Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)
1966-12-15 / 295. szám
4 TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 1966. december 15. A Bahrein-i láncszem II „babonás“ KISZ-titkár Irta: M. Zubko A NEMZETKÖZI FESZÜLTSÉG egyik forrását a külföldi katonai támaszpontok képezik, amelyeket az imperialista országok a világ különböző részein létesítettek. Ezeket a támaszpontokat a népek belügyeibe való közvetlen katonai beavatkozásra, a függetlenségükért és szabadságukért vívott harcok elfojtására, s az általános békét fenyegető veszélyes tevékenységre használják fel. A Szovjetunió az ENSZ- közgyűlés jelenlegi 21. ülésszaka elé határozattervezetet nyújtott be, amely azt javasolja a más országok területén katonai bázisokkal rendelkező valamennyi államnak, hogy haladéktalanul számolják fel ezeket a támaszpontokat és ne létesítsenek újakat. Az alábbiakban Angliának a Bahrein szigeteken létesített egyik ilyen támaszpontjáról lesz szó. Ez ugyan nem tartozik a NATO-országok idegen területeken létesített legnagyobb támaszpontjai közé, de mint vízcsepp- ben, tükröződik benne a nyugati államok imperialista politikájának lényege. A Bahrein szigetek kicsinyek. Annyira kicsinyek, hogy a szi- getcsoportocska valósággal elvész a Perzsa-öböl vízében. A legnagyobb sziget, az El-Bahrein hosz- szúsága mindössze 60 kilométer, szélessége pedig 18 kilométer. A sziget mégis fontos helyet kap a nemzetközi üzleti körök profitjáról szóló kimutatásokban és Anglia katonai vezető köreinek jelentéseiben. Ezen a napégette kis földdarabon, az angol hadügyminisztérium katonai támaszpontot létesített. A bázis fenntartása évi 10 millió font sterlingbe kerül a brit kincstárnak. A szigeten 1400 gyalogos katona, 1200 pilóta, 570 tengerész állomásozik. A katonai légierőket „Hunter” típusú gépekből álló vadászbombázó század, „Pembroke” típusú kisegítő gépekből álló raj, a szállítási célokat szolgáló helikopteres század, a haditengerészeti erőket pedig 3 fregattá és 4 aknakereső hajó képviseli. Nem tudjuk pontosan, hogy ezek az angol forrásból eredő adatok mennyire pontosak. Más itt a lényeg. Az angol munkáspárti kormány továbbra is azt az imperialista irányvonalat követi, amelyet még a konzervatív kormányzat alakított ki. Gibraltártól Hongkongig terjedő támaszpontok hálózatának az a rendeltetése, hogy éberen őrizze a monopóliumok érdekeit, s szembenállón a népek nemzeti felszabadító mozgalmával. Az angol vezető körök, amelyek az Egyesült Államokkal megosztják a nemzetközi csendőr szerepét, a világ különböző országaiban nagy katonai egységeket tartanak fegyverben. A legszerényebb számítások szerint 12 000 angol katona tartózkodik Cypruson, 25 000 Adenben, 55 000 Malaysiában és Singapore-ban, s mintegy 5000 Honkongban. De Gibraltárban, Líbiában, Málta szigetén is van angol katonaság, s 80 brit hadihajó szántja az Indiai-óceán vízét. A BAHREIN SZIGETEK — csupán egy szem ebben a láncban. A szigetcsoport igen gazdag olajban — több mint 2 millió tonnát aknáznak ki éyente. A szigeteken működő olajfeldolgozó üzem, amelynek évi kapacitása meghaladja a 11 millió tonnát, — az egyik legnagyobb ilyen jellegű vállalat Közel- és Közép- Keleten. Itt dolgozzák fel a Szaud-Arábiából érkező nyersolajat is. A „fekete arany” nemcsak az Al-Halifa dinasztiához tartozó feudális vezetők gazdagságát gyarapítja, akik egyébként nem tesznek különbséget az á’la- mi pénzek