Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

I

2

TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG

I960, december SZ.

Fogadás Hanoiban

a DMFF megalakulásának évfordulóján

Az, iraki külügyminiszter megbeszélései a szocialista országok nagyköveteivel

Hanoi (MTI) Hanoiban a DNFF megalakulásának 6. évfordulója alkalmából rendezett fogadáson felszólalt a DNFF állandó megbízottja, Nguyen Van Tien. Kijelentette, hogy a DNFF tekintélye szüntelenül nő a nemzetközi politikában egyre több kormány isimeri el a 14 millió dél-vietnami egyedüli képviselőjeként.

A fogadáson megjelent Ho Si Minh. a VDK elnöke és LeDuan, a Vietnami Dolgozók Pártja Központi Bizottsága első titkára is.

Addisz Abeba-i jelentés szerint Hailé Szelasszié etiópiaj császár kedden táviratot intézett Johnson elnökhöz, Ho Si Minh elnökhöz, Ky tábornokhoz, U Thamt- hoz és Koszigin miniszterelnökhöz, valamint az angol és a szovjet külügyminiszterhez, felszólítva őket, hogy segítsék elő a vietnami konfliktus tárgyalásos megoldását. 1

Az AFP New York-i jelentése szerint U Thant ENSZ-főütkár szóvivője kedden kijelentette, hogy Goldberg levele semmivel sem módosította U Thant álláspontját Vietnam kérdésében. Az

Mi történt dr. Török Ferenccel Münchenben ?

Múlt pénteken a „Török ügy” jóval nagyobb helyet kapott a nyugatnémet sajtóban, mint akármilyen fontos világ politikai esemény, szenzációs bűntény. „Áruházi lopásért letartóztatták az olimpiai bajnokot”, ilyen és hangzatosabbnál, hangzatosabb címek alatt adtak hírt arról, hogy dr. Tóitok Ferenc magyar öttusázó olimpiai bajnokot áruházi lopásért letartóztatták.

Dr. Török Ferenc kedd este már visszaérkezett Budapestre és a sok külföldi újságcikk, hírügynökségi jelentés után, most már hitelesen ő maga mondta el, mi is történt vele tulajdonképpen.

— Frankfurtban — meghívásra — párbaj tőrversenyen vettem részt Balczóval és Mónávai, Németh Ferenc főtitkár vezetésével. Vendégszereplésünk befejezése után pénteken Münchenen keresztül hazaindultunk. A bajor fővárosban azonban megálltunk rövid időire, én magam egy órára leváltam társaimtól, hogy elvégezzem a karácsonyi vásárlást,

— Miután az apróságokat megvettem, ruhát néztem magamnak. Négy nadrággal bementem a próbafülkébe, az egyik megtetszett, hármat visszaadtam, a kiválasztott ruhadarabot pedig, amúgy becsomagolatlanul tömött kézitáskám tetejére tettem. Ezután a zakót akartam kiválasztani, ami pár lépésre volt a nadrágárusító helytől. (A bonyodalom itt kezdődött, mivel önkiszolgáló áruházban a nyugatnémet üzleti rend szerint a kiválasztott árut azonnal ki kell fizetni. (A szerk. rnegjegy.) Talán 10 percet nézegettem. hogy melyiket is válasz- szam, amikor civilruhás férfi tette kezét a vállamra és amennyire megértettem, felszólított, menjek vele az irodába.

— A nadrág nincs kifizeitve, mondotta a detektív, eléggé zor- dortan, mire kézzel lábbal magyaráztam, hogy együtt akartam az egész öltöny árát kiegyenlíteni. Amíg ez a pantomin-jelenet lejátszódott közöttünk, irhabun- dás nő, valószínűleg az áruház egyik főnöke jött az irodába, aki minden további beszélgetésnek elejét vette azzal, hogy a detek- tívvel a rendőrséget értesíttette.

— Erőlködtem — miután közölték, hogy az ügy lefolytatása legalább 2—3 hetet vesz igénybe —, hogy nekem még aznap tovább kell utaznom, s azt kérdeztem, miként nyerhet gyors elintézést az egész dolog. Tanácsolták, ha aláírom a jegyzőkönyvet, amiben beismerem vétkemet, gyorsbíró elé kerülök és a megfelelő pénzbüntetés lefizetésével utamca mehetek. Ennél jobb megoldás nem kínálkozott, aláírtam a jegyzőkönyveit. Most viszont azt mondták, egy másik rendőrségi helyre kell mennünk, ott lehet csak fizetni. El is vittek, de nasv megdöbbenésemre a rács mögé dugtak. Hiába tiltakoztam, telefonhoz sem engedték. Azt viszont megértettem, hogy a gvorsbíró

sem megv azonnal, nwt hivatalos helyről bekérik hfmtétlenség! aktámat, mivel ha már volt vétkem az NSZK-bam, pénzbírsággal sem úszhatott} meg. Az elintézést 4—5 napban jelölték meg.

