Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-27 / 23. szám
< 4 TOLNA MEGYEI NEPÜJSAG Í9G1?. Január it Selyemgyári A Tolnai Selyemgyár Äe”™nyos Jánosnénak van egy regiszteres füzete. Benne szerepel a gyárnak csaknem valamennyi dolgozója. Talán az „elkövetett” minőségi hibákat tartja nyilván a főmeós? — Nem. Az itt szereplő forintok — szabályos folyószámlarendben — mást jelentenek. Könyveket. Hogy ki, mikor, milyen könyvet vásárolt, mikor mennyit törleszteti. Pillanatnyilag az összesített egyenleg kereken huszonegyezer forint. A meóvezető ugyanis egyben az Állami Könyvterjesztő könyvbizományosa. Tulajdonképpen ketten végzik ezt a munkát, ő és egyik beosztottja, Herczeg Istvánná. Először magam sem akartam elhinni, de a nevek, számok meggyőztek: a gyár dolgozóinak 35—40 százaléka rendszeres „kuncsaft", szinte megkövetelik, hogy ha jön valami újdonság, felkeresse őket Kató néni, vagy Anci néni, a többiek alkalmilag vesznek könyvet. Havonta három-négyezer forint a forgalom, de ilyenkor, télen, főképp karácsony és húsvét előtt, vagy egyéb ünnepi alkalmakkor, felszökik öt, öt és félezerre is. Sokan meg sem várják, hogy leteljék a részlet, újabb tételt vásárolnak. könyvbarátok adtunk el. Igen keresettek a Passuth-könyvek, sok fogyott a Nyomorultak-ból, kelendőek Bér- kési regényei is. Aztán sokan vásárolják rendszeresen a zeneszerzők életrajzi regényeit. Vannak, akik minden verseskötetet megvesznek. Sokat eladtunk Kaffka Margit könyvéből a „Színek és évek’’-böl. Aztán egy másik újdonság, a Természet világa is igen kelendő volt. Megtanultuk, hogy figyelni kell a tv és a rádió könyv- ismertetéseit, mert már másnap jelentkeznek az érdeklődők egy-egy bemutatott könyvért. Amikor hozták az újságok, hogy megfilmesítik a Kárpáthy Zoltánt és az Egy magyar nábob-ot, tudtuk, hogy ezekből a könyvekből is be kell szereznünk néhányat. Eladtunk az elmúlt hónapokban tíz eszperantó nyelvkönyvet. — Eszperantót a selyemgyárban? — Bármennyire hihetetlenül hangzik is, igen. Biztos, hogy nem dísznek veszik. A Természet világa iránt például az növelte meg az érdeklődést, hogy szerzője, Walt Disney meghalt. A Sellő a pecsétgyűrűn most azért olyan kelendő, mert megírták az újságok, hogy film készül belőle. Több műanyagszál készül A fiatal Nyergesújfalui viscosa Gyár kapacitása az idén 500 tonnával nő. A gyárból kikerülő polyamid selyemszálból jő minőségű harisnyát, fehérneműt gyártanak a könnyűipari üzemek. Képűnk: a tekercselt műanyagszálak a kiszállítás előtt. (MTI-fotó — Bara István felvétele.) És még egy: könyvtartozást itt még nem kellett behajtani senkitől sem. Folyószámlája van itt az igazgatónak és a portásnak, szövőlánynak és csoportvezetőnek, karbantartó lakatosnak és kazánfűtőnek. És természetesen, maguknak a „boltosoknak” is. Her- czegnének otthon hét-nyolcezer forint értékű könyvtára van, Aranyosné folyószámla-egyenlege pillanatnyilag 550 forint. Nem túlzás azt mondani, hogy sok gyári lány staffirungjába ma éppúgy beletartozik a pár száz, vagy pár ezer forintos könyvtár, mint a bútor és a kelengye. A minap Vigh Ilonka szólította meg a szövődében Herczegnct: Anci néni, van-e még egy az „Egy tiszta nő”-ből? — Igen. Hozom mindjárt, hatvan forint az ára. — Bőrkötéses nincs? — Sajnos, azt már elkapkodták. De majd próbálok szerezni. Kilencven forintba kerül. — Akkor megvárom. Szép bútorhoz szép könyv illik ,.. Önkéntelenül is a költő harminc év előtti szomorú sorai jutnak eszembe. A szövőlányról, aki „.. .cukros ételekről álmodik ...” és szombaton, amikor megkapja bérét ,'kuncog a krajcár" a kezében. Hova tűnt már a múlt? — Milyen könyveket vásárolnak a selyem- gyáriak? — Könnyebbet kérdezzen. Ezt igen nehéz felsorolni. A kétkötetes, bőrkötéses Shakespeare- ből nem tudtunk eleget kihozni. A Thibault családból, — 151 forint az ára — legalább hatvanöt A selyemgyáriak nemcsak vásárolják, hanem olvassák is a könyveket. Két díszes kötésű könyvet találok az üb-titkár asztalán. Szocialista brigádnaplók, „értékelésre” várnak. Mindkettőben legalább tíz-tizenöt, szabatosan megfogalmazott könyvismertetés. A brigádtagok felváltva ismertetik a brigádgyűlésen az általuk olvasott könyv tartalmát. Ebből tudják meg a többiek, hogy érdemes-e elolvasni, megvenni azt a könyvet. De nemcsak a brigádtagok vásárolnak, hanem — különféle alkalmakkor — könyvet vesz a szakszervezet, a KISZ és a vállalatvezetőség is. Ajándékozási célra. Azonban már több év óta szabály, hogy az ajándékkönyvbe nem illik írni semmit. Csak egy kis külön Icartonlapra. Mert sosem lehet tudni, hogy nincs-e már meg az a könyve a jó munkáért megajándékozottnak. És ha beírják azt a pár sort, nem lehet kicserélni. Az olvasómozgalommal aezg0ynhkis baj van. Gébért Katitól, a gyár KISZ-titkárától tudom meg, hogy az „Ifjúság a szocializmusért” mozgalom feltételei között kulturális tevékenységként csak a rendszeres könyvtári tagságot ismerik el. Ez a passzus pontosan így szól: „eredményesen részt vesz pl. ...az olvasómozgalomban (rendszeres könyvtári tagság stb)." Az élet kicsit túlhaladta már ezt a megfogalmazást, a selyemgyáriak nemcsak olvassák rendszeresen a könyveket. Megvásárolják. JANTNER JÁNOS lilllllllllllllllllllllilllllllllliilllllllllllllllllllllllllllllllillllllllllllllllllllllllll ■n áMrtitMN. umftt Mwuti Turketia 5 Gomolicki szovjet ősnövény kutató Eaz Uzbekisztanban lévő Gisszar hegy- mi ség délnyugati nyúlványainak közelé- jjj ben eddig ismeretlen új növény jaj ■» lev éllenyomataira bukkant. A kérdé- 5 ses növény levelei igen keskenyek — Z* mm — és nagyon hosszúak, 30 cen- ZZ timéteresek. A kutató Turketia-nak é 9 Elnevezte el az új növényt, amelynek FEJEZETEK VTtÓNM 7>AL NAPLÓJÁBÓL ^korát 140 miUió tesziModern rabszolgaság Ausztrália őslakói úgynevezett rezervátumokban élnek, nincsenek jogaik, nincs állampolgárságuk és „állami tulajdonnak” tekintik őket. A rezervátum lakója csak akkor nyerhet állampolgárságot ha háború idején „szolgálatot tett” az országnak, vagy valamilyen más módon „érdemesnek” bizonyult rá. például valamilyen képzettséget szerzett (ami egyébként szinte teljesen elképzelhetetlen). Ugyanilyen módszerrel éltek a régi időkben is, amikor egyes rabszolgáknak szabadságot adtak. Az állampolgárság nélküli ausztráliaiak ügyeit egy ironikus elnevezésű kormányintézmény, a „Társadalmi Gondozás Hivatala” intézi, maguk a „gondozottak” pedig ennek a hivatalnak a kezelésében lévő táborokban