Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-13 / 268. szám
7 Leskó László: Egy „néger" repülni akar — Ide ne hozd! Inkább szedd a sátorfádat te is! — mondta a mama, amikor Jocó közölte, hogy Cémahang eljön hozzájuk. Az öregasszony a fal felé fordult, Jocó a válla ideges rángásábó' tudta, hogy sír. Tehetetlen düh fogta el, tömi-zúzni szeretett volna; az egész kékre festett szegénységüket — a roggyant lábú ágyat, a jajongó ajtójú szekrényt, mindent, amit egy rosszindulatú őszi vasárnap ízléstelen, kék zománcfestékkel bevont. Cccse a sarokban mammogott, szája sarkából nyál csordogált ingére. Jocó tudta, hogy mindez az apja miatt van, aki nem volt hajlandó végigcsinálni, amit vállalt, és egy bódult pillanatában tiszta alkoholt eresztve le a torkán, hitszegő módon, értelmetlenül v:- esorogva elpusztult, mint egy állat. Cérnahang a déli vonattal érkezett. Barna volt, a nagy vizek illatát hozta magával. Könnye- d án csevegett, előreszaladt, meg- megállt, gyönyörködött a táj festői rendezetlenségében, Jocó mögötte ügetett, fejét leszegve csendesen figyelte, mint löved ki szandálja résein a por. Amikor Cémahangot meglátogatta, tulajdonképpen nem történt semmi említésre méltó. A lány szülei kedvesek voltak, igyekeztek bevonni őt a társalgásba, csak magát hibáztathatja, hogy minduntalan közhelyek csúsztak a nyelvére« Igyekezett bennük keresni a hibát, magában vacak kispolgároknak nevezte őket, de legbelül egy nvüszítő hang saját magát okolta, Csák akkor sziszegett fel félhangosan, amikor a fehércsempéjű fürdőszobában magára maradt: í éger vagy, te nyomorult! Fehér néger! Gyűlölte a gúnyosan józan tükröket, amelyek szürkének, jelentéktelennek mutatták. Legszívesebben fejjél ugrott volna a fe- i értiszta fürdőszoba falának. Náluk a levert zománcú lavór helyettesítette a fürdőszobát. Cémahang csak az első fehérré ineszelt házaknál torpant meg, fölösen Jocóhoz simult és engedelmes kutyaszemekkel nézte a fiút, aki szelíden húzta magával. A mama tulajdonképpen várakozáson felül udvarias volt. Száraz szemekkel szolgálta fel a párolgó tyúklevest, hangtalanul surrant ide-oda, végül a sarokba lapulva eszegetni kezdett az ölébe húzott lábasból. Cémahang előbb bíztatta, hogy üljön az asztalhoz, de az öregasszony a fejét rázta. Nem kötekedőn, inkább valami megnevezhetetlen alázattal: asszonynak sarokban a helye. Jocó nem nézett fel, de érezte, hogyan válik a feje búbjáig vörössé. Tudta, hogy igaza van a mamának: most, hogy végre keresni tudna, most akarja elhagyni Ezért nevelte?! Ezért taníttatta?! Ezért vont meg a szájától minden falatot?! Hogy a „finyoros népek” cipőnyalója legyen?! Mert más úgy sem lehetne abban a családban! Karcsika, az öccs a szóba közepén produkálta magát, az orrát piszkálta, Jocó látta, mint iassúbbodik meg a kanál Cémahang kezében. Durván rákiabálf a fiúra, aki megvert kutyaként iszkolt az anyjához. Ettől kezdve az országútarcú öregasszony egy szót sem szólt. Szóbormereven ült a sarokban. A búcsúzás több mint kínos volt, Jocó húzta a lányt, hogy minél előbb messze jussanak a háztól. Nagy, fekete- szárnyú csönd maradt mögöttük A vonatnál megkérdezte: — Mi lesz ezután? Cémahang nem nézett rá, szemei konokul figyelték a sikongó füttyű mozdony útját. A hangja fáradt volt, ahogy nagysokára felelt: — Majd... talán, majd minden letisztul... Aztán elnyelte a párhuzamosan csillogó messzeség. A kocsmában csak akkor figyeltek fel Jocóra ködös szemű férfiak, amikor öt perc alatt a tizedik konyakot itta. Még átvillant benne, hogy az öccsenek szánt ing árát issza. Nem bánta. A harmadik saroknál fogta el a szédülés. Megállt, reszkető térdekkel a fakerítés oszlopára támaszkodott. Úgy érezte, mintha szabályos időközökben valami rettenetes erő összeszorí taná és feldobná a gyomrát. Szájából nyállal vegyes