Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-20 / 17. szám

1887. január 20. TOT,VA MTÜOYEI VEpOjSAG § növekvő jogkör — nagyobb felelősségvállalás H angosságát, tekintélyét nö­veli a tömegszervezeti munkának, hogy világos megfo­galmazást nyert: a szakszerveze­tekben végzet munka fontos párt- tevékenység. Régen zajlott annyi vita a szak- szervezetek hatásköréről, szere­péről, mint egy esztendő óta me­gyénkben folyik. Ennek során szélsőséges nézetek is szárnyra keltek. A szakszervezeti mozga­lom elsorvasztásának nyílt hirde­tését is tapasztalhatjuk. Képvi­selőik nem egyszer kimondják, nincs szükség rájuk, szerintük az élet túlhaladta őket. Indokaikat a szakszervezeti munka helyi tor­zulásaiban lelik meg. A másik végletet vallók a helyi tapaszta­latokból felületesen általánosít­va kijelentik, hogy a szakszerve­zet sehogy, vagy rosszul képvi­seli a dolgozók érdekeit. Nagyon sokszor közös, hogy káros néze­teiket nehezen tudják felismerni. Lebecsülik a nagy múltú — és nagy jövőjű — mozgalomban rej­lő óriási erőt és össze is tévesz­tik a kísérő jelenséget a lényeg­gel. Hibás szemlélet, nemegyszer tájékozatlanság rejlik a szélső­séges nézetek mögött. így van ez a szakszervezetek szerepét lebe­csülő és túlbecsülő vélemények­nél egyaránt. Mindkét véglet za­varokat idéz elő. A megélénkült vitákhoz az is hozzájárul, hogy az új gazdasági mechanizmusban megnövekvő szakszervezeti szerepet sokan nem értik. Hogy lesz, mint lesz? — kérdezgetik. Mi lehet a szak- szervezeti tag feladata ezután? Miről van itt szó? Nem valami gyökeresen új, teljesen ismeretlen dologról. Kissé leegyszerűsítve azt mondbatnók, hogy jelentősen megnövekedtek a jogok és köte­lességek. Kétoldalú, kétirányú. Szakszervezeti feladat nevelni, szervem a dolgozókat a társada­lom erejének növelésére, ugyan­akkor ezzel egyidejűleg biztosí­tani a dolgozók életviszony únak. igényeinek reális javítását, jogai­nak védelmezését. Összefüggő és egységes, egymástól elválasztha­tatlan kettősségről van szó. Éppen közös ügyünk érdekében nélkülözhetetlen a szakszervezeti tagság megnyerése a párt politi­kájának cselekvő támogatására. A sok-sok jobbat akaró ember, a dolgos kezek, a gondolkodó fejek megnyerése a tömegméretű szak­Olyan , légkört teremthetnek a szakszervezetekben működő kom­munisták, a pártonkívüü tisztség- viselőkkel együtt, hogy egyre többen keressék a legjövedelme­zőbb, leghasznosabb termelési és egyéb eljárásokat, hogy egyre ke­vesebb gazdasági, társadalmi hi­bánkkal kelljen számolnunk. C éljaink érdekében csak a sokak alkotó kedvének ér­vényesülése, a sok tízezer ember­nél felhalmozott tapasztalat hoz­hat döntő, maradandó és egyre többre törő sikereket. Keletkezhetnek nézeteltérések és ellentmondások helyileg a szakszervezet és a vállalatvezetés között. A legszenvedélyesebb vi­tákra akkor kerül sor, amikor nehezen tudják egyeztetni a tár­sadalmi és egyéni, a vállalati és csoportérdeket. Feloldhatók ezek, ha a realitás talaján maradnak, ha nem féloldalas az ítéletalko­tás. Akkor adódik sokszor félre­értés, amikor különválasztják a szakszervezetek szerves egységét képező kettős feladatát. Sose ál­lítsák szembe a jogokat és köte­lességeket, mert az megbonthatja a harmonikus együttműködést. Meddig tud adni a népgazdaság, az üzem, az állami gazdaság a dolgozónak, ha