Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-27 / 23. szám

2 fOLNA MEGYEI JÍEPŰJSAO ige1}, január M. Az 1967. évi állami költségvetésről szóló törvényjavaslat az országgyűlés előtt (Folytatás az 1. oldaliról) Ezein ■ belül a növénytermelés 2 százalékkal, az állattenyésztés ho­zama pedig mintegy 2,5—3 szá­zalékkal emelkedik. Ezek reális és mértéktartó célok. E tervelő­irányzatok biztosítják a lakosság alapvető élelmiszerellátását és az export növelését. A felvásárlási feladat 3 százalékkal emelkedik. A mezőgazdasági és élelmiszer­ipari export összesen mintegy 4 százalékkal nő. A közlekedés és hírközlés tel­jesítménye a szállítási igények­kel arányosan növekszik. A beruházások volumene az előző évit összesen 2 milliárd forinttal haladja meg. A fogyasz­tási alap emelkedésének mértéke 5 milliárd forint, a belkereske­delmi áruforgalom növekedése 3,4 százalék. A lakosság egyes csoportjainál az életkörülmények javításában fontos szerepet ját­szanak a kongresszuson elhatá­rozott intézkedések, így az új termelőszövetkezeti nyugdíjrend­szer és a gyermekgondozási se­gély bevezetése. E feladatokra épül az 1967. évi állami költségvetés is, amelynek volumene 1967. évben első íz­ben haladja meg a 100 milliárd forintot. A költségvetés kiadásainak és bevételeink fő összege ke­reken 104,7 milliárd forint, a költségvetés tehát egyensúlyt irányoz elő. A bevételeknél a legnagyobb arányban természetesen ismét az állami vállalatok befizetései sze­repelnek. A pártkongresszusom elhang­zott a munkaidő csökkentésének programja. Ez az intézkedés Igen nagy jelentőségű a szocialista fejlődés útján. Az intézkedés már ebben az évben gondos előkészítő munkát igényel az egyes ipar­ágakban és a vállalatoknál. En­nek, során fel kell mérni mind­azokat a tartalékokat, amelyek a munkaidő jobb kihasználása te­rén fennállanak. Ilyenformán e feladatot olyan emelő erővé ala­kíthatjuk, amely hozzájárul, hogy ez intézkedés ne járjon a nép­gazdaságra nézve a jövedelmező­ség romlásával. A munkaidő-csökkentés nagy szervezőmunkát kíván, elsősorban a folyamatosan üzemelő ipar­ágakban, a szolgáltatásoknál, és más iparágban is. Vállalati ve­zetőink, dolgozóink, egész ipar­vezetésünk számára jelentős erő­próba lesz ez a feladat, amely ha jól végezzük el, egyik lendí- tője lehet a gazdasági fejlődés­nek. Jelentősek a tartalékok gazda­ságunkban, más vonatkozásban is. A földgáz és a nyersolaj fo­kozott hasznosítása, egyes ke­vésbé gazdaságos bányaüze­mek termelésének leállítása, az energiafejlesztö berendezé­sek racionalizálása a vasúti vonta!ás modernizálása együtt­véve milliárdos nagyságrendű költségcsökkentési lehetőség. Az előre gyártott vasbeton- és acélvázszerkezetek alkalmazásá­nak szélesítése jelentősen csök­kentheti építkezéseink költségeit Közismert, hogy gépeink súlyo­sabbak1 a fejlett ipari országok hasonló gépeinél, s ez arra utal. hogy itt már jelentősek az anyag­megtakarítási lehetőségek. Ilyen tartalékok azonban nemcsak az iparban vannak, hanem a mező- gazdaságban és a tbbbl népgazda­sági ágban is. A szövetkezetek befizetései az 1967. évi költségvetés összes be­vételeinek 6,7 százalékát kép­viselik, amelyből a kisipari szö­vetkezetek befizetéseinek része­sedése 3 százalék, a