trónjáról lemondott, és a monarchiát még összeomlás előtt az ellenségnek el akarta adni — vagyis elárulta.80 Nemkülönben a tiszteket is esküjük alól felmentette. Mi volt igaz ebben — mi nem? sa Prónay Pál itt IV. Károly békekötési kísérleteire utal. A király ugyanis 1917. áprilisában sógora, Sixtus pármai herceg közreműködésével kapcsolatot keresett a különbéke érdekében az antanthatalmakkal. Az Osztrák—Magyar Monarchia békejavaslatait 1917 májusában gróf Burián István, a monarchia közös külügyminisztere megismételte. Kísérlete, mint ismeretes, nem járt sikerrel.
