Tolna Megyei Népújság, 1967. február (17. évfolyam, 27-50. szám)
1967-02-19 / 43. szám
TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG é 1967. február 19. Örömmel tudatom, hogy nemcsak én írok levelet, de nekem is írnak. Legutóbb Tengelicről kaptam egyet: „Nem- zetes és Vitézlő Hári Uram!” megszólítással. Azt kéri a levélíró, hogy üvöltsék egy akkorát, mint egy nubiai párduc! '•irigy dilemmában vagyok, mert azt nem írta meg: az üvöl- ‘és mikor hangozzék el, akkor-e, amikor a párduc támad, vagy kl-or-e, amikor a farkára lépnek? Mert a kettő között minőségi különbség íwn. Egyszer ugyanis egy ilyen nubiai oárduc farkára léptem és akkorát ordított, hogy bizonyisten ettől még Jerikó falai is leomlottak volna. Nos, hát ilyen nagyot ordítanék, ha igaza lenne a levélírónak. De nincs igaza. Babitsot nemcsak egy iskola, egy utca erejéig becsünk meg szülővárosában. Lesz szobra is. Hogyne lenne! Olt áll majd... Szó. ami szó, lesz szobor. Egyszer biztosan lesz. Bogi' mikor? Hát ezt én sem tudom. De azt tudom, hogy ezért nem érdemes ’ordítani, mert ezt ordítás nélkül is mindenki tudja, hogy kell, hogy lesz... Az ordítással csak kárt tenne az ember. Mert. ha akkorát ordítana, mint az a nubiai párduc, amelytől Jerikó falai is leomlanának, hogyne okozna kárt ez az ordítás a mi városunk egyes épületeinek a falában... Ha már kiáltani kell, akkor világgá kiáltom: a szekszárdi bobokban is világszínvonalon van a választék szardíniából. Minderféle szardínia van. A napokban éppen a szardíniák nemzetiségét vizsgálhattam, cmikor egy férfi szardíniát kért. — Milyet parancsol, spanyol, marokkói, portugál, vagy jugoszláv szardíniát? A férfi elgondolkodott egy pillanatig, majd így válaszolt: — Nekem mindegy. Nem akarok velük beszélgetni! Ha már egyszer itthon vagyok, Szekszárdon. gondoltam, alaposan körülnézek. Bejártam a várost. Eljutottam a Kertvárosba is. Mentem, mendegéltem. egyszeresek a következőkre lettem figyelmes: Egy anya egy nagy sárgödör előtt azt mondta a. fiának: — Pisti, vedd ki a Sanyi sapkáját abból a sáros gödörből! — Nem tudom, anyu. Nagyon megkötötte az álla alatt. Közlekedési balesetet nem láttam. Pedig nagyon kíváncsi lettem volna rá: tudunk-e olyan közlekedési balesetet csinálni, mint amilyet Masonban, az Egyesült Államok egyik városában láttam. A balesetet ugyan nem láttam, csak azt, ami utána következett, de ebből is világosan kitűnt, hogy Karl Noble, a kocsi tulajdonosa, nem mindennapi vezető. Amikor én a helyszínre értem a rendőrökkel, Kari éppen akkor próbált visszatolatni. E manőver közben a következőket láttam: úiból nekiütközött ugyanannak az autónak. maid megindult előre és elütött négy motorkerékpárost. hirtelen megfordult és egy viabb autónak ütközött, ezután nekiment egy táviróoszlopnak. további kilenc gépkocsit megrongált. nekiütközött egy útmenti fának, végül egy tűzoltóautónak ütközve megállt. És ekkor következett be az. amire nem számítottam. Karl NoMe kiugrott a kocsijából és el akart menekülni, de a rendőrök elcsípték.. . Hát ilyent itthon még nem láttam. Hiába, ott kint még n karambolok is mások. Itthon fele ennyit nem hitt volna ki az ember. Ott, meg se kottyan az ilyesmi. Látom, hogy a Népújságban kevés a válasz. Pedig az olvasók biztosan kérdeznek. Nem mondom, az orvos az válaszol. de bizonyára vannak az olvasóknak más olyan kérdéseik is, amelyekre választ szeretnének kapni. Bezzeg, kint mindenre válaszolnak. És milyen kimerítő, precíz, tanulságos válaszokat adnak! Csak egy példát említek. Bent voltam az egyik lapnál, ahol a válaszadásokat tanulmányoztam. A sok-sok beérkező kérdés közül egyet kiválasztottam. Egy aggódó nő írta. „Férjem huszonkét évvel ezelőtt azzal ment el hazulról, hogy leszalad egy kis ecetért, amit a céklasalátára akartunk önteni. Azóta nem tért vissza. Mit tegyek?". Fogas kérdés. De az itteni kollégák nem ismernek lehetetlent. 