Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

I

TOLNA MEGYE! NßPÜJSÄG

1966. november 13.

Megnyugtathatom, hogy Big úr nem szökik meg. Én láttam, és nem szökhet meg. Ja, hogy ki Big úr? Jelenleg a philadelphiai fogház lakója. Valamikor üzletember volt, de 750 000 dollárt csalt ki a hiszékeny részvényesektől. Ami kor megláttam, megértettem: szüksége volt erre a rengeteg pénzre. Big úr ugyanis 380 kilós és az étvágya arányos méreteivel. A fogházigazgató úgy beszélt róla, mint egy csapásról. Azt mondta: amikor idehozták Big urat, le kellett, bontani két cella válaszfalát, hogy a fogoly óriási ágya beférjen. Az éhségét pedig egyszerűen lehetetlen csillapítani. Csak vacsorára húsz pár virslit fal fel. Az orvosok azt mondják, jól kell táplálni, mert különben halálosan megbetegszik.

ts Big úr nem szökik meg. Nem is szökhet meg, hisz ki sem fér a cellaajtón.

Bezzeg Angliában sorra szöknek meg a rabok. Részt vettem egy bírósági tárgyaláson, ahol a bíró a következő

ítéletet hozta: „Addig kell börtönben ülnie, amíg meg nem szökik”.

Igaza van. Ez egy jó ítélet, biztos ítélet és nem teszi nevetségessé az ilyen ítélet a bíróságot. Mert, ha mondjuk tizenöt évre ítélik és tíz nap múlva megszökik, akkor kinek blamás ez? A bíróságnak is. Ezért a felelősséget áthárítják ■*- ebből is látszik, hogy nemcsak nálunk van felelősségáthárítás — a börtönre.

Philadelphiában bővítették a fogházat, Angliában pedig a nadrágsxárat. Olyannyira bővítették, hogy e két szárból csak egy lett és az is jóval a térd fölött végződik. A férfi miniszoknyát Harrogate-ben, az egyik angol kisvárosban láttam, A bemutató után megkérdeztem Joe Kogan angol divattervezőt, miért terveztek szoknyát a férfiaknak?

— Nem egyszerűen szoknyát, miniszoknyát — igazított ki. Úgy gondoltuk: minek annyi pénzt szövetre költeni, amikor a nők miniszoknyában járhatnak? A jelszó tehát: Miniszoknyát a férfiaknak! 1980-ban már minden férfi ilyen miniszoknyát visel.

Elhiszem. Csak abban nem vagyok biztos, hogy ki tudják várni az 1980-at. A többit elhiszem. Sőt, most már kezdem elhinni azt is, amit egy tudós állít: férfi nélkül is lehet gyerek. Nem mesterséges megtermékenyítéssel. Anélkül: Férfi nélkül. Kezdem elhinni, mert ugye 1980-ban az isten sem tudja megkülönböztetni majd a férfiakat a nőktől. Akkor már nemcsak hosszú hajuk lesz, hanem rövid szoknyájuk is. É,s akkor talán már férfi nélkül is lehet gyerek. Olyan, amilyen, de lehet.

Akkor nem lesz kérdés az, ami most még kérdés. Most még kérdés az, amit az egyik amerikai folyóiratnak feltett egy fiatalember.

— Megnősüljek-e, vagy ne?,

A válasz így hangzott:

— Nyugodtan megnősülhet. Ha jó felesége lesz öv jer jól, ha rossz, akkor pedig az emberiség, mert az elnyomott férjből kiváló filozófus lesz.

Hogy mi mindent tanul az ember vén fejjel is! Eddig soha sem tudtam, hogy a házasság felér egy filozófiai fakultással is.

És azt sem tudtam, amit Gianpolo Monti római nebuló tudott. Olaszországban ugyanis dolgozatot Írattak a diákokkal, „A közlekedés veszélyei” címmel. Gianpaló Monti ezzel a mondattal fejezte be a dolgozatát:

„Egy autó legveszélyesebb alkatrésze — o sofőr!".

