Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-20 / 17. szám
§ m 4 TOT.fCA IWEGYE1 NÉPÚJSÁG 1551. január 20; Hipnózis az orvos szolgálatában Hippokratész kontra Belphegor A „gyerek" életképes... Az első év mérlege: 550 000 forint tiszta nyereség Mivel a hipnózis természetét ma még-nem ismeri teljes mélységében az orvostudomány, sokan úgy vélik, hogy kötelességük figyelmen kívül hagyni, sőt megcáfolni ezt a jelenséget. Ez azon- ba helytelen álláspont Nem is olyan régen a televízió- nézők milliói követhették figyelemmel Belphegor kalandos esetét. A törtéhet szerint egy nagystílű bűnöző hipnotikus transzba merített egy asszonyt, s a Louvre fantomjává tette őt. Ez az összetalálkozás jól hangsúlyozza azt a szakadékot, amely a hipnózis specialistáinak ismeretei és a nagyközönség által a hipnózisról alkotott kép között tátong. A hipnózist ugyanis általában ösz- szefüggésbe hozzák a szélhámossággal és csak nehezen ismerik el a tudományosságát. Ma már azonban általában elfogadott álláspont, hogy a hipnózis tudományos tény. A hipnotizálókészség nincs néhány rendkívüli képességgel megáldott „csodatevő” szántára fenntartva. Tökéletesen ismerjük annak a módját, hogyan kell valakit hipnotizálni, s talán nincs messze az idő, amikor tényleg tanítani fogják és az orvosi gyakorlatban ugyanolyan fontos szerepet fog kapni, mint a ma ismert gyógymódok bármelyike. A hipnotizálás annyira hatékony lehet, hogy teljesen megváltoztatja az érzeteket. Lehetővé teszi a hipnotizőr számára azt, hogy egyszer a perzselő hőség tüzét és azután nyomban a csípős hideg fájdalmát szenvedtesse el az önkéntes alannyal. De azt is lehetővé teszi az orvos számára, hogy „megszüntesse” a fájdalmat, és ezen a téren éri el a leglátványosabb sikereit. Olyan hatású a fájdalomra, hogy sokszor „pszichikai morfiumnak” is nevezik. A hipnózissal foglalkozó or^os- kutatók párizsi nemzetközi kongresszusa bebizonyította a hipnózis növekvő fontosságát a gyógyászatban. A résztvevők kijelölték helyét abban a harcban, amelyet doanány. Számtalan eset kapcsán bizonyították be, hogy a szülések, sebészeti beavatkozások, égési sebek és a rák okozta fájdalmak megszüntetésében szinte páratlan hatást lehet elérni hipnózissal. A makacs fejfájások elleni alkalmazása már közel sem ilyen egy értelműen hasznos, ugyanis a fájdalom megszüntetésével egy esetleges agytumor időben való felfedezésének a lehetőségét zárja ki. Figyelemreméltó a hipnózis hatékonysága az asztma kezelésében is. Az asztmás ember élete furcsa körfolyamatból áll: az idegfeszültség rohamokat vált ki, melyek viszont tovább növelik a feszültséget és így tovább. A kezelés lényege az, hogy a beteget hipnózisban megtanítják egy különleges „önhipnózisra”, melynek segítségével később saját maga is le tudja győzni a fuldoklási rohamokat. Nem kevésbé figyelemre méltó eredményeket értek el a kutatók a nemi hidegség, az impotencia, sőt a homoszexualitás gyógyításában hipnózis segítségével. Az alkoholizmus szintén olyan betegség, mely lehetőséget ad a hipnózissal való kezelésre. Ha elérhetjük azt, hogy a hipnotikus transzban lévő beteg egy pohár vizet pezsgőnek higgyen, az is lehetséges, hogy mélységes undort sugalmazzunk neki az alkohol iránt. A hipnózis tehát hasznos segítőtársa lehet az' orvosnak, ha kellő körültekintéssel és céltudatossággal alkalmazza. Nem hallgathatjuk el azonban azt sem, hogy a hipnotikus hatással visz- szaélni is lehet. Számos példát ismerünk erre a vallások történetéből; az egyének és tömegek fa- natizálásában tagadhatatlanul szerepet játszik. Úgyszintén veszedelmes fegyver lehet a hipnózis bűnös célok érdekében is, amint erről Belphegor történetéA „GYEREK” NEVE; tsz-közi építőipari társulás, a szülője nyolc termelőszövetkezet: az alsónánai, az alsónyéki, a bogyiszlói, a de- csi, a kistormási, az őcsényil a tengelici Uj Élet, a szekszárdi Jóreménység. És a megyei pártbizottság, a megyei, a járási tanács... — írtuk fél évvel ezelőtt arról a vállalkozásról, amelynek keretében a fentebb felsorolt termelőszövetkezetek igyekeztek jobb megoldást találni építkezéseik elvégzéséhez. A kezdeményezést a szükség- szerűség indította el, mert az állami, a tanácsi építőipar nem tudott lépést tartani