Tolna Megyei Népújság, 1967. január (17. évfolyam, 1-26. szám)

1967-01-15 / 13. szám

1 1967. Január 15, TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG Megvette már az e hetit ? Egy kosár levél Egy Szolnok megyei református lelkész behízelgő modorban, csak a menyasszonyi ruha árát kéri. Mi az a pár ezer forint, meg sem kottyan a milliomosnak? A lel­kész tapintatosan elhallgatja a leglényegesebb dolgokat, azt, hogy arája mivel üti agyon idejét? Ha egyáltalán dolgozik, akikor mire fordítja keresetét? Ezen túlmenő­en miért ragaszkodnak a meny­asszonyi ruhához, sima, egyszerű öltönyben is megesküdhetnéneik, de ha már ragaszkodnak hozzá, miért gondolják, hogy pont ez a kölesdi öregasszony veszi meg ne­kik? Elolvassa az ember a lelkész levelét és azt mondja: no, ez is egy dörzsölt fickó, még sokra viheti. * A kölesdi lottómilliomos kü­lönben eddig 200-nál is több le­velet kapott. A posta forgalma és az odatartozó kézbesítő mun­kája meghatványozódott. A szom­szédok nyalábszámra viszik el és úgy olvassák a leveleket, mint valami izgalmas ponyvaregényt. Kitűnő szórakozás, mert a levél­írók közül van aki megjátssza a szemérmest, mások mindenáron leplezni próbálják az agresszív tolakodót, még mások és ez a többség, az idős parasztasszony nemes jó szívére és feltételezett vallásosságára apellálnak. így pró­bálják „megvágni”. A jóistent emlegetik és úgy állítják: be a dolgot, hogy a jóisten azért ado­mányozta neki a több mint más­fél milliót, hogy belőle a levél­írónak is juttasson, mondjuk cse­kély 50 ezret. A gyakorlott alamizsnakérők gyermekükkel íratták meg a le­velet. Van egy asszony, aki ta­nácsi igazolást is csatolt a kolduló sorokhoz A levélírók nem zavar­tatják magukat, és nem válogat­nak az eszközökben. Az emberi méltósággal mit sem törődve, fel­tehetően abból indulnak ki, hogy az a hatvanfilléres bélyeg nem a világ, és a „néni”, az „elvtárs­nő”, az „anyatárs”, az „asszo­nyom”, a „tisztelt hölgyem”, a „hittestvérem”, az „érző szívű felebarátom”, az „embertársam”, az „úrnőm”, a „jótevőm” hátha küld néhány ezrest • Nem vitatom: akadhat a levél­írók között olyan is, aki nagyon rá van szorulva a pénzre, és eset­leg a legteljesebb kiilátástalanság adta a kezébe a tollat. Hátha ép­pen a kölesdi lottómilliomos lesz a mentőöv. Egy tiszántúli asz- szony levele szinte segélykiáltás. Nem tudok megszabadulni attól á víziótól, hogy ez a nő sikkasz­tott és a 10 ezer forintra azért volna szüksége, hogy a pénzt férje tudta nélkül visszategye. • Minden válogatás nélkül ki­emeltem a kosárból egy levél­csomót. Utólag megszámoltam, összesen huszonhat darab volt. Ebből a huszonhat levélből nyúj­tunk át olvasóinknak szemelvé­nyeket: • „Kedves Szíj jártóné Asszony! Jöjjön el a nyáron a szabadtéri színi előadásra Szegedébe, keres­sen fel, legalább lesz egy szege­di ismerőse is. Eljöhet hamarabb is, vegyen itt házat. Most is tud­nék jó helyen közel a villamos- megállóhoz. Az kell már nekünk, hogy ne gyalogoljunk olyan sokat”. A kis csalafinta. Tulajdonkép­pen nem kér a lottómilliomostól egyetlen vasat sem, invitálja csu­pán és bíztatja az ismerkedésre. A lottómilliomos nem fog Sze­gedre költözni, a Balaton partján óhajt villát vásárolni. Egyelőre nehezíti az elmenést, hogy fiát, aki a termelőszövetkezetben bri­gádvezető, nem nagyon akarják elengedni. A fiatalembernek fél veséje van, mégis azt mondja, dolog nélkül ezután sem fog meglenni. * „Én is lottózok mái ivek óta, de sajnos két találatnál többet nem tudtam elérni. Kedves Száj- járté néni, nagyon szeretném megkérni, hogy adjon nekem köl­csön 10 ezer forintot. A kért ősz- szeget másfél év alatt visszafize­tem, nagyon kérem, hogy leve­lemre mindenféleképpen válaszol­jon. Kézcsókját küldi ...” Egy kecskeméti menyecske kül­di a kézcsókját. Roppant udva­rias. Arra nézve nem szolgál fel­világosítással, hogy miért éppen 10 ezer forintra volna szüksége. * „Drága idős nénikém! Mint koldus az út szóién, könyörgök, amit szíve diktál, vagy tetszik gondolni, vagy átérezni, a mi szo­morú helyzetünket tessék vala­mivél segíteni. Meleg szeretettel kívánom, hogy erőben, egészség­ben, örömökben gazdag áldás szálljon drága idős nagymamánk­ra. Kedves ajándékát előre is kö­szönöm szépen. Isten maradjon velünk”. Az isten áldását Dámákról kül­dik az egyéb jókkal együtt. Meg kellene keresni a térképen, hogy hol is van ez a Darnák. * „Apukám még nem vert meg, de ezért a dologért, amit most tettem, biztos kikapnék. Kérem Szijjártó nénit, segítsen. Ha meg­növök és már dolgozni fogok, vissza fogam fizetni. Ha segít, akkor apukám nevére küldje el. Én majd úgy is megmondom apunak, mert esetleg akkor csak megdorgál”. EÍszomorodva olvasom ezeket a sorokat, mert a dolog kézenfekvő és világos. Szinte látom a kis­lány háta mögött a derék atyát, aki ezt a levelet a lányának dik­tálja. • „Tisztelt ismeretlen felebará­tom! Ajándékozzon meg egy pár forinttal ebből az isteni ajándék­ból A pénzt hálás köszönetünk- kel tudnánk megpecsételni”. Nana, ez valami öreg bürok­rata. Pecsételni? Az iktatás el­marad? * Ha már a bürokráciánál tar­tunk. idézzünk a már említett ta­nácsi igazolásból: „Nevezett sa­ját hibáján kívül adódott súlyos helyzetében a legbecsületesebben helytállt. Saját egészségének rová­sára nélkülözött azért...” -r nincs is értelme ezeket a nyalka­tekert mondatokat tovább foly­tatni. * „fin huszonhat éves református lelkész vagyok Szolnok megye egy kis falujában. Sajnos még egyedül. De ha isten is akarja, akkor most. a tavasszal szeret­nénk megesküdni. Csupán az vol­na a kérésem, ha meghaligatás­Köszönjük a segítséget Szombaton reggel a síkos út erősen lelassította az autóbusz­forgalmat. Emiatt mintegy negy­ven utas elkésve érkezett a Tolna—mözsi vasútállomásra. Lemaradtunk, a vonat elment. Gyors segítséget kértünk az AKÖV -kirendeltség vezetőjé­től, Garbacz Mihály elvtárstól. Kérésünknek eleget tett és ren­delkezésünkre bocsátott egy autóbuszt, mely bevitt bennün­ket Szekszárdra. így kissé meg­késve, de mégis megérkezhet­tünk munkahelyünkre. A köl­csönös jó szándékkal, segíteni akarással le lehet és le kell győzni az előre nem látott ne­hézségeket. így segíthetjük elő egymás munkáját. Köszönjük a jóindulatot, a gyors segítséget. Negyven lemaradt uta" Palotás József ra talál, hogy abból a nagy ösz- szegből, ha lehet, tessék ránk gondolni, hogy a menyasszonyom­nak a menyasszonyi ruhát meg­csináltathassuk ... Ha úgy gon­dolja, akkor nyugodtan tessék a levelet elégetni, ha mégis tudna pár száz forinttal segíteni, azt igazán hálás szívvel megköszö­nöm”. * „Én is játszok már öt éve két szelvénnyel. Ha én nekem sike­rülne egy ilyen jó szerencse, dupláján visszafizetném a szíves­ségét”. — írja egy bőkezű hon­polgár Mázáról. * „Egy kis segítséget kérünk ma­gától. Tudniillik egy kis családi házat akarunk építeni, és meg­kérjük önt. ha abból a majdnem kétmillióból nekünk is juttatna egy keveset, hisz még magának is maradna bőven. Kérem, hogy a címünket ne mutassa a nyilvá­nosság előtt”. Ez a levélíró envhén szólva fölokosítia a Iot+ómiilliomoet. ar­ra szeretné rádöbbenteni, how