Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-21 / 44. szám
19s;. február 21. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 3 A HÉT végén történt A hetvenedik jelölő gyűlés Szekszórdon Szombaton este a városi művelődési ház oldaltermében jelölő gyűlést tartott a 30. választókörzet, s így a hetvenedik gyűléssel befejeződtek Szekszárdon a jelölések. A népes jelölő gyűlésen Tolnai Ferencné tartott ismertetést a város fejlődéséről, majd a Hazafias Népfront nevében dr. Einczkv István ügyész személyében javaslatot tett a körzet városi tanácstagjelöltjére. A jelölő gyűlés résztvevői egyhangúlag fogadták el dr. Binczky Istvánt jelöltnek, s megválasztása esetére megbízatásokkal látták el. Kérték, hogy megválasztása után a városi tanácsban legyen szószólójuk, s elsősorban a kereskedelmi hálózat fejlesztésében és a bérháznegyed környékén élő gyermekek részére a játszótér bővítéséhez adjon majd segítséget. A jelölő gyűlés résztvevői bejelentették, hogy csatlakoznak Vas Istvánná országgyűlési képviselő és dr. V. Kovács Károly megyei tanácstag jelöléséhez. Befejeződtek a méhészeti szabadegyetemek Dombóvárott és Tamásiban méhészeti szabadegyetemet rendezett a TIT a tanácsok segítségével. Mindegyik községben az országos méhészeti központ munkatársai 12—12 szakelőadást tartottak a hallgatóknak. Dombóvárott het- venen-nyolcvanan, Tamásiban százan-százhúszan vettek részt a tavaly ősszel kezdődött előadássorozaton. A méhészeti szabadegyetemek a Szekszárdon a közelmúltban tartotthoz hasonló szép sikerrel zajlottak le. Tamásiban február közepén, Dombóvárott pedig a mostani vasárnapon fejeződött be az értékes szaktanfolyam. Karnevál az iskolában — Ugye, igazgató néni, én vagyok a legszebb? — forgolódott a Piroska jelmezbe öltöztetett cigánylányka Simon Józsefné előtt. — Igen. ma valamennyien nagyon szépek vagytok — simogatja a kislány fején a piros bóbitát, s így folytatja: — Jó lenne, ha mindennap ilyen szépen megfésülködve, megmosakodva jönnétek az iskolába! — dicsérte a köréje sereglett és szereplés lázában égő gyerekeket. A szekszárdi Béla térj kisegítő iskola tantermeiben zárt ajtók mögött készülnek, öltöznek a jelmezesek. Az idén először jelmezbált rendeztek az iskolában, s a llő tanuló közül majdnem mindegyik gyerek kapott valamilyen jelmezt, szerepet. A kisebbek az első, második, harmadik osztályosok színes krepp papírból készült virágjelmezbe öltöztek, A nagyobbak egy-egy mesealak — királyfi, törpe, krampusz, Ludas Matyi jelmezben díszelegtek. A pedagógusok nagy munkát vállaltak magukra az iskolai álarcosbál megrendezésével. Nem volt könnyű dolguk, hogy a kisegítő iskola növendékeit betanítsák a szerepekre. A kicsinyek körtáncát a nagyobbak szavalata, mókás jelenete követte. A szereplés öröme megszépítette a gyerekarcokat. A nevelők áldozatkész munkáját siker koronázta. Kedves volt a műsor és szépek voltak a jelmezes gyerekek. Fáradságos munka Volt, de szívesen vállalták. Az iskolai álarcosbál maradandó élményt adott a kisegítő iskola minden egyes Ids növendékének. TIT-előadás a szekszárdi fiúkollégiumban A sajtóhírszolgálat történetéről hangzott el TIT-előadás pénteken este a szekszárdi Béri Balogh Ádám fiúkollégiumban. Péter Mihály nevelőtanár vezetésével, mintegy ötven gimnazista és közgazdasági technikumi tanuló vett részi az ismeretterjesztő előadáson. A délutáni tanulást követő' fáradtság ellenére is, igen figyelmesen hallgatták