Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-13 / 268. szám

1966. november 13.

TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG

0

A ÖivaLoóné

A Bivalosné elment. Vizet jnelegített a mosófazékban, kivitte a dézsát az udvarra, megfürdött benne, utána szépen felöltözött, aztán bement a kamrába és elment. A szomszéd vágta el a kötelet. Gyengéden bánt vele. Az unó. ka sírt, a szomszéd a Biva- losnét bevitte a belső szobába, és amikor letette az ágyra, a blúzt, meg a szoknyát megigazította, hogy a vasalás ne gyúródjon. A dunaújvárosi unoka szipogva nézte az ünneplőbe öltözött, ágyra fektetett nagymamát. Amikor vendégségbe járt hozzájuk, mindig kimentek eléje az állomásra, és mindig ebben a ruhában szállt le a vonatról. Bő fekete szoknyában, fekete blúzban. Már csak vidéken hordanak ilyet az asszonyok. A szomszéd hamarosan ráterítette a nagykendőt is. Neki, az unokának meg azt mondta: „ne nézd, kisfiam, mert rosz- szat fogsz álmodni. Eriggy a darálóba, és hívd haza a papát”.

Az udvaron már sokan álltak és a kisfiú futás közben Dunaújvárosra gondolt, A nagymama egy napnál tovább soha sem maradt náluk. Egy évben egyszer, legfeljebb kétszer a reggeli vonattal érkezett ég a délutánival utazott vissza. Nem maradhat magára a jószág, szokta mondani és az állomásra kifelé, mindig sietett. Ebéd után- alig fejezték be a mosogatást, nyomban kérdezni kezdte: hány óra van, nem késsiik le a vonatot ?-.Il vénkor a nagypapa ígv válaszolt neki: az isten áld- ion meg. hát még itt sem hagyod nvugton az embert? A nana Dunaújvárosban mindig iól érezte magát, nem idegeskedett. elmaradt volna napokig. Ebéd után kiállt az erkélyre és félóráig is el tudott nézelődni. Sok itt a korom, ielontette ki és ezen nevetni kellett, mert úay mondta, mint valami szakértő. Amikor meg nézni akarta a televíziót, akkor nem azt mondta, hogy csavarjátok föl. hanem ígv szólt: nincs még benne semmi? Az unokáknak módfelett tetszett.

Futás közben a kisfiúnak eszébe jutott, hogy mindig jó volt vendégségbe vágni _ a nagymamát és a nagvpaoát. A várakozástól megszépültek az esték, öröm költözött a családba. Olykor-olykor sétálni hívták az öregeket. A nagymamát nehéz volt rábeszélni, azzal tért ki a séta elől, hogv megy ő otthon eleget. A városra, a házakra nem kíváncsi. Ö a lányát, a vejét, meg az unokáit jött megnézni. Minek menjen az utcára, bámészkodni? Hívták a cukrászdába is. Ne költsétek, a pénz másra kell, mondta és maradt.

A fiú nem tudta, honnét is tudta volna, hogy a nagymama tulajdonképpen megkeseredett. Dunaújvárost gyűlölte. Lazán, megfoghatatlanul élt benne az ellenszenv. A lánya megmutatta neki az új szerzeményeket, egyszer az olaj- kálvhát. másszor a szőnyeget, s ő ilyenkor bólogatott, de lelkesedés és öröm nélkül, mert neki, úgy érezte, ehhez nincs köze. Idegen, nem ő adta, nem ő vette, ügy érezte, ránézve bántó és sértő ez a szén összkomfortos lakás, és ami itt van. azt tőle vették el, mert nem ő adhatta. A Bivalosné valamikor cselédasszonv volt. ezt a régebbi állapotát mérhetetlenül szégvellte. mintha legalább is ő tehetett volna arról, hogr or-o-sd asszonv volt. Még mindig maradéktalanul elhitte, hogy a szolgák maguk voltak okai elesettsé- güknek. Erre tanították és megmaradt ebben a tévhitben élete végéig. Mindenesetre vélt tisztátalanságát igyekezett szépíteni. Cselédek voltunk, de nekünk azért mindenünk megvolt, magyarázta feddő hangon a Dunaújvárosban élő lányának, aki mint nőtanácsi aktíva, időnként barátnői előtt, a mama jelenlétében, az agrárproletár származással kérkedni szokott.

Bivalosné szigorú arccal ült a fotelban, s körülötte senki sem sejtette, hogy belül nagyon szenved. Ostorütések érik. Védekezne, de nem tud. Úgy érzi, mintha lánya mezítelenre vetkőztetné, s a csúf mezítelenséget ezek az illetéktelen idegenek még meg is bámulják. Takarná, de hogyan tegye? Ezek miatt az öröm rendszerint ürömmé keseredett benne.

