Tolna Megyei Népújság, 1966. december (16. évfolyam, 283-308. szám)

1966-12-15 / 295. szám

1966. december 13, TOLNA MEGYEI NEPtJSÄO 3 A HANGULAT VIDÉKEN A reg-ifjú barátom, szomba- ton, még a késő esti órák­ban betelefonált a szerkesztőség­be, mert feltétlenül szerette vol­na, hogy a vasárnapi újságba be­le kerüljön a hír: egyesültek Zombán a termelőszövetkezetek. A tagok e lépésükkel egy majd öitezer holdas, a követelmények­nek, a gépesítésnek, a korszerűsí­tésnek még inkább megfelelő mezőgazdasági üzemet hoztak létre. Mostantól kezdve Zombán úgyszólván semmi sem gátolja az iparszerű mezőgazdasági terme­lés megalapozását. Megvan hoz­zá az ideális földterület, a veze­tőség, a tagság, a több, kisebb tsz ereje az egyesüléssel összegező- dött, szóval a jövőben még gyor­sabb lehet majd a korszerűsítés, a fejlesztés üteme és nagysága. Béla bácsit, ezt az öreg-ifjú fő- agronómust annyira felvilla­nyozta az egyesülés, hogy nem sajnálta a fáradságot, és szombat este lévén ugyan, de hiégis el­ment a postára, hogy telefonál­jon. A hír, a szombati munka­rend miatt vasárnap nem jelen­hetett meg, ám ehhez a témához újabb adalékot kaptunk arra nézve, hogy az emberek hangu­lata jó, sőt még az sem túlzás, hogy a közösségi sikerek kivált­képpen a IX. kongresszus óta. nemcsak örömmel, lelkesedéssel is el tudják tölteni a falvak la­kosságát. Akik ezekben a hetekben meg­fordulnak a termelőszövetkeze­tekben, azoknak akaratlanul észre kell venniök, hogy minden a he­lyén van. A mezőgazdaság szo­cialista átszervezése óta először érzékelhető az indulatoknak ez a tökéletes megnyugvása és lehig- gadása. Eddig elkerülhetetlenül vállalni kellett annak a kockáza­tát, hogy amikor leül az ember a tsz-tagok közé beszélgetni, a be­szélgetésnek élőbb-utóbb az a vége, hogy robbanni kezdenek az indulaitpetórdák. Még ott is be­következett ez, ahol a dolgok tu­lajdonképpen jól mentek, a tsz gazdagon fizetett. De nem a pénz a minden. Eszembe jut több pálfai beszél­getés, avagy egy másik, néhány órás vita Tevelen, a gépműhely­ben, egy harmadik eszmecsere Mórágyon, a lóistállóban, vagy a negyedik, szinte kirohanásszer ű és nagyon egyoldalú társalgás Gyönkön. Aztán a többi, itt fel sem sorolható, sok száz tsz-taggal történt értekezés után rend­szerint azt kellett érezni, hogy a gazdák dolgoznak, termelnek, az új életformát befogadták, de mégis bennük lappang a befeje- zetlenség, a bizonytalanság, s ez nyugtalanítja is őket. Jó két év­vel ezelőtt itt járt a megyében Dobi István. Éppen Zombán, majd Bátaszéken találkozott a szövetkezeti tagokkal. Zombán, a falu alatti major­ban, arra a hírre, hogy megér­kezett Dobi elvtárs, a földekről percek alatt összefutottak az em­berek. Szép idő volt, dologidő volt, sok gazdagságot ígérő nyár. Körülállták az Elnöki Tanács el­nökét, s nem lehetett mit tenni, a panaszok áradatát zúdították rá. Pedig beszélhettek volna a rengeteg pozitívumról is. Arról, történetesen, hogy jóformán a semmiből teremtették meg a már akkor is jól gazdálkodó közös gazdaságot. A panaszok kivétel nélkül a szociális juttatások elég­telenségére vonatkoztak. Az egy­kori