Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)
1967-01-15 / 13. szám
8 A TOLNÁ MEGYEI NEPÜJSAG 1967. Január 15. Kérem, nagyon sürgősen küldjön pénzt, mert éhen halok, mert kitettek a szállodából... De úgy kellett nekem, fin voltam a hitetlen. És a hitetlenségemre alaposan ráfizettem. Azt kérdezték tőlem: akarok-e találkozni Edward Millerrel?^ Hogyne, de mondják meg, hogy ki az. Megmondták: ő az evés világbajnoka. Na, ilyent még nem láttam, és ha beszélhetek is vele, sőt ki is próbálhatom, a saját szememmel győződhetek meg a teljesítőképességéről, akkor meg pláne, hogy látni szeretném. Megszervezték a találkozót, az egyik San Franciscó-i étteremben. Beültünk és vártunk. Egyszeresük egy ötven- egynéhány év körüli ember lépett be, megnézte a polcokon kiállított szendvicseket, tejtermékeket, és szomorúan megcsóválta a fejét. A jövevény odafordult az egyik pincérhez: „Mi jót lehet enni? Éhes vagyok, mint a farkas. Ma csak egy tojásrántottát ettem reggelire”. — Hány tojásból? — Négy tucatból. Természetesen legalább egy kiló szalonnával. .. Tudhatná már, hogy ez a szokásos reggelim. A vendég helyet foglalt. Barátaim súgva magyarázták: Sok nagyevő mérte már össze vele az erejét, de mindig ő győzött. Egy alkalommal fogadott, hogj/. megeszik kétszáz húsos palacsintát. Nem hitték el neki. Pedig megnyerte. Mit megnyerte. Utána még újabb 124 húsos palacsintát rendelt. Miller egy ideig nézegette az étlapot, mint aki választani akar, majd hirtelen elhatározással odaszólt a pincérnek: hozzon mindenféle ételből, ami csak az étlapon van. Egy sovány lány mérgesen ráförmedt: — Ilyen szájhőst! Soha nem bír ennyi ételt megenni. — Ne avatkozzon a dolgomba — válaszolt Miller. — Jobban tenné, ha maga is többet enne. Közben a pincérek hordani kezdték az ételt. Barátaim intettek, felálltunk és ödamentünk Miller asztalához. — Vitéz Johannes Hári! — mutattak be. — Ismerem. Ha nem tévedek, Magyarországról jött. — A Hári úr nem hiszi el, hogy maga annyit tud enni! Feszengtem. — Pedig elhiheti. Sokan kételkedtek már ebben és ráfizettek. Egyszer is párbajra hívott egy háromszáz kilós óriás. A verseny előtt azzal ijesztgettek, hogy ellenfelem egyszerre megevett egy disznót és utána még éhes maradt. Mégis legyőztem. Az ebédet 28 tányér levessel kezdtük. Mire a végére jártunk, ellenfelem már izzadt. Aztán háromhárom kiló bárányhúst rendeltem. Mire ezzel is végeztünk, áttértem a halra, ebből hat-hat darabot rendeltem, majd néhány pisztrángot, csemegének pedig csokoládés tortát, egy nagy halommal. Ellenfelem már a haladag felénél kidőlt, leesett a székről, hatan is alig bírták kicipelni. Én végigettem a menüt. — Nem hiszem. — Jól van. Joga van nem hinni. Ha akarja bebizonyíthatom. Magától nem kérek mást. csak állja a cehhet. Az is sokba fog kerülni. — Rendben. Megrendeltem mindazt, amit a háromszáz kilóssal szemben elfogyasztott. Evett-evett, végül mindent megevett. Elfogyott sok étel, de elfogyott az én pénzem is. Miután megevett mindent, megveregette a vállam. — Tudja, Hári bátyám, volt egy nagyevő a világon, valami Johann Kezler nevezetű müncheni ember. Negyvenkét nap alatt megevett egy ökröt egyedül. Sajnos, ez 1880-ban élt. Pedig kihívtam volna versenyre. Fogadtam volna vele, hogy fele idő alatt elpusztítom azt az ökröt. Jó barátságba kerültem Millerrel. Barátságunk jeléül ő fizetett tegnap is egy vacsorát, hogy éhen ne pusztuljak. Közben elmesélte, hogyan is lett ő nagyevő. 