a diákok a megyei TIT küldöttét, aki elmondta, hogyan 'jutnak el a sajtóhírek a világ egyik sarkából a másikba, Tízezer- húszezer kilométer távolságból is pillanatok alatt. A hallgatók bepillanthattak a hírközlés történetébe, az ősembertől napjainkig, megtudták, miként alakultak meg a nagy sajtóhírügynökségek, s hogyan dolgoznak. Az előadásból képet kaptak a kapitalista és a szocialista sajtóhírszolgálati irodák közti különbségr >1. valamint a szovjet TASVS? hírügynökség és a Magyar Távirati Iroda munkájáról is. Á huszonkettőből csak négy! AZ ELMÚLT ÉVBEN a Rákospalotai Bőr- és Műanyag Feldolgozó Vállalat szekszárdi gyáregységében huszonkét brigád tett vállalást a szocialista cím elnyerésére. S most a műhelyenként megtartott termelési tanácskozásokon mindössze négy brigádot javasoltak a kitüntető címre. Az első hallásra azt hinné az ember, hogy valami félreértésről van szó. Mert az, hogy huszonkét brigádból egy-kettő nem teljesíti vállalását, elképzelhető, de az, hogy huszonkettőből csak négy teljesíti., minden képzeletet felülmúl. Pedig így történt. S a termelési tanácskozásokon a szocialista címre nem javasolt tizennyolc brigád szó nélkül tudomásul vette a döntést. Bármennyire is fájt. jogosnak tartották azt. Érdemes azonban megvizsgálni, milyen kizáró okok alapján nem javasolták ezeket a brigádokat a szocialista címre. Mintegy hat-hét brigád nem teljesítette termelési vállalását. S ha ennek kis részben anyaghiány is^volt az oka, döntően azonban a brigád a hibás. Ugyanennyi brigád esett el a szocialista címtől, mert hosszú hónapokon keresztül nem vezették a brigádnaplót. Amikor erre figyelmeztették őket, néhány sorban megírták közel egy esztendő eseményeit. Olyan brigád is akadt, amelytől igazolatlan késés, vagy szocialista brigádtaghoz nem méltó magatartás miatt kellett a már egyszer vagy kétszer elért szocialista címet megvonni. Mindebből láthatjuk, hogy az értékelés során szigorú mércével mértek, s ezt csak helyeselni lehet, őszintén, kritikusan, szemtől szembe megmondták a brigádoknak, hogy milyen kizáró ok. vagy okok miatt estek el a szocialista címtől. Ennek az őszinteségnek köszönhető, Rogy a brigádok megértették: igazságos döntés történt. VAN AZONBAN AZ ÉREMNEK egy másik oldala. Önkéntelenül felvetődik az emberben a kérdés: milyen segítséget kaptak a szocialista címért küzdő brigádok a vállalat gazdasági vezetőitől, illetve a szakszervezeti bizottságtól? Úgy gondoljuk, helytelen lenne elhallgatni, hogy ez a segítségnyújtás sok esetben nagyon szűkmarkú volt. Hiányzott a rendszeres menetközben! ellenőrzés, csak úgy, mint a szükséges segítségnyújtás. És ezt is tükrözi az értékelés eredménye. S ha valaki ezek után azt hinné, hogy a gyárban megtorpant a szocialista brigádmozgalom, téved. A termelési tanácskozásokon erre az évre több mini húsz brigád tett . szocialista vállalást, közöttük az a tizennyolc brigád is, amely ezúttal elesett a címtől. Túlzás nélkül mondhatjuk, hogy valamennyi brigád nevében beszélt az a fiatalasszony, alti a következőket' mondta felszólalásában : „...bármennyire is fáj, igazságosnak tartjuk a döntést, de hadd tegyem mindjárt hozzá, nem adjuk meg magunkat könnyen. Ebben az évben szeretnénk bebizonyítani, hogy ez csak kisiklás volt, amelynek többet nem szabad. előfordulnia...” Úgy gondoljuk, annak ellenére, hogy tavaly a szocialista brigádmozgalom eredményei ilyen kedvezőtlenül alakultak a gyárban, mégis