csak a jogokról beszélünk, a kötelességekről pe­dig hallgatunk? Az életszínvonal emelését helyileg is mindenütt a kötelességteljesítéssel kell meg­alapozni. Ha törődnek ezzel, politikailag már felnőtt szakszer­vezeti tagságunk megérti, hogy egyénileg is elválaszthatatlanok a jogok a kötelességektől. Ez nem ellentétes azzal a jogkörrel, hogy a szakszervezeteknek kötelessé­gük a dolgozók élet- és munka- körülményeivel való fokozottabb törődés. Vétót emelhetnek a szak- szervezeti bizottságok a törvénye­ket, megállapodásaikat sértő gaz­daságvezetői intézkedések ellen. A szakszervezetek megtestesítik a dolgozók összes jogait. A szakszervezeti vezető szervek és tisztségviselők választása na­pirendre került. Választunk, még pedig a korábbinál teljesebb de­mokratizmussal. Máris működnek a jelölőbizottságok, majd — mi-, után a jelölőlistát közszemlére ki­függesztik — február elsejétől március tizenötig titkos szavazás­sal kerül sor a szakszervezeti bi­zottságok megválasztására. Ami­kor a szakszervezeti bizottságok számot adnak sokoldalú munká­jukról választóiknak, számot vet a szakszervezeti tag is önmagá­ban: kik legyenek azok, akikre nyugodt lelkiismerettel leadha­tom a voksomat? V an miről beszélni a válasz­tási időszakban. A mostani választások alkalmat nyújtanak arra, hogy nemcsak a végzett munkáról, de a megnövekvő, sok­oldalúbb feladatokról is beszél­jenek. Helyileg is lássák a dol­gozók, hogy az üzemi demokrá­cia növelése terén milyen szerep hárul a szakszervezetre, helyileg hogyan vesz részt az irányítás­ban, a helyi célok ellenőrzésében, segítésében. Gyűjtsék össze a tag­ság véleményét, hogyan látják ők, mennyire valósították meg ná­luk a kettős feladatot, milyen akadályaik vannak. Munkaprog­ramot készítenek ilyen módon, mégpedig minél világosabbat. Építhetnek az emberekben meg­lévő olyan törekvésekre, hogy szeretik hozzátenni a maguk sza­vát a saját véleményüket a kö­zös előrelendítéséhez. A nagyobb jogkörrel fokozot­tabb felelősség járjon. Beszél­jünk ezekről a gondokról egy­mással, a szakszervezeti tagság­gal a választások politikai elő­készítése során. Somi Benjáminná HÓBAN, FAGYBAN Ezekben a hideg napokban is dolgoznak az építők a bonyhádi tár- sasház-építkezésen. Az A—1-es, 12 lakásos épületen már a második emeleti födémnél tartanak, a mögötte lévő A—2-esnek a pincefödémjét készítik. Az A—3-as alapjainak a kitűzésére a napokban kerül sor. A harminchat lakás átadását 1868. júniusára irányozza elő a kivitelezési szerződés, a Bonyhádi Járási Építő­ipari ütsz dolgozói azonban ez év végére akarják átadni mind a három társasházat. Néprajzi fotópályázat A Zala megyei Tanács VB műve- hirdet az ország néprajzi hagyó- lődésügyi osztálya, a Népművelési mányaát, annak kibontakozó új Intézet, a megyei művelődési ház, hajtásait, művégzi szinten bemu- a zalaegerszegi és a nagykani- totó fotókiállításra A pályázat , kiterjed a település, epitkezes, zsaj fotoklub es a megyei ide- berendezés, népviselet, népművé­gen forgalmi hivatal 99 KI MIT TUD?” PAKSON — OROSZUL A paksi gimnázium KISZ-szer- danak verset, orosz népdalokkal vezete szombaton „Ki mit tud” szórakoztatják a vendégeket A vetélkedőt szervez a gimnázium- tervek szerint a szovjet katonák ban, ahol a tanulók orosz nyelv- is betanulnak néhány rövid jele tudásból