Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-25 / 304. szám

1

1966. december 25.

TOLNA MEGYEI NÉPÜJSÁG

Az erős János bácsi

A GYÖKEI FÖAGRONÖMUS

lakása Budapesten van, a Lenin körúton. Győrén egy fűtetlen szobát bérel számára a termelőszövetkezet. ö akarta így, hogy ne fűtsenek, csak hűvös szobában tud aludni. Hetven éves.

A napokban egy almát akartak elvágni a tsz-irodában. Nem találtak kést, eltörni pedig nem tudták az almát. Radványi János főagronómus kettétörte. A nyáron is bebizonyította, hogy hetven éves létére erősebb, mint az átlagos középkorúak. Valaki megfenyegette, de rádöbbentette Radványi János, hogy ráfizetne az illető, ha... Az az ember nem tudta elszakítani a manila madzagot, a főagronómus széttépte a kettős madzagot is.

Hatvannégy éves koráig sportolt. Hat évvel ezelőtt még futballozott a Földművelésügyi Minisztérium alkalmilag összeállt csapatában, dr. Soós Gáborral és másokkal. Egész ifjúkorában rendszeresen edzette magát és főiskolai bajnokságot nyert a gaz- dászok között hat sportágban: a 100, a 400, és az 1500 méteres futásban, távolugrásban, a folyambajnokságban és evezésben. A Dunát még most is átússza nyaranként, oda-vissza.

Nem dohányzik, nagyon ritkán iszik szeszes italt. Naponta legalább tíz kilométert gyalogol. Még a nyáron mesélte a máj ősi t.sz-elnök, hogy Bonyhádra igyekezett Radványi Jánossal, a buszt várták. Azt mondja egyszer a János bácsi, ne várjuk a buszt, gyerünk. Megindultak gyalog Bonyhádra és a jóval fiatalabb elnöknek ugyancsak igyekeznie kellett. .

A sportról még csak anyit, hogy Radványi János olimpiai kerettag volt, mint sportlövő és az Országos Céllövő Szövetség ügyvezető elnökeként dolgozott Később, mint a Földművelésügyi Minisztérium dolgozója, pince- lőteret létesített a minisztériumban, öt lőállásos hellyel. Kollé- .gáival budapesti, sőt országos Daj- nokságot is nyertek az MHK-ban,

RADVÁNYI JÁNOS kiváló mezőgazdasági szakember. Ezzel kellett volna kezdeni, mert nemcsak fizikai erőnlétével, fáradhatatlanságával tűnik ki mások közül, hanem tudásával és munkájával is. ötven éve szolgálja a mezőgazdaságot. A felszabadulás előtt — beleszámítva a küzdelmes diákéveket is — nehezebb életet élt, mint az utóbbi tíz évben, a nyugdíjazás utáni időben, pedig már a negyedik gyenge tsz segítésével bízták meg. Ez a györei Petőfi Tsz. Mielőtt az alig egy év alatt elért eredményekről r ’ szólnánk röviden, megemlítjük ennek a rendkívüli embernek a felszabadulás utáni életútját.

A tipikus legény lakás szekrényéből bőröndöt vesz elő, abból egy iratköteget. Hallatlanul értékes dokumentumok. Dobi István aláírásával egy kinevezése 1946. április 11-én kinevezték a Dunántúl és a Duna-Tisza köze

termelési miniszteri biztosává. Minisztériumi évei alatt egyebek között a következő megbízatással járta az országot. „Igazolvány. Az 1050/1953. (szept. 19.) számú minisztertanácsi határozat alapján Radványi János elvtársat az ország egész területén az állami gazdaságok és gépállomások gépi talajművelési, valamint egyéb növénytermelési munkák minőségének állami ellenőrzésével b'"zza meg a földművelésügyi miniszter” Egy levél 1962. március 1-i keltezéssel a Magyar Tudományos Akadémia Mezőgazdasági Kutató Intézetének gazdaságából, Marton vásárról: „...Ön 1957., 1958. és 1959. években, mint a Pálhahrrni Célgazdaság üzemegység-vezetője... elősegítette, hogy a Martonvásári 1-es, 5-ös, 39-es, és más korai hibridkukorica fajták gyors, terv szerinti el- szaporítása megtörténhetett. Az ön közreműködésével folytatott termeltetés eredményei az átlagos eredményeket mindenkor magasan meghaladták és minőségileg kifogástalanok voltak” — köszönet, aláírás: Kuti András gazdaságvezető.

