Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-13 / 293. szám

4

TOLNA MEGYEI NßPÜJSAG

I960, december 13.

A HÉTEN A TV-BEN

látju:

Kábítószert kaptam

Egy francia író megdöbbentő élménye

FALUSI DOLGOKRÓL (KEDD 18.50). A tv sorozatműsora ezúttal is a mai falu arculatát villantja fel, a falusiak gondjairól, örömeiről szól. Például arról, hogyan, milyen ötletekkel igyekez- keznek a baksaiak még jövedelmezőbbé, hasznosabbá tenni a háztájit, vagy: miért olyan drága a vágott baromfi a piacokon? S mint az eddigiekben a tv-sek most is felhívják a figyelmet egykét furcsaságra. Még .mindig sok helyen Valóság: a „kerék” csak akkor forog, ha kenik... Az „ön- itató-ügy” sem érdektelen. Az egyik tsz saját erőből, pár száz forint költséggel létesített önita- tót, míg a többieknek az AGRO- KER csak háromezer forintért vállalta el ugyanezt. Szó lesz még egy 56 éves állatorvos leveléről is. Az orvossal és kollégáival — sokan közülük nyugdíj előtt állnak — több mint öfszáz pldalás

"nyvet akarnak (vizsgakötelezettséggel) megtaníttatni. A könyv kizárólag különféle közigazgatási ismereteket tartalmaz, amelyeknek vajmi kevés közük van az állatorvosi munkához. Csak egyet említve az — egyébként kétségkívül hasznos — könyvből: hogyan kell lebonyolítania a, motorbeszerzést — egy állatorvosnak!

BELPHEGOR. AVAGY A' LOUVRE FANTOMJA. I. (SZERDA 19.50). Magyarul beszélő francia filmsorozat. (A második részt szombaton 20.25-kor, a harmadikat vasárnap ?0.00-kor közvetítik). Az ötvenes évek végén játszódó krimi magvát egy kutatás jelenti, amelyet egy egyetemista kezd meg a Louvre-ban Beiphé- gor isten szobránál. A cél Paracelsus fémének felkutatása. Ezt a fogalmat még az alkimisták tették közismertté, de a modem tudomány ugyancsak ismeri, ha nem is az alkimisták elképzeléseinek megfelelően. A kutatásban egy hipnotizált nő is nagy szerepet kap, aki kábulatában engedelmesen hajtja végre a különféle utasításokat.

A TV IRODALMI KLUBJA (CSÜTÖRTÖK 20.45). Ezzel az adással zárja idei „társulati üléseit” a tv közkedvelt műsora, öt új klubtag megválasztására is sor kerül, s a jövő évben így kiegészülve folytatják tovább a sorozatot. A mostani adás — a Nagyváros fényei — témája a metropolisok nagy emberközösségeinek, s életüknek tükröződése az irodalomban. Egy-egy város sajátos színei sok írót ihlettek meg; Párizs, Budapest, Moszkva, New York, Róma arculata, sajátos vonásai villannak fel egy-egy műben.

ZELK ZOLTÁN: SIRÁLY.

(SZOMBAT 22.10). A Költészet sorozat adása a költő 60. születésnapja tiszteletére. A Sirályt Zelk Zoltán elhunyt felesége emlékére írta 1959—60-ban. A mű tolmácsoló ja, Csernus Mariann a vers zeneiségét, zárt kompozícióját és a megrendítő tartalmat példásan szigorú egyszerűséggel hordozó formáját emeli ki. Ma már — mondta — hálás feladat az ^lőadóművész számára, ha hosszabb verssel lép fel több rövid helyett, a közönség már ezeket is értőn fogadja. Felemelő élmény volt számomra a vers előadása.

VIDÁM VASÁRNAP (VASÁRNAP 21.15). Palotai Boris írásaiból. öt év terméséből válogatták össze a műsort, a szatirikus fricskákat osztogató karcolatok, novellák közül. A dramatizált rövidke történetek egy mentalitást, és természetesen képviselőiket pellengérezik ki — például a féltékeny asszonyt, aki a ruhaakasztó felvarrásából von le eget-íöl- det megrázó következtetéseket; a takarójuknál jóval tovább nyújtózkodó házaspárt, akik mániákusan törnek az egyetlen „érdemes” célra: az autó megszerzésére, vagy az író özvegyét, aki férje emlékének kiárusításából tartja fenn magát, és azt az egyeztető bizottságot, amely éppen a lottóval van elfoglalva, amikor egy ember sorsáról kellene döntenie. A műsort maga az írónő, Palotai Boris vezeti be önmagáról elmondott történettel.

Amerikában a legújabb kábítószer, az LSD, már szedi áldozatait. Újabban Franciaországba is modem szeánszokat tartanak, ahol kábítószerbe mártott kodka- cukrakatszolgálnak fel. Jean Cain francia író leírta egy ilyen szeánszon szerzett élményét.