1909-ben született. Apja bohóc volt. Nem győzte kosztolni. Akkor felfedezte a fia „tehetségét”. És ezt a tehetséget ki is aknázta. Tizennyolc éves korában nyerte az első fogadást — kétszázötven dollárt. Persze nem könnyű nagyevőnek lenni. Ö is edz. Egy-egy nagyobb verseny előtt öt-hat napig. Ez idő alatt csak vizet iszik, tomászik. így megnő a gyomra, az étvágya. — Olvastam az ENSZ statisztikai jelentését. Maguk, magyarok nagyon jó evők. Második helyen vannak evésben a világon. Egyszer szeretnék egy nagyevő magyarral versenyre kelni... Én szerencsétlen, tiszta udvariasságból meghívtam, Ö a meghívást komolyan vette. Hamarosan együtt utazunk. Ö hét napig koplal, mert biztos akar lenni a dolgában. Feltétlenül győzni akar. Kérem a szerkesztő urat: jelentkezés alapján döntse el, ki lesz Miller ellenfele. Meg kell védenünk az ENSZ statisztikai jelentését. Le kell győznünk az amerikai Műiért, akinek nemcsak ■nagy szája, de nagy gyomra is van. Addig is, az elkövetkezendő nagy versenyhez mindenkinek jó étvágyat kívánva, maradok tisztelettel: „Az öngyilkos jelöltnek nem. kell mást tennie, mint este 10 után kisétálni a Central Parkba” Szevasztok9 tigrisek Az Egyesült Államokban csupán július hónapban 223 halálos áldozata és 1457 sebesültje volt a rablótámadásoknak, fegyveres betöréseknek, gyilkosságoknak, véres verekedéseknek, fajgyűlölő zavargásoknak. Készült Amerikában egy film, címe: „Iszonyatos hajsza.” Egy texasi városkáról szól, annak minden szennyét bemutatja: a részegeket, csavargókat, iszákos nőket és szadista milliomosokat. A film amelyet bizony nehéz végignézni, arról tanúskodik, menynyire eluralkodott az erőszak az Egyesült Államokban. Utolsó jeleneted olyan szörnyűek, hogy az európai néző egész testében reszketve megy ki a moziból. A New York-i mozikban ugyanezek a jelenetek őrjöngést vállfának ki. Amikor Marlon Brando ököllel ráveti magát ellenfelére, a hisztériába esett nézők felugrálnak és azt kiabálják: „öld meg, öld meg!” A film és a nézők reakciója egyaránt jellemző Amerikára, amely a terror és az erőszak térhódítását illetőleg első helyen áll a viliágon. Chicagóban egy férfi bement egy házba és meggyilkolt nyolc ápolónőt. Két héttel később a Texas állambeli Austinban egy építészhallgató egy toronyból lövöldözött a járókelőkre, mint a verebekre. A szintén texasi Ho- uston-ban Louis Welch polgár- mester elkeseredetten közölte, hogy a bűnözés egy év alatt 43 százalékkal növekedett. Egész Texasban a bűnözés növekedése öt év alatt 47 százalékos volt, nagyobb, mint bárhol a világon. A fajgyűlölők gaztetteinél példátlan eszkalációt figyelhetünk meg. A bot-korszak már elmúlt. Most gépfegyverrel „intézik az ügyet”. Chicagóban kezdődték a zavargások, azután következett. San Francisco, New York, Jacksonville. De nemcsak a faji kérdés szül erőszakot. A vallások versengése is elképesztő formákat öltött. Nemcsak az antiszemitizmusról van szó. Egy 50 000 lakosú dél- karolinai város kereskedelmi kamarájának elnöke a legkomolyabban kijelentette: „A katolikusok viszik pusztulásba az országot. Mi, protestánsok védekezünk, ahogy tudunk. Minden katolikus templom az agitáció fészke, minden püspöki palota pincéjében fegyvert tárolnak. Meg akarnak fojtani bennünket! Fel akarják számolná a protes- táinsizmusit!” Texas állam törvényei ma is éppúgy mindenkinek megengedik a fegyverviselést, mint a cowbo- yok idejében. Texasi városkákban szombat esite, ivászat után, gyakrabban rántanak roló revolvert, mint zsebkendőt. Minden elegendő ok lehet a verekedésre. Vallási különbség, származási különbség. Ha az amerikai a nemzetiségéről beszél, rendszerint hozzáteszi, hogy családja ír, svéd, vagy lengyel származású. A család többnyire már hat-hét nemzedék óta amerikai, de az ősrégi nemzetiségi különbségek is alkalmat adnak a dicsekvésre, versengésre és lövöldözésre. Egy oaklandi bárban egy nagy, vörös fickó röhögve kijelentette: — Egy okos svéd sokkal butább. mint egy buta ír. Alig fejezte be, máris a padlón hevert: egy palackkal betörték a koponyáját. Később kiderült, hogy a sértődött támadó nem is volt svéd, hanem norvég. Dehát Svédország közel van Norvégiához. Nagyvárosokban sem könnyű az élet. New Yorkban az öngyilkos jelöltnek nem kell mást tennie, mint este tíz óra után kisétálni a Central Parkba. Ez nem túlzás, hanem tény! Los Angelesben már az a helyzet, hogy Irta: Serge Lentz aiki a nap bármelyik órájában gyalog járkál az