Formálisan nyugdíjba ment, de ez gyakorlatilag egyáltalán r.em jelent pihenést. Állandóan dolgozik azóta is, és külön engedéllyel, hozzájárulással rendes fizetést kap. Szóltak neki: János bácsi, a gyenge tsz-eknek segíteni kell. Ment, segített. A kókai szövetkezetben például olyan eredményeket értek el, hogy az elnök Kossuth-díjat kapott. Erre a néhány évre jellemző a Kos- suth-díjon kívül a járási főagronómus által kiadott minősítés. „Radványi János, a kókai Kossuth Tsz-ben 1962. januártól, mint alkalmazott főagronómus működik. Iskolai végzettsége agrártudományi egyetem. Képessége, szervező készsége igen jó, hozzájárul ehhez a korát meghazudtoló ambíció és fáradtságot nem ismerő munkakedv... Oroszlánrésze volt abban, hogy a termelőszövetkezet kiemelkedett arról a nívóról... Nagykáta, 1963 augusztus 2. Dezsényi László.”

Radványi János hajnali öt órakor már a majorban jár és mint mondja, megy a meló estig. Csak a szombat este és a vasárnap az övé. Szombaton délután vonatra ül, először Dombóvárra utazik a „vicinálissal”, majd onnan Budapestre, ahol a Lenin körúton várja a felesége, meg az unokája. A kisgyerek anyja meghalt. A nyáron itt volt a fiú Győrén, ismerkedett a munkával, sőt az élettel. Győrén sok tennivaló várta az év elején az idős szakembert, hiszen 1965-ben a gépek javítása elmaradt, a műtrágyázás ugyancsak, és tőle mindjárt eredményt vártak mégis. íme az első esztendő eredményei: a tervezettnél nagyobb termés gabonából 18 vagonnal, cukorrépából 16 vagonnal, kukoricából 20 vagonnal, továbbá háromszor annyi bab. 50 mázsával több hal, és 50 hízó sertés értékesítése terven felül, ugyancsak több szálas takarmány 10 vagonnal.

LEGNAGYOBB SZENVEDÉLYE a munkán kívül most is a lövés, de már mint vadászat Pest környékén portyáznak vasárnaponként, s rendszerint ő ejti el a legtöbb vadat. A fegyvere kitűnő, akárcsak a tudása, gyakorlata. Ez a vadászpuska Lum- nitzer Sándor koronglövő világbajnoké volt. Radványi János szerint legalább tízezer lövés ki ment belőle, de mintha új lenne. A csöve egészen rendkívüli. Rád ványi János 12 éves korában lőtt először vaddisznót. Édesapja er dész volt és mint mondia, min den „retyerutyája” erdőben tevékenykedett. Szegények voltak és őt, az ötödik gyermeket útjára engedték, válasszon kedve szerint. Gazdász lett.

(gemenczi)

CSOMAGOK

— Ebből is egyet, mindegyikbe — mondja Tarr Viktor, a závodi Megértés Tsz elnöke.

Aztán leteszi a dobozokat az asztalra és kirakja a csokoládéi.

— Kiknek készítik a karácsonyi csomagokat?

—- A tagok gyerekeinek. Az óvodástól a nyolcadikosig.

Közben a gépírónő nápolyit hoz be, azt is szortírozzák.

— Mi adta a gondolatot?

— Ne csak az üzem, vagy a gyár ajándékozzon, kedveskedjék a tsz is.

— Hány csomagot készítenek?

az irodában

A nyúltenyésztés jól jövedelmez!

A földművesszövetkezetek 1967. évre előnyös feltételekkel

kötnek szerződést.

KÖSSÖN ÖN IS !

Feltételek: kilogrammonként 17,80 Ft-os átvételi ár, minden nyúl után kilogrammonként 1,5 kg takarmány állami áron, szerződési előleg darabonként 10 Ft, nagyüzemi felár címén tsz-ek 2 Ft, társulások, szakcsoportok 1,50 Ft-ot kapnak kilogrammonként. *95>

— Száztizenegyet. Ebből négy Nagy Vilmos családjáé. Négy gyereke van.