és a családi vagyon között. A Bahrein szigetekben rejlő olaj kiaknázásából búsás hasznot vágnak zsebre a nemzetközi monopóliumok is, közöttük az amerikai „Bahrein Petroleum Company”. De; jól jövedelmez ez a, sziget az angol bankoknak is. A Bahrein szigetek népének a helyi feudális urak és a külföldi monopóliumok ellen irányuló minden megmozdulását kegyetlenül elfojtják. De nemcsak a Bahrein szigetcsoport kincseit őrzi az itt létesített angol támaszpont. A bázis katonasága az amerikai tőke érdekei felett is őrködik. Az Egyesült Államok olajmonopóliumai éyente ugyanis mintegy 90 millió dollár nyereséghez jutnak az arab országok és Irán kőolajkincsei révén. A közeljövőben minden valószínűség szerint még nagyobb szerepet kap a Bahrein sziget- csoport az imperialista országok terveiben. A délarábiai népek harca olyan lendületet nyert, hogy az angol kormány kénytelen volt bejelenteni: a brit csapatok 1968-ban távoznak Aden- ből. Nehéz lenne megmondani, hogy megvalósul-e ez az ígéret? London ugyanis számos kikötést tett. Anglia ez év nyarán megállapodást kötött a Bahrein szigetek sejkjével, amelynek értelmében bővítik a szigetcsoporton lévő támaszpontot. Természetes, hogy meghatározott díjért. 1967-ben 1 millió fontot, a következő évben pedig további félmillió fontot fizetnek ki ennek fejében. A nyugati megfigyelők véleménye szerint Anglia így jó előre felkészül arra, hogy Adenben lévő csapatait a Bahrein-i támaszpontra csoportosítsa át. Nem, Anglia távolról sem akarja elhagyni Közép-Keletet. Washington, amelyet leköt az agresszív vietnami háború, szintén követeli, hogy London teljesítse az e térségben lévő amerikai üzleti érdekeltségek védelmezésé- vel kapcsolatos „kötelezettségeit”. Lehetséges, hogy Közép-Keleten csökkentik az angol támaszpontok számát. Azonban a „Szueztől Kelet felé” jelszóval követett brit politika — a munkáspárti vezetők kijelentéseiből ítélve — aligha fog lényegesen változni. Pedig ez az irányzat sokba kerül az angol népnek. Csupán az Adentől Honkongig húzódó támaszpontok fenntartására évi 300 millió fontot költ a kincstár, az összesített katonai kiadások pedig évente 2 milliárd font sterlinget tesznek ki. Az angol lakosság körében igen elterjedt az a nézet, hogy ez a teher meghaladja a nemzetgazdaság erejét, s ez az egyik legfőbb oka a súlyos gazdasági válságnak. A kormány azonban ahelyett, hogy hallgatna a józan hangokra és csökkentené a katonai kiadásokat. egészen más irányban — a dolgozók életszínvonala ellen intézett heves támadásokkal I— keres kiutat a válságból. = IGEN SOKBA KERÜL a Ba"ibrein-i támaszpont, akárcsak a 'nyugati országok többi katonai -bázisai, amelyeket a népek kifosztása és a belső életükbe való gátlástalan beavatkozás érdekédben létesített idegen területeken. Kiről álmodnak a lányok András-napon? — Luca és az időjárás I! Dánó Lajos. a, du.n?föidi ...* várj községi K ISZ-szervezet titkára hathetenként kap egy-egy nyomtatványt a Magyar Néphit Topográfiai Társaságtól. Különböző kérdések szerepelnek rajta, a környék babonáiról, az érdekesebb népszokásokról. Nyolc éve is van már, hogy időről időre elküldi a válaszokat, így országos méretekben dolgozhatják fel a magyar népszokásokat. Pedig Dánó Lajos nem babonás. Nemcsak a szó szoros értelmében nem — úgy is, hogy tulajdonképpen egyetlen babonáról sem tud, a legismertebbeket kivéve. Ilyenkor, ha kérdőívet kap, elmegy régi ismerőséhez, Farkas