Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
*• **»*#»**W'»*1SV *«?w*^«jwwasy?»o>------■*•■' ■'• ■ •________ás_____________■ . .. .< _ . *-. E rzsébet Kissnek küldik Chicagóba Bevásároltam, mert a december a beigli és a bevásárlás hónapja. Ilyenkor mindenféle kacatot összevásárol az ember. Csupán azért, hogy örömet szerezzen. Én például vásároltam az én kedves feleségemnek New Yorkban egy újfajta lemezt, amely tizenkét órán keresztül szolgáltat zenét. Tiszta Beatles-zenét. Gondolom, hogy a feleségem nagyon örül majd neki. Tizenkét órán keresztül hallgathatja a je-je-jet Ezt a lemezt csupán azért vásároltam, hogy a feleségem hallgasson, mert így biztos, hogy a karácsony békességben telik el. Ha csak a fejemhez nem vágja majd a lemezt. Ö is vett nekem ajándékot. Méghozzá hajhullás elleni szert. Felesleges kiadás volt. Mondtam is neki, mire ő megharagudott. Pedig nincs igaza, mert éppen a napokban hallottam dr. Arthur C. Curtis amerikai bőrgyógyász orvos előadását a bőrgyógyászok országos konferenciáján. Arról beszélt, hogy semmi remény ennek az általános nyavalyának a gyógyítására. — Egyébként is — állapította meg vigasztalóan dr. Curtis — az embernek egyre kevésbé van szüksége a hajra mint védelmező rétegre, s az sem elképzelhetetlen, hogy évszázadok múlva nemcsak a férfiak, de a nők is tar koponyával fognak élni. Ezen én jót röhögtem. Hogy néz majd ki a feleségem tar koponyával? Mondtam is a feleségemnek már most bo- rotváltassa le a haját, hadd lássam milyen is lesz néhány évszázad múlva, mert én látni szeretném. Erre megsértődött. Mérgében a fejemhez vágta a kopaszodás elleni szerrel telt üveget és engem azon a helyen az orvosok meg- kopaszítottak, hogy össze tudják kapcsolni a fejemet. Ebből is látszik, hogy jeles ünnep nálunk a karácsony. A kórházból hazafelé jövet vigasztalásul vettem a feleségemnek egy pár selyemharisnyát. Átadtam neki. Ö kibontotta és felkiáltott: — Mi ez Johannes? — Selyemharisnya! — Hát ennyit érek én neked? — kérdezte, és sírni kezdett. — Ha az 1800-as évek elején veszel nekem selyemharisnyát, rendben van. Akkor még egy kézművesnek két évig kellett dolgozni egy selyemharisnyáért, amit most mar leértékelt áron sem vesznek meg... Vigasztalásul vettem neki egy felfújható gumikarosszé- két Párizsban. Egy kis kerülővel jöttem haza, elcipeltem magammal a karosszéket Amerikába is, ahol részt vettem a borotválási világrekord megdöntésén. Kaliforniában John O Casey mester vállalkozott e világcsúcs megdöntésére. A mester felismert és odaszólt: — Johannes, nem ülne le? — Dehogynem! — válaszoltam miközben arra gondoltam, milyen szép leszek, sőt el is mondhatom otthon: egy világrekord alanya voltam. A mester óriási gyorsasággal borotvált.- Tizenöt másodperc alatt lehúzta rólam a szőrt és tizenöt percig ragasztgatta be az arcomon a lyukakat. Amikor hazamentem az én drága jó feleségem elször- nyülködött: — Mi történt veled, Johannes? — Tetszeni akartam neked... Egyáltalán nem tetszettem, mint ahogy nem tetszhetett annak a fiatalembernek sem az a sok-sok szerelmeslevél, amit egy bőröndben összegyűjtött. Toulon mellett akarta elégetni, és az elégetés úgy sikerült, hogy a bőröndnyi levéllel együtt leégett több hektárnyi erdő is. Nagy volt a bánata. Legalább akkora, mint az enyém, amikor elővettem a gumikarosszéket, elmagyaráztam a feleségemnek, hogyan kell használni, csak bele kell tenni a fürdőkádba, utána nem a fürdőkádba kell ülni, hanem a gumikarosszékbe. Rögtön ki is próbáltuk. A karosszék nagyra nőtt és én már a kádba helyezés előtt láttam, hogy ebből nagy botrány lesz. Lett is. A karosszék nem fért a kádba és így a feleségem csak a melegvíz fölött ülhetett a gumikarosszékben, miközben szidta a tervezőket, akik számítva az emberi nem zsugorodására megelőzték korukat és olyan kicsire tervezték a fürdőkádakat, hogy abban majd csak legfeljebb ötszáz év múlva férnek el az emberek, amikor állítólag kisebbek lesznek. Sebaj — gondoltam — majd megörvendeztetem én a feleségem. Veszek neki olyant, ami éppen most jött divatba. Londonba repültem és vásároltam neki egy ruhát, amelyre a gallért, a gombokat, a kézelőt úgy nyomtatták, s ezzel a szemlélőnek optikai csalódást okoztak. — És hogyan cseréljem ki a gallért, ha bepiszkolódik? — kérdezte az én drága jó feleségem. Egyébként minden rendben van. Boldog, békés karácsonyunk van, mint minden embernek. Ezzel zárom soraimat. Kellemes karácsonyi ünnepeket kívánok mindenkinek. Tisztelettel: Hivatalosan december 22-én kezdődik a tél. A világjárók hazatérve gyakran elmesélik: szokatlan* és felettébb furcsa, mondjuk december kellős közepén, 30 fokos hőségben ingujjra vetkezve sétálni a távoli városok utcáin. Persze ritkán gondolunk arra, hogy vannak a világnak pontjai, ahol tulajdonképpen decemberben van nyár. Sőt, léteznek nagy kiterjedésű földterületek, ahol egyáltalán nincs tél. S az egész világon élnek magyarok. A minap is ezt tapasztaltam, amikor odasorakozitam a' postahivatalban a többi sortálüó közé. Valami szíven ütött. Hetek óta csöpörög, szitál az eső, sár, latyak mindenütt, bosszankodunk, az állandósulni szándékozó nátha miatt, de még ez a kellemetlen időjárás sem képes megzavarni bennünk az ünnepvárás hangulatát. Lám, egyetlen nagy nyüzsgés ez a postahivatal is. Milliószámra küldik az üdvözlő lapokat. A meleg kalácsók illatát ilyenkor már ott érezzük az orrunkban, otthon a konyha barátságosabb, vidámabban pattog a kályhában a tűz, és esténként megfejteni próbáljuk, vajon a gyerekek felfedezték-e már, hogy hol lapul a nékik meglepetést és örömet adó ajándék. Ártatlan képpel tesznek-vesznek, holott úgy lehet, már rég felfedezték a ruhásszekrény legmélyéin a rejtekhelyét.. De hát ez sem baj. Az ünnepváró napiok hangulatában több a mosoly, kevesebb a cívódás és összeveszés után gyorsabb a kibékülés. Ezek azok a hetek és napok, amikor a gyalogjárók mérsékeltebben gyűlölik a gépkocsi- vezetőket, a sofőrök pedig elnézőbbek a gyalogjárókkal szemben. S mintha a családi körben, baráti társaságokban valami testet öltene: minden mondatnak, mozdulatnak sejtelmes és rejtelmes, maradandósága van. Jövőre, esetleg öt, vagy tíz év múlva . is vissza fogunk rá emlékezni, hogy ki, mivel árulta el magát. Ki hogyan leplezedött le a titkolózó, ajándékozási lázban. Tízmillió magyar lőt-fut, tesz-vesz. Az „adni" és „kapni” izgalma fűti a gyerekeket, a felnőtteket egyaránt. Várjuk a puha, fehér hótaka- rót, a fenyőillatú karácsony legpompásabb díszét, kellékét, mert úgy szép a karácsony, ha fehér. Nekünk itthon, mert mi itthon,' pólyás korunk óta megszoktuk, beleívódott a pórusainkba, hogy a szeretet ünnepén kicsi és nagy, a tisztaság, az ártatlanság színére asszociál. A meleg szobából csodálatosan pompás élmény kinézni a hóval borított tájra, a zúzmarás fákra. Ha meg nincs hó. akkor gyermekkorunk karácsonyaiból halljuk vissza az utakon futó szánok csengetyűit és látjuk a hócsaták piros arcú kis hőseit. Az üzletekben nagy a tolongás. Az egész úgy kezdődik, hogy piros köpönyegben, hófehér szakállal, puttonnyal a hátán, már december első hetében megjelenik az utcákon a Télapó. Bemegy a boltokba, a gyerekek körüláll- ják, ő pedig komoly és megközelíthetetlen. Az édesanyák arcára mosoly bújik, aztán a Télapó kiosztja az ajándékokat és visszaballag otthonába, a naptarba. De mi már tudjuk; érkezése jeladás volt, kezdődik a karácsonyi készülődés. Jön az ezüstvasárnap, követi az aranyvasárnap és ez ütött engem szíven, az a riadt döbbenet, ha én itt Magyarországon idegen vélnék, akkor is érteném és erezném ezeknek a napoknak a hangulatát, varázsát? Akkor is érteném, ha hóvárás helyett hét ágra sütne a nap? A postán előttem is, mögöttem is, üdvözlő lapokat szorongató ügyfelek várakoztak. Csúcsforgalom. A p>osta illetékesei nem •győzik hangoztatni, hogy mindenki idejében gondoskodjék a csomagok, a küldemények feladásán ról, hogy ne legyen torlódás. Bölcs a tanács. A fiatal, kicsit gőgös tekintetű, zárkózott arcú lány itt előttem úgy tartja az üdvözlő lapot, hogy szinte kérkedik vele. Kifelé fordítja. A címzést . lehetetlen nem elolvasni. „Erzsébet Kiss, Chicago'’ Ez ütött szíven. A fiatal lány közölte a postásnővol, hogy légipostán kéri a továbbítást. A szaktársnő minden teketória nélkül felragasztotta a finom fényű légiposta címkét. Nem tudom mire gondolt. Felteszem, semmire. Miért is? Hiszen neki az egyik üdvözlő lap ugyanolyan, mint a másik. Egy Erzsébet Kiss nevezetű hölgynek boldog karácsonyi ünnepeket és sikerekben gaz» dag új esztendőt kíván,nak. Feltételezem, a szülők, a hozzátartozók, a barátok; De mit visz még magával ez az üdvözlő lap? Mit abból, amit valamikor Erzsébet Kissnek a karácsony Magyarországon jelentett? Visz-e valamit ez az üdvözlőlap az almaillatokból, a karácsony? fák ezüstös hangulatából. Nero tehetek róla: ez így, hogy Erzsébet Kiss, dölyfös és hitszegő címzés. Idegen a csengése és szívszorító. Vajon miért ment el? Nem tudom. De azt tudom, hogy mit hagyott itt Ezért ismeretié? nül is azt kívánom neki, és valamennyi messzi élő megtévesztett, félrevezetett Erzsébet Kissnek és István Nagynak, hogy legyen boldog a karácsonyuk és sikerekben gazdag számukra is az új esztendő. De ha egyszer itthonról küldik neki — nekik —» a szívből jövő jókívánságokat; ha azt akarják; hogy eszébe jusson a dió íze, a mákoskalács, a havas udvar, a meleg konyha; akkor könyörgöm, adjanak fel egy másik karácsonyi üdvözlő lapot és címezzék — Kiss Erzsébetnek, SZEKUUTy PÜLTEK ___________irr a lsszahas/ /ivwwas ' Ä* OfíHApró aaost avegacvzocurs A Aétee?^ra£A/orr£-fZ ŐMTor/w 7EI7B ze A *- dar jiA'K/yvJvf^-r a etouraó ^s-tad/uv- T/kTAAT, ' ' AMecy tvaso/a íAxasz/A.'- i\AK-éivr /=o& szolqa'la//. A K^r ASZTRONAUTA /3AÍVÓ- KAPCSOLAT&AA/ AAARAD... STAKTOi.7: ÚT/C£~LJA A RAD es VOLT, WliSON KÖVAT/rZ SseSAAr AAB./., Aaa/g TUDTA, AZVS\'f* yess&Ar&Acr ras<Ju.‘Ú3A—.