utcán, eleve gyanús a rendőrség szemében, mert gyalog és egyedül' csak az őrült, vagy az áldozatra leső bűnöző jár. A becsületes, vagy legalábbis elővigyázatos emberek autón járnak. Egytől-egyig! Az amerikai férfiak brutalitása közismert. Ezzel igyekeznek bizonyítani egyéniségüket, férfiasságukat. Ebben az országban, ahol a nemzeti vagyon 83 százaléka nők tulajdonában van, ahol a m&triárchátus járványként terjed, ahol egy ismeretlen nő megszólítása az utcán New Yorkban 30 napi, Georgia államban ötévi börtönnel büntethető — természetes, hogy a férfiak „bizonyítani” akarják férfiasságukat. A reklámszakemberek jól tudják ezt. Minden kozmetikai szer reklámjából kiderül, hogy az átlagamerikai hő vágya, holmi barlanglakónak, „durva, kemény, faragatlan hímnek” látszani. A televízió például úgy reklámozott egy szagtalanító kozmetikai szert, hogy egy csábos moso- lyú leányzó közeledett a kamerához, ígéretesen rekedt hangon suttogva : „Szevasztok tigrisek ... van itt nektek valami!” Nem csoda, hogy az így felbuzdított „tigrisek” rögtön verekedni kezdenek, ha vetetlenül a lábukra lép valaki. Pár hónappal ezelőtt például életveszélyes volt a New York-i metrón utazni. Fiatalkorú bűnöző bandák terrorizálták az utasokat. Na pról napra hűl i Bánkódtak a robogó metrókocsikban. Azok az utasok, akiket éppen nem vertek, nem avatkoztak be a dologba, betartva az amerikai szabályt: „ne avatkozz be!” A huligánok bátran tevékenykedhettek, tudták, hogy hármas- ban-négyésben biztosan elverhetik azt az egy utast, akit kiszemelték, és a többi 40—50 utas közül egy sem fog a védelmére kelni. Bronx negyedben egy mániákus őrült megtámadott egy fiatal Lányt. A lány védekezett, sikoltozott A férfi végül leszúrta és elmenekült. Aztán eszébe jutott hátha még él a nő, visszament és még egyszer keresztül szúrta, újra elmenekült és még egyszer visz- saajött. Háromnegyed óra hosszat tartott a borzalmas jelenet. Mindez egy ház előtt történt, amelynek ablakaiból 34 személy nézte végig a bűntényt. Háromnegyed órán keresztül egyiknek sem jutott eszébe, hogy az áldozat segítségére siessen, vagy legalább értesítse a rendőrséget. Sajátos paradoxon, hogy ugyanazok a gyáva „tigrisek”, akik végignézik, hogyan erőszakolnak meg és szúrnak le egy fiatal lányt az ablakuk alatt: másnap betörik egy idegen ember koponyáját azon a címen, hogy Svédország közel van Norvégiához. A rendőrség gyakran tehetetlenül és többnyire passzívan nézi az ilyen tényeket. Az amerikai törvények, amelyeket a Legfelső Bíróság dekrétumai az ilyen ügyekben a végletekig enyhítenek, gyakorlatilag meg is fosztják a rendőrséget az eredményes beavatkozás lehetőségétől. A letartóztatás törvényes procedúrája is komolyan gátolja a bűnüldözést. Ez is komoly probléma. A legcsekélyebb technikai, vagy jogi hiba, amit a rendőrség a letartóztatás vagy kihallgatás során elkövet, lehetővé teszi, hogy a legkegyetlenebb gyilkos is szabadlábra kerüljön. De hogyan is lehetne eredményesen harcolni az erőszak terjedése eilen, amikor az országban máig is büntetlenül követheti el gaztetteit a fehér fajta leghitványabb csőcselékéből összeverődő Ku-Klux-Klan, amikor Minute- man-féle szélsőséges szervezetek születhetnek, amikor szervezetek egész sora gyűjtögeti a fe^wert, várva a napot, amikor végleg leszámolhatnak a zsidókkal, négerekkel, katolikusokkal, mexikóiakkal és mindazokkal, akik nem tartoznak a felsőbbrendű WASP — White Atnnflo Saxon Protestant — emberfajtához, a fehér bőrű angolszász protestánsok exkluzív köréhez? , .. A henger alakú Buűapest-szálló falai csúszózsaluzással készültek, ezután építették meg az emeleti födémeket és betonpadozatokat. Január negyedikén elkészült az utolsó födém is, ezzel a szálló betonmunkáit befejezték az építők. Az első három emeleten már elhelyezték a válaszfalakra az ajtókat, ablakokat Is. Ha továbbra is jó lesz a szakmunkások együttműködése úgy 1967. decemh i e előtt átadják a 280 szobás szállodát.