Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-18 / 15. szám

4 TOT,WA MEGYEI WÉPŰJSAG 1961. január I& A fegyelmi bizottság elnöke... S ok az idős ember a ter­melőszövetkezetekben. Az egyik nagyobb, a másik kisebb munkaképességgel dolgo­zik a közösben, de egyben tán valamennyi megegyezik; amit tesz, azt kötelességtudattal végzi. Apjuktól, öregapjuktól öröklő­dött, rögződött beléjük az a tu­dat, hogy a földet szolgáitok kell, mert a jóid csak úgy ad vissza valamit. Most mégis, nem egyszer hal­lani egy-egy szövetkezeti közgyű­lésen azt a visszatetszést keltő véleményt, ahogyan valamelyik öreget letorkolják, amikor vala­miről elmondja a véleményét. — Hadd mondja csak a magáét az öreg... — Hallgasson, papa, maga ne avatkozzon már ezekbe a dol­gokba. .. Az is megtörténik, hogy nem mondanak semmit. Egyszerűen elengedik a fülük mellett az idős tag véleményét. Pedig, de nagyon sokszor kel­lene hallgatni az öregek szavára, Id Székely István a maga 84 évével — ha ilyen tisztség lenne, — valószínű korelnöke, doyenje lehetne a megyében a tisztséget viselő tsz-tagoknak. A szekszárdi Jóreménység Tsz fegyelmi bizott­ságának az elnöke. * A közelmúltban felkereste a szerkesztőséget egy cikk miatt, amelyben arról volt szó, hogy a szövetkezet egyik éjjeliőrét a rendőri ellenőrzés többször alva találta. A szövetkezet vezetősége a többszöri figyelmeztetés ellenére sem vonta felelősségre. — Azért jöttem, hogy megtud­jam, honnan származnak a cikk­ben szereplő tények, mert én csak az újságból szereztem róla tudo­mást. A dolgok rendje az lenne — az alapszabály, a különféle rendeletek is úgy írják elő —, ha valaki megsérti a fegyelmet, akkor a vezetőségnek az illető ügyét át kell adni a fegyelmi bi­zottságnak. De nálunk, sajnos, más a gyakorlat. — Nézzék, én már elég magas kort megértem ahhoz, hogy sok mindent tapasztaljak. A két vi­lágháború között jártunk Dániá­ban, tanulmányozni az ottani gazdálkodást... Azt megtanul­tam, csak úgy lehet gazdál­kodni jól, ha minden dolgunkat rendben tartjuk. Ez, azt hiszem, érvényes most is a szövetkezetré is. Azzal a különbséggel, hogy ami valamikor elég volt a nyolc­tíz holdhoz, az nem elég a két­ezerhez. .. És ha valaki nem vég­zi el a munkáját, nemcsak ma­gának árt, hanem a többinek is. — Engem annak idején meg­bíztak ezzel a pozícióval... De rendjén van az, hogy senkit semmiért nem tudunk felelősség­re vonni? A szövetkezet nem azért választ vezetőket, hogy azok is legyenek... — Elmondok egy esetet. Még 1964-ben egyszer vezetőségi ülés­re mentem — mert oda azérl meghívnak —, hát még a kapun belül hallom, hogy kint a ház előtt a mezőőr vitatkozik az egyik taggal. — Mondd meg, hogy hova lett a birka, mert összeverlek! — A vezetőségi ülésen kérde­zem; „Mennyi bárkája van a szövetkezetnek?" Az állattenyész­tési brigádvezető elneveti magát■ „Á, Pista bácsi, nem lehet azt pontosan tudni’’. Hogy hogy nem lehet? Milyen juhász az, aki nem tudja megszámolni, mekkora az a nyáj? Hát, ha pontosan nem tudjuk, mink van, hogyan lehet azt megőrizni? Akkor bárki el­vihet belőle, akár ötöt, vagy ti­zet is. A cikkből olvastam, hogy a nyáron a telepről elloptak majd harmincmázsa gaboriát... Hát. ennyire nem törődünk azzal, hogy megőrizzük a sajátunkat? — A nyáron jött hozzám egy ember. „Pista bácsi, nem írták be harmincnégy munkaegysége­met”. Keresem a brigádvezetőt, tisztázni a dolgot. Azt mondja: „Fölírtam egy papírra, de lehet, hogy kirántottam a zsebemből. Az is lehet, hogy bent az irodán letettem az asztalra, aztán el­kallódott”. Hát egy ember fél­hónapi munkája — tizenhét na­pig dolgozott takarodáskor —, csak úgy elkallódhat? — Szóval, azt hiszem, nem túl­zók, ha azt mondom, ezek miatt a dolgok miatt is gyengébb a mi szövetkezetünk, mint a Béri Ba­logh. .. El is fogom mondani a gyűlésen; furcsa dolog, hogy az úisáqból kell megtudni, mi tör­ténik a szövetkezetben.. r BI. iiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiui ■R 4011ÜL KVZÜL ÁLL BUDA FEJEZETEK VRÓNAY VAL NAPLÓJÁBÓL | Hég az idén megnyitják Mátyás egykori palotáját Az idén átadják a közönségnek a budavári palota első helyre­állított részét. A látogatókat nem a háború előtti kép fogadja. Az építők, a tudósok és a művé­szek húsz év hatalmas munkájá­val nemcsak a barokk palotát tá­masztották fel a pusztulásból, ha­nem Mátyás király palotája és a déli erődrendszer földben rejtőző maradványait is. Nagy Lajos, Zsigmond és Má­tyás palotájának fényéről, nagy­ságáról sok feljegyzés maradt fenn. A középkori palota falai még a török uralom idején is áll­tak, szépségükről csodálattal emlé­kezett meg az egykori neves uta­zó: Evlia Cselebi. Az 1686-os ost­rom elpusztította a palotát. A Habsburgok a maradványok he­lyén barokk palotát emeltek. Az 1945-ös fasiszta pusztítás után a barokk palota kiégett falai alatt díszesen faragott márvány­lapokat találtak: Mátyás palotá­jának emlékeit. Másutt Nagy La­jos korából származó falakat ás­tak ki. A barokk kert alól feltár­ták a középkori erődöket, a nagy olasz bástyát, a kaputornyot és a déli védőfalak romjait. A kor­mány úgy döntött: felépítik újra a barokk palotát, de helyreállít­ják a középkori palota hitelesen kiegészíthető maradványait is. 300 év után, ismét látható Má­tyás palotájának néhány részle­te. Várja az első látogatókat a dé­li erődrendszer, s a védőfalak mö­gött az István-torony, a lovagte­rem, s a 600 éves János-kápolna. A gótikus palota elé pedig ere­deti középkori kertet varázsoltak, ahol felállították Mátyás díszes kútját A. K. T. Mátyás palotájának egyik legszebb maradványa, a lovag­terem. A gótikus teremben középkori fegyverek és bútorok fogadják a látogatót A palota Dunára néző homlokzata a gótikus erkéllyel. (Bozsán Endre felvételét) — 70 — / Az általános helyzetről történt rövid tá­jékoztatásom uitán — megkaptuk a Bu­dapest felé való előnyomulásra az eliga­zítási parancsokat, melyek a következők­ből állottak: a szovjet diktatúra megbukott — Kun Béláék és társaik menekülnek az ország­ból, a kormányt pedig, miután Garami lemon­dott,47 Peddl vette át. A románok által megvert hadseregük félbarnáivá az ország különböző ré­szeiben garázdálkodik. Az oláh hadsereg, mely előnyomulásban van a Tiszán keresztül a fővá­ros felé — üldözi a vörösöket. Különítményem­nek mindenütt szigorú egyetértésben a romá­nokkal kell a Tisza—Duna között előrenyomul­ni, anélkül, 'hogy ezen utóbbiakkal konfliktusba kerülne. Éspedig: Az 1. szakasz Nitthausz Dezső szds. parancs­noksága alatt Kisteleken—Sándorfalván—Kkfél- egyháza, azután