azt kell mondanunk, történt előrelépés. A szocialista brigádmozgalom formálta, alakította az embereket. A szocialista brigádmozgaíómmal szemben támasztott követe1 - mények egyre nagyobbak és ezek értékelése egyre szigorúbb mércével történik. ÉS EZ ÍGY IS VAN RENDJÉN. Még akkor is, ha sokan nem szívesen veszik tudomásul a döntést. Fia a vállalat gazdasági vezetői és szakszervezeti bizottsága ebben az évben nagyobb segítséget nyújt a szocialista címért küzdő kollektíváknak, minden bizonnyal a következő év elején lényegesen kedvezőbb statisztikai számok alapján értékelhetjük a vállalat szocialista brigád mozgalmát. Szigetvári László ÁLOM — TALÁN A BETELJESEDÉS ELŐTT Közös igazgatás alá akarják vonni a bonyhádi művelődési otthonokat. Példaképül a tolnai kulturális egyesülést tekintik Bony- hádon a tanács művelődésügyi osztályán, de általában mindenütt, ahol hivatalosan foglalkoznak a község kulturális életével, kivéve az üzemeket. Mert íz üzemek vitakészségük teljes bevetésével ágálnak a közös igazgatás ellen. Versenyszellemet, meg lendületet emlegetnek, és kassza- sikert hozó táncdalesteket rendeznek, a dráma- meg a színmű- irodalmat a járási művelődési házra hagyva. S így mondják oda, a „versenyfelhívást". Egyenlőtlenek a feltételek, — s így erkölcstelen a „versengés”. Különösen akkor, ha az üzemek a kultúrpolitikából csupán a könnyebbik részt vállalják. A jelenlegi bonyhádi művelődési ház különben sem alkalmas arra, hogy hivatása magaslatán álljon. Nem csupán a megfelelő vezetögárda hiányzik ezek közül a falak közül. Nem, s az ügy ezen része — remélhetőleg — hamarosan megoldódik. Hiszen ez immár több éves huzavona után a bonyhádiak saját érdekében — nem tűr halasztást. A nagyobb gondot az épület szűk volta okozza. Toldják-foldják. — de az évek óta beleölt tízezrek nem hoznak számottevő változást. Szinte kidobott pénznek mondható az a 34 ezer forint, amelybe a színházterem korszerűsítése került, — azaz amiért elkészítették a dobogókat, amelyeket minden színházi rendezvény előtt behurcolnak és táncos összejövetelek alkalmával kicipelnek a nagyteremből. A presszó otthonossá tétele a 110 ezer forintos befektetés dacára sem váltotta be a hozzáfűzött reményeket. Ahová „libresszót”, meg érdekes és dinamikus vitaköröket, csendes beszélgető társaságokat, klubfoglalkozást álmodott a tanács — abból a presszóból a vendéglátóipar, no meg a gyenge klubvezetés kocsmát teremtett néhány hónap alatt. De egyébként rangja van az országban. Nyáron szőlővel, gyümölccsel megrakott kamionok indulnak, gyakran hetenként kétszer is külföldre, hogy másnap, harmadnap már valahol Ny ugat-Németországban tehessék asztalra a földvári domb ízes termését. Az itt készült gumicsizmák minőségét illetően meg leket kérdezni az ország bármelyik bányászát. Kényesek is erre a hírnévre, és mindenből igyekeznek olyat adni, hogy aki csak hozzájut, jól megjegyezze a község nevét. Évekig fájlalták a helybeliek, de még most sem szívesen beszélnek arról, hogy a dunaföldvári bort Budapesten és Szolnokon kimérhették ugyan, de a község nem kapott engedélyt arra, hogy borkóstolóit nyissanak ... Bíró József, az elnök, kicsit szívja a fogát, amikor a közelmúltban lezajlott jelölő gyűlésék- ről e^ik szó. Tart attól, hogy majd szólnak érte a járásnál. Ugyanis az történt, hogy a pár- tonkívüliek helyett is két párttagot, Teller Jánost és Molnár Györgyöt választották be a községi tanácsba. Személyi ellentéttől szó sincs, de a dunaföldvári emberek úgy vélekednek: ők majd jobban támogatják a község. a választók érdekeit, 1903 májusában a jegyzőnél megtartott közügyi értekezleten elhatározták Dunaföldvár nyaralóhellyé való kialakítását. A jegyzőkönyv erről így beszél: „Dunaföldvár egészséges' levegője, kellemes fekvése, dunai fürdője, befásítoti kül- és. belterülete, fővárossal való könnyű összeköttetése, szerinte mind olyan tényezők, amelyek alkalmassá teszik nyaralótelepnek.. A több mim hatvanéves terv tulajdonképpen most kezd megvalósulni. Két évvel ezelőtt megépült a községben egy versenyek lebonyolítására is alkalmas strandfürdő, meleg vizű kúttal, amelyet a jövőben a lehetőségekhez képest bővíteni kívánnak. A Duna-parton már az elmúlt években ds sátrat vert néhány külföldi turista. Megragadva ezt a természet adta lehetőséget, a Duna- part egyik legszebb helyén korszerű camping-tábort létesítenek. Az Idegenforgalmi Hivatal pedig bekapcsolta a községet a nemzetközi eamping-ú tvonalba. Délelőtt. Ilyenkor csokikén ugyan a forgalom, de azt éppenséggel. nem lehet mondaná, hogy kihailit az utca. A híd felé vezető út kereszteződésénél feltétlenül tanácsos megállni, szinte percenként húz el egy-egy gépkocsi. A tanácsiház felé utcaseprő munkálkodik. Meg-megáll, élvezi egy kicsit a napot, aztán hajlong tovább. Idébb a sarkon idős ember sült napraforgót árul. Előtte vödör, pohárral méri a portékát. — Fogy? — Viszegetik. A gyerekek a legjobb kuncsaftok. Meg néhány úríéle ds vett már. Autósok. D. KONYA JÓZSEF tiEoigtei&ásl is kicsi az egész épület. A zeneiskola is e házban működik, amelynek túlzsúfoltságáról nemcsak a bonyhádiak beszélnek, de említést tettünk már lapunk hasábjain is. A bonyhádi könyvtár sanyarú helyzete — bár az nem a művelődési ház épületében van — évek óta köztudott, s olyan probléma, melynek megoldása már tavaly is későn lett volna. Valahogy így fest — költői túlzások nélkül a maga csupasz és elszomorító valóságában Bony- hád kulturális körképe. Mi lehet, a megoldás? Milyen lehetőség kínálkozik a siránkozáson kívül? Egy álomról beszélnek, — amely talán beteljesedés előtt áll. Az álom: a József Attila Nevelőotthonból néhány millió forintos ráfordítással megfelelő járási művelődési házat lehetne „varázsolni”. Hogy miként? Íme a talán beteljesedés előtt álló terv: A nagymányoki vájártanuló-iskola megszűnésével az ottani diákotthonba költözhetne a jelenlegi bonyhádi nevelőotthon hetven lakója. Mivel a kérdéses nagymányoki épületben legalább 140 gyerek találna kényelmes otthonra, hétközi általános iskolai kollégiumot is berendezhetnének a bonyhádi járás külterületeiről bejáró tanulók részére a decsi példához hasonlóan. így „ütnének több legyet egy csapásra”: a jelenleginél sokkal jobb körülmények közé kerülnének a nevelőotthon gyerekei, a bonyhádi járásban is működhetne egy hétközi általános iskolai kollégium és megoldódna a járási művelődési ház helyzete is. A Tégi Perczel-kastélyban elférne a könyvtár, kényelmesebb helye volna a zeneiskolának, virágozhatna a klubélet, s a megyei tanács által megígért összegből felépülhetne egy megfelelő színházterem is. Bonyhádon egy álomról beszélnek, amelynek beteljesedése a Művelődésügyi és a Munkaügyi Minisztérium közötti megbeszélés eredményétől függ. A végső döntés még kétséges. Mindenesetre a bonyhádi közművelés, népművelés ügye az „ólom” valóra válását sürgetné. MÉRY ÉVA