keserű lepedék bukott ki. Görcsösen markolta az oszlopot, homlokát, amelyen gyöngyözött a nehéz szagú verejték, hozzádörzsolte a gyaluiatlan szálkás fához. Amikor becsukta a szemét, úgy tűnt mintha felemel kedne és lebegne az áttetsző kék levegőbe. Mind magasabbra szállt, arcát cirógatták a pókháló finomságú felhők. Egyenletes karmozdulatokkal szelte a levegőt, szinte érezte a légáramlást, amely végigbaraolta a haját, bebújt az inge alá, kellemesen végigcsiklandozta bőrét. A jobboldalára fordult, élvezte a ringást. Egyre közelebb repült a naphoz, amelyben Cémahang állt, combjához tapadó nyári ruhában. Már majdnem elérte a lány kezét, amikor észrevette, hogy lentről a mama és Karcsika sziklanagyságú köveket dobál féléjük. „Tudom, hogy gyűlölitek, de ő nem tehet semmiről ’ — motyogta. ,.Semmiről! Érted, mama’fDe tovább dobálták. Egy-egy találat láttán elégedetten nevettek. Mama kicsit szégyenlősen a kendőjébe, Karcsika visítozva. — Ne lőjjetek! Én szállni akarók! — kiáltotta, de egy jókora kő homlokon találta és zuhanni kezdett. Hajnalban egy borostás férfi emelte fel az oszlop mellől. Felnyíló szeme valahogy egyformának mutatta a szögletes oszlopot és a kék zubbonyos férfit, aki pehelyként tartotta. Érezte, mint fog a lába talajt. — Berúgtunk ugye?! — kérdezte a férfi. — Ejnye, ejnye! Haza- találunk-e? Bólintott, hogy igenis haza tud menni! Csak amikor a széles vállú férfi nyugodt léptekkel magárahagyta, tört ki belőle az első férfisírás, úgy, ahogy az iskolában a hang keletkezését tanulta, előbb a tüdőben, majd megrezegtetve a hangszalagokat, mozgásba hozva az inyvitorlát, egy darabig utat keresve magának a száj üregben, nedvesen, nyüszítve buggyant ki a száján, mint egy siratóének. Ütni szeretett volna, de nem tudta, hova üssön. Suttyószél vágott végig a fákon, meglúdbőröztetve a pocsolyák álló vizét. Keleten lassan, józanul kezdett emelkedni a Nap. SÓLYMOS IDA: ESZELŐS Ki szirtíokon vett szállást« gondját istenek állják, más fény csík függönyét nem nézi pirkadásig, de ki a völgyfenekén toporog mindig-ébren s egy Iám pasa vöt bámul} míg toriad évre év, szél szárítja, vagy ázik, alatta nedves pázsit, kialhat föld és ég — esze, szive kivásik, áll, mert a lámpa ég s hiszi: neki világit. PALOS EOZITA: ŐSSZEL Vadlibák csapata száll szivárvány-magasan. Árnyékuk alatt a tál hervad óvhatatfcm, Alma hullik altató, három álmú télbe. Múlt időn fakul a szó platánhéj fehérre. Volt-e ami elmúlik? Lelked egyre kérdi. Elet, álom elbújik gyökerekbe élni. BÁRDOSI NÉMETH lANOS: Nyárfák árnya Lefogva jó csikóim gyeplőt a szélbe dobva vágtatni nem tudok már. tempósan sétálgatni ez itt a jelszó egyre, hol van az ifjú vágta, virágos árokparton nézni nyárfákat messze. Szaladó jó csikóim mérföldek útp-orában emlék a régi tájról, s rímeim könnyű röpte elakadt, mintha úszna, foszlánya fent a fákon csöng, de a csöndesülése síró harangok gyásza. ELLEN NIIT: Tavaszi dal Égen két felleg-hajó ring: a nap gyönyörködve bólint, szikrázva a partra néz. Domboldalon két nyírfa áll, mert ha a tavasz itt van már, élni egyedül nehéz. Két karcsú fenyő és odább két zelnice, csupa virág, két madár van minden fán. Fenyő tövét két kő nyomja, párosával fut zubogva tengeren is a hullám. Hát csoda-e, hogy mi is így találtuk meg egymást a víg virágzásban napfényben? S hogy azóta együtt járunk s havat és fényt együtt várunk így él a szív, másképp nem. Észtből fordította: Képes Géza «TETTNEK BÉLA: Kőterasiák Reich Károly grafikája Megjelent a Jelenkor és az Életünk Gazdag, változatos tartalommal megemlítésével. Az antológia legjelentkezik a pécsi folyóirat új erősebb oldalát a tanulmányok száma. Pákólitz István figyelemre jelentik, s több dolgozat hasznos méltó versei állnak a szépirodai- új adatokkal szolgálja az iroda- mi anyag élén, melyek közül ki- lomtörténetet. Várkonyi Nándor emelkedik a Nyugtalan c. kölíe- rendkívül érdekes tanulmánya meny. Mellette többek között Kosztolányi és Szabó Dezső iro- Arató Károly, Darázs Endre és dalomtörténet-írással kapcsolatos Papp Lajos új verseit olvashat- nézeteit ismerteti, eddig kiadatjuk, s egy műfordítás-csokrot a lan levelek vallomása alapján, mai csehszlovák lírából. Elbeszé- Simonffy Emil a nagykanizsai léssel Nagy-Tóth Lajos és Ko- vándorszínészekről ír, Békefi An- lozsvári Grandpierre Emil jelent- tál bakonyi betyárdalokai közöl, kezik, s kiemelt helyen jelent Fiilöp István Vörösmarty és Deák meg Gondos Ernő tanulmánya, barátságáról, Mártonvölgyi László Illyés Gyula: Ebéd a kastélyban Reviczkyről közöl új adatokat, c. müvéről. Ebbe a műfajba tartoznak AnAz Elet és Kultúra rovatban gyal Endre szlovéniai jegyzetei és Ordas Iván a baranyai kisköz- Csányi László siracuzai naplója ségekről szóló tanulmányának is. Angyal Endre a Szlovén író- első részét és László Lajosnak, a szövetség vendégeként részt veit Bólyi Állami Gazdaság igazgató- a Pavel Ágoston-symposionon, s járói rajzolt érdekes portréját ol- beszámolója nemcsak érdekes vashatjuk. A művészeti írások útinapló, hanem hasznosan szolsorában három cikk kapcsolódik gálja a magyar—jugoszláv szel- a Pécsett megrendezett II. Ma- lemi kapcsolatok ápolását is. gyár Játékfilm Szemléhez: Darvas Csányi László siracuzai naplójá- József a társadalmi zsűri értéke- ban olasz városok körvonalait villásét foglalja össze, Cseres Tibor lantja fel, s ez a háttér arra alti Hideg napok megfilmesítéséről kalmas számára, hogy a mai E u- ír, Fogarassy Miklós pedig Jan- rópa kultúrájának jövőjét keresse, csó Miklós rendezői pályáját vá- S itt kell megemlítenünk Csoóri gólja fel. „Kard és toll” címen a Sándor költői vallomását: a Le- Zrínyi-évfordulóhoz tér vissza né- vél egy ismeretlenhez, legvon- hány írásban a folyóirat, a szél- zóbb oldaláról mutatja be jegyzetek között pedig Csányi Cscórit. László és Csorba Győző Vargyas A költők közül (21 verset kö- Lajos verstani elméletével vitat- zöl az antológia.') elsősorban Bévközik. dosi Németh János, Sólymos Ida, A Mérlegen rovat gazdag kri- Hajnal Gábor, Cserhát József, tikai anyagából kiemelkedik Po- Káldi János, Takács Tibor nevét mogáts Béla Nagy László pori- kell említeni, s örömmel olvas- réja és Rónay László cikke az új hatjuk Káldi János méltató sorait magyar irodalomtörténetről. is Cserhát Józsefről. Csuka ZolA Szombathelyen megjelenő tán Petar Segedin novelláját for- Életünk című antológia idei har- dította le, mellette Molnár József madik száma több mint 50 szer- novelláját kell kiemelni (Ártatlan zőt sorakoztat fel, ami önmagá- kártevő mellképe, mozaik-techni- ban is azt mutatja, hogy az új kával). szám a szokottnál is gazdagabb Az új számban ismét jut hely tartalommal jelent meg, s az an- a fiataloknak is, a Hazai jegyze- tológia eredményesen folytatja azt tek című rovatban Pósfai H. Já- a törekvését, hogy lehetőleg az nos riportját olvashatjuk érdekegész Dunántúl keresztmetszetét lődéssel. Az antológiát, melyet adja. Nincs terünk arra, hogy a számos illusztráció gazdagít, vál- népes szerzőgárdát felsoroljuk, be tozatos szemlerovat teszi teljessé, kell érnünk a legjelentősebbek B. S. LOVÁSZ PÄL: KOSZTOLÁNYI Szülőhelyét az én szülőhelyemmel egyarcú testvér-táj karolja át; büszkén vallom: földim; első szavát ott mondta ki anyatejízű nyelvvel, s a bú kövén először ott esett el. Szegény kisgyermek: rívó hangja száll:, s míg átzokogta a nagy éjszakát, alvó, könnyfényű szépségeket vert fel. Lágy anyaföld fekete bársonyból, fűzbarka-ágból, arany délibábból virágzott lénye, rezdülő lélekkel. S amikor elment: szó, ütem, rím, dallam egymásba hullt pusztító zűrzavarban, saz ég egyforma szürke lett a földdel.