gondolkodnom: osszon, szorozzon és számol jóm. Meg is teszi. * „Szeretett kedves Szijjártóné elvtársmő, édes, drága Asszonyom! Ezen pár soraim a legjobb egész­ségben találja mindnyájukat. Én nem dicsekszem egészséggel. Ol­vastam az újságból, hogy a jóis­ten megsegítette”. A szöveg, a folytatás ugyanaz: adjon. Ennek a levélnek az írója sorait azzal fejezi be, hogy a jó­isten biztos meg fogja áldani az elvtársnőt. • A jövőbelátó Tapolcáról így írt: „Kedves Szijjártó néni, és kedves családja! Nagyon kérjük, mindenhogyan értesíteni szíves­kedjék bennünket. Akkor is, ha kérésünk meghallgatást nyert, ak­kor is, ha nem. És kérem, diszk­réten tartani, mert most gazdag ember, és nehogy újságcikk le­gyen belőle, mert sok becsületes és sok p>otyaleső ember keresi fel önöket hasonló kérő levéllel”. Az elevenjére tapintott. • „Jelenleg olyan nagy bajban vagyok, hogy határidőre ki kei! fizetnem egy bizonyos összeget. Már nem tudom, kihez forduljak, úgy gondoltam, ha meghallgatás­ra találna kérésem...” Sikkasztott talán? * S végül még egy levél: „Ne haragudjon, hogy ismeretlenül felkeresem, de először is gratu­lálni szeretnék ehhez a nagy sze­rencséhez, ami öint érte. Fér­jemmel együtt tiszta szívből örü­lünk, és kívánjuk, hogy hosszú életen át érezhesse a gondtalan­ság örömeit kedves családja kő rében. Mi budapesti, gyermekte­len házaspárok vagyunk, rend­szeresen lottózunk mi is, de saj­nos minket mindig elkerül a sze­rencse. De ennek dacára elképze­léseink vannak, mégpedig mi is szeretnénk családi házat építeni a Balatonon. Sajnos, még hiány­zik egy bizonyos összeg, amely nélkül nem tudunk megindulni. Arra gondoltunk, a férjem­mel, hogy szerencsét próbálunk Szijjártó néninél, harmincezer fo­rint nekünk nagyon nagy segít­ség lenne”. De kinek nem volna nagyon nagy segítség harmincezer forint? Az ország minden részéből ér­keztek levelek. A „néni” mé<| egyet sem olvasott el. Fogalma sincs tehát arról, hogy hány há­zassági, üzleti és egyéb ajánlatot kapott. Azt azonban világosan látja: két ötös találatra volna szüksége ahhoz, hogy a tarhálók hadát maradéktalanul kielégítse. Kész. v’-'na neki egy fillérje sem i SZEKULITY PÉTER SZÍNJÁTSZÓ- 1 CkfJl NAPOK IW l Hegedűs Gyula születésének századik évfordulóját 1970-ben fogja ünnepyelni a színészvilág és a színházlátogatók tábora. Hege­dűs Gyula emlékének kíván adóz­ni a Tolna megyei Tanács műve­lődésügyi osztálya, amikor már ebben az évben először megren­dezi a megyei színjátszónap>okat január 29 és február 5 között. — A rendezvénysorozat a szín­játszók erőpróbája lesz. Lehető­séget nyújt a színjátszóknak, hogy bemutatkozhassanak egész estét betöltő műsoraikkal a kö­zönség előtt — mondja Kajdi Béla az osztály munkatársa. — Ezzel, mintegy bíztatást is kívá­nunk nyújtani a jelenleginél több csoportnak az állandó és rendsze­res munkához. Távolabbi célunk pedig: Hegedűs Gyula centená­riumi évfordulóra egy valóban minden igényt kielégítő, reprezen­táns, esetleg más megyék bevoná­sával készült programmal állni- a közönség elé. Az idei program szinte spon­tánul alakult. Január 29-én dél­előtt „Hegedűs Gyula szülőfalu­jában” címmel tart megemléke­zést a neves színészről dr. Czen- ner Mihály, a Színháztudományi Intézet osztályvezetője Bogyiszlói!. A színjátszónapok megnyitására p>edig a délutáni órákban Fad-don kerül sor a Színháztudományi In­tézet által készített Hegedűs Gyu­la életét, pólyáját bemutató ván­dorkiállítás megnyitásával, amit 2-án Bogyiszlóra szállítanak át. A decsi járási művelődési ház irodalmi színpada 