Amikor a vő elhozta az unokát, a vasárnapi ebéd után az autóról mesélt. Fél éven belül meglesz. Már csak százan vannak előtte. A mamának nem kell majd vonatoznia. Karácsonyra leszaladnak érte, beleültetik a kocsiba és viszik, akár a méltóságos asz- szonyt. A vő elképzelte a helyzetet és nevetett. A Bi- valos vele kacagott, örültek. A Bivalos még soha nem ült autóban, élvezettel gondolta végig, hogy a személygépkocsi megáll majd kint a házuk előtt és a szomszédok, bent, a kapu. mögött, azt fogják mondani: látjátok, megjött a Bivalos ve,je, már nekik is van autójuk. Hát ez jó lesz, de még milyen pompás dolog lesz beleülni, főképpen vasárnap délután, amikor végig az utcán, emberek ülnek. Maid ki fogok köszönni az autóból, határozta el az öreg Bivalos. és e gondolattól felvidulva, kanta magát, és elment hozni még öt üveg sört. A vő nem ellenezte, most még lehet, ha megkapják az autót, akkor amúgy .is korlátok közé kell szorítani a fogyasztást.

De a Bivalosné csak mutatta, hogy jókedvű. Valójában komor gondolatok közepette végezte a mosogatást, és úgv érezte, az asztalnál hahotózó vő egy vadidegen ember, akihez neki tulajdonképpen az égvilágon semmi köze. Szinte érthetetlen, hogy ez a vadidegen ember úgy jár-kel ebben a házban, mintha otthon volna. Az autót magyarázza, de mi köze neki az autóhoz? Megszakad a szíve. Megint úgy érzi, kicserélték a lánvát. Ö szülte? Már ebben sem biztos, Autó kell nekik. Amit tőle kapnak, az nem jó, kicsi, kevés. Viszi hozzájuk és nem jó. Má jusban két pór rántani való csirkét adott el és a pénzt, amit kapott, egy fillérig csokoládéra költötte. Na ennek a soknak talán majd megörülnek. Nem néhány szelet, hanem egész kosárravaló. Mogyorós is volt közötte, amiivet a Giza kislánykorában kívánt. S a Giza most Dunaújvárosban azzal fogadta, hogy minek hozta, mama, a gyerekek nem szeretik, megunták. Mit viffven? Üres kézzel menien? Máskor a kislány unokának megvette a piros babos, fodros ruhát, amit valamikor annyira megsiratott a Giza. mert nem kanta meg. A gverekek örültek. Körülugrálták. Egv év múlva, amikor újból náluk járt, a ruhácskát ott találta a beépített szekrény legaljában. Bedobva, be. tvautva. Ki sem csomagolták, még a blokk is rajta volt. A,

ruhát nem adták rá a kislányra egyszer sem. Ne vegye a szívére, édesanyám, túlságosan falusias. Ennyivel intézte el a lánya. S neki arra kellett gondolnia, hogy szeretete nem ér már semmit. Viszi a hízott kacsát. Minek hozta, édesanyám, van itt miniden. Egyék meg maguk, vagy adják el. Ilyeneket mond neki a lánya. Az unokák eléje rakják a fényképezőgépet, a futballt, a kislabdát, a nágylab- dát, a hajasbabákat, egyiket születésnapra, másikat névnapra kapják.

Ö pedig ebből már tudja, hogy tőle mindent elvettek. Amit ad, annak nincs semmi értéke. Amikor még a gyerekek aprók voltak, hetenként egyszer bocskorszíjat vett nekik. Azt a hosszú feketét, azt a negróízűt. Szerették. Hetenként egyszer ment be a faluba, a tojásszedő asszonynak eladta a tojásokat, megvette a sót, a paprikát, az élesztőt, az ecetet és a bocskorszíjat Mindegyiknek vitt. Nem ismerte a kivételt. Egyformán kedves volt neki mindegyik. A gyerekek várták, elébe futottak, hányták körülötte a füvön a cigánykereket, aztán szilaj vágtákba kezdtek, vi- háncoltak, hancúroztak. Neki meg a szíve csak úgy kacagott a boldogságtól. Az asz- szony lánya, aki Dunaújvárosban élt, olyan volt, mint egy sárga sörényű, tüzes vérű kis- csikó. A vasárnapok voltak a legszebbek. A csirkecombot mindig a gyerekek kapták, és hogy várták, és mennyire örültek neki!

Mindent megadtam nekik. A nehéz munkától kíméltem őket. Az én kislányaim t) zenkét éves korukban még nem tudták, hogy mi a kapa, szokott dicsekedni a Bivalosné a szomszédasszonynak, aki a kerítés túlfelén erre bosszúsan megjegyezte, hogy legtöbb gyerek nem ad vissza szeretetből a szülőnek semmit. A Bivalosné ilyenkor megriadt és ismét ürességet érzett. Félelmet is. Nyugtalanság fogta el, mert ellentétben a szomszédasz- szonnyal, úgy érezte tartozik valakinek valamivel, és hiába erőlködik, nem jut eszébe, hogy kinek és mivel.

— Bolond asszony, bolond asszony. Ezt érdemeltem tőled, ezt érdemeltem — szipogott az öreg Bivalos, és arcán elmaszatolta a könnyeket.

— Csúnyán csinálta —, de neki ez volt a bogara, ez a mánia — mondogatták a szomszédok.

Hát így történt.

Még annyi történt, hogy a kántor kifaggatta az öreg Bi- valost. Az életrajz, mondta, a búcsúztatóhoz kell, különben nem lehet összeállítani. Jó, 'megértjük, válaszolta az öreg Bivalos, s a kántor azt ajánlotta, talán célszerű volna a régi cselédélettel kezdeni a búcsúztatót. Az öreg Bivalos tiltakozott: ne, ne tegye, a cse- lédvilógot semmi szín alatt r.e hozza elő, kántor úr!

SZEKULITY PÉTER

Sugárgomba betegség

Kaptuk az alábbi levelet: a Négyszemközt rovat állanaó olvasói vagyunk. Az újságban többször is megemlékeztek a sugár- gomba betegségről, ilyenformán: sipolyokat a sugárgomba fertőzés is szokott okozni.. . stb. A cikk csak érintette a témát, de azt. hogy a betegség tulajdonképpen milyen, hogyan zajlik le, azt nem tudtuk meg. Mezőgazdasági dolgozók vagyunk, ezért érdekel a kérdés bennünket.

Kedves Olvasónk! A betegség nem mindennapi, a választ rovatunk készségesen megadja az alábbiakban: a sugárgomba betegség földművesek és olyan emberek betegsége, akik megszokásból rágják a gabonaszemeket és a gabonaszárakat. A behatolási kapu a szájban van, elsősorban a szuvas fogakon keresztül jut be a szervezetbe. Fájdalmatlan, kemény, beszűrődés (in- filtráció) jelentkezik, leginkább a nyakon. Az inílltráció helyenként sokszor fellágyulva, tovaterjed, néha egészen a lapockáig is. A fellágyult rész áttör a börön keresztül és szemcsés genny ürül, amelyben a betegségre jellemző szemcsék könnyen felismerhetők. Hasonló genny ürülhet a tuberkulótikus mirigyekből is, azonban mikroszkópos vizsgálattal a kórisme teljes biztonsággal megállapítható. Áttétel más szervekbe ritkán jön létre. Elsődlegesen a tüdőkben és belekben is előfordul. A tüdőgyulladáshoz hasonló tüneteket okoz, míg a belekben a béldaganat vagy a vakbélgyulladás képét utánozhatja. Láz nincsen, csak ha másodlagosan fertőződik és nagyobb kiterjedésű kötőszövet-gyulladás (phlegmone) keletkezik. Elkülönítő kórisme szempontjából a bőrsugárgomba megbetegedéssel szemben csak tuberkulózis jöhet számításba, azonban az utóbbinál a kékes-vörös elszíneződés hiányzik. Áttételes formájának heveny lefolyásában el kell különíteni a vérbajos gummától és a sarcométól. Megelőzés: gabonamagvakat és gabonaszárakat szájba venni és rágcsálni nem szabad! A fent leírt tünetek észlelése esetén azonnal orvoshoz kell menni! Az azelőtt rendkívül hosszadalmas és kétes kórjelzésű betegség ma már biztosan gyógyítható,

Nyaki borda

Tisztelt Négyszemközti Hallottam olyan emberről, akinek a nyakában nőtt ki az oldalbordája. Nem hittem el és mai napig sem hiszem. Lehetséges ez?

Kedves Olvasónk! Jól „hallotta”, nyaki borda van. Ez alatt általában a hetedik nyaki csigolyához tartozó számfeletti bordát értjük. Az esetek ötven százalékában egyoldali. A kulescscoit feletti árokban domborodik dó, a nyak alsó részét jelentékenyen kiszélesíti. A borda fejlődési foka különböző; kicsiny csontkinövéstől kezdve a szegycsonttal összefüggő bordáig változhat. A nyakborda lefutása közben mindig a kulcscsont alatti verőér és a karfomat alatt halad. Tünetei: a kulcscsont feletti árokban csontos daganat tapintható, amely fölöt* a verőér pulzálása és a karfonat idegei, mint kerek kötegek, jól tapinthatók. A verőér nyomása következtében, keringési zavarok lépnek lel. Az ütőér fölött surranás észlelhető, az alkar érlökése (pulzus) gyengült lehet és a kar bizonyos tartásában el is tűnhet. A felső végtag halvány, zsibbadt, s fájdalmas, s rajta csökken térzé- kenyaégű, vagy teljesen érzékiden területek keletkezhetnek. A fájdalom lehet állandó, vagy pedig rohamokban jelentkező. A kar hamarabb kifárad, gyengébb az ellenoldalinál, ritkán bénulás vagy görcsök lépnek fel. A kéz erősen izzadhat. A röntgenkép ezen tünetek mellett biztosítja a kórismét. Gyógykezelés; ha a borda enyhe tüneteket okoz, akkor a kar pihentetésé; borogatása, meleg fürdők használata, villanyozás... stb. a kellemetlenségeket csökkenti. Teljes gyógyulást azonban csak műtéttel érhetünk el, amely komolyabb panaszok esetében javallt.

Az „RH-faktor“ jelentősége

Kaptuk az alábbi sorokat: A napokban előadást tartottak a televízióban az Rh-faktorról. Beteg gyermekem miatt nem tudtam az előadást kellő figyelemmel kísérni, s bevallom, nem is értem. Arra kérem, írja meg lapjában a dolog lényegét.

Kedves Olvasónk! Kérésének szia vesen teszünk eleget, annál is Inkább, mert az Rh-faktor jelentőségével sokan nincsenek tisztában, vagy íélremagyarázzák azt. Az Rh- faktor tulajdonképpen egy mellék-: vércsoport kimutatás eredménye; amelynek gyermekorvosi vonatkozásában különleges jelentősége lehet. Nevét a rhesus macaccus majomtól nyerte. Már az első terhesség esetében is az anya Rh-negatív voltának megfelelő szempontból jelentősége van. Egészen más keretbe tartozik az a negatív terhes, abban az esetben, ha az apa rhgsus-í ,k. torbeli hovatartozása tisztázható, lUetve pozitív, mint ezen a téren túlnyomó többséghez tartozó Rh- positiv terhesek. Az előbbi terhességekben, szülésekben az Rh csoportra (agglutininekre) visszavezethető kóros jelenségeket ismerünk. (A magzat általános vizenyője, súlyos sárgaság stb . .) Mi a teendő? A terhesség 24—20 hetében ' Rh-el- lenanyag vizsgálatot kell tartani. Ezt a terhestanácsadásokori' már országszerte végzik. A vizsgálatot, szükség esetén legalább négyhetenként meg kell ismételni. Ha az ellenanyag kimutatható és ennek a títere (mennyisége) a terhesség korával emelkedik, úgy a legnagyobb valószínűséggel újszülött-kori véreredet ű betegségre számíthatunk és a megfelelő kezelésről (Rh-negatív vérátömlesztésről egyidejű vérlebo- csátással) gondoskodunk. Egyes szerzők az ellenanyag titer emelkedésénél, a további ártalmak elkerülésére a terhesség harminchatodik hetében a császármetszést ajánlót-' ták. Ez az eljárás a gyakorlatban nem volt kielégítő. Minthogy csak minden cc. 3(1. egyén válik túlérzé- kennyé (szenzibilizálódik) és az első terhességből született gyermekek túlnyomó része egészséges; ilyenkor tennivalónk nincsen. Más a helyzet, ha a terhes asszony előzőleg egy, vagy több vérátömlesztést kapott. Ez esetben a túlérzékenység lehetősége fokozott. Ellenanyag vizvizsgálatot kell végezni. Rh-negatív terhesnek csak Rh-negatív vért lehet adni. Neubaer szerint az Rh-faktor szerepére visszavezethető rendellenes terhességek száma 3 ezrelékre tehető. Tanácsunk: a terhestanácsadást minden esetben igénybe kell venni]

Ártalmas-e a zsebkendő használata ?

Idézünk, egy levélből; „Egy baráti összejövetelen felvetődött a kérdés, hogy a zsebkendő egészségre ártalmas használati tárgy. Nagy vitánk volt, s nem tudtunk megegyezni. Szíveskedjenek e kérdést szakszemgontból megvilágítani”.

A kérdéssel többször foglalkoztunk, különösen a hüléses betegségek Idején. A zsebkendő egészségügyi szempontból nem felel meg. Belefújnak, esetleg bele is köpnek naponta többször is. Később ugyanott megfogják, utána kezet fognak, sokan még ma is mosatlan kézzel esznek! Ilyen módon lehet megkapni sok betegséget. (Influenzát, náthát, a tuberkulózist. . . stb.) Egészséges embernek zsebkendőre ritkán van- szüksége.

\