Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-02 / 284. szám

A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TQLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVL évfolyam. 284. szám ÄRA: 60 FILLER Péntek, 1966. december 2. A napirendi pontok feletti vitával folytatta munkáját a IX. pártkongresszus Az MSZMP IX. kongresszusá­nak szerda délutáni tanácskozá­sán, amelyen Nyers Rez^ő, a Politikai Bizottság póttagja, a Központi Bizottság titkára elnö­költ, ismét számos felszólalás hangzott el. Többek között szá­mos testvérpárt küldöttségének Gáspár Sándor: vezetője köszöntötte a kongresz- szust, s ezen az ülésen hangzott el Gáspár Sándornak, a Politikai Bizottság tagjának, a SZOT fő­titkárának felszólalása is. Szerdán és csütörtökön több testvérpárt küldöttsége az ország különböző részében tett látoga­tást s nem egy küldöttség nagy­gyűlésen találkozott a magyar dolgozókkal. A kongresszus szerda délutáni ülésének első felszólalója Gáspár Sándor, a Politikai Bizottság tag­ja, a SZOT főtitkára volt. A szakszervezetek jogkörének bővülésével együtt növekszik társadalmi felelősségük is Elöljáróban kijelentette, hogy a Szakszervezetek Országos Ta­nácsa a Központi Bizottság be­számolójával, a határozati javas­lattal, tehát helyzetünk elemzé­sével és a megjelölt feladatokkal egyetért. Ezután társadalmunk szocialista vonásainak erősödésé­ről, a munkásosztály vezető sze­repének érvényesüléséről beszélt. Gáspár Sándor ezután a szak- szervezetek feladatairól szólva rámutatott: — Hazánkban az elmúlt két év­tizedben a szakszervezetek mun­kájának főbb vonásai a mun­káshatalom erősítésében, a dol­gozók érdekeinek védelmében ki­alakultak. A szakszervezetek szo­cialista jellege a maga sokolda­lúságában azonban csak most bontakozik ki, minden gondjával és nagyszerűségével együtt. — A párt és a szakszervezetek viszonyában fontos elem, hogy a párt, mint eszmei, politikai vezető erő, a célok meghatározásánál is igényli a szakszervezeti mozga­lomban tömörített osztályerők véleményét. A szakszervezeti és az állam- igazgatási szervek viszonyát meg­határozó elv, hogy a bérből és fi­zetésből élők életkörülményeit érintő minden rendelkezés előtt a kormánynak, a tárcáknak, a főhatóságoknak ki kell kérniök a Szakszervezeti Tanács, illetve az iparági szakszervezetek véle­ményét. A szakszervezetek önálló elemzése és állásfoglalása alapján konstruktív, javas­latokkal segítik az egyéni, szakmai és csoportérdek, va­lamint a társadalmi érdek összehangoltabb érvényesíté­sét. Helyes gyakorlati lépés erre a kormány és a Szakszervezeti Ta­nács közös munkaterve, az új gazdasági mechanizmussal kap­csolatos törvények, rendeletek ki­dolgozása, az együttműködés he­lyesebb módszereinek kialakítá- sa. Miről van szó, amikor a szak- szervezeti jogok bővítéséről be­szélünk? Valójában a szocialista demokrácia fejlesztéséről, a dol­gozók jogainak bővítéséről van szó. A szervezett munkások, a szakszervezeti tagok régi kérésé­nek eleget téve elhatároztuk, hogy a soron következő alapszervi vá­lasztásokon nem választjuk újjá az üzemi tanácsokat. Az üzemi tanácsok törvényben biztosított joga az üzemi szakszervezetek hatáskörébe kerül. A tervezett gazdaságirányítási reform kapcsán megnövekedik az üzemi, gazdasági vezetők hatás­köre és felelőssége. Ezzel a szakszervezetek egyet­értenek. A minisztériumok most dolgoznak a vállalati jogszabály­zaton, amely rögzíti az igazgatók felelősségét és jogkörét. A szak- szervezetek a vállalati kollektív szerződések kidolgozásán mun­kálkodnak. Természetesen a ket­tő között megfelelő összhangnak kell lennie, mert e két okmány tartalmazza a vállalást vezet ők és a szakszervezetek együttes és kü- lön-külön jogait és felelősségét. A szakszervezeti szervek önálló­ságát növeli, hogy a kérdések meghatározott körében a válla­latvezetők csak a szakszerveze­tekkel egyetértésben dönthetnek. A kérdések másik körében ki kell kérniök a