Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-08 / 7. szám

3.961?. január 8, TOLNA MEGYEI NfiPtJSAG 3 Áruházát építenek DUNAFÖLDVÁRON A harmadik öteves terv idősza- (]j 2400 négyzetméter. Egyelőre kában új ruházati és műszak* ^ lesz a megye legnagyobb és aruházat kap a Dunaföldvár és Le-korszerűbb áruhaza. Vidéke Körzeti Földművesszövet­kezet. A nyolcmii''ó-háromszáz- A. községijein áz áruház üzembe ezer forinitos beruházás teljes helyezésevei több üZIethelyiseg kivitelezési tervdokumentációja a szabadul fel. Lehetővé válik ezál- napokban érkezett meg a szövet- tál, hogy a szövetkezet tovább kezeihez, jelenleg az építkezéshez szakosítsa bolthálózatát, a jobb szükséges különféle engedélyek áruellátást szolgáló átszervezése- beszerzése és a kivitelezési szer- két hajtson végre. Nem telel meg ződés előkészítése folyik. A tér- például a követelményeknek a bú­vek szerint a tavasszal kezdi meg torüzlet mostani elhelyezése. Az az építkezést a Dunaújvárosi ÉM. áruház elkészülte után a bútor- 26. sz. Építőipari Vállalat és az üzletet a jelenlegi műszaki bolt új áruház megnyitására 1969. ja- helyisegében rendezik be. Ma nuár elején kerül sor. mé8 helyiséghiány akadályozza Az áruházat a község központ- a különféle lakossági szolgáltatá­sában, a Béke téren építik fel. sok bevezetését az átszerveaés- Egy emeletes lesz, eladótere pe- ^ i* megoldják. Tüzet, betörést, gázyeszélyt jelez Vj magyar találmány, nevet FJK. 24 ?í típusú félvezetős biztonsági berendezés. A Mechanikai Mérőműszerek Gyá­ra készítette. A tranzisztoros készülék 22 féle jelzés^ köz­tük tüzet, betörést és gázveszélyt is tud észlelni. Képünkön: Kákái Ferenc mérnök, a feltaláló, » tűzjelző központ működését ellenőrzi. A sorozatgyártás még ebben a negyedévben megindul. (MTI-foto.) Már Szekszárdon is kapható a szekszárdi olajkályha ♦ A Szekszárdi Vasipari Vállalat szállítják. A múlt héten már a műhelyeiben gyors ütemben ké- szekszárdi vasüzletben is lehetett sziták az olajkályháikat. A készter- vásárolni a H65 típusú kályhá- jdentős részét Budapestre kát — egyelőre csak utalványra. január 1. előtt megállapított, 400 forintnál kisebb összegű nyugdí­ját 400 forintra, a 300 forintnál kisebb összegben megállapított özvegyi nyugdíjakat 300 forintra kell felemelni. 130 forintról 200 forintra kell növelni az említett időpont előtt megállapított öz­vegyi járadékokat, 150 forintra kell kiegészíteni a régi nyugdíj- törvény alapján megállapított árvaellátásokat, 300 forintra a szülődén árvák árvaellátását és ugyanennyire a szülői nyugdíja­kat. Az új nyugdíjtörvény új ala­pokon rendezi a termelőszövetke­zeteket, illetőleg a tagokat ter­helő járulékfizetési kötelezettsé­geket A föld utáni hozzájárulás, továbbá a tagokat terhelő beteg­ségi és baleseti biztosítási díj, valamint nyugdíjjárulék meg­szűnik. Helyettük a termelőszö­vetkezet a felosztható összes munkadíjak és részesedések együt tes összege után egységesen — a nyugdíj járulékot, valamint a be­tegségi és a baleseti biztosítás díját is magában foglaló — 7,5 százalék társadalombiztosítási já­rulékot, a tagok pedig a nyug- áíilcategóriában kimutatott jöve­delmük után 3 százalékos, ille­tőleg a magasabb jövedelmi ka­tegóriákban az ipari kulccsal azo­nos progresszív nyugdíjjárulékot fizetnek. (A progresszív nyugdíj­járulék mértéke 1800 forint át­lagos havi jövedelemig 