Kecskeméten keresztül Buda­pestre tart, és a Hadügyminisztériumban jelent­kezik. A 2. szakasz Giczey György pnoksága alatt útját Dorozsmán—gzatymazon—Kisteleken—Kis­kőrösön—Kunszentm.iklóson, azután Dömsödön keresztül ugyancsak Budapest felé veszi, ahol az 1. szakasszal egyesülve az adott helyzethez mér­ten folytatja működését. A 3. szakasz Denk Gusztáv szds. pnoksága ii Nyilván Garbai Sándor, a Forradalmi Kormány­zótanács elnökének lemondására utal. — 71 — alatt irányit vesz Dorozsma—Kiskunhalas—Ka­locsa, a Dunák átkelve Paksra, onnét pedig a Duna jobb partján északnak, Fehérváron ke­resztül szintién Budapestre iparkodik, és egyesül a különítmény másik két szakaszával A 4. szakasz (Rantzenbergar Győző helyett) Vas&ka-Vrécser Ede szds. pnoksága alatt Kis- kundorozsimán—Kiskunhalason, Fajsznál a Du­nán keresztül Tolnára tart, onnét a Duna men­tén északnak fordulva Budapestre menetel, és a tiszti századnak többi részével egyesül. Gömbös János fgy. a tiszti századnak 6 tag­jával külön feladattal Szekszárdra lett irányít­va, ahol megfigyelő és a dunántúli ellenforradal­márokkal valló összeköttetést kellett néki létesí­teni. Miután a megjelölt és betartandó különböző útirányokat térképembe berajzoltam, még a következő bizalmas parancsokat kaptuk: Útközben mindenütt rendet teremtve, a fő­kolomposokat sitatáriálisan végezzük ki. A for­radalom előtti régi rendszer megbízható hivatal­nokait védjük meg, és állásukba Jielyezzü.k visz- sza. Minden néven nevezendő kincstári vagyont, állami pénzeket, katonai felszereléseket stb. fog­laljuk le. A vöröscsapatokat átszervezve az el­lenforradalmi kormányra azonnal fel kell es­ketni. Szóval a fentemlített direktívákkal min­den egyes szakaszpnok a legnagyobb teljhatal­mat kapta kezébe. Titokban és csendben, azzal a hozzáadással, hogy az indulás Szegedről a tel­— 72 — jes sötétség beálltával ma este történjék, mivel éjfélkor Dorozsmaiéi délre a francia kordonnál azt a pontot kell elérni, amelyet Ottrubay vk. szds. a térképemen meg is jelölt. Ezen a helyen ti. a francia megszálló csapatok pnoksága a kor­donon való átlépést augusztus 4-én a hajnali órákban különítményemnek meg fogja engedni Magamat, valamint szakaszpnokságaimat fede­zendő, felvetve a felelősség kérdését, írásban is kértem az imént elhangzott parancsokat és uta­sításokat. Miután pedig a vk. főnök ezit egy igen ravaszul mosolygó arccal megtagadta, tisztjeim­mel tisztelegve lejelentkeztünk. Sebaj! — gon­doltam magiamban — amit ti felelősek nem mer­tek írásban adni, azt mi anélkül is el fogjuk végezni. Soós táb. még mindegyikünkkel kezet szorított, és sok szerencsét kívánva kegyesen el­bocsátott. „Ne öljetek meg nekem túl sok zsi­dót — kiáltotta utánunk —. mert abból is ba­jok lesznek.”' A fent említett eligazítás után rohamlépésben értünk kb. 6 órakor este kaszárnyánkba, ahol ezután kiadtam a parancsokat az éjjel történő elindulásra. Ámbár nem vertük nagydobra út- rakelésünlket, azért csakhamar megtelt a kon- viktus a velünk érző kedves ismerősökkel: höl­gyekkel és férfiakkal, akiknek mindegvike sok szerencsét kívánva búcsút jött venni tőlünk. Jelen voltaik mindazon hölsvek és árvák, akik a századom zászlajának létrehozásában fáradoztak.

Next

/
Thumbnails
Contents