Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december 15. A Bahrein-i láncszem II „babonás“ KISZ-titkár Irta: M. Zubko A NEMZETKÖZI FESZÜLT­SÉG egyik forrását a külföldi ka­tonai támaszpontok képezik, amelyeket az imperialista orszá­gok a világ különböző részein létesítettek. Ezeket a támaszpon­tokat a népek belügyeibe való közvetlen katonai beavatkozásra, a függetlenségükért és szabadsá­gukért vívott harcok elfojtására, s az általános békét fenyegető veszélyes tevékenységre használ­ják fel. A Szovjetunió az ENSZ- közgyűlés jelenlegi 21. ülésszaka elé határozattervezetet nyújtott be, amely azt javasolja a más or­szágok területén katonai bázi­sokkal rendelkező valamennyi államnak, hogy haladéktalanul számolják fel ezeket a támasz­pontokat és ne létesítsenek úja­kat. Az alábbiakban Angliának a Bahrein szigeteken létesített egyik ilyen támaszpontjáról lesz szó. Ez ugyan nem tartozik a NATO-országok idegen területe­ken létesített legnagyobb támasz­pontjai közé, de mint vízcsepp- ben, tükröződik benne a nyugati államok imperialista politikájá­nak lényege. A Bahrein szigetek kicsinyek. Annyira kicsinyek, hogy a szi- getcsoportocska valósággal elvész a Perzsa-öböl vízében. A legna­gyobb sziget, az El-Bahrein hosz- szúsága mindössze 60 kilométer, szélessége pedig 18 kilométer. A sziget mégis fontos helyet kap a nemzetközi üzleti körök profit­járól szóló kimutatásokban és Anglia katonai vezető köreinek jelentéseiben. Ezen a napégette kis földda­rabon, az angol hadügyminiszté­rium katonai támaszpontot léte­sített. A bázis fenntartása évi 10 millió font sterlingbe kerül a brit kincstárnak. A szigeten 1400 gya­logos katona, 1200 pilóta, 570 tengerész állomásozik. A kato­nai légierőket „Hunter” típusú gépekből álló vadászbombázó század, „Pembroke” típusú kise­gítő gépekből álló raj, a szállítási célokat szolgáló helikopteres szá­zad, a haditengerészeti erőket pe­dig 3 fregattá és 4 aknakereső hajó képviseli. Nem tudjuk pontosan, hogy ezek az angol forrásból eredő adatok mennyire pontosak. Más itt a lényeg. Az angol munkás­párti kormány továbbra is azt az imperialista irányvonalat követi, amelyet még a konzervatív kor­mányzat alakított ki. Gibraltár­tól Hongkongig terjedő támasz­pontok hálózatának az a rendel­tetése, hogy éberen őrizze a mo­nopóliumok érdekeit, s szemben­állón a népek nemzeti felszaba­dító mozgalmával. Az angol ve­zető körök, amelyek az Egyesült Államokkal megosztják a nem­zetközi csendőr szerepét, a világ különböző országaiban nagy ka­tonai egységeket tartanak fegy­verben. A legszerényebb számí­tások szerint 12 000 angol katona tartózkodik Cypruson, 25 000 Adenben, 55 000 Malaysiában és Singapore-ban, s mintegy 5000 Honkongban. De Gibraltárban, Líbiában, Málta szigetén is van angol katonaság, s 80 brit hadi­hajó szántja az Indiai-óceán ví­zét. A BAHREIN SZIGETEK — csupán egy szem ebben a lánc­ban. A szigetcsoport igen gazdag olajban — több mint 2 millió ton­nát aknáznak ki éyente. A szi­geteken működő olajfeldolgozó üzem, amelynek évi kapacitása meghaladja a 11 millió tonnát, — az egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalat Közel- és Közép- Keleten. Itt dolgozzák fel a Szaud-Arábiából érkező nyers­olajat is. A „fekete arany” nem­csak az Al-Halifa dinasztiához tartozó feudális vezetők gazdag­ságát gyarapítja, akik egyébként nem tesznek különbséget az á’la- mi pénzek és a családi vagyon között. A Bahrein szigetekben rejlő