földéhséghez volt hasonlatos a parasztságnak az a sóvárgása, amely az átszervezés után nyom­ban jelentkezett, a teljes értékű szociális juttatások iránt. A z utóbbi években már min­^ denki tudta Budapesten is, vidéken is, a minisztériumokban ugyanúgy, mint a tsz-irodákban, hogy amíg ezeket a kérdéseket nem sikerül megnyugtatóan ren­dezni, addig a tsz-tagok éljenek bármennyire jól. közérzetük vál­tozatlanul rossz, hangulatuk pe­dig nyomott marad. Kevesen gon­dolták, hogy sokkal gyorsabban bekövetkezik a szociális juttatá­sok terén is a falu és a város közötti különbségek felszámolása, mint bárki is remélni merte volna. S legelső sorban ezért jó vidé­ken a hangulat A mindig ven­dégszerető földműves emberek az utóbbi időben szívélyesebbek, be­szédesebbek és vidámabbak. Nem kerülik el kelletlenül a városból hazatérő egykori falubelit, nem néznek rá irigykedve, ellenkező­leg. Megállítják, és szívélyesen eldiskurálnak vele. A paraszt- emberek közérzete visszabillent eredeti állapotába. Ez egészen bi­zonyos. És ez, ha apróságokon is, de mérhető. Néhány napos el­téréssel, a IX. kongresszus után Kéty községben és Medina-szőlő- hegyen jártam. Hazafelé erőlköd­ve próbáltam megfogalmazni, mi az, ami oly jó érzéssel tölt el? Semmi említésre méltó dolog nem történt. Annyi csupán, hogy a tagok, akiknél jártam, hátrahív­tak az ólakhoz, megmutatni a hízókat és a jövő évi hízónak valót. Ezenkívül pedig feloldód­va beszélgettek, s még talán a nevetés is más volt, mint régen- te. A nagy, tágas udvarú paraszt­porták a téli örömök hangulatát idézték: a közelgő disznótorokat, a gyerekeket, a rokonokat haza­váró karácsonyi ünnepeket. Évekkel ezelőtt Pakson, a járá­si tanácsnál kezembe került eg- földjét sirató, tízvalahány holdas idő tsz-tag levele. Érvelt, kért könyörgött és panaszkodott. Le­írta: a tsz használja a földjét, de a termésből neki alig jut annyi, hogy meglegyen a kenyere. Ha eladhatná a földet, ma a feje sem fájna. így azonban saját va­gyona mellett még neki kell kö­nyörögni, hogy kapjon valamit. Elolvastam a levelet, aztán ugyanolyan tanácstalan képei vágtam, mint az osztály ügyinté­zéssel megbízott dolgozója. A pa naszt neki kellett kivizsgálni- holott már a vizsgálat megkez­dése előtt tudta, akkor sem tud segíteni, ha százszor is igaza van a panaszosnak. S a tanácsi er berek nem egyszer kerültek ha­sonló helyzetbe. Az idős tsz-tagokat szorították az elégtelen szociális ellátásból eredő gondok, ennek következté­ben beadványokkal, segítségkér" levelekkel ostromolták először a tsz-t, aztán a tanácsot, rend­szerint arra hivatkozva, ha nem vitték volna be a földet a kö­zösbe, akkor most gondtalanu’ tudnának élni. De még a bevitt föld sem lenne bai, ha azt kap­nák, amit az ipari nyugdíjam-' Ezek a problémák végül is na­gyon gyorsan, tényleg megoldó ’ nak. A bevitt föld a termelő- szövetkezetnek eladható és ez a dolog nemcsak a termelőszövet­kezet, de a tag szempontjából i<- nagy jelentőséggel bír. Szabad a választás. A jövőben ki-ki tet­szése szerint döntheti el, hoff mit akar. Megváltási árat, vagy földjáradékot. A vezetők munkáját, lelke­■í"*- sedését