4z egyik szerkesztő azonnal válaszolt: — Csöpögtessen citromlevet a céklára! A tanács kitűnő. Én kipróbáltam: sokkal jobb a cékla citromlével, mint ecettel. Ezzel búcsúzom. Tisztelettel: Az első hazai atomerőmű Miért voronyezsi típusú reáktor épül? A voronyezsi atomerőműről készült felvételünkön: az erőmű „lelke” a reaktor. (Telefoto — MTI Külföldi Képszolgálat) Alapvető nyeink közül táplálkozást közvetlenül az energiaigény követi. A hazad és külföldi statisztikák meggyőzően tanúsítják, milyen szorosan összefügg az egyes országok műszaki, gazdasági fejlettsége, nemzeti jövedelme és lakosainak életszínvonala az egy főre eső energiafogyasztással, s különösen a villamos energia fogyasztásával. így érthető, hogy a szükséges mennyiségű villamos energia előállítása minden ország gazdasági fejlődésének egyik kulcskérdése. A műszaki színvonal javulása és a tüzelőanyag- ellátás korszerűsítése következtében új erőműveink egyre gazdaságosabban üzemelnek. A hagyományos széntüzelésről fokozatosan földgáz- és kőolajtüzelésre állunk át. Ily módon csökkenthető a villamos energia önköltsége. A hazai erőművek azonban az évi széntermelésnek még mindig mintegy 40 százalékát (10 millió tonna) használják fel, pedig köztudott, hogy a szén- vagyonunk csekély, gyenge minőségű és rossz fekvése miatt általában igen drágán bányászható. Ezért indokolt az energia- mérlegben a szén részesedésének további csökkentése. Sajnos, kőolaj- és földgázkészleteink sem olyan nagyok, hogy nagyobb távon komolyan számíthatnánk rájuk. Kiépítésre érdemes vízenergiánk is alig van. Természeti adottságaink arra kényszerítenek, hogy más energiahordozó után nézzünk. Legkézenfekvőbbnek az atomenergia szolgálatba állítása látszik. Az atomenergetika nagyon fiatal iparág. Alapját a különféle típusú atomreaktorok alkotják, (elsősorban az uránium) atommagjai hasadnak .szét, szabályozott láncreakció (keretében köny- nyebb elemekké, s ennek során igen tekintélyes mennyiségű hőenergia is felszabadul. Ebből a hőből lényegében a hagyományos módszerekkel állítható elő a villamos energia. Tehát egy atomerőműnek a reaktora a „kazánja”, az urániumban azonban kb. egy- mlliószor annyi felszabadítható energia rejlik, mint az ugyanolyan mennyiségű szénben. Éppen ezért a „tüzelőanyag”-fogyasztás igen csekély. Egy atomreaktor egyszeri feltöltéssel 1—2 éven át is szünet nélkül üzemelhet. S olyan országokban, ahová egyébként is nagy mennyiségben kell importálni a hagyományos tüzelőanyagokat, már a szállítási költségek csaknem teljes kiküszöbölése is nagy gazdasági haszonnal jár. Érthető tehát, hogy kormányzatunk az energiaprobléma távlati építését határozta el hazánkban, s a múlt év végén megállapodást írt alá, amelynek értelmében a Szovjetunió nagy teljesítményű atomerőmű építéséhez nyújt műszaki segítséget. Az erőmű kétszer 400 MW teljesítményű lesz, és elkészültekor, 1975-ben a hazad villamosenergia-igények 15— 16 százalékát fedezi majd. A több lehetséges változat közül a választás az ún. novovoronyezsi típusra esett, s nem véletlenül. Ez a dúsított urániummal működő, nyomottvizes reaktortípus évek óta kifogástalanul üzemelt a Szovjetunióban olcsón, felépítése aránylag egyszerű. Moderátora és a hűtőközeg is természetes víz, ezért csak nagy vízhozamú folyam mellé telepíthető, két vízkörös felépítése nagy biztonságot nyújt. Az atomerőművek biztonsága — amellyel szemben még ma is gyakori a kételkedés —, egyre megnyugtatóbb. Az épülő reaktorokban kezdettől fogva érvényesítették a maximális biztonságot, s az atomerőművek baleseti statisztikája szerint, működésük még sűrűn lakott területeken sem jelent veszélyt. Sőt, az atomerőművek nem szennyezik korommal a környék levegőjét, igen gondos mérések tanúsága szerint pedig radioaktív hatásuk a biztonsági előírások betartása esetén nem rosszabb, mint bármely más ipari létesítményé. Indokolatlan ezért az atomerőművektől való minden félelem. Jelenleg a világ 12 országába- működnek már atomerőművek. Teljesítményük egy év alatt 60 százalékkal nőtt meg és jelenleg kb. 10 000 MW. Az új erőművek műszaki fejlesztése és építése igen gyors. Az atomerőművekben előállított villamos energia önköltsége már sok helyütt verseny- képes a hagyományos hőerőművekével. S bár a beruházási költségek kezdetben igen magasak voltak, ma már elviselhetővé csökkentek. Tíz év alatt semmivé váltak az atomenergetikát utópiának tekintő nézetek, az atom- technika feltartóztathatatlanul tör előre, hogy jólétet biztosítson az emberiségnek. S ezt a célt szolgálja majd az első hazai atomerőmű is. amelyekben egyes nehéz elemek megoldása végett atomerőmű T. & Budapest felszabadulásának 22. évfordulóján indította útjára ünnepélyes keretek között a gellérthegyi Szabadság-emlékműnél a Magyar Úttörő Szövetség a „Három tavaszt ünnepelünk” úttörő ifjúsági mozgalmat. A Három tavaszt ünnepelünk jelszó arra szólítja az ország úttörőit, hogy felkutassák az 1848. március lí-ét, az 1919. március 21-ét és az 1945. április 4-ét megelőző harcok hőseinek élettörténetét, s hőstetteiket példaként állítsák a jövő nemzedéke elé. Képünkön: Meggyújtják a szabadság és forradalom lángját. (MTI-fotó — Friedmann Endre felvj