3 száza­lék, 1800—2300 forint között 4 százalék, 2300—3000 forintig 5 százalék, 3000—4000 forintig 6 százalék, 4000—5000 forintig 7 százalék.) A társadalombiztosítási járulék 7,5 százalékos kulcsa fi­gyelembe veszi, hogy a betegségi biztosításban a termelőszövetke­zetek szociális-kulturális alapjuk terhére saját maguk fizetik a be­tegségi segélyeket, ami a része­sedésre vetítve további 2,5 száza­lékos terhet jelent. Együttvéve tehát a tsz-ek ugyanúgy 10 szá­zalékot fordítanak a szóban forgó célokra, mint az ipari üzemek. Ezt is tudnunk kell ahhoz, hogy helyesen értékelhessük a tsz- nyugdíjak rendezését A termelőszövetkezetek új já­rulékfizetési rendszere csak az új nyugdíjrendszer bevezetését követő egy év elteltével, 1968. ^anuár 1-én lép életbe. 1967-ben még yáltoaatlauiil örvénybe» Urbanizálódó falusi háztartások p aratom a szerencse kegyelt- ” jenek tarthatja magát. Ka­pott Budapestéin egy új összkom­fortos szövetkezeti lakást „Lá­tod fiaim, most már elhiszem, hogy vitted valamire” — közölte gyermekével barátom édesanyja, amikor széjjeinézett az új Lakás­ban ... Parasztaissaony ugyan, de napok alatt befogadta az új la­kás minden kényelmét Beköltö­zés előtt fia attól tartott, hogy a tagas udvarokhoz, a baromfihoz, a háztáji jószághoz, a mozgáshoz, az állandó lótás-futáshoz szokott asszonynak szűk lesz ez a kót- szoba-összkomfortos lakás, ahová ő kizárólag az unoka nevelése miatt költözött Az új mikroólet- fonma azonban sok praktikus ok miatt a feltételezett maradiságöt megcáfolva, a nagymamának azonnal megtetszett. Különöskép­pen előszeretettel hangoztatta á mosást A mosás gyerekjáték fiam, mondta. Nem keli kimenni a kút­ra, a vödörrel, nem keli vizet melegíteni, s nem fájdul meg az embertánya dereka, nem reszket mindkét karja, szóval alig érez testi fáradtságot, észre sem veszi, már be is fejezte a íjagymosast. Barátom édesanyjával, a hatvan felé járó parasztasszonnyal egy­szerűen annyi történt, hogy köny- uyen megszokta a kényelmet. így vagyunk ezzel kivétel nélkül mindannyian. Ö régebben teljes joggal és némi anyai elfogultság­gal fia „rangját” olyképpen tud­ta a szomszédok előtt érzékeltet­ni, hogy közölte velük: ott dol­gozik közel az Országházhoz. Úgy vélte, ezzel mindent megmond, hiszen aki az Országház közelé­ben dolgozik, arról a szomszédok nyilván nyomban felfogják, hogy nem akárki. Saját maga azonban nem is a főnyeremény számba menő szövetkezeti lakáskiutalást respektálta, hanem az otthon bel­sőségét Csák akkor hitte el, hogy gyermeke vitte valamire, amikor látta a fürdőszobát, a központi fűtést, a hideg-meleg vizet. Róla a tipikus parasztasszany arca jelenik meg előttem. Azaz arc és az a tekintet; ami meg­hökkent és élgemdolfcodtat, mert eszembe jut, hogy nemrég negy­ven esztendőn tűi a parasztasszo­nyok úgy hasonlítottak egymás­hoz. mint az ikertestvérek. Egy­formára aszalta őket az életfor­ma és a munkatempó. Egyformá­vá aszalta őket a szokások, a la­kásviszonyok és a munkakörül­mények azonossága. Hogy ne menjünk messzire, a paraszti ház­maradnak a járulékfizetés eddi­gi szabályai, tehát a föld utáni hozzájárulás és a tagokat terhe­lő havi 37,50 forint betegségi és baleseti biztosítási díj, valamint nyugdíjjárulék. 1968-tól kezdő­dően az új rendszer lép életbe azzal, hogy a felosztható jöve­delem után számított 7,5 százalé­kos társadalombiztosítási járu­lék évi négy részletben esedékes és azt — a tagokat egyénileg ter­helő progresszív nyugdíjjárulék­kal együtt — negyedévenként utó­lag, a következő hónap 15. nap­jáig fizetik be a szövetkezetek. 1968-ban tehát az új rendszer szerinti első fizetési határidő áp­rilis 15. lesz. A termelőszövetkezeti nyug­díjrendszer hatálya alá tartozók nyugellátását már 1967. január 1-től kezdődően az új rendelke­zések szerint állapítják meg és folyósítják. Az új tsz-nyugdíjtör­vény kizárólag a mezőgazdasági termelőszövetkezetek tagjaira vo­natkozik. G. P. Wéae) tartások mindent nélkülöztek, ami azonos a kényelem és a könnyebb munka fogalmával. Ilyet, hogy mosógép, hűtőszek­rény, vagy egészen egyszerűen, viillainyvasaló, a paraszti háztar­tásban nem ismertek és nem használtak. Hozzátehetjük: nem csupán .anyagi okok miatt, mert esetleg a pénz meg lett volna rá. Másra kellett. A feleség, az anya helyzetének a könnyítésére nem gondolhatott és nem is gondolt senki. A parasztasszonyok döntő többségié maga is természetesnek fogadta el ezt az állapotot, azt például, hogy csak kínzó fejfájás árán fejezheti be a vasalást a faszén miatt. Na és a nagymosás? A teknő fölött görnyedő asszonyból úgy kiszívta a 7- erőt, mint a paraszt- emberből nyáron a kasza. Tudo­mányos pontossággal mutatták ki, és főleg az átszervezés idő­szakában a népnevelők nagyon sokat beszéltek arról, hogy mi­csoda embemyúzó szerszám volt a kasza. Bezzeg ugyanígy és ugyanennyit lehetett volna beszél­ni a hetenként-kétheteinikénit örök­ké ismétlődő nagymosásról. De ez nemcsak annyiból állt, hogy a ruhából kidörzsölték a szennyet. Meg kellett melegíteni rengeteg vizet, szaiadoznii a kúthoz, futkos­ná a háitsó udvarba, összeszedni a bogrács alá a hulladék tüzelőt, a kukoricaszárat, vagy a rozsét. Mindig jelen volt az egyéb ház-, körüli munka. Ismerjük, felesle­ges részletezni. litt most inkább az az érdekes, hogy barátom anyja akkor ejtet­te ki legelőször a száján, hogy fiam, vitted valamire, amikor belecsöppent az összkomfortba. Neki, ez az összkomfort jelenti a felerúeilkedésit. Li kiden oka megvan rá, hogy " így lásson és ekként érté­keljen. Ám, ha most az ő sze­mével nézzük az új parasztság tízezreit, akkor szánté külkivám- kozik a megállapítás: a paraszt­ság vitte, valamire, hiszen beiül, a kapuk'mögött már nagyon sok család otthona a városi életfor­mát reprezentálja, helyenként tel. jesem és maradéktalanul Ismerek idős parasztasszonyit, akinél az első szobában a padlót perzsa- szőnyeg borítja. Cseppet sem kell meglepődni még azon sem, hogy ez az asszony magnetofonvásárlás gondolatával foglalkozik, kizáró­lag azért, mert kedveli a magyar nótákat, és magnótulaj dánosként, tetszése szerint, bármikor meg­hallgathatná kedvenc dalait. A városi életforma a falvakban félreérthetetlenül jelen van úgy, hogy a paraszti háztartások több­sége félig gépesített Ez azt je­lenti, hogy van mosógép, néme­lyik helyen centrifuga, porszívó, általában mindenütt egy vagy több villanyvasaló, villany-, vagy gáztűzhely, padlókefélő, s a kávé­fogyasztás velejárójaként kezd el­terjedni a villanydaráló. Majd­nem annyi falusi háztartásban találjuk meg a háztartási robot­gépet, mint városiban. A hűtő- szekrénnyel majdnem hasonló a helyzet A televízióval úgyszintén. A rádió telítettsége pedig köz­ismert A falvakban új házak fürdőszoba nélkül nem épülnek és a régi házakban átalakítással csinálják meg a fürdőszobát. Hó­napról hónapra ezres nagyság­rendben szaporodnak azok a pa­rasztházak, ahová bevezetik a vi­zet. A villanyról már ne is be­széljünk. Ez mind azt jelenti, hogy a paraszti otthonokban a városi életforma máris jelen van. Továbbá a2t jelenti, hogy a pa­rasztasszany ma már semmikép­pen sem nevezhető a ház és a család rabszolgájának, mindene­sének, vagy cselédjének. A szá­mok nyelvére ezt úgy fordíthat- > juk le, hogy egy átlagosnak vehe­tő esztendőben, 1964-ben a fővá­ros kivételével az újonnan fel­épült lakások közel 25 százaléka rendelkezett nyomban vízvezeték­kel. Tartós fogyasztási cikkekből pedig minden évben a vidéki em­berek is, több tízezret ^vásárolnak. „Földre, vagyonra nem kell spó­rolni, ha dolgozunk, éljünk” — ez a mondás járja. Érdekes egyéb­ként, hogy viszonylag konfliktu­sok nélkül és rejtve zajlik le a falusi családi házakban a váro­siasodás. Ugyanolyan természetes könnyedséggel fogadják el a pa- nasztasszanyok a háztartási gépe­ket. mint ahogyan tette azt bará­tom édesanyja a budapesti össz­komforttal. Az első napokban fordul csak elő helyenként némi zökkenő, ott, ahol az idős mama fél bekapcsolni a mosógépet, hát­ha megüti az áram. Másutt a gáztól viszolyognak, de mindez csak rövid ideig tart A falu urbandzálódása nem szó­fia-beszéd. Az újságok képrová- taibarn gyakorta ismétlődik a tar­tós fogyasztási cikkeket vásárló „vidéki” ember. A MESZÖV-től, éppen a bizonyítás kedvéért, né­hány idevonatkozó számszerű ada­tot kiértünk, s ezeken az adato­kon még magam is meglepőd­tem. 1965-höz viszonyítva 1966- bam október elsejéig 40 százalék­kal több porszívót, 100 százalék­kal több padiókefélőt, 29 százig^ lékikal több mosógépet, 86 száza­lékkal több hűtőszekrényt, 108 százalékkal több villanyboylert, 251 százalékkal több gáztűzhelyet adtak el a falusi földművesszö­vetkezeitek. Az összes tartás fo­gyasztási cikkek forgalma 1965- höz viszonyítva 1966. október 1- ig 41 százalékkal nőtt. Kizárólag a magnetofon és a lemezjátszó forgalma maradit azonos szinten. A z igazsághoz hozzátartozik " természetesen, hogy ebben a szituációban még élesebben ki­ütközik a falvaikban a kettősség. A paraszti munka ugyanis még mindig sok fáradtságot igényel, gyakran mostoha természeti és egyéb viszonyok között folyik, a másik oldalon az otthonokban azonban örvendetes és jelentős a javulás a városiasodás irányába. Érdemes egyébként ennek a kö­vetkezményét Is megfigyelni. Hogy ml a következménye? El- iriondamáim. Nemrég például a játékboltban egy fiatalos külse­jű parasztasszany, feltehetően a fiú unokának játék lökhajtásost vásárolt. Szép formájú, áramvo­nalas gépet, amely hátul szikrá­kat szórt Lehetett az asszony úgy negyven és ötven között. A kiszolgálónő mégsem mondta ne­ki azt, hogy néni. Pedig az ilyen kanjaikat valamikor még a het­ven éves nagyságák is lenéniz- ték. Ám ez az unokájának aján­dékot vásárló asszony ma már azok közé tartozik, akik tovább maradhatnak fiatalok, egészsége­sek és szépek. Nem aszalódnak össze negyven éves korukra úgy, mint a napra kitett szilva. SZEKUL1TY PÉTER Kereskedelmi vállalat szekszárdi munkahely- lyel mérlegképes vég­zettséggel belső ellenőrt keres Ajánlatot eddigi mun­kahely közlésével Pécs, postafiófc 185, személy­zeti vezető címre ké­rünk. (20)

Next

/
Thumbnails
Contents