Irma nénihez, aki kisegíti a „bajból”, mond annyit, hogy nem győzi jegyezni. Farkas Irma néni 38 éves községi szolgálata alatt tanulta meg ezeket a szokásokat. A jegyzőnél, majd később a tanácson nagyon sok ember megfordult, s a várakozás óráiban sokszor ilyen történetekkel szórakoztatták. Most már csak kicsit fel kell eleveníteni a hallottakat, és jut bőven anyag a néphit-topografusoknak. Tőle tudtuk meg, hogy ilyenkor, karácsony táján egy kis figyelmet kell szentelni az időjárásnak és majdnem csalhatatlanul megállapíthatjuk, milyen lesz az idő jövőre. Luca napjától karácsonyig éppen tizenkét nap van. Minden egyes nap a következő esztendő egy-egy hónapját jelenti. És ha valaki nem rest feljegyezni, hogy melyik napon esik, vagy süt a nap, megtudhatja előre, mire számíthat 1967-ben. Ez az a bizonyos Luca-kalendárium. Farkas néni kipróbálta már többször, sőt a kertjét is e szerint műveli. Ö azt tartja, beválik — ha valaki nem hinné, tessék, próbálja meg. A Luca-nappal kapcsolatban nem ez az egyetlen néphit. Azt tartják, ilyenkor nem szabad varrni, mert aki mégis rászánja magát, bevarrja a tyúkoknak azt — nos, azt a bizonyos részét, ahol a tojás szokott kijönni, s így szűkében lesz majd a tojásnak. Sokkal jobb, ha ilyenkor karikában etetik a baromfit. Állítólag ez inspirálja őket a nagyobb tojáshozamra. .. Aki esetleg hisz ebekben a szokásokban, óvakodjon attól, hogy Luca napján aszonyt engedjen a házába, mert szerencsétlenséget hoz. De ha már nem tudja megakadályozni, tartsa ott sokáig, így legalább sok kotlósa lesz. András-nap előtt a lányok tartsanak böjtöt. Állítólag megéri, mert a böjt napján éjszaka arról álmodik majd, aki a férje lesz. A teljes bizonyosság érdekében ki ne kockáztatna meg egy napi koplalást? Ha netán a fiatal házasokat az anyakönywezetőtől hazafelé jövet jó adag rizskásával vágják szemközt, cseppet se méltatlankodjanak, csupán szerencsét kívánnák nekik, ahogy a néphit tartja. Tanácsos menyasszony cipőjébe aranypénzt tenni, az is szerencsét jelent A mi, babonát nem értő, modern világunkra mi sem jellemzőbb: azt is szerencsének tartjuk, ha valakinek aranypénze van... II Közeleg a szilveszter A hagyományos ólomöntésen kívül még jó néhány népszokás vonatkozik - erre a napra is. Manapság már nemigen dívik, de egykor Dunaföldvár környékén megszokott dolog volt szilveszterkor tollas pogácsát sütni. Minden egyes pogácsába egy-egy tollat tűztek és a családtagok szerint elnevezték a süteményeket. Akinek a pogácsáján a sütőbe téve elégett a toll, még abban az évben meg kellett halnia. Köztudott dolog, hogy az év utolsó napján lencsét kell főzni, így a családnak sok pénze lesz az elkövetkező időben. Szerintem manapság inkább szerencsét jelent a lencsefőzés. Ugyanis már az is szerencsének könyvelhető el — ha lehet kapni valahoL.. (d. kánya) IGAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL ................................... — 154 — A támadók miután úgy vélték, hogy minden élőt kiirtottak a házban, petróleumot fröcsköltek szét a szobákban. A ház pillanatokon belől lángokban állt. James Caroll meg társai körülállták gz égő épületet és eszeveszetten üvöltöztek. Sem láttak, sem hallottak. Ennek tudható be, hogy a kisfiú kiosonhatott a lángokból és elrejtőzhetett Lucan ban ismét tűz ütött ki. Ezúttal azonban a gonosz család háza lett a lángok martaléka. James Caroll felkiáltott: — Emberek, nagy munka