esetenként elég tartósan lelohasztotta, a gazdák hangulatát pedig rontotta az az adósság, amely egyik-másik tsz- re nyomasztó súllyal, utóbb szin­te bénítólag nehezedett. Nem tudtak lélegzethez jutni. Pedig sokszor nem is kérték, valósággal a nyakukba varrták a százezre­ket, amelyek a kedvezőtlen gaz­dasági intézkedések folytán, nem is mindig, vagy csak kis részben térültek vissza. Volt egy időszak amikor a „futtatást” állami pénzből fedezték, anélkül, hogy a termelőszövetkezet a „futtatás­ra” és az ilyen természetű hitel­re igényt tartott volna. Később viszont nem győzték a törlesz­tést. A bátaszéki Búzakalász Termelőszövetkezetben nagyon so­kat töprengett az utóbbi időben a vezetőség azon, hogy a régi hi­telpolitikai hibákat miként hoz­zák helyre. Saját erőből erre aligha lettek volna képesek. Nem­csak a bátaszékiek, mások is ha­sonló cipőben jártak. Gyönkön például éppen az olyannyira kí­vánatos egyesülést nehezítette az egyik tsz túlzott eladósodása. A hitelek rendezésével nemcsak anyagi, hanem erkölcsi terhektől is megszabadultak végre a szö­vetkezetek és a gazdák. A IX. kongresszus hatása így mutatkozik meg abban, hogy a hangulat vidéken jó. Cz. P. kától, meggyőztem őket szép szóval. Eljártam a házakhoz, hogy megismerjek mindenkit. Kártyáztunk is néha esténként. De kocsmázni én nem jártam senkivel. Néhány gv alatt szé­pen megerősödött a szövetkezet. Igaz, hogy az állattenyésztés már akkor is jó volt, amikor odamen­tem. — A kezdetet leszámítva itt tehát elég simán gördültek az évek? — Nem Az ellen forradalom idején osztozkodni kezdtek az emberek, azt mondták, több ku­korica járt volna és vitték is. Két pártra szakadt a tagság. Le­köszöntem. Másinap este hívnak az egyik házhoz. Bemegyek, hát ott a tagság java. Kértek, vállal­jam el újra. Ha visszaviszik a kukoricát, mondtam. Visszavit­ték. Később mégis otthagytam a pusztát, mert néhányan rendsze­resen és nyíltan loptak. Csak úgy adogatták el a jószágot. Nem lehetett rendet teremteni. Né­hány hónap múlva jön a levél, sok aláírással, hogy várnak, sze­retnének újra elnöküknek. Ez­után már nem volt kitérő. Most is csinálnám örömmel, ha nem lennék beteg. A reuma sokszor úgy beleállt a lábamba, menmi sem tudtam. Később meg jött ez a másik baj. — Nyugdíjazása óta mát tud kezdeni a sok szabad idővel? — Kegyetlenül unatkozom. El­járok a faddi tsz-irodához, újra itt vettem egy kis házat. Minden este nézem a televíziót és újságot olvasok. De ez nagyon kevés. Hiányzik a munka, a sok ember. Szőlőt ültettem az udvaron. — Sok barátot szerzett a ti­zennégy év alatt? — Lehetséges. Ide a kórházba is bejöttek hozzám Janya pusztá­ról négyein. Valahogyan megtud­ták. hogy itt vagyok. — Haragosai vannak-e? — Nem tudom. Emberként bántam mindenkivel. Egyszer, már a nyugdíj után találkoztam Szekszárdon egy emberrel, akit sokszor bíztatni kellett a munká­ra. Üdvözölt és azt mondta, jó lennék én még elnöknek, marad­hattam volna. — Még egyet kérdeznék: meny­nyire látszik meg a pusztán a kilenc év munkája? — Nagyon meglátszik. Elég szegényen éltek itt sokan, most pedig szép. bútor, sok televízió, mosógép, minden