a szövetkezetek építési igényeivel. Az elmúlt években a szekszárdi járásban 8—12 millió forint értékű beruházás nem valósult meg. A kiesést nem tudták pótolni a szövetkezetek néhány fős házi építőbrigádjai. Voltak vállalatok, szervek, amelyek ezt a vállalkozást már születése pillanatában szerették volna halálra kárhoztatni. Azzal „bíztatták” az alapító szövetkezeteket: — Nem győzitek majd fizetni a deficitet. Az újszülött azonban bebizonyította, hogy életképes... Pedig nem volt az elmúlt évnek olyan napja, amelyen ne kellett volna küszködni a kezdés nehézségeivel. Az éves terv minden alap nélkül készült el, utólag kellett ahhoz munkát keresni. No, munkaalkalom kínálkozott; a decsi Alkotmánynak, a tengelici Uj Életnek borjúnevelő, Bátán orvoslakás, Bogyiszlón állatorvoslakás, aztán jó néhány családibáz-építés, Bátaszéken községfejlesztési munka. De az építkezéshez már nem kapott anyagot a társulás, azt a termelőszövetkezeteknek kellett különböző úton-módon beszerezni. A kétkedőknek, a gáncsosko- dóknak, a rosszindulatú kerékkötőknek választ ad a rövidesen elkészülő zárszámadás, amelyet majd be kell építeni az érdekelt szövetkezetek zárszámadásába is. — Kezdetben úgy számoltunk; jó lesz, ha hatmillió forint értékű munkát végzünk — mondja 1 Trincz László, a társulás igazga— tója. — Ezzel szemben 7,5 millió s forint a termelésünk értéke. Az Eévet pontosan 556 030 forint har5 mine fillér nyereséggel zárjuk. 5 Állóeszközeink értéke 1 112 000 2 forint, a forgóalapunk 644 000. =Ennek az értéknek 90 százaléka — építési anyag. s Tehát már az első év — minden. nehézség ellenére — is bizonyított; igenis, létalapja van ennek a társulásnak, és a később megalakuló hasonló többinek is. — így, utólag el sem hisszük, milyen nehéz volt ez az első év. De a nehézségeken az segített át bennünket, hogy a megyei, a járási párt- és tanácsi szervektől megkaptunk minden segítséget. Az anyagi eszközöket pedig az öt nagy szövetkezet biztosította — az alsónyéki, a bogyiszlói, a decsi, az őcsényi, a tengelici — és a vagyon is jórészt köztük oszlik meg. Érdekes közjáték- szakítja meg a beszélgetést. Egy fiatalember lép be. — Ha lehetne, szeretném visz- szacsinálni a felmondást. — Már elfogadtuk. — A dolgokhoz hozzátartozik az is — jegyzi meg az igazgató, miután a fiatalember elköszönt —, hogy év közben nem nagyon tudtuk megválogatni, kiket -'eszünk fel. Mert milyen építőipari munkás az, aki év közben, amikor amúgy is van mindenütt munka- alkalom, kereseti lehetőség, jön hozzánk, és most, télen meg kilép? Volt itt olyan munkaerővándorlás... — Jelentkezett például építés- vezetőnek egy igen jó fellépésű fiatalember, mondván, hogy Keszthelyen végzett építőipari kurzust. Amikor utánanéztünk* kiderült, hogy Keszthelyen ilyen nem létezett soha. Hogy honnan szerezte a bizonyítványt...? A dolog másik oldalához tartozik, hogy a különféle szerencselovagok mellett kialakulóban van egy olyan munkásgárda, amelyet a későbbi törzsgárda magjának lehet tekinteni. SZÜKSÉG IS LESZ RÁJUK# hiszen az idei terv már mintegy húszmilliós termelési értékkel számol. — örömmel üdvözöljük a most megalakult MEZÖBER-t, reméljük, hogy ennek segítségével# közreműködésével teljes mértékben valóra váltjuk a társuláshoz fűzött reményeket, elképzeléseket — mondja Trincz elvtárs — és talán az új mechanizmus megváltoztatja azoknak az embereknek a nézetét is, akik a jogszabályoknak, a rendelkezéseknek csak azokat a pontjait értelmezik, amelyek megkötnek bennünket... Azt hisszük, a. szemlélet megváltoztatásával nem kellene még egy évet várni... Ezt a társulást — a többi hasonlóval együtt — az élet követelményei szülték. Az eddigi tevékenység azt igazolta! a „gyerek” életképes— a szenvedés ellen folytat a tu- ben is meggyőződhettünk. iiiiiiiiimiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimmimimimiiiiiii 4| jmtAimn. 