földműves­szövetkezeteké 0,5, a termelő­szövetkezeteké pedig 3,2 százalék. Az elmúlt hónapban — mint ismeretes — a mezőgazdasági ter­melőszövetkezel -knél bitelrende­zést hajtottunk végre. Mentesí­tettük a szövetkezeteket attól a tehertől, amely a nagyüzemi gaz­dálkodás megalapozásával kap­csolatban alakult ki és amelynek visszafizetése a nagyüzemi gazdál­kodás kezdeti nehézségei, vala­mint az árviszonyok miatt nem volt lehetséges. A termelőszövetkezetek 1965. december 31-i hitelállományának — átlagosan — 60 százalékát töröltük. Ezen belül azonban a gyengébb szövetkezeteknél töb­bet, az erősebbeknél pedig, gaz­dasági erejüket figyelembe véve, lényegesen kisebb hányadot en­gedtünk el. A hitelrendezéssel lehetővé vált, hogy a termelőszövetke­zeteknél teljes körűvé tegyük az amortizációs alap képzé­sét. Az elmúlt évben még csak a gé­pek után számoltak el amortizá­ciót, 1967-től az épületek és az ül­tetvények után is. Az így kiala­kult új helyzetben szövetkeze­teink beruházásaiknak csaknem a felét saját maguk finanszíroz­zák és így kevesebb hitelt vesz­nek-igénybe. , Most olyan feltételeket- alakí­tunk . ki, amelyek lehetővé te­szik. hogy a jövőben folyósítandó beru­házási hitelek valóban meg­feleljenek funkciójuknak: a termelés bővítését, a hozamok növelését és a jövedelmező­ség fokozását szolgálják és így a termelőszövetkezetek a gazdasági feltételeket megteremt­sék az időbeni visszafizetésre. A jövőben ez már szigorú követel­mény minden egyes hitelnyújtás­nál. A rendezés közvetlenül nem a szövetkezeti parasztság jövedel­mének növelését szolgálja. A ré­gi hitelek törlésével és a saját pénzalapok kibővítésével a szö­vetkezetek önálló gazdálkodása erősödött. Amennyiben termelő- szövetkezeteink e lehetőségeket jól használják fel a termelés fej­lesztésére, a jövedelmezőség fo­kozására, nagymértékben hozzá­járulnak mind a bérből élők, mind a szövetkezeti parasztok jö­vedelme növekedésének megala­pozásához. A lakosság adóbefizetései 2,1 százalékkal haladják meg az elő­ző évit. Lényeges változtatást e téren nem tervezünk. A lakossági adópolitika, feladata a bevételek biztosításán túlmenően változat­lanul az, hogy csökkentse a kirí­vó és indokolatlan jövedelem­különbségeket. 49 milliárd forint beruházásokra A költségvetés 1967. évi kiadá­sai között állami beruházásokra 20,7 milliárd forintot, a szövet­kezetek beruházásaira pedig 3,4 milliárd forint hitelt, il­letve állami támogatást irá­nyoztunk elő. Az összesen 49 milliárd forintra tervezett beruházás^ ráfordításo­kat ezen túlmenően az értékcsök­kentési leírásból, valamint a vál­lalati, szövetkezeti és tanácsi ala­pokból finanszírozzák. 1907-ben számos jelentős léte­sítmény fejeződik be. A napok­ban adták át a Bánhidai Erőmű 100 megawattos új egységét. Az év során befejeződik a Hódmező­vásárhelyi Porcelángyár, a Pécsi Rostműbőrgyár, a Dunaújvárosi Fésüsfonőgyár, a Székesfehérvári Hűtőház, a balatonarácsi szálloda építése. A vegyiparban, a gép­iparban és a könnyűiparban több, külkereskedelmi szempontból fon­tos további beruházás készül el. így például a Székesfehérvári Könnyűfémmű préskovácsüze- mének, az Elekthermax villamos háztartási készülék gyártásának fejlesztése, stb. Az év folyamán felépítünk több