— Hol tartják az ünnepélyt?

— A kultúrház nagytermében. Kihordjuk a székeket, mindenki a fenyőfa köré áll. Műsor lesz. Szavalat, meg ének.

Kisfiú jön az irodába.

— Várod a karácsonyt?

Egy pillanatra megszeppen.

— Persze, hogy várom — vágja ki, aztán sietve kimegy az ajtón. Boltba küldték.

— Mennyibe kerül az ajándékozás?

— Ezerkilencszáz forint ösz- zse-vissza. Egy csomag tizenhét forint.

— Megérdemlik a gyerekek?

— Persze, hogy meg, hiszen hozzánk tartoznak.

— Szoktak ide járni?

— Segítenek. Az ősszel harminc hold napraforgót szedtek össze a kombájn után. Sokan itt fognak majd dolgozni, ők az utánpótlások.

Váratlanul hívják az elnököt. Az utcán két lurkóval találkoztam. — Ugye holnap osztják a csomagot? — kérdezi az egyik a másiktól.

— Igen, holnap lesz karácsony.

— af —

lakást — jobb elosztást

ETözéletünk egyik legizgalmasabb témája a lakás- helyzet. Napirenden tartása, megoldása társadalmi ügy. Állami terveinkben központi helyen szerepel a lakásépítés. Közismert a 15 éves lakásépítési program. Megvalósításával egymillió lakásban önálló otthonhoz jut minden magyar család.

E programnak megfelelően az első öt esztendőben 282 000 lakás épült. Most a 15 éves program második öt esztendejében további 300 000 új lakás felépítését és átadását tervezik.

A kérdés állandóan napirenden: hogyan lehetne még több lakást építeni, még több családot mennél hamarabb otthonhoz segíteni, s hogyan lehetne igazságosabban elosztani a felépített lakásokat?

A lehetőségek latolgatásánál néhány tényezőt feltétlenül számításba kell venni. A legfontosabb: a lakásigények döntő többsége a városokban jelentkezik, tehát a felépítendő lakások zömét többszintes házakban kell elhelyezni. A városi építkezés, de egyre inkább a vidéki is közműves építési területet kíván.

A közművesítés, az alapvető szociális és kulturális intézmények — iskola, óvoda, stb. — megépítése legalább olyan fontos, mint a lakások felépítése. A központi építkezéseknél ezeket megtervezik és felépítik. A magánerővel épülő lakóterületeken is az igények növekedésével egyre jelentősebbé váló központi erőforrások segítségével létesülnek ilyen beruházások. Miután a pénzügyi lehetőségek nem korlátlanok, ezért a kölcsönt igénylők számának állandó növekedése miatt egy lakásra számítva csökken a kifizethető kölcsön összege. De tulaj dinképpen nem is a pénz a lényeg, hanem a rendelkezésre álló építőanyag szűkös volta.

Az illetékesek állítják, hogy a lakosságnak biztosított építési anyagkeret elegendő. Illetve elegendő lenne, ha közületek nem vennének el jócskán ebből a keretből. „Érthető” ez az eljárás, mert például a tanácsok a községfejlesztési alap terhére megvalósítandó beruházásokhoz csak 25—30 százalékos anyagfedezieitet kapnak. Csak az nem érthető, miért kell ennek így lenni a terv- gazdálkodás körülményei között?' Miért „csörgött” el ezeken a csatornákon a lakosságnak szánt építőanyag — becslések szerint — mintegy 20 százaléka? Miért fordul ez élő, ugyanakkor amikor az építőanyag-normák lazasága miatt az állami építőiparból „fekete” csatornákon sok anyag jut a szorult helyzetben lévő magánépítkezőknek, de főleg a „fusizóknak”?

Jobb és szigorúbb építőanyaggazdálkodás tehát jelentősen hozzájárulhat ahhoz, hogy több lakást építhessenek. A belkereskedelem is jobban figyelembe kellene, hogy vegye a lakossági igényeket.