30-án Faddon, február 2-án pedig Bogyiszlón tart színházművészeti klubfoglal­kozást. Február másodikén ugyan­csak dr. Czenner Mihály tart meg­emlékezést Szekszárdon a Garay Gimnáziumban Hegedűs Gyuláról. A bemutatón részt vevő csopor­tok egyes tagjainak és rendezői­nek részvételével 5-én Bogyiszlón tart Hegedűs Gyuláról klubfoglal­kozást dr. Czenner Mihály. A színjátszónapokon a tolnai, du- naföldvári, dombóvári, szekszár­di, döbröközi és a bonyhádi szín­játszók bizonyosan részt vesznek. További egy csoport szerepléséről még később döntenek. Az előadá­sokat Faddon és Bogyiszlón tart­ják majd a csoportok este hét órai kezdettel. így 29-én, február 1-én, 4-én Fad-don, 31-én február 3- án, 5-én Bogyiszlón mutatkoznak be a közönség előtt. A megnyitót Faddon tartják, a díjkiosztásra pedig Bogyiszlón kerül sor. — Lesz valamilyen sajátos, jel­legzetes vonásuk ezeknek az elő­adásoknak? — Amiint már az előbb is emlí­tettem, spontánul alakult az idei műsor. Ez a bemutatkozás felmé­rés jellegű csupán, az elhangzó szakmai rendezvények vitáitól várjuk majd, hogy az elkövetke­ző évekre sajátos profilt szabja­nak meg. Az elképzelésünk sze­rint a színjátszónapokkai a jó, ötletes, és úi kezdeménvezéseknek szeretnénk teret biztosítani. Segít az öreg körmös — Jól jött a hé az ártéri fakitermelésben A Tolna megyei „kis Svájcban ’, a begyeknek is beillő magas dom­bokkal tagolt szálkai és grábóci erdész tér ü 1 etekben tra k torokkal törnek utakat a hóban az ipari és a tűzifa szállításához. Előkerült a szálkai Fejlődés Tsz- ben már szinte muzeális emléknek megmaradt, kiselejtezett Hoffher körmös traktor is. A hótoló leme­zes Zetorok ugyanis „pörögnek”, csúsznak a meredek domboldal­ban, az öreg körmös azonban ki tűnőén használható most, vele törtek utat és fordu’óhe’yeket egyengetnek a tehergépkocsik ré­szére. Amikor a lejtős vidékeken küszködnek, ugyanakkor a Duna- ártéri erdőkben örülnek a jelen légi időjárásnak. A nagy hó jól jött például a pörbölyi erdészet­ben, amelynek a korábbi sártól elzárt részeibe szánokkal beme­hetnek. Sőt, hóekével felszerelt lánctalpas traktorral gyalult úton gépkocsival is megközelíthe­tik a fakitermelő-helyeket. Pörbölyön három munkacsapat korszerű fűrészgépekkel 120 köb­méternyi fát termel, s 80 köb­méternyit hordanak ki az erdő­ből naponta. Egy munkacsaoat pedig a papírgyártáshoz való fák kérgét hantja. A pörbölyi erdőből a köves út mellé szállítják a fát, valamint a vasúti rakodóhoz. Bajára így mar sikerült elküldeniök a kért 140 tonna tűzifát, s a Sárköz köz­ponti fekvésű .faluja: Decs Tü- zép-telepére szintén 150. tonná­nyit szállítottak tüzelőből. Országos Forradalmi Film­napok huszonöt községhon A KISZ Központi Bizottsága és a Film-főigazgatóság közösen Országos Forradalmi Filmnapokat rendez. Ebből az alkalomból a megyé­ben, mintegy 25 községben, két­hetenként kerül sor hat téma­körben, főként magyar és szovjet filmek vetítésére. A témakörök: az 1848—49-es szabadságharc, az 1919-es Tanácsköztársaság, a KISZ újjáalakulásának 10 éves évfordulója alkalmából a mai fiatalság élete, a felszabadulás eseményei, hazánk élete a fel- szabadulás után és a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom év­fordulója. A megnyitó előadásra február 3-án Bonyhádon kerül sor, ahol az Egy magyar nábob és a Kár­páti Zoltán című filmeket vetítik le, külön előadás alkalmából a moziban. Az Országos Forradalmi Filmnapokon főként játékfilme­ket mutatnak be, néhány archív filmmel is megismerkedhetnek a fiatalok. OLVAD

Next

/
Thumbnails
Contents