kórházat, így pél­dául a hatvani, a salgótarjáni, a szolnoki MÁV-kórházat. A beruházások 1967. évi elő­irányzatai körül heves viták foly­tak. Egyes ágazatok részéről igen nagy volt a nyomás, hogy minél több új létesítményt kezdjenek. A kormány azonban kitartott azon álláspontja mellett, hogy el­sősorban a folyamatban lévő be­ruházásokat kell mielőbb befe­jezni. Beruházásaink vonatkozásában egyik legfontosabb szempont a külkereskedelmi és fizetési mér­legre történő kihatásuk. Az indo­kolt szükséglet sokkal több az or­szágban, mint amennyire anyagi erőnkből futja. Rendkívül fontos, hogy be­ruházási politikánk általános kö­vetelményednek hiánytalanul ér­vényt szerezzünk a mezőgazda­ság, a termelőszövetkezetek vo­natkozásában is. Itt is tapasztal­ható hasonló jelenség, mint az ipari létesítményeknél: a rendel­kezésre álló keretek felhaszná­lásánál nem kellően mérlegelik, hogy egy-egy beruházás milyen gyorsan térül meg,; milyen a ha­tékonysága. Számos olyan be­ruházást valósítunk meg, amely­nek megtérülési ideje rendkívül hosszú, ugyanakkor a mező- gazdaság más, kedvezőbb meg­térülést biztosító területeire nem jut elegendő eszköz, Az utóbbi években mind az ipari beruházásiak között, mind egyéb vonatkozásban túlságosan sok az irodaház-építés. Túlzások tapasztalhatók középületek, inté­zetek építése, sőt. egyes mű­emlékek — bocsánat a kifejezé­sért — építése terén is. Az ilyen beruházások nem egyszer meg­előzik égetően szükséges lakás- építkezéseink kiszélesítését. Csak helyeselni lehet azt az álláspon­tot, hogy — a lakásépítés bő­vítése és más fontos célok érde­kében — az irodaházak, igazga­tási épületek, középületek, inté-. zetek, műemlék jellegű építke­zések előirányzatait korlátok kö­zött kell tartani. — A lakásépí­tést, társasházak építését az új érdekeltségi rendszerrel is támo­gatni kell. Ezt a célt szolgálja például az a tervezett intézke­dés, hogy a vállalatok fejlesztési és^ részesedési alapjuk egy részé­ből _ 1966-tól a vállalat törzs­gárdájához tartozó dolgozóknak támogatást nyújthatnak' társas­ház építéséhez. Itt említem meg, hogy az OTP által a lakosságnak nyújtott kö­zép és hosszú lejáratú lakáshite­lek előirányzata ebben az évben körülbelül kétmilliárd forint. Ebből az összegből az állam 1967-ban körül­belül 38 ezer lakás és családi ház építéséhez nyújt hiteltámo­gatást. Fontos népgazdasági érdek, hogy javítsuk azokat az eredmé­nyeket, amelyeket az elmúlt két évben a készletgazdálkodás te­rén elértünk. Bízunk abban, hogy az idén tovább javul a készlet­kötés aránya. A készletek haté­konyabb felhasználása érdekében a Magyar Nemzeti Bank szigorít­sa meg a forgóalaphitelek nyúj­tását és rövid lejáratú hitele­zéssel a vállalatokat folyamatos értékesítésre ösztönözze. Termelőegységeink egyik leg­fontosabb feladata ebben az év­ben is a gazdaságos export fo­kozása, különösen azokban a viszonylatokban, ahol exportunk volumene viszonylag alacsony, a fejlett tőkés országok piacain. Jelenlegi árrendszerünkből adód ­nak a dotációk, vannak köztük olyanok, amelyek indokoltak és azt a célt szolgál iák, hogy bizo­nyos áruk körét olcsóbban hozzá­férhetővé teeyék a vásárlók szá­mára. Ilyenek például a gyer­mekruha és a különböző kultu­rális cikkek dotációja. Vannak