Ezeken a dolgokon gondolkodtam, amikor megváltott jegyemmel az egyik spanyol arénába siettem. A bejáratnál egy táblát láttam. Ilajta a felírás:

„Sajnálattal kövöljük a közönséggel, hogy a mára bejelentett bikaviadal az állatvédő egyesület tiltakozása miatt elmarad, s a bikaviador csupán kendőkezelési ügyességét mutatja be. De, hogy közönségünk mégse maradjon izgalom nélkül, megrendezzük két, száz kilométeres sebességgel robogó autó összeütközését. A vezetőkön nem lesz sisak!”.

És meg is rendezték. Mert Spanyolországban nincs embervédő egyesület.

Nem tudom, mit írtak a két robogó autós fejfájára. Azt viszont tudom, mert a saját szememmel láttam az Or- leans-i (Franciaország) temetőben. Ott áll egy sírkő, amelyen ezt olvastamc „Itt nyugszik Juliette Ne grand, Monsieur Legrand bérelszámoló felesége”.

Néhány nap múlva ismét a temetőben jártam. Meglepetéssel vettem ésszre, hogy a sírfelirat megváltozott. Illetve módosult. Mégrhozzá így: „Itt nyugszik Juliette Legrand, Monsieur Légimül aligazgató felesége".

Közben kinevezték, ts. mint jó férjhez illik, ezt tudatta a feleségével is. Ilyen férjekre van szüksége a világnak, akik még holt feleségüknek is beszámolnak minden olyan eseményről, ami velük történik. Erre a rosszmájúak biztosan azt mondják majd: könnyű a holt feleségnek beszámolni, de gyerünk az élőnek, ahhoz kell bátorság...

Minden vita elkerülése végett gyorsan be is fejezem n levelem, lidvözletttel:

Fegyvercsempészek anno 1966.

A királyi nagybácsi titkos üzletei

Az akabai vámhivatal jelenté- sét egyenesen a királyi udvarba küldte. Jordánia fiatal uralkodója utasítást adott ugyanis, ha titkos fegyverszállítmányt találnak, azonnal értesítsék őt is.

Husszein — a bírt kézhez kapván — repülőgépre ült és a vörös-tengeri kikötőbe sietett.

— Több mint 50 ezer fegyvert, pisztolyt és géppisztolyt koboztunk el — jelentette a vámőrség parancsnoka. — A fegyverek belga, nyugatnémet és spanyol gyárakban készültek...

A király nem kérdezősködött sem a feladó, sem a címzett iránt. Az eladó személye nem is volt számára érdekes, a vásárlót pedig mindenki ismerte Jordániában, ha a nevét ném is illett kiejteni.

Hadvezér és kábítószerkereskedő

A jordán királyi udvar legtekintélyesebb. legbefolyásosabb és talán leggazdagabb személyisége a király nagybátyja. Sheriff Nasser ben Dzsamil félkézzel a királyi haderőt igazgatja, fennmaradó idejét pedig a jól jövedelmező kábítószer-kereskedelemre fordítja. A hosszú nevű királyi sarj jövedelmi forrásai és funkciói koránt sincsenek azonban az el- modottakkal felsorolva. Sheriff Nasser mindezeken túl Közel- Kelet egyik legrafináltabb fegyvercsempésze is.

Az említett ötvenezer fegyver további sorsa bizonyítja ezt. Husz- szein a szállítmányt lefoglaltatta, s a hadsereg raktáraiba szállíttatta. Amint azonban néhány hét múltán feleségével Angliába utazott, a hadsereghelyettes, s a király távollétében pedig teljhatalmú főparancsnoka, a nagybácsi, kinyittatta a raktárakat (utasításának ki mert volna ellene szegülni?), s az elkobzott „árut” ismeretlen helyre szállíttatta.