található a la­kásokban. Hálálkodtak is. Mond­tam: a saját munkájuknak kö­szönjék, ne nekem. A felesége megbékélt a sorssal, maga rendezett otthon mindent. A fát is ő vágta. Nem panasz­kodik. Derű és jóság van a hang­jában, ahogy mondja: — Szerette a szövetkezetét. GEMENCZI JÓZSEF A tömagagitáciás munka, a termelési mozgalmak helyzetéről tárgyalt a KISZ megyei bizottsága Tegnap délelőtt a párt Tolna megyei Bizottságának nagyter­mében értekezletet tartott a KISZ Tolna megyei Bizottsága. Az értekezlet első napirendi pontjaként a tömegagitációs mun­ka helyzete és további feladatok megszabása szerepelt. Kaczián János, a KISZ Tolna megyei Bi­zottságának nevelési osztályveze­tője beszámolójában részletesen foglalkozott a kérdéssel. Eredményként könyvelhetjük el, hogy a politikai akciók mel­lett kialakították a kulturális és művészeti munka megfelelő for­máit. A rendezvényekhez kap­csolódó kulturális bemutatók elő­segítették a mondanivaló megér­tését és fokozták az érzelmi ha­tást. Az utóbbi évek egyik legsike­rültebb akciójaként említette a „Vádoljuk az imperializmust' mozgalmat. A beszámolóhoz többek között Tóth József, a szekszárdi járási pártbizottság titkára is hozzászólt, javaslatokat tett az agitációs munka eredményeinek további javítása érdekében. Bányai Henrik, a KISZ megye- bizottság munkatársa beszámoló­jában a termelési mozgalmak helyzetét ismertette. Az elmúlt évben a mezőgazdaságban dol­gozó fiatalok közül több mint 8 ezer fiatal kapcsolódott be a ver- senymozgalomba és a különbőz5 társadalmi munkaakciók során 900 ezer munkaórát teljesítettek. Megyénkben az idén 35 mező- gazdasági szocialista brigád mű­ködik a tavalyi 12-vel szemben. A kongresszusi versenyekben Is részt vállaltak a mezőgazdaság­ban dolgozó fiatalok. A megye ál­lami gazdaságaiból 2520 fiatal vett részt a versenyben, rajtuk kívül több mint félezer gépállo­más! fiatal és 244 erdőgazdasági KISZ-tag tett felajánlást a kong­resszus tiszteletére. Ipari jellegű üzemeinkben a szakszervezet és KISZ közös fel­hívása alapján a kongresszusi versenymozgalomba 5 ezer fia­tal kapcsolódott be. Közel másfél ezer fiatal munkabrigádokban dolgozik, és 191 brigád küzd a szocialista címért, 107 brigád pedig már elérte ezt a kitüntető címet. KISZ-fiataljaink közül 425 a „Szakma ifjú mestere” lett. A KISZ megyei bizottsága meg­vitatta a beszámolót, és megha­tározták a további feladatokat. lí^La nép(uui)észet A Tolna megyei kulturális ve­télkedők első részét, a műked­velők vetélkedőjét tavasszal bo­nyolították le. A megye kultu­rális életének másik fontos meg­mozdulása a műkedvelő művésze­ti csoportok versengése után a szellemi vetélkedés, a vasárnap este hat órai kezdettel Szekszár­don megrendezésre kerülő nép- művészeti vetélkedő. A népművészeti vetélkedőt a Tolna megyei Tanács művelődés- ügyi osztálya, a megyei Népmű­velési Tanácsadó és a KISZ Tol­na megyei Bizottsága rendezi a megyeszékhely művelődési házá­ban. Hat, — bonyhádi, dombó­vári, paksi, szekszárdi, tamási, járási, valamint Szekszárd város — öt-öt emberből álló csapat mé­ri össze népművészeti felkészült­ségét. A csapatok egy-egy tagja