azonban olyan dotációk is, ame­lyek spontán alakultak ki és nem indokoltak. Ezeket, ha nem is azonnal, de a későbbiek fo­lyamán fokozatosan meg kell szüntetni úgy, hogy ez a lakosság számára ne jelentsen terheket, azaz az esetleges áremelést más területeken árcsökkentés, vágj’ más, életszínvonal-emelő intéz­kedés ellensúlyozza. Mint Isme­retes, 1967-ben jelentősebb ár­módosításokat nem tervezünk. Az új gazdaságirányítási rendszer­ben azonban bizonyos termékek árai érzékenyebben reagálnak majd a kereslet és kínálat alakulására. Ezért az államnak szabályozóiam kell fellépnie, hogy az ár­mozgások miatt egyetlen tár­sadalmi réteg életszínvonala se csökkenjen, sőt az árak mozgása és egyéb intézkedé­sek egyenlegükben a lakosság életszínvonalának terv sze­rinti emeléséhez vezessenek. A költségvetés fedezetet bizto­sít az állam szociális, egészség­ügyi, kulturális, védelmi, rend-és jogbiztonsági, igazgatási kiadá­saira is. A szociális és egészség­ügy! kiadások az előző évivel szemben 6,2 százalékkal, a kul­turális kiadások csaknem 5 szá­zalékkal, a védelmi, rend- és jogbiztonsági kiadások 6,5 száza­lékkal emelkednek. Jelentős — a társadalombiztosítási kiadások között — a termelőszövetkezeti nyugdíjrendszer reformja. Ez az intézkedés is azt tanúsítja, hogy szocialista államunkban a dol­gozó emberek életkörülményeinek javítása állandó cél. Az idén már a lakosság 12 százaléka — 1 mil­lió 200 ezer fő — részesül nyug­díjban. Az állami nyugdíjasok átlagnyugdíja csaknem havi 800 forint. A nyugdíj- és járadékklaűá- sok előirányzata több mint 9 milliárd forint. Ez 10 évvel ezelőtt még 3 milliárd forint alatt volt. Intézményeink gazdálkodásával kapcsolatban mqg kell jegyezni, hogy az eszközök hatékonyabb felhasználására, ezen a téren is még sok lehetőség-, van. Érzékel­tetésére csak néhány példát em­lítek meg. A tudományos kutatásokra ál­lamunk — erejéhez miérten — jelentős, összegeket fordít. Az irá­nyítás fogyatékosságai miatt azon­ban még nem megfelelő a kutató­helyek tevékenységének koordi­nálása, sok helyütt még nem elég intenzív a törekvés a kutatási eredménj-ek gyakorlati alkalma­zására, s tudományos szervezete­ink nem élnek eléggé a nemzet­közi együttműködésiben rejlő le­hetőségekkel. Az oktatási törvény végrehaj­tása során a középfokú oktatás jelentősen fejlődött. Ezen a te­rületen is előfordultak azonban túlzások. A középiskolád hálózat fejlesztése, az új szakközépisko­lák létesítése nem mindig eléggé átgondolt, nincs megfelelően ősz- szehangolva a szükséglettel. Nagyobb gondot kell fordítani a körültekintő gazdálkodásira az egészségügy területén is. A takarékos gazdálkodás elő­mozdítására a költségvetési szer­veknél rátértünk a kétéves elő­irányzatok készítésére, ami előre» látóbb gazdálkodásit tesz lehető­vé, ezzel függ össze az a javas­lat is, hogy 1967-től az óv végi pénzmaradványokat a költség- vetési szerveknél ne zároljuk. Ettől az intézkedéstől azt vár­juk, hogy a szokásos év végi köl­tekezés helyett a szervek ezeket az összegeket félreteszik és a kö­vetkező évben vagy években használják fed hasznos beszerzé­sekre, vagy felújításokra. A tanácsok gazdálkodnak az 1967. évi állami költségvetés volu­menének kereken egyötödével, 21 milliárd forinttal. Ennek