szakszervezetek véleményét. Kulturális, egész­ségügyi és szociális kérdésekben pedig a szakszervezeteknek dön­tési joguk lesz. Az üzemi demokráciát fejlesz­ti, a dolgozók jogait növeli az az intézkedés is, hogy a gazdasági vezetők megítélésénél, kinevezé­sénél, felmentésénél a dolgozók véleményét a szakszervezetek képviselik, érvényesítik. A szakszervezetek jogkörének bővülésével együtt növekszik társadalmi felelősségük és kötelezettségük is. Szerveze­ti erejüket, politikai befolyá­sukat az eddiginél jobban fel kell használniok a dolgozók szocialista tudatának formá- ' fására. A szakszervezeteknek tehát ha­tározottan fel kell lépniök a munkásosztály soraiban is fellel­hető, a szocializmustól idegen né­zetek, je’enségek ellen, mint a nacionalizmus, az önzés, a fegyel­mezetlenség, a közömbösség, a társadalmi tulajdonnal szemben. Gáspár Sándor ezután a szak- szervezet tömegformáló szerepé­ről szólt, majd a dolgozók érdek- védelmével kapcsolatban kifej­tette: — A szakszervezetek a dolgo­zók egyéni érdekeit képviselik és védik az össztársadalmi érdek alakján. Mindenekelőtf’Védik a dolgozók törvényben biztosított jogait, fellépnek a helyenként még meglevő bürokratikus, lélek­telen bánásmód ellen. Ha valahol van javítanivaló a szakszerveze­tek munkájában, akkor ezen a területen van. Társadalmunkban az egyéni és össztársadalmi érdek alapvetően egybeesik. Ugyanak­kor objektíve létezik kisebb-na- gyobb érdekeltérés, érdekellentét is. Ilyen esetekben a szakszer­vezeti érdekvédelem a meglevő ellentmondások nyílt feltárását célozza és a meglevő feszültségek, ellentétek feloldásával erősíti a bizalmat szocialista rendszerünk iránt. Megítélésünk szerint a gazdaságirányítási Tendszer reformjának bevezetésével a szakszervezetek érdekvédel­mi tevékenysége az eddiginél bonyolultabb, összetettebb és árnyaltabb lesz — ezt már most látjuk. Erre időben felkészülünk. A harmadik ötéves terv idősza­ka alatt lép életbe gazdaságirá­nyítási rendszeriünk reformja, amelynek legfőbb célja-a dolgozó emberek életviszonyainak a mun­kateljesítményen, a társadalmi hasznosságon alapuló fejlesztése, — folytatta ezután Gáspár Sán­dor. A szakszervezetek minden erejükkel azon lesznek — ez joguk és kötelességük —, hogy a reform céljai szocia­lista módon érvényesüljenek. A reform tehát nem szűkíti, hanem bővíti a dolgozókról való gondoskodás lehetőségeit. Gáspár Sándor ezután hangoz­tatta: t — Az életszínvonal emelésének legfontosabb tényezője természe­tesen a bérek alakulása. Ez fejezi ki leginkább a munka minőségét, pontosságát, az egyén munkájá­nak társadalmi hasznosságát. A következő években a bérrendszer továbbfejlesztésével ezt az elvet akarjuk még jobban érvényesíteni. Sok tényező abban az irányban hat majd, hogy a végzett munka eredményessége alapján a jövede­lem differenciáltabb lesz. Elsődle­gesen ezt az elvet kívánjuk gya­korlattá tenni, de nem feledkez­hetünk meg arról, hogy a szociális meggondolás továbbra is érdek- képviseleti munkánk fontos tényé- zője. Társadalmi kötelezettségeink vannak a csökkent munkaképessé­gűekkel; a munkában megrokkan- takkal, továbbá a sokgyermekes családokkal és a nyugdíjasokkal szemben. A kisgyermekes dolgozó nők gyermekgondozási segélyének tervezett bevezetése is erre utal. A következő években a vállala­ti önállóság növekedése, a na­gyobb jövedelmezőségre való tö­rekvés, a piac, a kereslet-kínálat törvénye jobban fog érvényesülni. Ez a szabadpiaci árak nagyobb mozgását eredményezheti. Ennek szabályozására megfelelő társa­dalmi garancia szükséges. A párt­nak, a kormánynak és a szakszer­vezeteknek, — különösen 1968. január elseje után — azon kell őrködniük, azt kell biztosítaniuk, hogy az árváltozások ne befolyá­solják hátrányosan a dolgozók életszínvonalának rendszeres enje- lésére vonatkozó céljaink meg­valósítását. Az ötéves terv reál­bérprogramját teljesíteni kell. Gáspár Sándor beszélt a szociá­lis ellátásról és