Sohasem szedtem kábítószert. Nem is tudnám magam rászánni. Nem értem azokat az embereket, akik ily módon keresik a rendkívüli élményeket, s fokozatosan mérgezik magukat. A kábítószer- élvezők élő hullák, emberi lárvák, akik nem tudnak sem szenvedni, sem örülni.

Ma este azonban én is részt vettem egy szeánszon. A házigazda fekete köpenyben fogadott bennünket. Noha tele. van kábítószerrel, mégis kitűnően tartja magát, élénken, világosan beszél. öten vagyunk: Piero, egy fiatal, kedves fényképész, Bernard, a 25 éves festő, egy fiatal svájci fényképész, a házigazda és én.

Piero ma ismerkedik meg ezzel a kábítószerrel, Bemard már „veterán”.

A házigazda tálcán hozza a kábítószerbe mártott kockacukrot, s megkínál bennünket. Piero és Bemard azonnal vesznek. A svájci fényképész és én elutasítjuk. mi csak megfigyelni jöttünk. ,

Fél órája, hogy Piero és Bernard megették a kockacukrot, és még nem történt semmi.

— Mekkora az adag? — kérdeztem.

— 250 mikrogramm —• felelte a házigazda.

Fél tízkor Piero kezdi érezni a kábítószer hatását.

— A kezdet mindig nehéz — mondja a házigazda. — Aki a „mennyországba” akar jutni, a poklon át teszi meg az utat — magyarázza.

Piero színeket, betűket, rajzokat lát.

— Nem érzel hangyákat az ujjad hegyén? — kérdezi a házigazda.

— Nem, csak az állkapcsom nehéz — feleli Piero. — Minden

iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiii!iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiinniiiiiii(i

“.kicsi és minden nagy. A legkisebb zaj is pokoli lármának tűnik. ^Tenger. Halak. Hullámok. Ha £ megmozdítom a kezem, változatát ja a színét. Köszönöm bará- staim. Valóban gyönyörű. Halljátok a visszhangot, míg beszélek?

Nézi a kezét, feláll, valamit mormol, nevet, s utána újra lefekszik az ágyra. Bemard továbbra is i hallgat. A gramofon valami keleti muzsikát játszik.

Éjjel 11 óra. Bemard felkel. Rágni kezdi az ujjait. Ég'ö szemekkel néz rám, hosszan és kitartóan, mintha valamit kérdezni akarna. Nem tudom 'elviselni a tekintetét. Piero a delirium tetőpontjára ért.

A házigazda Bemadra mutat:

— Tele van a szerrel, de tud uralkodni magán. A kábítószer leleplezi az emberi jellemet — mondja.

Pieronak nincs jelleme, nincs ereje, görcsökben íetreng. Levetette a pulóverét és trikóját, félmeztelenül ül és összefüggéstelen szavakat mormol. Nem tudja hol van. Senkit sem ismer meg.

— Mindent megértettem. Háború van. Nagy úr vagyok és na- gyan intelligens.

Éjféflikor megkérem a házigiaz- dát, segítsen Pieron. Nem tudok tovább hidegvérű maradni, be kell avatkoznom. De Pieco elutasítja a vizet és a csillapító tablettákat. Összeszorítja állkapcsa!, meg akar harapni. Orvost hívunk, de nem jöhet. Piero hánykolódik aa ágyon, és mindent eltép, ami keze ügyébe kerül.

Egy óra körül lecsendesedik, a krízis elmúlt.

— Érdekes volt? — kérdezi a házigazda.

— Nagyon — felelem, — de úgy érzem, mintha ón is kábítószert vettem volna be.

— ön is kapott^ — feleli mosolyogva —, nem vette észre, amikor Bernard 300 mikrogramm LSD-t tett a csészéjébe.

Egy óra múlt, amikor hazaérek. Nagyon rosszul érzem magam. Múlnak az óráik, sok csillapítószert szedtem. Aludni szeretnék, de nem sikerül. Mihelyt lehunyom a szemem, megkezdődnek a látomások. Különös színeket látok, szörnyeket, csodálatos formáikat. Ha kinyitom a szemem, • minden eltűnik. Félek, ha nem tudok kitartani, elveszett vagyok. Egész éjjel egy pillanatra sem éreztem, hogy intelligensebb lennék, a- kábítószer nem feledtette velem slZ évék elégedetlenségét, gyűlöletét, félelmét. Tanúja voltam őrületem és értelmem harcának, és az értelem mellett maradtam. Nem akarom átadni magam a kábítószernek. így jobb.

