Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-25 / 304. szám
KARÁCSONYI ää&S* (MTI-foto — Káesor László felvétele.) aä&nc Sxu>ám/ás\^/ttJs\u. A gömb alakú vízcseppekben megtörik a napsugár és színeire bomolva visszaverődik. Így születik a szivárvány. Körív alakú fényjelenség. Legbelül az ibolyaszín helyezkedik el benne, majd a kék, a zöld, a sárga és a narancs következik és végül a vörös ív zárja a színeket. Nem különülnek élesen el egymástól, lágyan összefonódnak. Ok, akik nap, mint nap nevetve futkároznak az iskolaudvarokon, akik csendesen figyelve ülnek az általános iskolák padjaiban, akik még „tizen”-nel kezdik életkorukat — ők már csak filmekről, könyvekből, beszélgetésekből ismerik, hogy mi az a háború. Nem vacogtak rettenetében, nem élték át a hátországok megalázó tehetetlenségét, nem okozott fájdalmat nekik iszonyatos borzalmaival. Ok békében születtek, békében élnek és tanulnak Szekszárdon a Babits Mihályról elnevezett általános iskolában. — A bókét, leginkább azok az emberek tudják értékelni, megbecsülni, akik már megismerték a nyomort, a szenvedést, a békétlenséget — mondja egy hetedikes gyerek. — Én békében élek. Nekem ez a természetes, mert valahogy úgy érzem, hogy a béke az ifjúságnak, a gyerekeknek adja a legtöbbet. GAZOAC ÉVŰNK VOL T. 00 Beszélgetés Hunyadi Károllyal a népfrontról, a képviselői munkáról, gondokról, örömökről, eredményekről Csontkeretes szemüvegét leveszi, megforgatja kezében, újra rámnéz, így szemüveg nélkül. — Milyen is volt az 1966. év? Nagyon nehéz kérdés, nehéz rá válaszolni, mert annyi minden történt. Inkább beszélgessünk, majd azután ebből kikerekedik, amire kíváncsiak vagyunk. Hosz- szasan gondolkodik Hunyadi Károly elvtárs, országgyűlési képviselő, a Hazafias Népfront megyei titkára. Belső zsebéből barna fedelű, fényesre kopott naptárt vesz elő. A kis emlékeztető lapjai megtellettek. December utolsó napjaiban van még néhány sornyi szabad hely. Másutt sűrű, apró betűkkel, tintával, golyós- tollal, ceruzával bejegyzések. Nem egy laphoz még kis cédulát is ragasztott: ezen a napon a szokásosnál is több volt az elintéznivaló. — Ebben a könyvben sűrítve van egész évi munkám. Hunyadi elvtárs szétnyitja a kis könyvet, felém fordítja, hogy lássam. Már az év első napjaiban is mennyi bejegyzés volt! Előjegyzések pártnapokra, értekezletekre, képviselői beszámolókra, családlátogatásra. — Olyan a helyzetem, hogy nem tudom különválasztani a képviselői meg a népfrontos munkát, a teendők, kötelességek szorosan kapcsolódnak egymáshoz. Mert annyira azonosak. A cél mindenütt egy; minél több embert meglátogatni, bizottsági tagokkal, aktívákkal, panaszosokkal szót érteni, politizálni. Az a célunk, hogy mennél több embert megismerjünk és megnyerjünk egy-egy munkához. Sok-sok apró munkából tevődött össze ez az év. Mi indítja el az apró munkát? Hát először a hivatali kötelesség, azután a képviselői teendők, s végül a panaszosok, ismerősök, ismeretlenek, akik felkerestek. Pörbölyre gyakran visszatért. Itt sok volt a gond, és nagyon kedves emberek fogadták mindig. Szívesen látták Szálkán az év eleji zárszámadói közgyűlésen, pedig ez a termelőszövetkezet a gyengék közé tartozik, s itt többet kell az emberekkel foglalkozni, a gondokról beszélni, hogy az idén valamelyest jobban zárják az évet. Fodor Miska bácsival sok-sok estét töltöttek együtt, amikor a népfront munkájáról, a falusi politikáról beszéltek. Azután jöttek a nőnapi rendezvények. — Varsádon, meg Kurdon is nagyon vártak az asszonyok. Szívesen vállalom a nők köszöntését minden évben, mert ilyen lelkes és hálás közönséggel sehol nem találkozhatunk. Elment Benedek Józsefhez is Kölesdre, gyakran kopogtatott náluk, mert Benedek József a községben népszerű ember, és szívesen hallgatnak szavára. Zombán