vetélkednek. A zsűri tag- netet, természetesen saját nyel- jai ezúttal a legilletékesebbek vükön. Ez is a versenyhez tartó- közül kerülnek ki. A tanulók zik, ugyanis itt az lesz a győztes, meghívták az ideiglenesen ha- aki a legjobban megérti és le- zánkban állomásozó szovjet csa- fordítja az elhangzott jelenetet patok képviselőit is, akik majd A vetélkedő után hangulatos döntenek a versenyben. klubdélutánon szórakoznak majd A diákok orosz nyelven mon- a vendégek és a vendéglátók. pályázatot szét, népszokások, népi munka­____________folyamatok stb., valamint a fen­‘tiek helyébe lépő új szokások, ki­alakulóban levő hagyományok művészi megjelenítésére. Beküldhetők: fekete-fehér ké­pek (hosszabbik oldala 40 centi-" méter), fekete-fehér sorozatok, eredeti színes képek, színes dta- pozitívak. Minden kategóriában hat kép küldhető, sorozat egy képnek számit. Beküldési határidő: 1907. jú­lius 10. Részletesebb felvilágosítást ad a Tolna megyei Népművelési Tanácsadó (Szekszárd, Hunyadi lu 5.) szervezeti mozgalom segítségével lehetséges. Minden dolgozó meg­nyerésére törekszünk, nem keve­sebbre. Egyetlen egy épkézláb javaslat se sikkadjon el. Bármi­lyen munkaterületről van szó, tömegesen megtalálhatók azok az emberek, akik részt kérnek, akar­nak és tudnak vállalni a fejlő­désünket meggyorsító konkrét társadalmi, gazdasági céljainkért. A Tolna megyei Mezőgaz­dasági Gépjavító Vállalat felvesz esztergályos, lemez­lakatos, villanyhegesztő szak­munkásokat, és segédmun­kásokat. Jelentkezés a vál­lalat telepén Szekszárd, Ke- selyűsi út. (9U Esztergályos, öntő, hegesztő, festő, bognár, asztalos, ada- golábcállító, általános la­katos szak- és betanított munkásokat FELVESZÜNK. Jelentkezéseket írásban kér­jük: Gyönk, Gépjavító Állo­más címre. Munkásszállás, étkezés van. (137) j 75ötátidá<t gatdátó Ezt a kifejezést gúny or os iró­niával mondotta miaki egy an- kéton, amelyen a mezőgazdaság­ba n, elsősorban a termelőszövet­kezetekben dolgozó szakemberek helyzetével foglalkoztak. A „bő- röndös” jelző utalás volt arra, hogy nemcsak az építőiparban, a gépiparban találni „vándormada­rakat” — van belőlük a mező- gazdaságban, a mezőgazdasági szakemberek között is. A technikumból, a főiskoláról, az egyetemről kikerülő fiatal­ember tele van ambícióval, lel­kesedését fűti a diploma, ame­lyen alig száradt meg a tinta ... Aztán hamarosan csalódás éri, mert a szövetkezetben egészen másként fogadják, mint ahogyan elképzelte. Legfeljebb olyan mun­kákat bíznak rá, amelyekre bár­melyik, szakmai képzettség nél­küli tsz-tag is megfelel. Mert vagy a vezetőség nem bízik a fiatal képességeiben — mondván, hogy gyakorlati tapasztalata nincs, csak a könyv beszél belő­le —, vaay a már ott gyökeret vert idősebb szakember félti tő­le a no-ícié-iát, mert esetleg ala- csotxitzhb fokú képesítéssel ren­delkezik ... Elén néhány ilyen cseld'lás. és a fiatal rn‘ezönn-- dász tovéhhá'i emi házzal, illet­VG P-Wt SÖt pon+lnsi teljesen hátat fordít a mezőgaz­dasági pályának, és kárba vész a tanulásra fordított néhány év. Sokan járnak hasonlóan a múlt század eleji iregi tanítóhoz, aki állandó nézeteltérésben volt a plébániával, és miután a hata­lom ott volt, otthagyta a tanítói pályát, beállt katonának. Való igaz az, hogy az idősebb generáció némi lenézéssel, le­kicsinyléssel fogadja a fiatal