vár még ránk. Utánam! Johnny Conor később ezt vallotta a bíróságon: — A támadók, miután meggyilkolták az öregembert, az öregasszonyt, Bridget és Tornot, a magukkal hozott üvegekből petróleumot locsoltak szét az egész házban. Bejöttek abba a szobába is, ahol én rejtőztem, és petróleumot locsoltak az ágyra, amely alatt voltam. Amint az ágy lángot vetett, kirohantak. Én kimásztam az ágy alól, fölrántottam a nadrágomat, és megpróbáltam, hogy a kabátommal eloltsam a tüzet. Utána kifutottam a konyhába és megpillantottam Tom bácsit. Ott feküdt a néni is. Kint az udvarban az emberek kiabáltak, ugráltak, mintha megbolondultak volna. Észre sem vették, amikor kiosontam az égő házból. Egy szárkúp mögé rejtőztem. A támadók rövid idő múltán csoportokba verődtek és elindultak az országúton A tömeg William háza felé indult. Valahá- nyan hangoskodtak: — 155 — — Most pedig a másvilágra küldjük a sánta ördögöt is! El keli mondani, hogy kissé csökkent az emberek harci kedve. Nem is csoda, hisz az ádáz küzdelemben többen megsebesültek. Az öreg Jim ugyanis néhány embernek beverte a fejét, Tom sem volt rest, megbilincselt öklével csontokat repesztett, egy támadónak még az állkapcsát is szétverte. Azok, akiknek lelohadt a kedvük, arra vállalkoztak, hogy hazasegítik a sebesülteket. William háza elég messze volt, s az éjjeli gyaloglás, no meg a szokatlan hideg kissé le- hűtötte a forró fejű embereket. Ezenkívül a whisky is vesztett hatásából, nem tüzelte többé a bosszúállókat. Ahogy haladtak, úgy lohadt a lelkesedés. M ind többen lemaradoztak, és mikor látták, hogy a többiek nem ügyelnek rájuk, megfordultak és elindultak haza. Caroll és John Kennedy hiába buzdították őket. Nem tudtak lelket önteni az emberekbe, akik arra vágyódtak, hogy meleg családi fészkükben legyenek. Amikor a távolban feltűnt William háza, már csak nyolcán haladtak Kennedy és Caroll mögött. Caroll elővette óráját. Hajnali három óra volt. A kerítésnél valahányan megálltaik. Tanácstalanul néztek egymásra. Közülük kettőnek puskája volt, de semmi kedvük sem volt. hogy lövöldözzenek. Tétovázásuk feldühösítette Carollt Gyáva kutyáknak nevezte őket. Elvette tőlük a puskákat. Az egyiket átnyújtotta Kennedynek, a másikat megtartotta magának: — 156 — — Fogd Johnny,— tudom, hogy benned megbízhatok. Kennedy komoran válaszolt: — Rám mindig számíthatsz. Már évek óta készülődök arra, hogy lelőjem azt a sánta ördögöt. James Rider bizonytalan hangon megjegyezte: — Ami azt illeti, én is segíthetnék, nincs azonban puskám. Caroll rárivallt: — Hát a husáng, az semmire se jó? Rider félénken bólintott és megjegyezte: — Hátha épp úgy akarjátok, veletek tartok. A három ember kinyitotta a kaput és belépett az udvarba A házhoz lopakodtak. A többiek a kerítésnél várakoztak. Hallották, amikor Caroll odasúgta Kennedynek: — Gyorsan el kell intézni őket. Caroll a puskatussal megzörgette az ajtót. A házban hárman tartózkodtak. John Donnelly a bejárat melletti kis szobában aludt, William és felesége pedig a hálószobában. A zörgésre felébredt John meg William felesége. Az asszony költögetni kezdte férjét, ak; az igazak álmát aludta. William még a szemét dörzsölte, amikor öccse az ajtóhoz lépett, hogy kinyissa. John kitárta az ajtót, fel sem ismerhette támadóit, máris két lövés dördült. Több mint harminc ólomdarab fúródott a testébe, s megtántorodott. Imbolyogva előre lépett, majd felkiáltott: — Eltaláltak!