olaj kiaknázásából búsás hasznot vágnak zsebre a nemzet­közi monopóliumok is, közöttük az amerikai „Bahrein Petroleum Company”. De; jól jövedelmez ez a, sziget az angol bankoknak is. A Bahrein szigetek népének a helyi feudális urak és a külföl­di monopóliumok ellen irányuló minden megmozdulását kegyetle­nül elfojtják. De nemcsak a Bahrein szigetcsoport kincseit őr­zi az itt létesített angol támasz­pont. A bázis katonasága az ame­rikai tőke érdekei felett is őr­ködik. Az Egyesült Államok olaj­monopóliumai éyente ugyanis mintegy 90 millió dollár nyere­séghez jutnak az arab országok és Irán kőolajkincsei révén. A közeljövőben minden való­színűség szerint még nagyobb szerepet kap a Bahrein sziget- csoport az imperialista országok terveiben. A délarábiai népek harca olyan lendületet nyert, hogy az angol kormány kényte­len volt bejelenteni: a brit csa­patok 1968-ban távoznak Aden- ből. Nehéz lenne megmondani, hogy megvalósul-e ez az ígéret? London ugyanis számos kikötést tett. Anglia ez év nyarán megálla­podást kötött a Bahrein szigetek sejkjével, amelynek értelmében bővítik a szigetcsoporton lévő támaszpontot. Természetes, hogy meghatározott díjért. 1967-ben 1 millió fontot, a következő évben pedig további félmillió fontot fi­zetnek ki ennek fejében. A nyu­gati megfigyelők véleménye sze­rint Anglia így jó előre felkészül arra, hogy Adenben lévő csa­patait a Bahrein-i támaszpontra csoportosítsa át. Nem, Anglia távolról sem akarja elhagyni Közép-Keletet. Washington, amelyet leköt az ag­resszív vietnami háború, szintén követeli, hogy London teljesítse az e térségben lévő amerikai üz­leti érdekeltségek védelmezésé- vel kapcsolatos „kötelezettségeit”. Lehetséges, hogy Közép-Keleten csökkentik az angol támaszpon­tok számát. Azonban a „Szueztől Kelet felé” jelszóval követett brit politika — a munkáspárti vezetők kijelentéseiből ítélve — aligha fog lényegesen változni. Pedig ez az irányzat sokba ke­rül az angol népnek. Csupán az Adentől Honkongig húzódó tá­maszpontok fenntartására évi 300 millió fontot költ a kincstár, az összesített katonai kiadások pedig évente 2 milliárd font ster­linget tesznek ki. Az angol la­kosság körében igen elterjedt az a nézet, hogy ez a teher megha­ladja a nemzetgazdaság erejét, s ez az egyik legfőbb oka a sú­lyos gazdasági válságnak. A kormány azonban ahelyett, hogy hallgatna a józan hangok­ra és csökkentené a katonai ki­adásokat. egészen más irányban — a dolgozók életszínvonala el­len intézett heves támadásokkal I— keres kiutat a válságból. = IGEN SOKBA KERÜL a Ba­"ibrein-i támaszpont, akárcsak a 'nyugati országok többi katonai -bázisai, amelyeket a népek ki­fosztása és a belső életükbe való gátlástalan beavatkozás érdeké­dben létesített idegen területeken. Kiről álmodnak a lányok András-napon? — Luca és az időjárás I! Dánó Lajos. a, du.n?föid­i ­...* várj községi K ISZ-szervezet titkára hatheten­ként kap egy-egy nyomtatványt a Magyar Néphit Topográfiai Tár­saságtól. Különböző kérdések sze­repelnek rajta, a környék babo­náiról, az érdekesebb népszoká­sokról. Nyolc éve is van már, hogy időről időre elküldi a vá­laszokat, így országos méretekben dolgozhatják fel a magyar nép­szokásokat. Pedig Dánó Lajos nem babo­nás. Nemcsak a szó szoros értel­mében nem — úgy is, hogy tu­lajdonképpen egyetlen babonáról sem tud, a legismertebbeket ki­véve. Ilyenkor, ha kérdőívet kap, elmegy régi ismerőséhez, Farkas Irma nénihez, aki kisegíti a „baj­ból”, mond annyit, hogy nem győzi jegyezni. Farkas Irma néni 38 éves köz­ségi szolgálata alatt tanulta meg ezeket a szokásokat. A jegyzőnél, majd később a tanácson nagyon sok ember megfordult, s a vára­kozás óráiban sokszor ilyen tör­ténetekkel szórakoztatták. Most már csak kicsit fel kell elevení­teni a hallottakat, és jut bőven anyag a néphit-topografusoknak. Tőle tudtuk meg, hogy ilyen­kor, karácsony táján egy kis fi­gyelmet kell szentelni az idő­járásnak és majdnem csalhatatla­nul megállapíthatjuk, milyen lesz az idő jövőre. Luca napjától ka­rácsonyig éppen tizenkét nap van. Minden egyes nap a következő esztendő egy-egy hónapját jelenti. És ha valaki nem rest feljegyez­ni, hogy melyik napon esik, vagy süt a nap, megtudhatja előre, mire számíthat 1967-ben. Ez az a bizonyos Luca-kalendárium. Far­kas néni kipróbálta már többször, sőt a kertjét is e szerint műveli. Ö azt tartja, beválik — ha valaki nem hinné, tessék, próbálja meg. A Luca-nappal kapcsolatban nem ez az egyetlen néphit. Azt tartják, ilyenkor nem szabad varrni, mert aki mégis rászánja magát, bevarrja a tyúkoknak azt — nos, azt a bizonyos részét, ahol a tojás szokott kijönni, s így szűkében lesz majd a tojásnak. Sokkal jobb, ha ilyenkor kariká­ban etetik a baromfit. Állítólag ez inspirálja őket a nagyobb to­jáshozamra. .. Aki esetleg hisz ebekben a szo­kásokban, óvakodjon attól, hogy Luca napján aszonyt engedjen a házába, mert szerencsétlenséget hoz. De ha már nem tudja meg­akadályozni, tartsa ott sokáig, így legalább sok kotlósa lesz. András-nap előtt a lányok tart­sanak böjtöt. Állítólag megéri, mert a böjt napján éjszaka ar­ról álmodik majd, aki a férje lesz. A teljes bizonyosság érde­kében ki ne kockáztatna meg egy napi koplalást? Ha netán a fiatal házasokat az anyakönywezetőtől hazafelé jö­vet jó adag rizskásával vágják szemközt, cseppet se méltatlan­kodjanak, csupán szerencsét kí­vánnák nekik, ahogy a néphit tartja. Tanácsos menyasszony cipőjébe aranypénzt tenni, az is szeren­csét jelent A mi, babonát nem értő, modern világunkra mi sem jellemzőbb: azt is szerencsének tartjuk, ha valakinek aranypénze van... II Közeleg a szilveszter A hagyományos ólomöntésen kí­vül még jó néhány népszokás vonatkozik - erre a napra is. Ma­napság már nemigen dívik, de egykor Dunaföldvár környékén megszokott dolog volt szilveszter­kor tollas pogácsát sütni. Minden egyes pogácsába egy-egy tollat tűztek és a családtagok szerint elnevezték a süteményeket. Aki­nek a pogácsáján a sütőbe téve elégett a toll, még abban az év­ben meg kellett halnia. Köztudott dolog, hogy az év utolsó napján lencsét kell főzni, így a családnak sok pénze lesz az elkövetkező időben. Szerintem manapság inkább szerencsét je­lent a lencsefőzés. Ugyanis már az is szerencsének könyvelhető el — ha lehet kapni valahoL.. (d. kánya) IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL ................................... — 154 — A támadók miután úgy vélték, hogy minden élőt kiirtottak a házban, petróleumot fröcsköl­tek szét a szobákban. A ház pillanatokon belől lángokban állt. James Caroll meg társai körülállták gz égő épületet és eszeveszetten üvöltöztek. Sem lát­tak, sem hallottak. Ennek tudható be, hogy a kisfiú kiosonhatott a lángokból és elrejtőzhetett Lucan ban ismét tűz ütött ki. Ezúttal azonban a gonosz család háza lett a lángok martaléka. James Caroll felkiáltott: — Emberek, nagy munka vár még ránk. Utánam! Johnny Conor később ezt