zöme a lakosság egészségügyi, kulturális és kommunális igényeinek kielé­gítését szolgálja. A múlt évivei szembeni többleteket elsősorban a kórházi és járóbeteg-ellátás ja­vítására fordítják. A tanácsok költségvetését 1,7 milliárd forint­tal egészíti ki a községfejlesztési alap. Ez az előző évinél mintegy 200 millió forinttal több. A tanácsi költségvetések össze­állítása és felülvizsgálatajmár bi­zonyos fokig új elvek figyelembe­vételével történt. A tanácsok ön­állóbban dönthettek a részükre biztosított bevételi források el­osztásáról. Ezt a lépést azonban csak kezdetnék tekintjük, mert. még nagyon sok a tanácsi terve­zési és gazdálkodási rendszerben az olyan megkötöttség, amely akadályozza annak az elvnek a következetes megvalósulását, hogy a döntések az ahhoz legkedve­zőbb feltételekkel rendelkező szinten szülessenek. A reform pezsdítőleg fog hatni gazdasági életünkre 1967. az új gazdaságirányítási rendszer bevezetését megelőző év. A reform jelentősége,, amint azt a pártkongresszus is megál­lapította, igen nagy. A tervszerű­ség és a piac jobb összekapcsolá­sától a döntést! hatáskörök de­centralizációjától joggal várjuk a vállalatoknál lévő alkotó erők fokozott kibontakozását, s egy­idejűleg a bürokrácia csökkenté­sét, minden remény megvan arra. hogy a reform pezsdítőleg fog hatni gazdasági életünkre, a fejlődés ütemére, az életszín­vonal alakulására. A kormány munkatervben ha­tározta meg á reformmal kap­csolatos teendőket, s ennek alap­ján az érdekelt minisztériumok­ban széles körben folyik a gaz­daságirányítás új rendszerének konkrét kidolgozása. Egyes intéz­kedések már 1966-ban életbe lép­tek. illetve lí)87-ben életbe lép­nek. így az elmúlt évben beve­zettük az új szállítási szerződési rendszert, az idén egyszerűsítjük a terv jóváhagyás és a termék­gazdálkodás rendjét, a beruházá­sok szabályozását. Mezőgazdasá­gi vonatkozásban jelentős a ter­melőszövetkezetek hitelrendezése, a teljes körű amortizáció beveze­tése és más intézkedések. A re­form komplex bevezetésére 1968­ban kerül sor. Az alapvető ele­mek bevezetése együttesen tör­ténik. Ilyen az árreform, a jöve­delemelvonás és anyagi érdekelt­ség rendszere, a tervlebontások megszüntetése, a beruházási rend­szer, a devizagazdálkodás új rend­je. Az átállás idején mind az ál­lami, mind a pártszerveknek éberen kell ügyelniük a felme­rülő problémákra — ilyenekre számítani kell — hogy szükség esetén kellő időben és helyesen a reform szellemének megfelelően lépjünk közbe. A reform munkálatai döntő szakaszba értek. A gazdasági bi­zottság már határozatokat hozott az árreform legfontosabb kérdé­seiben. Kidolgozás alatt áll a ter­vezés új rendszere, a különböző időtartamú népgazdasági tervek jellege és tartalma. Az illetékes szervek napirend­jén szerepelnek a távlati koncep­ciók kidolgozásával kapcsolatos feladatok. Ilyen például a' mező- gazdaság és az ipar hosszabb lejáratú fejlesztésére, beruházá­sainak arányaira vonatkozó el­képzelés; az energetikai bázis ki­alakítására vonatkozó különböző nézetek egyeztetése; topábbá a beruházások optimalizálása a fi­zetési mérleg szempontjából; a gépipar és a belföldi szükségle­tek összhangjának fokozott biz­(Folytatás a 3, oldak*M

Next

/
Thumbnails
Contents