élnek és olyan neveken vannak nyilvántartva, amelyek világos példái a közigazgatás ostobaságának és az emberek iránt tanúsított tiszteletlenségének. Néhány ilyen „név”: „Vak Nelli”, „Pók” „Hazug” stb. Az elhalt rezervátumlakó vagyontárgyait felesége és gyermekei nem örökölhetik, az állam mindent elkoboz. Családja nem kérhet jogi védelmet mivel, a rezervátumlakók közötti házasságot a törvény nem ismeri el. Az ausztráliai születésű Albert Na- machara sokak véleménye szerint Ausztrália egyik legkiválóbb festőművésze volt, Halála utón feleséget és több fiúgyermeket hagyott hátra, akik máig is a rezervátumban élnek, s a hatóságoktól semmiféle támogatást nem kapnak. A művészt a „Társa* dalmi Gondozás Hivatala” ismeretlen helyen temettette el és csak most — 12 évvel Namacha- ra halála után — sikerült bará- tainak engedélyt szerezniük arra, hogy felkutassák, hol van eltemetve a művész és emlékművet állítsanak sírjára. Kate Woker költőnőnek sincs állampolgársága és ő is „állami tulajdonnak” számít. Ezt a megbélyegzést a rezervátumból kiengedett bármelyik őslakos visszakaphatja a bíróságtól. Az elmúlt háború idején még jobban megnyirbálták a rezervátumok fenntartására szánt amúgy- is nyomorúságos összegeket. A rezervátumok lakóit éhhalál fenyegette, A fehér felügyelők a legcsekélyebb vétségért megkor- bácsolták..őket, sót hintettek a szemükbe, s a legkülönbözőbb kínzásokat alkalmazták. A férfiakat elválasztották az asszonyoktól. a gyermekektől és az öregektől, s olyan rezervátumokban helyezték el, amelyek lényegében nem nagyon különböztek a haláltáboroktól. A rezervátumokban most sem sokkal jobb a helyzet. Az „állami tulajdont” képező emberek viskóiban nincs semmi világítás, sem víz. sem gáz. A rezervátumok lakói nem vadászhatnak, nem halászhatnak, nem foglalkozhatnak földműveléssel. A nomád törzseket olyan helyekre szorították vissza, ahol szinte lehetetlen táplálékhoz jutni. (A Democraten című ausztráliai lapból) smiiiif inni IIIIIIIIH9I mii iiiiiiiiiiiiiiiiiiii'iiiiiiiiiiiiuiiiiiiiiiiiiiiii huh mi linn iiiiiiiiiiiiiiiiiiiifit iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii — 94 — Egy másik alkalommal Apostolovits fhgy. segédtisztem jelentette, hogy az éjjel négy tart. tiszt — úm.: a két Plachner testvér, Legat, azután Küttel hgyoik, valamint a Simcmtonnyán lefogott és magunkkal hozott László nevű kommunista zsidó szintén eltűnt. Miután a foglyok őrzése az ügyeletes tiszt szolgálatához tartozott, és ügyeletesek aznap éjjel éppen Legát és Küttel voltak, tehát csakis ezen utóbbiak közreműködése folytán történhetett a szökés. Mindannyiuk ellen táviratilag adattam le elfogató parancsokat. Lászlót néhány nap múlva egy kiküldött járőrrel falujában újból el is fogattam. Azonban Kaposvárra való kísérése közben ismét megkísérelte a szökést, így azután futás közben agyon lett lőve. A tisztek szökésére vonatkozóan, akiket a szombathelyi körletparancsnokság szintén letartóztatott, a következő derült ki: Salm Hermann követett el ismét egy gyerekes tréfát, amennyiben a tábortűznél rémhírekkel ijesztgette a fönt nevezett és anélkül is begyulladt tiszteket. Ti. a közeli uradalmi kukoricásban kirendelt emberek éjjel gödröt ástak, mely