(Magyar Szó)

Barcsay-tárlat

Barcsay Jenő festőművész alkotásainak tárlata nyílt meg az Ernst Múzeumban. A magyar festészet egyik reprezentánsa tíz év munkáját mutatja be a közönségnek. A kiállítás december végéig lesz nyitva,

(Wormser felvételei)

IGAZ TÖRTÉNET A MÚLT SZAZADBÓL

...........................................

— 148 —

James Caroll lovon érezte magát. A trükk sikerült. El kell azonban mondani, hogy szerencséje is volt, ifem hihető, hogy életében még egyszer meg tudta volna bilincselni Tomot. Az is megkönnyítette dolgát, hogy Pat Donnelly sem volt a helyszínen, valamilyen ügyben elutazott.

Caroll szemmel tartotta Tomot, nehogy megszökjön. Közben hosszú bálóingében megjelent Joan meg Bridget. Mindketten gyertyát tartottak a kezükben.

Joan, amikor a konyhába lépett, hangosan megkérdezte:

— M i történik, itt?

Caroll válasza így hangzott: ^

— A törvény nevében jártam el. Megbilincseltem Tomot. Hol van a férje?

Joan a hálószoba ajtajára mutatott:

— Miért van szüksége a férjemre?

— Le akarom tartóztatni — válaszolt a rendőr. Majd pedig felvett egy gyertyát az asztalról, félrelökte a két nőt és elindult a hálószoba felé. Közben Tom Donnelly a két kezét szorító bilincset bámulta és állandóan ismételgette:

— Az ördögbe is!

A zajra felébredt az öreg Jim is, aki a ias Johnny Conorral aludt. Gyorsan felrántotta a nadrágját, és Carollra rohant. A rendőr ezúttal is gyorsabb volt, s villámgyorsan megbilincselte őt is.

— 149 —

— Ezennel íetartóztatlak — kiáltotta.

James Caroíll nem vette észre a kisfiút, aki

felébredt és tágra nyílt szemmel bámulta a jeleneteit.

Caroll kivezette Jimet a konyhába. Az öreg Donnelly azonnal észrevette, hogy fia is meg van bilincselve. Ez egészen kihozta a sodrából.

— Mi az Tom, téged is megbilincselt?

Torn mérgesen válaszolt:

— Ez az átkozott kijátszotta a figyelmemet. Akkor csapott le rám, amikor a pipámmal bajlódtam.

Joan sírni kezdett. Tom azonban vigasztalni kezdte: .

— Ne aggódj anyám. Ne hidd, hogy megijedtem ettől a büdös görénytől. Ha akarnám, még így is leüthetném.

Az öreg Jim hangosan méltatlankodott:

— Azt mondod, hogy letartóztattál bennünket Ha így áll a dolog, akkor mutasd fel az elfogatási parancsot.

Caroll csillapítaná akarta az öreget:

— Hallgass, majd erre is sor kerül.

— Ne teketóriázz! — kiáltott rá Tom. — Cl» vasd fel az elfogatási parancsot, tudni szeretnénk, hogy mivel vádolnak' bennünket.

Tom Donnelly ezután apjához fordult;

—- Nem tetszik ez nekem., Azt mondja, hogy elfogatási parancsa van, mégsem akarja felolvasni. Az a gyanúm, hogy saját szakállára jött hozzánk, nem pedig hivatalosan;

Ezután ráförmedt a rendőrre:

— 150 —

— Az ördögbe is. mit szándékozol tenni?

Joan ösztönösen megérezte, hogy szörnyű veszély leselkedik rájuk.

— Ez csapda! — kiáltotta hisztérikusan. — Ez az átkozott megbilincselt benneteket, és most. arra készülődik, hogy leszámoljon veletek. Ne hagyjátok magatokat. Gyorsan 1..

Be sem fejezhette mondókáját, flames Caroll ugyanis az ajtóhoz ugrott, szélesre tárta és kikiabált a sötétbe:

— Emberek, siessetek, megbilincseltem őket:

•

A követhez 5 pillanatokban a tömeg be tó dúlt a konyhába. A pontos idő éjfél után egy óra 23 perc volt.

John Kennedy, William sógora az elsők között rontott be. Úgy üvöltött, mintha megbolon- , dúlt volna. Utána nyomakodtak a többiek. Ken- nedynél két husáng volt, és mint előre megbeszélték, az egyiket odadobta James Carolinak.

A rendőr ügyesen elkapta a botot és elindult Joan felé. Hangosan kiáltozott:

— Te vén szipirtyó, most’ellátom a bajodat. Már rég agyon kellett, volna ütni.

Tom Donnelly nem várta be a tömeget, elő- * re ugrott, hogy feltartóztassa őket. Megbilincselt kezével kegyetlenül csépelte a dühöngő embereket. Első ütésével eltörte az egyik támadó állkapcsát. A harcképtelenné vált ember á sarokba húzódott.