Bejruttól Ammanig találgatják azóta az ötvenezer, illetve a már korábban érkezett, s a későbbiekben még bizonyára érkező fegyverek rendeltetését. Van. aki úgy véli, hogy az uticél: Irak, ah oils a royalista erők minden árat megfizetnek, csakhogy fegyverek birtokába juthassanak, s megdönt- hessék a köztársasági kormányt. Mások szerint Damaszkuszba kellene használni e fegyvereket, mégpedig azoknak a katonatiszteknek, akik a sikertelen puccs után Husszein országába menekültek, s akik — s ez köztudomású! — az amerikai titkosszolgálat messzemenő politikai és anyagi támogatását élvezik. A harmadik feltevés szerint pedig a jemeni imám jut Sheriff Nasser közvetítésével fegyverekhez.

Bármelyik feltevés is legyen igaz, e fegyverek Közel-Kelet térségében mindenképpen újabb nyugtalanság, puccsok, államcsínyek eszközei lehetnek.

Ha a magasrangú jordániai katonatiszt üzleti titkait pillanatnyilag még homály is fedi. s a feltevések csak a szállítmányok rendeltetését engedik sejtetni, Sheriff Nasser egy angol kollégájával kapcsolatban többet tudott meg a világ.

Bombázók Portugáliába

A Daily Sketch című szélső- jobboldali angol lap — talán az angol fegyvergyárosok megbízásából, hiszen a konkurrencia harci eszközeiben nem válogat! — nemrégiben szenzációs esetet tálalt olvasóinak. A történet főszereplője egy angol repülőtiszt, aki kilépve a brit légierőtől az Egyesült Államokba költözött át. Itt előbb kereskedelmi pilóta volt, majd pedig szerződést kötött a Központi Hírszerző Hivatallal, s ennek megfelelően, letartóztatásáig hét, fegyverekkel és lőszerrel megrakott, B—26-os bombázót vitt át Portugáliába. Lisszabonból aztán portugál pilóták kormányozták tovább a gépeket Angolába, Mocambiqueba, s a hazájuk szabadságáért küzdő partizánok elleni harcban kerültek bevetésre.

John K. Hawkét, az FBI tartóztatta le. Kétséget kizáróan a letartóztatásra azért került sor, mert az ENSZ-ben számos diplomata feszegette már az USA Portugáliának nyújtott titkos katonai támogatását, s az Egyesült Államok szerette volna magánkezdeményezésnek feltüntetni.

majd pedig egy látszat ítélettel visszaverni a támadásokat. De az angol pilóta nem volt hajlandó belemenni a játékba, s kihallgatása során, sót, a bohózatnak is beillő bírósági tárgyaláson tartotta magát ahhoz, hogy a legfelsőbb amerikai kormányszervek tudtával és a CIA megbízásából szállította Portugáliába a fegyvereket. E kellemetlen közjáték ellenére a bírósági tárgyalást természetesen megrendezték, de Hawkét és társait magától értetődően ártatlannak nyilvánította az esküdtszék. Fehérre-feketére lefordítva: egy ügynök lebukott, de nem valószínű, hogy ez az angol pilóta volt az egyetlen, aki a CIA pénzén szállít fegyvereket a portugál gyarmatokra, a partizánok elleni harc céljaira.

A DC-4-es lezuhan

Ugyancsak amerikai állampolgár a főszereplője annak a titokzatos DC—4-es repülőgépbotránynak is, amely október végén zuhant le Kamerunban, s amelynek roncsai közt nagy mennyiségű angol és amerikai lőszert találtak. A közzétett jelentések szerint magasrangú nigériai köz- alkalmazottak állnak az ügy hátterében, kik elégedetlenek a nigériai események menetével. De ha arra gondol az ember, hogy az utóbbi időben sorozatosan lejátszódó afrikai puccsok közt a nigériai hatalomátvétel volt a legpozitívabb jellegű, túl a fegyverek s a gépeket vezető pilóta nemzetiségén, nem túlzott a fel- tételezés, hogy a háttérben álló személyek mögött is kereshetők még inkább a háttérben álló szervek esetleg kormányok.

Annál is inkább, mert — kevés számú esettől eltérően — a fegyvercsempészek zöme ma állami megrendelésekkel dolgozik. Sőt. e hajdan romantikus (és rendkívül nagy haszonnal is járó) üzletág napjainkban igen sok esetben az USA titkos katonai segélyét hivatott — magánemberek, mindenre kész fegyvercsempészek közreműködésével — lebonyolítani.