szak­embert. „Ez akar bennünket ta­nítani? Amikor mi ismerjük a határt, mint a tenyerünket?” A másik véglet... Amikor a fiatal agrármérnök kiköti, mek­kora lakásért, hány ezer forintos fizetésért hajlandó vállalni a szövetkezet főagronómusi állását, mondván, hogy ez a diplomája után neki megjár, és ugyanúgy a falu értelmiségei közé tartozik mint az orvos. a pedagógusok. Ez még rendjén is volna, ha az egyetemi, főiskolai tantárgyak között szereveit volna az embe­rekkel való bfjnnitudás. A flegma, mindenkit lekicsinylő, lekezelő modor miatt aztán fiatalembe­rünk egy év. vagy néhány hónap múltán csomagolni kényszerül, másik tsz-t keres, de onnan is hamarosan hasonló körülmények között távozik, és annyi hasznot eem hat* wi-tf an*ennyi fizetést n? irf Ő (l^fl ff. fftfalP+t. így, és hasonló körülmények között fejlődik ki a mezőgazda- sági szakembernek az a típusa, amelyre találóan ülik a „bőrön- dös" gazdász kifejezés. Aztán előfordul, hogy a mező­gazdász már-már megállapodik egy helyen, ott tölt már éveket, mígnem valami miatt összeütkö­zésbe kerül az elnökkel. Az ösz- szeütközés odáig fajul, hogy a vé­gén kiderül; az agronómus nem ért semmihez, ami hiba a szövet­kezet gazdálkodásában csak elő­fordult, azért csak, és kizárólag a mezőgazdász felelős, összehív­ják a vezetőséget, a közgyűlést, az agronómusnak, az elnöknek is vannak támogatói és támadói... Az egész falu részvételével leját­szódó közjáték befejezése, hogy az agronómus csomagolhat, mert csak alkalmazott. Az elnököt le­válthatják, az ott marad a szövet­kezetben, kocsisnak, brigádveze­tőnek, tehenésznek, mert az el­nök az tag, sőt. fizikai munkával még többet is kereshet... De az agronómus alkalmazott aki ke­reshet más munkahel.net... Egy­szóval, csomagolhat. Ha legény- ember, bőröndbe, ha családos, teherautóra... Már-már szinte törvényszerűen lehet meg áttanítani, hogy a leg­több szakembert a gazdaságiién, szemeretit„g gyenge terme1 ö$-ö- vetkezetek fogyasztották, ame­lyekben kialakult az „ördögi kör” a tagság azért nem dolgozik, mert nincs jövedelem, és azért nincs jövedelem, mert a tagság nem dolgozik. Az agronómus vi­szont azért van, hogy produkál­jon valamit. De hogyan, vagy mit produkál­jon, ha egy év múlva nem meg­felelőnek nyilvánítják? Legyen akármennyire hozzáértője is a szakmájának, évek kellenek, amíg tökéletesen megismeri a falu ha­tárát, a szövetkezet adottságait. Természetesen csak akkor, ha hagyják... Annak, hogy valaki bőröndös gazdásszá váljék, sokféle oka van. A legáltalánosabb — leg­alábbis ilyen következtetésre le­het jutni —, mégis az, hogy a legtöbben a saját hibáik miatt kénytelnek évről évre egyik szö­vetkezetből a másikba vándorol­ni. A szövetkezeti mezőgazdász­nak nemcsak érteni, de szeretnie is kell a szakmáját, ráadásul nemcsak szakembernek, hanem pedagógusnak, népnevelőnek is lenni. Tudnia kell sokféle nyel­ven beszélni, úgy, hogy minden egyes taggal megértesse magát... — Bezzeg, az állami gazdaság­ban könnyebb... — sóhajtoznak a mezőgazdászok sokszor. Csak­ugyan, ott könnyebb, mert ott csak utasítani kell. A szövetke­zetben nehezebb, de szebb is, mert az elképzelésekhez külön meg kell nyerni az embereket. A „bőröndös” gazdászok ezt a szakmát csak fizetett állásnak látják.... BT,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents