Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-29 / 25. szám
Békés Sándor: Ki ölte meg Bartucz Istvánt? Egy barátom, akivel nap mint ről. nézték a győzelmi táncot, s — Engedjetek el. nap találkozom, egvik délután aztán egyszerre, éppen úgy, mint — Kiálts a nyulaknak, hogy megállított, s azt mondta: Bar- ahogy egy órával előbb mi tét- szabadítsanak ki — mondta va- tucz megölte magát. tünk, váratlanul rajtunk ütöttek, laki. Mindeníki nevetett. — A — Bartucz? Ravaszaik voltak: míg egy kisebb nyulaknak kiálts és a kutyáknak, _— Igen. Vagy nem emlékszel csapat farkasszemet nézett ve- azoknak. rá? lünk a felvégi oldalról, bandá- Újra mondta: engedjetek el. — De. Hogyne — mondtam, s juk zöme átkelt a Kígyóson, s a Alázatos és rémült volt. Ameny- közben gyorsan sorolni kezdtem mi oldalunkról, orvul ránkcsapott, nyíre a kötelek engedték össze- magamban ismerőseim neveit: Mindenki elmenekült, csak Bar- görnyedt, s egyre csak könyör- András, Alcsaa, Bodor, ^ Bókái, tucz esett foglyul. Az aivégi ol-' gött. Aztán sírni kezdett; nagy, Budvár, Csóti ... Nem, úgy lát- dalon gyülekezett a csapat, né- poros könnyek gurultak végig az szik, mégsem emlékszem. Bar- hány lány is odacsődülit, köztük arcán. tucz? _ Hégert Eta, Bartucz titkos nagy — No, és hogy történt? — kér- szerelme. Sokáig ültünk a parton, deztem abban reménykedve, majd míg végre a fogoly is megénke- csak ^eszembe jut, ki is ez a Bar- zett. Kék zöld volt, látszott, hogy _ M iért *** az a szeren- ö^zjerlék^las^n^jött, lehajtott nyáb^-te^Tráneos, bő pen— Mindig is gyenge volt, hisz lába is. Mikor közénk ért, n ion- y ' ^ránt az öregasszonyok, tudod. dott valamit, valaki válaszolni is — Igen — mondtam — ő so- akart, Klinfca azonban ráordított: hasem volt erős. — Ne szólj hozzá! — Egyik reggel aztán halva fa- Nem kérdeztük, hogy miért, látták. Közömbösein és szótlanul néztük, — Értem. amint kétségbeesett tekintettel, — Azt mondják, kiagyalt vala- jó szót várva, sorra járja valami rendkívüli mérget. mennyiünket. —5 Mérget? — Hárman jöttök rám — mond, , “fj" Persze, niasban nem ^ újra meg újra. — Egyiket meg bízott. Meg aztan volt alkalma rá. rúgtam. Huszár is látta. — HuAlkalma? szár felé fordult, aki hason fe— Hát ott a laboratóriumban kiüdit a földön és egy füvet rág- leselkedett... — Nézzétek, bőg! — mondták a lányok. Klinka hangosan nevetett. Közöttünk ezután csak szofcBártucz ekkor már reszketett. — Engedjetek el, engedjetek él, engedjetek el... Senki, sem szólt hozzá. Valaki mesélni kezdett egy valamikori kalandjáról, azt figyeltük. A fogoly kiáltozását csak annyiba vettük, mint a békák brekegését. — Mi azt hittük, a dinnyecsősz a kunyhóban alszik, ideállítot- tuk az őröket is — mondta a mesélő, — ő azonban a vetésben Ebben a percben kiáltott fel Ada, aki legközelebb ült Bartucz- hoz: — Nézzétek, becsinált! Mindnyájan felugrál.tunk, a látér-' — Odamézzetek, odainézzetek...! Bartucz hang nélkül zokogott. Hégert Eta Pár lépésnyire állt jól láthatta a lábszárán csillogó nedvességét és a porban UMgyuu NU.R.C1K dm. o aztán egyszeresak nétaibátorodott és leült. Klinka ekkor felugrott., . Bartucz pár napig elébe állt, s azt kiáltotta: — Állj fel, te gyáva féreg! — Miért álljak fel? — kérdezte Bartucz. nem jött közénk, anyja azt