ÓNODI GYÖRGY

Az elnök fiat fel kell áldozni

Botswanában, ebben a szegény afrikai országban már öt esztendő óta nem esett eső. Az ország a közelmúltban függetlenné vált ugyan, népe azonban éhezik. Az új minisztériumok árnyékában nyomor tanyázik, és az éhezők így panaszkodnak:

— Seretse Khama elnök fehér felesége hozta ránk a szerencsétlenséget.

1948-ban négy kormány és a becsuánaföldi (Botswana régi neve) királyi család minden erejével harcolt az ellen, hogy Seretse Khama, a király fia, feleségül vegye Ruth Williamst, az akkori titkárnőt. Maga Ruth Williams annak idején többször erélyesen kijelentette:- Tetszik nekem és kész. Egyáltalán nem érdekel a bőre színe.

Seretse Khama pedig így vélekedett:

— A fekete és a fehér szín nagyszerűen megfér egymás mellett a zebra bőrén. Miért ne férne meg hát a családomban is?

A fekete-fehér szín egyébként jelképpé vált az országban. Seretse Khama és felesége feketefehér színű jelvénnyel kapcsolódott be a választási hadjáratba, amiből győztesen kerültek ki.

Az ellenzék azonban nem tudott belenyugodni a házasságba, és olyan érvekkel állt elő, amelyek a primitív, tanulatlan embereknek jobban megfeleltek.

— A fehér asszony ikreket szült. Ez szerencsétlenséget hoz ránk. Az egyik gyermeket meg kellett volna ölni.

Az elnökházaspárnak a nyolcéves ikreken — Chekedy Stan- fordon és Anthony Paulon — kívül még két gyermeke van: a 13 éves Seretse lan és a 16 éves Jacqueline.

A fehér asszony ereiben nem kék vér csörgedezik. Egyszerű polgári családból származik, és Blackhitben (Anglia, Kent grófság) .43 évvel ezelőtt született. Huszonnégy éves korában ismerte meg Londonban Seretse Kha- mát. Ruth Williams akkor titkárnő volt, a Lloyd biztosító intézetnél dolgozott.

A házasságot nemcsak rokonai, hanem négy érdekelt ország kormánya is ellenezte.

Legnagyobb ellenfelük éppen Ruth Williams apja, az angol gyarmati hadsereg nyugalmazott őrnagya volt. A második számú ellenség Chekedy volt, Seretse Khama nagybátyja, aki régens- hercegként uralkodott az országban.

A régenstanács háromévi vita után Londonba küldte Chekedyt és a konzervatív kormány 1956ban hosszú huzavona után végül engedélyezte a királyi házaspár hazatérését

Seretsét és családját nagy örömmel fogadták otthon, Seretse azonban hazatérésekor kijelentette, hogy gyermekeivel együtt lemond a trónról.

Ugyanezen a napon felesége, Ruth megkezdte a választási hadjáratot. Idejekorán megérezte, hogy az országban új szelek fújnak, s hamarosan nem lesz már különbség a törzsfőnökök és az egyszerű polgárok között. 1962- ben indítványozta férjének, hogy alapítson egy demokrata pártot, amelynek legfőbb célja megszüntetni a faji különbségeket és előítéleteket. Seretse szót fogadott feleségének, megalakította a Becsuánaföldi Demokrata Pártot, amelynek jelszavául a fajok együttműködését választotta. A párt ellenfele a Becsuánaföldi Néppárt volt, amely viszont valamennyi fehér kiűzését követelte az országból, ezenkívül harcot akart indítani Dél-Afrika ellen. Természetesen Seretse álláspontja inkább kedvezett a brit kormánynak és az országban élő fehéreknek, mint a Becsuánaföldi Néppárt politikája, és az 1965. évi választásokon Seretse demokrata pártja nagy győzelmet aratott: 28 képviselője került be a parlamentbe, a Becsuánaföldi Néppártnak pedig mindössze három.

Ezt követően Nagy-Britannia elismerte az ország függetlenségét. Vt