szolgáltatásról. Hangsúlyozta egyebek között: — A gazdaságirányítás új rend­szerének bevezetésével az üzemen belüli szolgáltatások — az üzemi étkeztetés, a munkásszállás, a munkásszállítás — fenntartása egyértelműen a vállalatok hatás­körébe tartozik majd. További fej­lesztésük a vállalt jövedelmezősé­gétől függ. A szolgáltatások másik körét az úgynevezett vállalaton kívüli szol­gáltatások, lakás, közlekedés, vil­lany, gáz, stb. alkotják. A dolgo­zók jelenlegi életszínvonala a szol­gáltatásokhoz juttatott magas ösz- szegű állami dotáció mellett ala­kult ki. Véleményünk szerint e szolgáltatások díjainak megváltoz­tatása, a dotáció megszüntetése vagy csökkentése, az értékarányos árak bevezetése csak úgy és ak­kor valósítható meg, ha egyéb in­tézkedésekkel biztosítható, hogy a dolgozók reálbére nem csökken. A lakásproblémát érintve kifej­tette: segíteni és ösztönözni kell a magánerőből és állami kölcsönök­kel történő építkezéseket. Támo­gatni kell azokat a törekvéseket, amelyek az új gazdasági mecha­nizmusban az üzemi lakásépítést lehetővé teszik. Okosabb és körül­tekintőbb lakáselosztási rendszert kell kialakítani. / A munkaidő-csökkentéssel kap­csolatban a sürgősebb tennivalók­ról szólt. Rámutatott: amiről Ká­dár elvtárs szólott a beszámolójá­ban, hogy minden egészségre ár­talmas munkakörbe be kell fe­jezni a munkaidő-csökkentést, to­vábbá, 48 órára kell csökkenteni a munkaidőt a népgazdaság né­hány területén, ahol ez ma még magasabb. Radikálisan csökken­tenünk kell a munkások egészsé­gét veszélyeztető, mértéktelen túl­órázást. Tudjuk, hogy ez nem egy­szerűen elhatározás, hanem első­sorban megfelelő munkaszervezés kérdése. A gazdasági vezetők fi­gyelmét nyomatékosan felhívjuk arra, hogy teremtsenek rendet eb­ben a kérdésben, — hangsúlyozta a szónok. Pártunk IX. kongresszusa hosz- szú távra meghatározza, megszab­ja jövőbeni feladatainkat társa­dalmi, gazdasági és kulturális éle­tünk területeire egyaránt. Törekvéseinket támogatják a magyar dolgozók. Ha a célokat a tennivalókat világosan határozzuk meg, ki tudjuk bontakoztatni tár­sadalmi rendszerünk leglényege­sebb mozgató erejét, a tömeg­aktivitást. A IX. kongresszus tiszteleté­re kibontakozott szocialista munkaverseny sikerei a mun­kásosztály magasfokú osztály- öntudatáról tettek tanúságot. Ez a legfőbb biztosítéka an­nak. hogy a IX. kongresszus határozatait teljes mértékben s minden vonatkozásban vég- • rehajtsuk. Domozi János, a Csepel Vas- és Fémművek hengerésze bevezető­ben a gyár párt- és tömegszerve­zeteinek munkájáról beszélt, majd bejelentette, hogy a gyár kollek­tívája a IX. kongresszus tisztele­tére az évi terven felül 50 millió forint értékű túlteljesítést vállalt, és azt a kongresszus időpontjáig teljesítette. Oláh György, a Heves megyei Pártbizottság első titkára többek között a pártmunka kérdéseivel foglalkozott A pártmunka hatékonyságát — politikai, ideológiai és gazdasági eredményeken lehet igazán lemér­ni. Ebből a szempontból az el­múlt négy évben végzett munkát megfelelőnek minősíthetjük. Veraj JánoíL a nagybánhegyesi Zalka Máté Tsz elnöke arról be­szélt, hogy községükben elérték a régi középparaszti életszínvonalat. Ezután Csepelyi Tamás, a Nagy- kállói Járási Pártbizottság első titkára szólalt fel. — Határozottabb harcot kelt folytatnunk a kádermunka terén még mindig erőteljesen jelentkező szubjektivizmus ellen, — mon­dotta. — Ez csak akkor lehetséges, ha megszüntetjük a kapkodást és tudatosan neveljük az utánpótlást. Nemcsak akkor kell felfigyelni a káderekre, amikor komolyabb hi­bát követnek el, s a felelősségre vonás következik. Feladatunk az is, hogy óvjuk meg a kádereket a nagyobb hibák elkövetésétől, ide­jében figyelmeztessük és segítsük őket, hogy ki tudják javítani hi­báikat — mondotta. Szünet után a kongresszus Cse- terki Lajosnak, a Központi Bizott­ság titkárának elnökletével foly­tatta tanácskozását. (Folytatás a 2. oldalon) (

Next

/
Thumbnails
Contents