munkának a zaja elhangzott a táborhelyig. Salm a kíváncsiskodóknak ezt arra magyarázta tréfából, hogy a László nevezetű kommunista, akit az egész tábor csak Mukinak nevezett, fel lesz akasztva, de fel lesznek akasztva rajta kívül mindazon gyáva tisztek is, akik félnek, és akik egy akasztást nem tudnak végignézni. A nevezett négy tiszt, aki Salmnak szavait komolyan elhitte, és magukat találva érezték, félelemből megugrottak — a zsidót pedig elengedték. — 95 — De különben sem volt kár értük, az ilyen haza- fiatlan, gyáva, fegyelmezetlen tisztekért, akik magatartásukkal is bebizonyították hitványságukat. Az egész különítmény egyhangúan megvetően honorálta alattomos, férfiatlan eljárásukat, melyet úgy a bajtársakkal, valamint a parancsnokkal szemben tanúsítottak. A különítmény önfeláldozó munkájáról hamis adatokat szolgáltattak a zsidóságnak és az újságjaiknak, melyek azután az eseményeket tendenciózusan beállítva leközölték. Lepsényből különítményemmel a rákövetkező napokban azután előrenyomultam Balatonfőka- járon, Csajágon, Küngös, Berhida, Peremarton, Ösküig, vagyis a veszprémi országútig. Útközben mindenütt összeszedettem a bujkáló terroristákat és a Szamuely-hóhérokat, akiket azután, ahol éppen értük, az országút fáira akasztottam elrettentő példaképpen. II. köt. 188., 190—192. old. A FŐVEZÉRREL SIÓFOKON TÖRTÉNT MEGBESZÉLÉSEK Horthy fővezér, aki talán 48 órája érkezett meg Szegedről repülőgépen, nagy örömmel fogadott és megölelt. „Na, ezt derekasan csináltad, mert különítményeddel együtt itt vagy Dunántúl, miután Budapesten úgy sem csinálhatnál a románoktól semmit. Már azt hittem, hogy az antant lefogott titeket. De csak végezzétek a tisztító- munkát így tovább, ahogy megkezdtétek”. Azután elmesélte a nehézségeket, amiket az antant Szegeden a kormányra gyakorolt, mielőtt eljöttek — 96 — volna. Végre is repülőgépen tudott onnét idejutni. Azóta Szegedről Bernáczky Kornél tábornok pnoksága alatt elindult a Diendorfer ezred 1500 emberrel, Ráthfay Imre és Potyondy Géza őrnagy zlóaljpnokokkal Tolnán keresztül Baranya és Somogy megyékbe. Azután Ostenburg és Madary szdosok tiszti alakulataikkal már szintén Dunántúl vannak. Siebenlist pedig Zamárdiban tartózkodik tiszti századával. A fővezér még arról is panaszkodott, hogy a franciák nem akartak elég fegyvert adni, és nagyon jól tettem, hogy Kistelekről Szegedre irányítottam az ott zsákmányolt katonai fegyvereket és felszereléseket. Többek között előadtam Horthynak aggályaimat az oláhoknak Dunántúlra való előnyomulása miatt, miután szerintem csak rabolni akarnak, de semmi mást. Nemkülönben felhívtam figyelmét a pesti új kormányra és azokra a mesterkedésekre, amit a zsidók József főherceg személyével űznek, mert mindez tulajdonképpen a szegedi ellenforradalmi kormány és ő ellene irányul. Az antant befolyásával ezen új kormány megalakulásánál a szabadkőművesek részéről ugyanaz a játszma folyik, mint Szegeden Friedrich és Vázsonyi előtérbe helyezésével. Miután mint fővezér, Lehár szombathelyi csapatait, is beleszámítva, 4000 elszánt és fegyverekkel felszerelt 'katonával Dunántúl rendelkezik, ez elégséges a románokat ultimátumszerűén egyelőre a Duha másik oldalára kényszeríteni.