ilyen ember Kelemen János, aki a község legjobb állat- tenyésztője. — Nagyon kedves ember a takarékszövetkezet vezetője is. Neve nem is jut eszembe, mint ahogy nagyon sok embernek nem tudnám megmondani a nevét hirtelen, akikről sok-sok fontos dologról beszéltünk. Az idén a népfront előtt — és előttem, mint képviselő előtt is — sok munka állt. Az országgyűlés háromszor ült össze, itt volt a párt IX. kongresszusa, a tengernyi falusi munka, a sok-sok öröm eljut hozzánk, és mi nem térünk ki előle. Öi-ülünk, bánkódunk az emberekkel. Azon munkálkodunk, hogy mind több legyen az öröm. Ilyen volt például, amikor Pál- fára, vagy más községbe hívnak bennünket falugyűlésre. És nemcsak a falugyűlésen találkozunk a néppel, mert például nekem az a szokásom, hogy előtte 3—4 nappal, mint Bogyiszlón, vagy Fácánkert Júlia-majorban, de Re- gölyben is, megismerkedem először a faluval, s csak azután állok az emberek elé beszélni a gondokról. Závodon is nagyon kellemes napot töltöttem így falu gyűlés előtt. Dombóváron a kesztyűgyárban is jártam. A kongresszusra készülés előtt pedig Tamásiban. Szóval nagyon sokfelé, nagyon sok ügyben hívnak és megyek. De megyek hívatlanul is. Kovács Antalhoz, Bárány Lászlóhoz, Szabó Gézához, Földi Istvánhoz, barátaimhoz, a népfront aktivistáihoz, akikkel apró falusi ügyekről, gondokról beszélgetünk. Az emberek sok üggyel fordulnak a képviselőhöz. A németké- riek bejárták a fél országot, nem kaptak a glóbuszhoz kifeszítőkötelet. Pedig kötél van, s a képviselő elintézte. Egyik simontor- nyai asszony bejött hozzá, hogy a férje elhanyagolja családját. Ide is ki kellett menni, beszélni a munkaadóval, az emberrel, hogy rendbe jöjjön a család ügye. Bejött Koppányszántóról egy idős néni. Meghalt a férje, s most nem kap utána nyugdíjat, mert hadirokkantdíjat' kapott. Nem volt olyan panaszos, kérő, akit üres kézzel engedett volna el Hunyadi Károly. — Szóval minden embernek a maga ügye a legnagyobb, úgy kell azzal foglalkozni, hogy az a legfontosabb. Ilyen ügyekkel van tele ez a kis notesz: Nem csukja be a noteszt, pedig már a végére lapoztunk az évnek. A sok-sok bejegyzés közül még megemlít néhányat. Az iregszemcsei vízmű ügyét, a ger- jeni lelkes falugyűlést, hosszasan időzünk a Ki mit tud a mező- gazdaságról vetélkedőnél, amely rengeteg embert megmozgatott Tolna megyében. Az 1966. év olyan volt, mint a többi; sok-sok munkát adó, a munkával együtt járó gondot, örömet és nagyon sok ember megismerését. Nagy szavakkal, és nagy szavakról a népfrontmunka területén nem lehet beszélni. Itt sok ember gondja csapódik le. Ez a szervezet mindenkié. — Közeleg az év vége. Mostj már összegezhetjük. Én azt hiszem, gazdag évünk volt: jó ter-l més, jó hangulat, sok-sok mun-; ka, a munka gyümölcsei állnak f mögöttünk. Ha ilyen lesz a kö-| vetkező is, nem panaszkodhatunk.* — Pi- = Igen, vajon ők tudják-e, hogy mi az a béke? — A békét azért szeretem, mert akkor nincs háború és nincs pusztítás. — A kislány arca nyugodt, akkor is, amikor pusztításról beszél. Hallomásból tudja azt is, hogy a háborúk idején sokan meghaltak, és hogy nem volt mit enni. A kezében vajas kenyér, rajta szalámi... — Az édesapám mesélte, hogy az az igazi béke, amikor a harcos hazatér a frontról, amikor a népek nyugodtan új életet kezdhetnek — mondja Völgyi Jú'.ian- na, aki ötödik osztályos. — A béke az, amikor mindenki békességben él. Az államok is egymással, meg az emberek is. — Szalai Edit is ötödikes. Nagyon komolyan és tömören fogalmaz. Aztán nézi a hatást: jól válaszolt-e? — Mondjad gyorsan, mi jut eszedbe, ha azt mondom: béke? — Mindenki boldog és szaladgál... — Neked? — Amikor anyukám vacsorát oszt nekem, meg a testvéreimnek... — Te hogy látod? — Amikor az emberek házat építenek, gyárat meg iskolát, és a gyerekek meg a