mondta, beteg, később azonban ismét megjelent, olyan volt, mint máskor: kicsi, csendes, és szófogadó. Most ...... , , .... , , is ez az arca jutott az eszembe. _ 1.. ül?" Árra gondoltam, szerencsétlen fickó, valami hiányzott belőle, minden megvan az ilyenhez.. csált. — Ugye láttad? Mindgny— Ah' ■— mondtam fellélegez- nyiain Huszárra néztünk, 6 Klán- ve. — Persze, a kis Bartucz... kára, s aztán nem szólt. Aki a kutatóintézetben dolgozott Nagyon hosszúak voltak ezek Megkönnyebbülten néztem a percek. Bartucz meggyalázva barátom fáradt, másnapos arcát, és elhagyatottan állt felettünk, nyck sikoltoztak, Klinka a — Tehát a kis Bartucz megölte Arra gondoltam, a gyávák min- dét verte úgy röhögött, magát — gondoltam. Az arca is dent megérdemelnek. Az ütkö- eszembe jutott; haja szinte fehér zet elszánttá és erőssé tett. A távolt, szemei beesettek, vérsze- nyok néhány méterre tőlünk gug- gény lehetett, vagy talán tébécés, golfok, összedugott fejjel, riadtan, ílvf' mindig az első padban ült és mint a kígyót látó -verebek, senki sem akart a szomszédja Bartucz nagyon sokáig állt. S lenni. — Elmész a temetésére? / —■ kérdeztem. — Hogy mennék? — mondta — nagyon jód tudod, vidéken lakott. — No, persze — mondtam. Este, mikor kikapcsoltuk a té- hétnek, erős, bátor, büszke fér- vét, s egy pillanatra olyan mély fiák. Te gyáva nyúl vagy, féreg...! ahhoz h^*hx>í^*dai^en ^Me^- csend borult a lakásra, amit csak _ Megmarkolta Bartucz ingét, h5yemen,°a nehéz füga melybe ereszkedő búvárok erez- felrántotta, s az arcába ütött. Az takart ahitak alatt fii hetnek megint eszembe jutott a m^tántorodott karját szétcsapta, fLm Az etrfékezós eibágyaitott kis Bartucz. s eközben mellbe ütötte a moz- hissé Abban az utcában lakott, ahol dulatlanul ülő Vetrót. Mindenki ... , mi, csak éppen az alsó végén, ordítom kezdett, - láttátok, ke- fcZé^L Veled? “ kerdeate pontosan ott, ahol deltaszerűein zet emelt ránk?! — felugráltunk, g kiszélesedett az utca, hogy a le- valaki azt kiáltotta* dobjuk a gelőről bevonuló csordát haza- vízbe, s még akkor sem csillafelé irányítsa. Az apja útkaparó podítok le a kedélyek, mikor Barvolt. Az anyjára nem emlék- tucz már a totemoszlop előtt állt szem, bár egyszer-kétezar jártunk a feszesre húzott kötelek szorí- az udvarukban. tásábain. A falu alig volt háromAz indiáncsapatiba csak hosz- száz méternyire ettől a helytől, szú hónapok elteltével vettük fed. a szürkület azonban elmosta a Tíz-tizenkét évesek voltunk, vala- házaikat, úgy tűnt egyedül va- mennyien az alvégről, Klinka evünk a végtelen világon, s m.in- dóm, már gyerekkorában is olyan volt a vezérünk, s a legtöbb gye- óén a mi akaratunk szerint tör- furcsa volt... rek messziről köszönt nekünk. A ténik. Kígyós volt a határ. Ettől észak- A lányok ekkor már egészen ra már a felvégi gyerekek raj- közel jöttek, vihogtok, ki öltötték zottok délutánonként a legelőn, Bartucz felé a nyelvüket, sőt az s a közülünk válóiknak nem volt egyik kutyatejjel be is kente a tanácsos arravetődind egyedül. Ez száját. Mindenki nevetett, Bar- a kis patak a mi képzeletünkben tucz a kutyák gyermeke, kiáltot- hatalmas folyó volt, s bár neki- ta valaki, s erre még az eddig futásból bárki átugorhatta, mi hi- némán _ állók is nekibátorodtok, dat építettünk rá, hogy aztán ke- Csodás este volt A naiplemente mény harcokban meg is védjük alig hűtött® le a Levegőt a nyi— Bartucz megölte magát. — Az ki vojt? — Falumbeli. — Bs hogy történt? — Valami mérget kevert, azt vette be. — Bs mit gondolsz, miért tette? — Nem tudom, igazán monJANKOVICH FERENC: Tükörbe néző Alig bocsátva egypár bugyborékol, alszik a lapos rétség, ege fáradt. Kezdi a rozsda megkapni a fákat: színeket érlel, esti prücsköt rí kai. Tükörben látom magam s a világot... Engem is megkapott az őszi rozsda: Hajam fehérre, arcomat pirosra, kedvem bubáiratosra festi bágyadt titkos ecsettel kotorászva mélyen, más arcképekbe önti át személyem: parázs tüzemmel melegítve mást — Jobb is nekem, magam ha másban élem: átadva lelkem, vérem áramát — s ahogy hűlök, ti úgy hevültök át. Vladlon Baknov: Zseni lettem egy szép napon... A gyógyszer neve egészen egy- Igazságot. Neked is öt perc áll szerű. Észgerjesztőnek hívják. A majd rendelkezésedre. Miután hatása azonban egészen) különle- sok-sok éven át hangyaszorgalom- ges: nem kevesebbet, lángelmét mai buzgólkodtál a találmányod csinál az emberből. körül, irigylésre méltó tudásanyaHa egy kicsit kiismered magad Oft halmozhattál fel. Az öt perc a városban, akkor megszerezne- ele0 lesz ™- hogy minden megvilágosodjék és a helyére kerüljön. Nos, ennyi az egész! Utolsó szavai sokkal inkább parancsnak, mint ajánlatnak hangzottak. S eközben már nyújtotta felém a kezét, s benne egy kis plexiüveg dobozka, melynek Az az ember, aki az észgerjesz- mélyén megpillantottam az érté- tőt felfedezte, történetesen a leg- kés tablettát, jobb barátom. Akkoriban, amikor a gyógyszer még nem volt enyted bármely gyógyszertárban, jószerivel még recept sem szükséges hozzá. Csupán egyetlen buktatója van a dolognak: zseni leszel, ez nem vitás, de csak öt percre. nyíre elterjedt, amikor még se. pénzért, se szép szóért nem lehetett kapni, s a legkisebb adaghoz is ENSZ-engedély volt szükséges, a barátom nagy kegyesen megNos, mivel a tehetségemben senki sem kételkedett, — önmagamat is beleértve. Mivel én magam és dédelgetett találmányom volt régóta a kollegák büszkesége, úgy gondoltam mindent meg ajándékozott egy egész kerek keU le™em:JW9yxközel?bb„ ho!? tablettával a csodálatos elixirből. — Tudom, hogy már tíz év óta dolgozol a találmányodon — fordult hozzám. — Ez a pirula hozzásegít majd, hogy egycsapásra befejezhesd. — Hogyan? Hiszen úgy tudom a gyógyszer hatása csak öt percig tart? za a befejezést, a várvavárt napot. Amint a barátom mögött becsukódott az ajtó, megtöltöttem a töltőtollamat, magam elé raktam egy halom fehér papírt, hogy kéznél legyen, ha majd eljön a nagy pillanat és agyamban raj- zani fognak a Nagy Gondolatok. S ekkor lenyeltem a pirulát. Aztán csak ültem és türelmetlenül azt. Az indiántörzset Klinfca Vetró alakította, ők .olvasták egy könyvben, hogy Amerika hatalmas pusztáit indiánok lakják. Nekem a Huhogó Bagoly név jutott, Klinka Gyors Szarvas lett, Vetró pedig Ravasz Róka. Bántott ingek alól kilátszott a mel és lünk, sötét sem volt, a hold épp a rét felett úszott, s föildöntúlian hatalmassá nőttek árnyékaink. Bartucz szótlanul állt, megtörtén, fehér haja összek.úszá 1 ódva. piszkosán lógott. Nem sírt. A Hégert-lányt nézte. Szerelmesen, tueznak együttesen adtunk nevet: áhítattal, mintha azt akarta vol- Fehér Nyúl lett. Az az ütközet, na mondani a szemével: látod, mely végül is Fehér Njrii nyíl- én ezt is kibírom, én mindent vános megszégyenülésével zárult, kibírok, olyan erős vagyok. A valamikor ősz elején volt, rövid- lány a győztes fiúk között ült, s del azután, hogy megkezdődött nem vigasztalta Bartuczot, bár az iskola. A réten boglyákban állt nem is csúfolódott. Fél órát vagy a széna. Egy délután, váratlanul, egy órát állhatott á fogoly a to- mint a lesből elhajított bumeráng, temoszlop előtt, amikor eltorzult rácsaptumik a felvégiek boglyák az arca, nyugtalan lett, forgatni közé ékelt táborára. Kemény csa- kezdte a feiét. szeme le- és fel- ta volt. Valamennyiéin vitézül ugrált, mintha nagy veszély kö- küzdöttünk, többen meg is sé- zeledtót látná, s a menekülés út- rültek. Gyors Szarvas ugrált a ját keresné. Pár perc múlva ®ut- boldogságtól. A fieiLvégiek messzi- fogva megszólalt: — No es. kérdezte barátom vártam saját zsenialitásom első méltatlankodva. Egy lángelme- megnyilatkozására, s magam is nek at perc is eleg a legfonto- kivancsi voltam, milyen csodála- sabb felfedezéshez. Ha Newton tos gs bonyoZwlf. dolgok nyitjára még sosem töprengett volna a fogok rájönni pillanatok alatt, gravitáción annak előtte, hogy , meglátta az almát lehullani a fá- Es íme az Észgerjesztő máris ról, akkor biztosan ez az észre- hatni kezdett. Várakozásomban vétel sem segített volna. De így nfm csalatkoztam: ez a nap va- hirtelen felismerte az összefüg- lóban elhozta tízesztendei fáradó- gést olyan dolgok között, amelyek zásom végső eredményét. Rájöt addig teljesen szétszórtnak tűn- tem olyasmire, amire eladdig so tek, s emigyen felismerte a Nagy ha. Felfedeztem a Nagy Igazságot ____________ Az első percben teljes élességében és tisztaságában megformáG ALAMBOSI LÄSZLÖ: Ellentét Keringtél az ég gömbjébe’ hajszolt karvaly, kóbor vércse, tollad beszakadt, fájdalmad zöld dióhéját árnyak őrzik: halott békát levélkosarak. Árbocodon zászló hasad, cella vár mély iszap alatt, hajód felborult, jogar és pajzs hínár-ágon rezeg, habzó pusztaságon holt sirály a múlt. Léptél rozsdás ingoványra, puhábban, mint gémek Iába. mentheted magad, aki szárnyát kiterjeszti, titkok csontját megrepeszti, nyíló sugarak kelyheiből lemerülhet, kőremények csöndjén csünghet, moha közt repül, lapozza a Mélvség Könyvét, koralEzirtbe fúrja körmét, jégen is hevük lódott bennem a gondolat, hogy a találmányom kivitelezhetetlen, használhatatlan és még fölösleges is... A második perc leleplezte azt a tényt, méghozzá olnan szikrázó világossággal, amelyre bármilyen lángelme büszke lehet, hogy az agyamban annyi okos gondolat sincs, ahány búzaszál a letarolt mezőn. Zsenialitásom fennmaradt három percében megfogalmaztam egv levelet kutatóintézetünk igazgatójának, melyben részletesen kifejtettem, találmányom reménytelenségét és engedélyt kértem; hogy e tárgykörben a munkát abbahagyhassam. Mindenki azt mondta később, hogy ez a levél a zsenialitás csalhatatlan jegyeit mutatta. Nos, ennyi az én történetem. De ne feledjük el, amit az elején mondottam: e csodagyógyszer ma. már mindenki számára elérhető. Ön is szerezze be a legközelebbi patikában, mielőbb! Fordította: ZILAHI JUDIT