TV'ivélhető a felhasználható épí1 " tőanyag mennyisége a helyi anyagok fokozott alkalmazásává1 is. Számos helyen, sok házat építettek például salakból készült kisblokkok felhasználásával. A vályog helyett érdemes volna ezt általánosabban alkalmazni. Ehhez azonban az kellene, hogy erre a célra szakosított kisipari szövetkezetek szakszerűen készítsék ezeket az építőelemeket, eléggé elterjedt vélemény, hogy családiház-építkezésekhez a korábban leállított téglagyárak termeléskiesése miatt nincs elegendő tégla. Erről csak annyit, hogy annak idején 25 kis téglagyárat állítottak le. Azóta nyolc

már újra termel. A többit már más célra kialakították, mert vagy rossz volt a környék agyaga, vagy kimerült az agyagbánya- A termelés leállítása miatt kiesett téglamennyiséget az országán működő 174 téglagyár teljesítményének növelésével pótolják.

A városi többszintes, magánerőből történő lakásépítkezések jobb anyagellátásához járul hozzá az állami építőipar gyors korszerűsítése. Ahogy a nagy- panelgyártás fejlődik, úgy a közép- és nagyblokk-felhasználás a magánépítkezésekben fokozódhat és egy-két éven belül a teljes gyártott mennyiséget itt hogy használhatják fei. Budapesten, a Gyáli úton gyártott blokkokat például a XVIII. kerületi KISZ- lakótelep építésénél használják sikeresen. Hagyományos építőanyagból akartak 1200 lakást építeni. A blokkos építkezés lehetővé tette, hogy 116 lakást a közelmúltban 6—7 hónappal előbb, és mintegy 10 százalékkal olcsóbban adtak át. Ezt a lakótelepet is ktsz építi, amelynek dolgozóit a blokkokat gyártó építőipari vállalat tanította meg a blokkos építkezésre.

Közismert, hogy az építőiparban kevés a munkaerő. Ezen úgy lehetne segíteni, s ily módon hozzájárulni több lakás felépítéséhez, hogy az érdekelt lakás igénylőket jobban be kellene kapcsolni a munkába. Elsősorban segédmunkásként dolgozhatnának, de a szakemberek a szakmunkákban is segíthetnének. Ezzel pénzkiadásaikat is csökkenthetnék, amint ezt például az NDK-ban teszik. Megfontolandó lehetőség ez, a gyakorlatban mégis idegenkednek tőle. De úgy is több lehetne a tettrekész munkáskéz, ha — mint Csehszlovákiában —, nálunk is lehetőség nyílna arra, hogy az építőipar dolgozói — megfelelő feltételek mellett — rendes munkaidejükön túl vállalhatnának magánépítkezéseket.

/

dentősen fejleszthetnénk a lakásépítkezést, ha a Kisihez hasonlóan a szakszervezet, valamint az ipari és mezőgazda- sági vállalatok is aktívan bekapcsolódnának az ezzel kapcsolatos munkálatokba. Tagadhatatlan ugyanis az e téren uralkodó bürokrácia, amely az általa „kitermelt” élősködők hadával együtt óriási károkat okoz és sok embernek elveszi a kedvét még a társasház-építkezéstől is. A vállalati és társadalmi szervezetek eredményesen segíthetnének a tervek. elkészítésében, jóváhagyásában, a telekszerzésben. Közreműködésükkel intézményesen biztosítható lenne az anyag- és munkaerő-ellátás, a kellő szakfelügyelet. Nem beszélve arról, hogy pl. több nagyüzemben lehetőségeiket kihasználva, a saját építő- és szakipari brigádok, s maguk az érdekeltek is részt vesznek a munkában, s ezzel lényegesen csökken az építési költség. A társadalmi szervek, vagy vállalatok segítségével szervezett építkezéseken a gépellátásit is jobban meg lehet oldani.

Több lakást építhetnénk úgy is, ha felelevenítenénk a néhány esztendeje elindult, s azóta elhalt kezdeményezést, a „félkész házépítési akciót”. Ennek az a lényege, hogy az építő vállalat tető alá hozza az épületet, s a többi munkát az érdekeltek végzik, vagy végeztetik el. Ez is csak úgy kifizetődő, ha vállalatok, vagy társadalmi szervek koordinálják.

Elsősorban ilyen és hasonló módszerekkel építhetnénk több lakást, s az igazságiosabb elosztás* nak is ez az első számú feltétele.

FARKAS ISTVÁN