játszótéren hintáznak. — Te mire gondolsz? _•— Amikor becsületesen felkészülök a leckével, akkor olyan nyugodtan, olyan békésen tudok ülni az iskolapadban. Ugye az is béke? Széles karimájú gyűrű, gyerekekből. Előbb csendesen, megfontoltan hallgatnak, majd mind egyszerre mondaná bátorságot merítve, fennhangon a saját gondolatát. — Olyan, mint a hó... — tisztán cseng a hang, mintha Tóth Árpád szavai zsonganának: „Reszketve megnyílik egy lótusz szűzi ajka — S kileng a boldog légbe a hószínszámyú béke”. A gyerek egyszerűbben mondja, mint a költő. Olyan szépen nem tudja. De maga a gondolat megegyezik. Béke... Csattogó szövőgépen dúsan fodrozó szövetek... A gyerekeken a ruhák tarkaszínű kavalkádja. A rendtartás az iskolaköpeny alá parancsolta a sokszínű szoknyákat, blúzokat. Villogó kötőtűk... Hány sima és hány fordított szem..; Mennyi csendes munka, amíg a színes .gyapjúfonalakból pulóver, kardigán Tett. Felettük csillognak a gyerekszemek. — Én többféle békét ismerek. — Többfélét? — elnémul a zsibongás. Ránéznek. Rá, arra az iskolatársukra, aki többféle békét ismer. — Igen. Teljes békét. Akkon sehol sincs a lóidon összecsapás. Talán ilyen nincs is. Aztán tiszta békét. Annak olyan nagyon szépnek, fenségesnek kell lennie. Aztán van muszájból, vagy érdekből való béke is. Ez olyan ravasz, hamis. Csupán látszatra béke. Úgy érzem, a béke nagyon nagy dolog! Megszerezni nehéz* de ha megvan, akkor az végtelenül jó... Csendbe potyognak a szavak. A nyolcadikos nagy fiú beszél. Megállnak a fogak, nem majszolják a tízórait. A nagyfiú beszél.,, A nagyfiú is kisfiú. Még nem volt puska a kezében játékból sem. A mi gyerekeink egymás között sem játszanak katonásdit. Inkább hegedűt, meg vasutat kérnek ajándékba, indiánöltözetet, vagy minél több autót —r de puskáért nem fáj a szívük. Iskolást játszanak meg labdarúgást, focit. — Én azt hiszem, hogy a béke az országok közötti békesség és megértés — töri meg a csendet egy hang. Kimondta. Uj bátorságra kap mindegyik. Mondják, ami éppen eszükbe villan. — Amikor a szoms_zédok nem veszekszenek... — Ha világszerte nyugalom van. — A békében mindenki boldog. — Amikor lehet az üzletben fagylaltot Kapni! — hangzik diadallal. Nyomában harsány nevetés. No hiszen! Még hogy fagylalt! A kislány, akiből őszintén tört elő a mondat, elpirul. Szégyenkezik. Pedig nincs oka rá. Megszólal a csengő, Kezdődik az új óra. A gyerekgyűrű széle már indul a tantermek felé. — Valahogy olyan a béke, mint a szivárvány — zárja le a szóáradatot egy hang. — Szivárvány? — kérdeznek a többiek. S elmenőben haiku' az előbbi hang, amint magyarázza: — Olyan fenséges, nyugodt, tiszta, örömet szerez az embereknek, mint ahogy gyönyörködve örülnek a szivárványnak is. És az igazi béke is olyan sok színből tevődik öissze, mint a szivárvány. A gömb alakú vízcseppekben megtörik a napsugár és színeire bomolva visszaverődik. így születik a szivárvány. Körív alakú fényjelenség Legbelül az ibolyaszín helyezkedik el benne, és végül a vörös ív zárja a színek skáláját. Nem különülnék el élesen egymástól, lágyan összefonódnak. Az emberek harmonikus egyetértésének visszaverődése a béke. MÉRY ÉVA Karácsonyi levél Vietnamból Tudod, Betty oly furcsák itt a fákon az egzotikus levelek, vontcsövű ágról lobog rám a karácsony, a sűrű lombon ingó pára cseppjei mélyükben messzi tűz visszfényeivel égnek: a dzsungel-karácsonyfa díszei S ami még furcsább: boldog vagyok, hogy nem vagy itt velem, Betty. Betty, sok csók a gyerekeknek. Gyertyát gyújtani kicsi Joenkát Betty, az istenért, ne engedd! Ruhája könnyen lángra kaphat! Ó Betty, mikor szemünkben nagyra nő a félelem s árnyéka önarcunkra ég, mikor gyerekek szája szegletén halál mosolyog angyal-félszegen . .. Tudod, Betty, oly furcsa itt a fákon az egzotikus levelű karácsony.