4) mmiKuraU FEJEZETEK PRÓMÍ PAL NAPLÓJÁBÓL Sorozatban ítészül a vezérlőasztal A háromezer lóerős szilícium egyenirányftásfi mozdonyok vezérlő asztalai már sorozatban készülnek a Ganz-MÁVAG- ban. Az idén tehát lényegesen gyarapszik a MÁV villany- mozdony-állománya. Képünkön a műszerészek vizsgálják * vezérlőasztalokat. ’‘«iiiiiiiimiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiK'iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiMiiimiMiiiiiiiiiiiimmiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiu | ; — 76 — Ez a tíz kilométer kerülő és a vele járó különböző várakozások: mondjuk, kereken egy napi időveszteséget jelentett, mely idő alatt a kommunisták közül sokan egiérutat vehettek, azután a románok is előnyt nyertek kelet felé való előnyomulásukban. Amint nagy kínnal és szótlanul egy igen mély homokkal borított úton haladtunk, amelyet a sűrű aíkácfa álló árnyéka még sötétebbé tett, mint maga az éjszaka, egy tisztásra értünk ki. Én a vezetővel elöl haladtam, amikor közvetlenül mellettem az útszéli bokorból egy magas alak ugrott fel inartikulált hangon felém kia hálva, valami závárzatfélének a csattogását is hallatta. Amennyire a sötétségben ki tudtam venni, rögtön tisztában voltam, hogy már elértük a franciák vonalát, és előttem egy Szenegál néger ugrál. Igen megijedhetett az ipse mivel mi a homokban zajtalanul érkeztünk, talán éppen a hátába, és mert valószínűleg aludt, csakis az utolsó pillanatban, először csak engemet vett észre, de mikor látta, hogy sokan vagyunk, egészen elvesztette a fejét. A Szenegál állatias hangon kezdett üvölteni, ás fegyverének závárzatát rángata szüntelenül. És ha én franciául szólva egy lépést közeledtem feléje, hogy megnyugtassam — ő tíz lépést ugrott hátra. Végre beláttam, hogy nem tudok a feketével zöldágra vergődni, tehát megálltam, és most én kezdtem kiabálni: „Le commandant.” Erre a kölcsönös kiabá'ásra azután összeverődött még néhánv fekete, akik velünk szemben fegyverrel, tűzre készen harci áfásba helyez— 77 — kedve lehasaltak, egyikük pedig hátraszaladt, úgy látszik, segítségért. Még a hajnali szürkületben sem tudtam igazán tájékozódni — mi hol van, vagy hogy van, mert különben várakozás helyett egész egyszerűen keresztülsétáltam volna a feketén. Azonban kerülni kellett a franciákkal a konfliktust, akik most már annyira előzékenyeknek mutatkoztak, hogy mégis átengednek. Mert ilyen népséggel szemben, akinek nyelvén beszélni nem tudtam, hátba mégis fegyvert kellene alkalmazni. így azután csapatommal én is a fűbe heveredtem, és igen sokáig vártunk. Miközben én Salmot átkoztam — akiben a zsidó vér minduntalan megnyilatkozik, és akinek megbízhatatlansága nekem később is még sok kellemetlenséget okozott —. tisztjeim a feketék fölött viccelődtek, és mindenféle szép epithetonokat4® röpítettek át hozzá’"k, persze magyar nyelven. II. köt. 164—166. old. SZATYMAZ Fent nevezett helységben azonnal a régi jegyzőt, az elkergetett bírót, valamint a volt esküdteket helyeztettem vissza, és tettem a község élére. Azután ők maguk, mert nem tudták a vörösök és megbízottaik garázdálkodásait elfelejteni, — jelölték meg a lefogottak közül a főbűnösöket, akik akasztófára valók. Sajnos, ezen — jelzőket. — 78 — utóbbiak közül sikerült több másnak még idejében elszökni, ezért Szatymazon magában, azokon kívül, akik az ütközetben elestek, még vagy tízen lettek statáriálisan felakasztva, mégpedig az iskolaépület mögötti kertek nóháry szilvafájára. Nevezett helységben ismét egy bosszús jelenet játszódott le, melyet megint Salm Hermann cinikus hanyagsága okozott. Amint az elítéltek sorjában a kijelölt fákhoz lettek vezetve, egy fekete képű zsidó hirtelen kereket oldott. Nevezettet Salm vezette az iskolaépületből a vesztőhelyre. Azonban nem kötötte meg csuklóját mint szokás ilyenkor gonosztevőnél, hanem csak úgy, könnyen, mint egy vizslát maga mellett sétáltatta, csupán a kabátjának ujját fogta lazán. Még gondoltam magamban: — Furcsa! A zsidó vezeti a zsidót akasztani — de már szólni is akartam, hogy miért nem szíjazta meg. Erre azonban már idő nem jutott, mivel a zsidó delikvens — meglátva a szilvafákat, melyeken már kb. hatan lógtak — észbe kapott. Miként a vackából felriasztott nyúl, elugrott Salm mellől, aki száját tátva tehetetlenül bámult utána. A zsidó kétségbeesett futásában sarkokat vágva, nehogy golyók eltalálják, a közeli kukoricások felé menekült. Revolverlövéseim, melyeket utána eresztettem, már csak mögötte oorzottak a szántáson, miután nagy lett a távolság, mire fegyveremet a tokjából elő tudtam kapni.