egy-egy népművészeti ágat képvi­sel — népzene, népköltészet, nép­tánc, népszokások, népi díszítő- művészet — egy-egy művészeti ágban „szakember”. — Mi a vetélkedő célja? — Maga az elképzelés, hogy ilyesmit rendezzünk — kezdi vá­laszát Szabadi Mihály, a Népmű­velési Tanácsadó vezetője — egy egészséges nemzeti büszkeségből fakadt. így szeretnénk szélesebb körben, a nyilvánosság előtt meg­mutatni népművészeti értékein­ket. Énnek érdekében a vetélke­dő minden művészeti ágak lénye­ges jegyeit, jellemző vonásait kívánja ismertetni, kérdés-felelet formában. — Milyen formában bonyo­lódik le a vetélkedő? — Olyan kísérlet lesz ez, amelybe igyekeztünk a most di­vatos vetélkedők minél több for­mai jegyeit összevonni, kiaknáz­ni annak minél több lehetőségét. Úgy hogy a szakemberek számá­ra, mintegy bemutató előadásnak is tekinthetjük ezt a rendezvényt. Igyekeztünk figyelembe venni, hogy a vetélkedő szórakoztató legyen mind a versenyzők, mind pedig a nézőközönség számára, megfeleljen a vetélkedő, ugyan­akkor a színpadi követelmények­nek is, és a lehetőségekhez mér­ten reprezentatív kivitelben tá­laljuk az egészet. A Népművelé­si Intézet valószínűleg elégedett ezzel a munkával, legalább is ar­ra vall, hogy érdeklődik a forga­tókönyv után. Megküldjük szá­mukra is és módszertani levél kíséretében a megye járási mű­velődési házainak is. Hat csapat vetélkedője vasárnap a szekszárdi művelődési házban — Hogyan vetélkednek majd a csapatok? — Három kérdésforduló lesz. Az első, mintegy a műsor felét teszi ki. Súlyosabb, nehezebb és több feladat szerepel ebben a részben, mert ekkor dől el, hogy melyik három csapat versenyez­het a vetélkedő további részében az első három helyért. Ebben a részben két kérdésforduló lesz. — Mit nevez Ön kérdésfor­dulónak? — Minden csapat minden tag­ja kap egy-egy kérdést, vagy kér­déscsoportot. Ezek egy részére szóban, jelentős számúra azon­ban írásban kell válaszolniuk a versenyzőknek. Ha írásban tör­ténik a válasz, minden csoport ugyanazon művészeti ágban ve­télkedő tagja ugyanazt a kérdést kapja meg. — Említette, hogy gondoltak a közönség szórakoztatására "is. — Igen. Majdnem minden kér­déshez, kérdéscsoporthoz, „szem­léltetés” tartozik, amelyben ben­ne-van a kérdés és amely szóra­koztató is. A kérdésfeltevés után tehát egy-egy szavalat, ének­szám, zenekari szám, vagy éppen néptánc következik. Az izgalmasnak ígérkező vetél­kedő műsorában fellép: Szekszárd városi-járási pedagóguskórus, a Madocsai Népi Együttes, Békás Jánosné, a népművészet mestere, K. Kovács János, a népművészet mestere, Theisz Lőrinc, dr. Partos János, Antal Franciska, Mácsik Zoltán, Dobrovolni Éva és az I. számú általános iskola kamara­kórusa. — Mi lesz az első három he­lyezett jutalma? — A helyezett csapatok min­den egyes tagja a helyezésnek megfelelő népművészeti emlék­tárgyat, vagy tárgyakat vihet ha­za. A Gyönki Gépjavító Állo­más gyakorlattal rendelkező KÖZGAZDÁSZT. vagy, MÉRLEGKÉPES KÖNYVELŐT KERES vezető beosztásba. Jelent­kezés személyesen, vagy írásban az igazgatónál. ______________________(113)

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents