Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-22 / 301. szám

I 2 TOLNA MEGYEI NEPŰJSAG I960, december SZ. Fogadás Hanoiban a DMFF megalakulásának évfordulóján Az, iraki külügyminiszter megbeszélései a szocialista országok nagyköveteivel Hanoi (MTI) Hanoiban a DNFF megalakulásának 6. év­fordulója alkalmából rendezett fogadáson felszólalt a DNFF ál­landó megbízottja, Nguyen Van Tien. Kijelentette, hogy a DNFF tekintélye szüntelenül nő a nem­zetközi politikában egyre több kormány isimeri el a 14 millió dél-vietnami egyedüli képviselő­jeként. A fogadáson megjelent Ho Si Minh. a VDK elnöke és LeDuan, a Vietnami Dolgozók Pártja Köz­ponti Bizottsága első titkára is. Addisz Abeba-i jelentés szerint Hailé Szelasszié etiópiaj császár kedden táviratot intézett John­son elnökhöz, Ho Si Minh elnök­höz, Ky tábornokhoz, U Thamt- hoz és Koszigin miniszterelnök­höz, valamint az angol és a szov­jet külügyminiszterhez, felszólít­va őket, hogy segítsék elő a viet­nami konfliktus tárgyalásos meg­oldását. 1 Az AFP New York-i jelentése szerint U Thant ENSZ-főütkár szóvivője kedden kijelentette, hogy Goldberg levele semmivel sem módosította U Thant állás­pontját Vietnam kérdésében. Az Mi történt dr. Török Ferenccel Münchenben ? Múlt pénteken a „Török ügy” jóval nagyobb helyet kapott a nyugatnémet sajtóban, mint akár­milyen fontos világ politikai ese­mény, szenzációs bűntény. „Áruházi lopásért letartóztatták az olimpiai bajnokot”, ilyen és hangzatosabbnál, hangzatosabb címek alatt adtak hírt arról, hogy dr. Tóitok Ferenc magyar öttusá­zó olimpiai bajnokot áruházi lo­pásért letartóztatták. Dr. Török Ferenc kedd este már visszaérkezett Budapestre és a sok külföldi újságcikk, hírügy­nökségi jelentés után, most már hitelesen ő maga mondta el, mi is történt vele tulajdonképpen. — Frankfurtban — meghívás­ra — párbaj tőrversenyen vettem részt Balczóval és Mónávai, Né­meth Ferenc főtitkár vezetésé­vel. Vendégszereplésünk befeje­zése után pénteken Münchenen keresztül hazaindultunk. A bajor fővárosban azonban megálltunk rövid időire, én magam egy órá­ra leváltam társaimtól, hogy el­végezzem a karácsonyi vásárlást, — Miután az apróságokat meg­vettem, ruhát néztem magamnak. Négy nadrággal bementem a pró­bafülkébe, az egyik megtetszett, hármat visszaadtam, a kiválasz­tott ruhadarabot pedig, amúgy becsomagolatlanul tömött kézitás­kám tetejére tettem. Ezután a zakót akartam kiválasztani, ami pár lépésre volt a nadrág­árusító helytől. (A bonyodalom itt kezdődött, mivel önkiszolgáló áruházban a nyugatnémet üzleti rend szerint a kiválasztott árut azonnal ki kell fizetni. (A szerk. rnegjegy.) Talán 10 percet néze­gettem. hogy melyiket is válasz- szam, amikor civilruhás férfi tet­te kezét a vállamra és amennyire megértettem, felszólított, menjek vele az irodába. — A nadrág nincs kifizeitve, mondotta a detektív, eléggé zor- dortan, mire kézzel lábbal ma­gyaráztam, hogy együtt akartam az egész öltöny árát kiegyenlíte­ni. Amíg ez a pantomin-jelenet lejátszódott közöttünk, irhabun- dás nő, valószínűleg az áruház egyik főnöke jött az irodába, aki minden további beszélgetésnek elejét vette azzal, hogy a detek- tívvel a rendőrséget értesíttette. — Erőlködtem — miután kö­zölték, hogy az ügy lefolytatása legalább 2—3 hetet vesz igénybe —, hogy nekem még aznap to­vább kell utaznom, s azt kérdez­tem, miként nyerhet gyors elin­tézést az egész dolog. Tanácsol­ták, ha aláírom a jegyzőkönyvet, amiben beismerem vétkemet, gyorsbíró elé kerülök és a meg­felelő pénzbüntetés lefizetésével utamca mehetek. Ennél jobb megoldás nem kínálkozott, aláír­tam a jegyzőkönyveit. Most vi­szont azt mondták, egy másik rendőrségi helyre kell mennünk, ott lehet csak fizetni. El is vit­tek, de nasv megdöbbenésemre