Dr. Tóitok Ferenc közbevetőleg elmesélte, hogy Balczóék pénteken déltől már keresésére indultak, majd a rendőrségen jelentették be eltűnését. Fraundorfer a segítőkész nyugatnémet öttusázó pedig a DPA hírügynökségén kért támogatást Török felkutatásához. A szombat délutáni lapokban már meg is jelent Török fényképe, azzal a felhívással, hogy aki tud a magyar sportolóról, közölje a rendőrséggel.

A sajtó-hűhónak viszont meglett az eredménye, szombatom 22,30 óra tájban az egyik börtön- őr felismerte a keresett személyt, jelentette feletteseinek, s ettől kezdve már a bánásmód is sokat javult, .külön cellát is kapott”.

Vasárnap délelőtt azután Mó- náék is rátalálták Fraundorferral együtt, az egész Münchenben tűvétett Törökre, és ekkor már Fraundorfer tolmácsolásával — aki hosszú évek barátsága alatt „hozzáigazodott” Török német nyelvtudásához —, folyt a kihallgatás. Főként abba kapaszkodott bele a vezetőbíró, mién vallotta be Török a „lopást”. Nehezen akarta megérteni, hogv ezzel a megoldással Török mind- gyorsabban ki akart kerülni a számára amúgy is nagyon kellemetlen szituációból. Most megint viszont újabb fordulat állt be: ha ártatlanságának hangoztatásával az ügy igaz értelemben vett kivizsgálását kívánja, az több napot vesz igénybe. Maradt minden az „eredetiben”. A beismerőjegyzőkönyvön ott van Török Ferenc aláírása, a büntetlenségét igazoló papírok megszerzésétől viszont már eltekintettek — eny- nyi protekciót jelentett Török Ferencnek olimpiai bajnoki mivolta. Elfogadta a 100 máikás büntetést, amelyből, mivel két napot fogdában töltött, csak 60 márkát kellett kifizetnie

Végezetül álljanak itt a nyugatnémet lapokból vett és igazán jó szándékot és az egész kellemetlen eset elsimítását szándékozni akaró idézetek.

Az Abendzeitung (München) december 19-i kommentárja:

Vitatkozni lehet a magyar olimpiai győztes bűnéről, vagy ártatlanságáról, egy azonban tény, München rendőrsége ebben az esetben nem brillírozott.

A Münchener Merkur december 19-i glosszájának a címe: Kínos.

A szövege pedig:

Éppen a következő olimpiai játékok színhelyén, a szívélyes és kedélyes Münchenben kellett megtörténnie, hogy a híres sportolót, hazája olimpiai győztesét nagyon is megalapozatlan gyanú alapján két napig fogva tartotta. De ez még semmi. A rádió, a tv és a sajtó eltűntnek jelenti be, pedig egy telefonhívás elég lehetett volna felkutatásához.

ENSZ-főtitkárhoz közelálló körök szerint U Thant puhatolózni fog, mit jelent a gyakorlatban az amerikai kormány által felajánlott „teljes együttműködés”.

Walter Lippmann cikke

London. (MTI) Walter Lipp- tniann, a neves amerikai kommentátor a tőkés világ számos lapjában, többek között a londoni Sun-ban. közölt cikkében megállapítja, hogy Johnson tavaly karácsonyi, úgynevezett „bókekam- pánya” három illúzión alapult:

1. A másiik fél tárgyalni fog, még mielőtt meggyőző bizonyítékát nyerné annak, hogy az amerikaiak kivonulnak az ázsiai szárazföldről :

2. A tárgyalásokat inkább Hanoi, mint a Dél-vietnámi Felszabadítás! Front határozhatja él;

3. A „Vietcong” hajlandó letenni a fegyvert, hogy cserébe tűzszünetet kapjon.

Azóta egy év telt el, s az 1965- ös illúziókat erősen megrendítették az eseményeik. Az amerikai közvéleménykutatások szerint az Egyesült Államok lakosságának többsége már nem hisz abban, hogy a dél-vietnami háborút meg lehet nyerni. Az amerikai külügyminisztérium hivatalos „legendája” szerint az igazi ellenfél Hanoi vagy Peking, illetve a „vi- lágkommuoiizmus” ám az ellenfél valójában Dél-Vietnamban van — írja Lippmann.

Lippmann a továbbiakban bírálja Rusk külügyminisztert azért a múlt heti párizsi beszédéért, amelyben felhívta szövetségeseit, hogy katonailag segítsék az Egyesült Államokat, ha annak „nyugati határát” a Hawaii-szigeteket kínai rákéták fenyegetnék a jövőben.

— Rusk semmiképpen sem tudta volna jobban meggyőzni az európaiakat He Gaulle NATO- ellenes érvének helyességéről, amely szerint, ha az európaiak nem szakítanak az integrált parancsnoksági rendszerrel és nem mondják fel az elkötelezettség automatikus jellegét, vállalják azt a súlyos kockázatot, hogy belekeveredjenek az Egyesült Államok nukleáris háborújába egy Kínával való amerikai konfliktus esetén” — írja Lippmann. — Rusk ezzel megdönthetetlen érveit adott az európaiaknak — Angliát is beleértve —, hogy távol tartsák magukat a vietnami háborútól és Amerika egész ázsiai politikájától.

A bagdadi rádió jelentése szerint Pasas! iraki külügyminiszter megbeszéléseket folytatott nyolc szocialista ország nagyköveteivel. A megbeszélések után az iraki külügyminisztérium szóvivője közölte, hogy a szocialista országok kifejezték készségüket, hogy megvásárolják az iraki olajat. Több szocialista ország hajlandó műszaki segítséget nyújtani az olaj kiaknázására.

Ez az állásfoglalás nagy segítséget nyújt iraknak az IPC olaj- társasággal folytatott vitában.

Tájékoztató a kamatfeltételek január 1-én életbe lépő módosításáról, a takarékbetét- lekötésekről

Másfél hónappal ezelőtt jelent

meg a Pénzügyminiszter rendeleté egyes takarékbetétek elhelyezési és kamatozási feltételeinek 1967. január 1-én életbe lépő módosításáról. A rendelkezéssel kapcsolatban többen érdeklődtek a módosítás részletei iránt. A kérdésekre az Országos Takarékpénztár illetékes főosztálya adott tájékoztatást az MTI munkatársának.

Az új kamatozási feltételek lényege az, hogy különbséget tesznek a rövidebb és a hosszabb időre lekötött, valamint a lekötés nélkül elhelyezett takarékbetétek között. Azoknak az ügyfeleknek, akik megtakarításaik felhasználásáról három hónapra lemondanak évi három százalék kamatot fizet az OTP, azok pedig, akik egy évig tartják pénzüket betétben, évi 5 százalék kamatot kapnak. A lekötés nélküli betétekre évi 2 százalék a kamat.

Az új feltételek annyiban térnek el a mostani gyakorlattól, hogy a lekötési idő eltelte előtt felvett összegre az OTP nem térít kamatot. Eddig ilyen esetben a látra szóló kamatot adták. A módosítást az indokolja, hogy korábban azok is lekötöttem helyezték pénzüket betétbe, akik az egész összeget, vagy egy részt néhány nap, vagy néhány hét múlva felvették. Ezzel növelték az adminisztrációt, sok felesleges munkát okoztak, s ily módon nem lehetett számitásba venni azt sem, hogy a betétállományból mennyi tekinthető tartósan lekötöttnek.

Az új feltételeket egyesek félreértették, azt gondolva, hogy a megállapodott, idő előtti ki- véttel a kamathoz való jogot az egész betétre elvesztik. Valójában a betétes az összegnek csak azon része után nem kap kamatot. amelyet a vállalt, lekötési idő előtt vesz fel.

A tájékoztatás kitért arra a nem mindenki előtt egyértelműen világos kérdésre is, hogy a betét mikortól számít lekötöttnek. E tekintetben különbséget kell tenni a jelenleg már fennálló, 90 napra lekötött és az 1967. január 1-e után elhelyezésre kerülő betétek között. A rendelkezés életbe lépése előtt fennálló, korábban 90 napra elhelyezett betétek lekötési idejét — amennyiben azokat január 31-ig 3 hónapra* vagy egy évre tartósan lekötik*

— az egyes be tétfizetések napjától számítják. Ezekre a betétekre a lekötés visszamenőleg érvényes. Az 1967. január 1-e után nyitott betétek lekötése az elhelyezés napjától számít A látra szóló betétekre — amennyiben az ügyfél másként nem rendelkezik,

— január 1-től 3 százalék helyett 2 százalék kamat jár.

A tájékoztatás végül a beitétek és a kölcsönök utáni kamatok, a takarékosság és a kölcsöntámo- gatás közötti összefüggésre adott magyarázatot.

Ismeretes, hogy az 1967. január 1-től az áruvásárlási kölcsönök után az eddigi 5—9 százalékkal szemben 4—8 százalék a kezelési költség. A takarék- pénztár a lakást építeni szándékozóknak kedvezményes — évi 2 százalékos — kamattal hosszú lejáratú hitelt ad. A takarékosság és a kölcsönnyújtás közötti ösz- szefüggés kifejezésre jut abban, hogy a kölcsönök engedélyezésénél továbbra is előnyben részesülnek az évek óta rendszeresen takarékoskodók. A kezelési költségek csökkentéséhez, illetve a betét- és a hitelkamat közötti megfelelőbb arány kialakításához járul hozzá a kamattételek január 1-én hatályba lépő módosítása. (MTI)

A szakadat! válság

Két hónappal ezelőtt lemondott a szakadáti Aranykalász Tsz elnöke, Ham Gyula. Lemondását a közgyűlés azzal a feltétellel fogadta el, hogy az agronómus is távozik. Vagy mind a kettő, vagy egyik sem.

A közgyűlési jegyzőkönyv szerint és néhány szakadáti ember elmondása szerint is, Ham Gyula megmondta a tagságnak: vagy ő, vagy a másik ember távozik. „Kijelentem, hogy az agronómussal együtt dolgozni nem tudok.”

Különös dolgok történtek Sza- kadáton az idén. Ham Gyula tizenegyedik éve elnök, és az előző két agronómussal nem volt nézeteltérése, most viszont állandósult a torzsalkodás. Nem csoda, hiszen Csákvári János agronómus nyíltan „fúrta” az elnököt, már akkor, amikor Ham Gyula a zsámbéki elnökképző iskolán tanult. A tanácselnök, Ve- zekényi Lajos azt mondja: előttem jelentette ki az agronómus, hogy az az egészséges vezetés, ami Diósberényben van, tudniillik, hogy egy személy az elnök és az agronómus. Később, amikor már nyílt harc fejlődött ki közöttük, egyszer a következő megjegyzést tette Csákvári János agronómus: „Majd jól befűtünk az elnöknek”.

Tizenhat pontból álló beadványt készített az agronómus, és azt a járási pártbizottságnak nyújtotta át. A pártbizottság megkérte a járási Népi Ellenőrzési Bizottságot, vizsgálja ki, mi az igazság. A vizsgálat megtörtént, és — mint Oláh József, a Tamási Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke elmondta — a beadvány nem felel meg az igazságnak. Kivéve egy magatartásbeli jelenséget, az elnök személyére vonatkozóan.

Mielőtt erre a vizsgálatra sor került, illetve tisztázódott volna az ügy, az elnök és az agronómus lemondása már megtörtént. A körülményeknél is érdekesebb, hogy miért így foglalt állást a szövetkezet tagsága: vagy mind a kettő távozik, vagy mind a kettő marad. Hiszen köztudcV volt, hogy nem tudnak együtt dolgozni. Továbbá ott a plénumon fejére olvasták az agronómusnak a hibáit, a tévedéseit, sőt, szakmabeli fogyatékosságait és mulasztásait is. Az elnök viszont bebizonyította 11 év alatt, hogy alkalmas a szövetkezet munkájának irányítására. Idézzünk néhány hozzászólásból, amelyek a közgyűlésen hangzottak el.

Vezckényi József: „Ha az agronómus a tagság között volt, mindig a tsz-elnököt szidta, hogy nem végzi munkáját... Szerintem jobban ment a munka, míg az agronómus nem volt itt... Megmutatta, az agronómus, amikor az elnökünk iskolán volt, hogy milyen munkát végez. Ö irányította a gépek javítását, a tavaszi vetést, és ápolást. Hogyan lett elvégezve,? Majdnem sehogyan.”

Bede István: „Az agronómus nem sokat ért a munkákhoz, mert még a vetőgépet sem tudta beállítani a vetéshez, azt is mindig a tsz elnöke állította be.*

v

i