vallotta a bíróságon: — A támadók, miután meggyilkolták az öreg­embert, az öregasszonyt, Bridget és Tornot, a magukkal hozott üvegekből petróleumot locsol­tak szét az egész házban. Bejöttek abba a szobá­ba is, ahol én rejtőztem, és petróleumot locsol­tak az ágyra, amely alatt voltam. Amint az ágy lángot vetett, kirohantak. Én kimásztam az ágy alól, fölrántottam a nadrágomat, és megpró­báltam, hogy a kabátommal eloltsam a tüzet. Utána kifutottam a konyhába és megpillantot­tam Tom bácsit. Ott feküdt a néni is. Kint az udvarban az emberek kiabáltak, ugráltak, mint­ha megbolondultak volna. Észre sem vették, ami­kor kiosontam az égő házból. Egy szárkúp mö­gé rejtőztem. A támadók rövid idő múltán cso­portokba verődtek és elindultak az országúton A tömeg William háza felé indult. Valahá- nyan hangoskodtak: — 155 — — Most pedig a másvilágra küldjük a sánta ördögöt is! El keli mondani, hogy kissé csökkent az em­berek harci kedve. Nem is csoda, hisz az ádáz küzdelemben többen megsebesültek. Az öreg Jim ugyanis néhány embernek beverte a fejét, Tom sem volt rest, megbilincselt öklével cson­tokat repesztett, egy támadónak még az állkap­csát is szétverte. Azok, akiknek lelohadt a kedvük, arra vállalkoztak, hogy hazasegítik a sebesülteket. William háza elég messze volt, s az éjjeli gyaloglás, no meg a szokatlan hideg kissé le- hűtötte a forró fejű embereket. Ezenkívül a whisky is vesztett hatásából, nem tüzelte többé a bosszúállókat. Ahogy haladtak, úgy lohadt a lelkesedés. M ind többen lemaradoztak, és mi­kor látták, hogy a többiek nem ügyelnek rájuk, megfordultak és elindultak haza. Caroll és John Kennedy hiába buzdították őket. Nem tudtak lelket önteni az emberekbe, akik arra vágyód­tak, hogy meleg családi fészkükben legyenek. Amikor a távolban feltűnt William háza, már csak nyolcán haladtak Kennedy és Caroll mö­gött. Caroll elővette óráját. Hajnali három óra volt. A kerítésnél valahányan megálltaik. Tanács­talanul néztek egymásra. Közülük kettőnek pus­kája volt, de semmi kedvük sem volt. hogy lövöldözzenek. Tétovázásuk feldühösítette Carollt Gyáva kutyáknak nevezte őket. Elvette tőlük a puskákat. Az egyiket átnyújtotta Kennedynek, a másikat megtartotta magának: — 156 — — Fogd Johnny,— tudom, hogy benned meg­bízhatok. Kennedy komoran válaszolt: — Rám mindig számíthatsz. Már évek óta készülődök arra, hogy lelőjem azt a sánta ördö­göt. James Rider bizonytalan hangon megjegyezte: — Ami azt illeti, én is segíthetnék, nincs azonban puskám. Caroll rárivallt: — Hát a husáng, az semmire se jó? Rider félénken bólintott és megjegyezte: — Hátha épp úgy akarjátok, veletek tartok. A három ember kinyitotta a kaput és belé­pett az udvarba A házhoz lopakodtak. A töb­biek a kerítésnél várakoztak. Hallották, amikor Caroll odasúgta Kennedynek: — Gyorsan el kell intézni őket. Caroll a puskatussal megzörgette az ajtót. A házban hárman tartózkodtak. John Don­nelly a bejárat melletti kis szobában aludt, William és felesége pedig a hálószobában. A zörgésre felébredt John meg William felesége. Az asszony költögetni kezdte férjét, ak; az igazak álmát aludta. William még a szemét dörzsölte, amikor öccse az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. John kitárta az ajtót, fel sem ismer­hette támadóit, máris két lövés dördült. Több mint harminc ólomdarab fúródott a tes­tébe, s megtántorodott. Imbolyogva előre lépett, majd felkiáltott: — Eltaláltak!

Next

/
Thumbnails
Contents