a rács mögé dugtak. Hiába til­takoztam, telefonhoz sem enged­ték. Azt viszont megértettem, hogy a gvorsbíró sem megv azonnal, nwt hivatalos helyről bekérik hfmtét­lenség! aktámat, mivel ha már volt vétkem az NSZK-bam, pénz­bírsággal sem úszhatott} meg. Az elintézést 4—5 napban jelölték meg. Dr. Tóitok Ferenc közbevetőleg elmesélte, hogy Balczóék pénte­ken déltől már keresésére indul­tak, majd a rendőrségen jelentet­ték be eltűnését. Fraundorfer a segítőkész nyugatnémet öttusázó pedig a DPA hírügynökségén kért támogatást Török felkuta­tásához. A szombat délutáni la­pokban már meg is jelent Török fényképe, azzal a felhívással, hogy aki tud a magyar sportoló­ról, közölje a rendőrséggel. A sajtó-hűhónak viszont meg­lett az eredménye, szombatom 22,30 óra tájban az egyik börtön- őr felismerte a keresett személyt, jelentette feletteseinek, s ettől kezdve már a bánásmód is sokat javult, .külön cellát is kapott”. Vasárnap délelőtt azután Mó- náék is rátalálták Fraundorferral együtt, az egész Münchenben tűvétett Törökre, és ekkor már Fraundorfer tolmácsolásával — aki hosszú évek barátsága alatt „hozzáigazodott” Török német nyelvtudásához —, folyt a ki­hallgatás. Főként abba kapaszko­dott bele a vezetőbíró, mién vallotta be Török a „lopást”. Nehezen akarta megérteni, hogv ezzel a megoldással Török mind- gyorsabban ki akart kerülni a számára amúgy is nagyon kelle­metlen szituációból. Most megint viszont újabb fordulat állt be: ha ártatlanságának hangoztatásá­val az ügy igaz értelemben vett kivizsgálását kívánja, az több na­pot vesz igénybe. Maradt minden az „eredetiben”. A beismerő­jegyzőkönyvön ott van Török Fe­renc aláírása, a büntetlenségét igazoló papírok megszerzésétől viszont már eltekintettek — eny- nyi protekciót jelentett Török Ferencnek olimpiai bajnoki mi­volta. Elfogadta a 100 máikás büntetést, amelyből, mivel két napot fogdában töltött, csak 60 márkát kellett kifizetnie Végezetül álljanak itt a nyu­gatnémet lapokból vett és iga­zán jó szándékot és az egész kel­lemetlen eset elsimítását szándé­kozni akaró idézetek. Az Abendzeitung (München) de­cember 19-i kommentárja: Vitatkozni lehet a magyar olimpiai győztes bűnéről, vagy ártatlanságáról, egy azonban tény, München rendőrsége ebben az esetben nem brillírozott. A Münchener Merkur decem­ber 19-i glosszájának a címe: Kínos. A szövege pedig: Éppen a következő olimpiai já­tékok színhelyén, a szívélyes és kedélyes Münchenben kellett megtörténnie, hogy a híres spor­tolót, hazája olimpiai győztesét nagyon is megalapozatlan gyanú alapján két napig fogva tartotta. De ez még semmi. A rádió, a tv és a sajtó eltűntnek jelenti be, pedig egy telefonhívás elég lehetett volna felkutatásához. ENSZ-főtitkárhoz közelálló körök szerint U Thant puhatolózni fog, mit jelent a gyakorlatban az amerikai kormány által felaján­lott „teljes együttműködés”. Walter Lippmann cikke London. (MTI) Walter Lipp- tniann, a neves amerikai kom­mentátor a tőkés világ számos lapjában, többek között a londoni Sun-ban. közölt cikkében megálla­pítja, hogy Johnson tavaly ka­rácsonyi, úgynevezett „bókekam- pánya” három illúzión alapult: 1. A másiik fél tárgyalni fog, még mielőtt meggyőző bizonyíté­kát nyerné annak, hogy az ame­rikaiak kivonulnak az ázsiai szá­razföldről : 2. A tárgyalásokat inkább Ha­noi, mint a Dél-vietnámi Fel­szabadítás! Front határozhatja él; 3. A „Vietcong” hajlandó le­tenni a fegyvert, hogy cserébe tűzszünetet kapjon. Azóta egy év telt el, s az 1965- ös illúziókat erősen megrendítet­ték az eseményeik. Az amerikai közvéleménykutatások szerint az Egyesült Államok lakosságának többsége már nem hisz abban, hogy a dél-vietnami háborút meg lehet nyerni. Az amerikai kül­ügyminisztérium hivatalos „le­gendája” szerint az igazi ellenfél Hanoi vagy Peking, illetve a „vi- lágkommuoiizmus” ám az ellen­fél valójában Dél-Vietnamban van — írja Lippmann. Lippmann a továbbiakban bí­rálja Rusk külügyminisztert azért a múlt heti párizsi beszédéért, amelyben felhívta szövetségeseit, hogy katonailag segítsék az Egye­sült Államokat, ha annak „nyu­gati határát” a Hawaii-szigeteket kínai rákéták fenyegetnék a jö­vőben. — Rusk semmiképpen sem tud­ta volna jobban meggyőzni az európaiakat He Gaulle NATO- ellenes érvének helyességéről, amely szerint, ha az európaiak nem szakítanak az integrált pa­rancsnoksági rendszerrel és nem mondják fel az elkötelezettség automatikus jellegét, vállalják azt a súlyos kockázatot, hogy belekeveredjenek az Egyesült Államok nukleáris háborújába egy Kínával való amerikai konf­liktus esetén” — írja Lippmann. — Rusk ezzel megdönthetetlen érveit adott az európaiaknak — Angliát is beleértve —, hogy tá­vol tartsák magukat a vietnami háborútól és Amerika egész ázsiai politikájától. A bagdadi rádió jelentése szerint Pasas! iraki külügyminiszter meg­beszéléseket folytatott nyolc szo­cialista ország nagyköveteivel. A megbeszélések után az iraki kül­ügyminisztérium szóvivője közöl­te, hogy a szocialista országok kifejezték készségüket, hogy meg­vásárolják az iraki olajat. Több szocialista ország hajlandó mű­szaki segítséget nyújtani az olaj kiaknázására. Ez az állásfoglalás nagy segít­séget nyújt iraknak az IPC olaj- társasággal folytatott vitában. Tájékoztató a kamatfeltételek január 1-én életbe lépő módosításáról, a takarékbetét- lekötésekről Másfél hónappal ezelőtt jelent meg a Pénzügyminiszter rende­leté egyes takarékbetétek el­helyezési és kamatozási feltéte­leinek 1967. január 1-én életbe lépő módosításáról. A rendelke­zéssel kapcsolatban többen ér­deklődtek a módosítás részletei iránt. A kérdésekre az Országos Takarékpénztár illetékes főosztá­lya adott tájékoztatást az MTI munkatársának. Az új kamatozási feltételek lé­nyege az, hogy különbséget tesz­nek a rövidebb és a hosszabb időre lekötött, valamint a lekötés nélkül elhelyezett takarékbetétek között. Azoknak az ügyfeleknek, akik megtakarításaik felhasználá­sáról három hónapra lemonda­nak évi három százalék kamatot fizet az OTP, azok pedig, akik egy évig tartják pénzüket betét­ben, évi 5 százalék kamatot kap­nak. A lekötés nélküli betétekre évi 2 százalék a kamat. Az új feltételek annyiban tér­nek el a mostani gyakorlattól, hogy a lekötési idő eltelte előtt felvett összegre az OTP nem té­rít kamatot. Eddig ilyen esetben a látra szóló kamatot adták. A módosítást az indokolja, hogy ko­rábban azok is lekötöttem helyez­ték pénzüket betétbe, akik az egész összeget, vagy egy részt néhány nap, vagy néhány hét múlva felvették. Ezzel növelték az adminisztrációt, sok felesleges munkát okoztak, s ily módon nem lehetett számitásba venni azt sem, hogy a betétállományból mennyi tekinthető tartósan lekötöttnek. Az új feltételeket egyesek félreértették, azt gondolva, hogy a megállapodott, idő előtti ki- véttel a kamathoz való jogot az egész betétre elvesztik. Valójá­ban a betétes az összegnek csak azon része után nem kap kama­tot. amelyet a vállalt, lekötési idő előtt vesz fel. A tájékoztatás kitért arra a nem mindenki előtt egyértelműen világos kérdésre is, hogy a betét mikortól számít lekötöttnek. E tekintetben különbséget kell ten­ni a jelenleg már fennálló, 90 napra lekötött és az 1967. január 1-e után elhelyezésre kerülő be­tétek között. A rendelkezés életbe lépése előtt fennálló, koráb­ban 90 napra elhelyezett betétek lekötési idejét — amennyiben azokat január 31-ig 3 hónapra* vagy egy évre tartósan lekötik* — az egyes be tétfizetések napjá­tól számítják. Ezekre a betétek­re a lekötés visszamenőleg érvé­nyes. Az 1967. január 1-e után nyitott betétek lekötése az el­helyezés napjától számít A látra szóló betétekre — amennyiben az ügyfél másként nem rendelkezik, — január 1-től 3 százalék helyett 2 százalék kamat jár. A tájékoztatás végül a beitétek és a kölcsönök utáni kamatok, a takarékosság és a kölcsöntámo- gatás közötti összefüggésre adott magyarázatot. Ismeretes, hogy az 1967. ja­nuár 1-től az áruvásárlási köl­csönök után az eddigi 5—9 szá­zalékkal szemben 4—8 százalék a kezelési költség. A takarék- pénztár a lakást építeni szándé­kozóknak kedvezményes — évi 2 százalékos — kamattal hosszú le­járatú hitelt ad. A takarékosság és a kölcsönnyújtás közötti ösz- szefüggés kifejezésre jut abban, hogy a kölcsönök engedélyezésé­nél továbbra is előnyben része­sülnek az évek óta rendszeresen takarékoskodók. A kezelési költ­ségek csökkentéséhez, illetve a betét- és a hitelkamat közötti megfelelőbb arány kialakításához járul hozzá a kamattételek ja­nuár 1-én hatályba lépő módo­sítása. (MTI) A szakadat! válság Két hónappal ezelőtt lemondott a szakadáti Aranykalász Tsz el­nöke, Ham Gyula. Lemondását a közgyűlés azzal a feltétellel fo­gadta el, hogy az agronómus is távozik. Vagy mind a kettő, vagy egyik sem. A közgyűlési jegyzőkönyv sze­rint és néhány szakadáti ember elmondása szerint is, Ham Gyula megmondta a tagságnak: vagy ő, vagy a másik ember távozik. „Ki­jelentem, hogy az agronómussal együtt dolgozni nem tudok.” Különös dolgok történtek Sza- kadáton az idén. Ham Gyula ti­zenegyedik éve elnök, és az elő­ző két agronómussal nem volt nézeteltérése, most viszont ál­landósult a torzsalkodás. Nem csoda, hiszen Csákvári János ag­ronómus nyíltan „fúrta” az elnö­köt, már akkor, amikor Ham Gyula a zsámbéki elnökképző is­kolán tanult. A tanácselnök, Ve- zekényi Lajos azt mondja: előt­tem jelentette ki az agronómus, hogy az az egészséges vezetés, ami Diósberényben van, tudni­illik, hogy egy személy az elnök és az agronómus. Később, ami­kor már nyílt harc fejlődött ki közöttük, egyszer a következő megjegyzést tette Csákvári János agronómus: „Majd jól befűtünk az elnöknek”. Tizenhat pontból álló bead­ványt készített az agronómus, és azt a járási pártbizottságnak nyújtotta át. A pártbizottság megkérte a járási Népi Ellenőr­zési Bizottságot, vizsgálja ki, mi az igazság. A vizsgálat megtör­tént, és — mint Oláh József, a Tamási Járási Népi Ellenőrzési Bizottság elnöke elmondta — a beadvány nem felel meg az igaz­ságnak. Kivéve egy magatartás­beli jelenséget, az elnök szemé­lyére vonatkozóan. Mielőtt erre a vizsgálatra sor került, illetve tisztázódott volna az ügy, az elnök és az agronó­mus lemondása már megtörtént. A körülményeknél is érdekesebb, hogy miért így foglalt állást a szövetkezet tagsága: vagy mind a kettő távozik, vagy mind a ket­tő marad. Hiszen köztudcV volt, hogy nem tudnak együtt dolgoz­ni. Továbbá ott a plénumon fe­jére olvasták az agronómusnak a hibáit, a tévedéseit, sőt, szakma­beli fogyatékosságait és mulasz­tásait is. Az elnök viszont be­bizonyította 11 év alatt, hogy alkalmas a szövetkezet munkájá­nak irányítására. Idézzünk né­hány hozzászólásból, amelyek a közgyűlésen hangzottak el. Vezckényi József: „Ha az agro­nómus a tagság között volt, min­dig a tsz-elnököt szidta, hogy nem végzi munkáját... Szerintem job­ban ment a munka, míg az agro­nómus nem volt itt... Megmutatta, az agronómus, amikor az elnö­künk iskolán volt, hogy milyen munkát végez. Ö irányította a gépek javítását, a tavaszi vetést, és ápolást. Hogyan lett elvégez­ve,? Majdnem sehogyan.” Bede István: „Az agronómus nem sokat ért a munkákhoz, mert még a vetőgépet sem tudta beállítani a vetéshez, azt is min­dig a tsz elnöke állította be.* v i

Next

/
Thumbnails
Contents