Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-05 / 262. szám
1558. november 5. TOLNA MEGYEI NÉPŰJSÁG 3 A hamis jelentések, a nagyhangú frázisok időszaka rég lejárt Am, mintha Medinán erről a termelőszövetkezet főagronómusa semmit sem tudna. A helyzet az ottani Béke Termelőszövetkezetben most már odáig súlyosbodott, hogy a maga komolyságában kell a nyilvánosság előtt is szóvá tenni, hiszen nem kevesebbről, mint a tsz- tagok megélhetéséről, jövő évi kenyeréről van szó. Pontosabban: a gazdák nyugalma, biztonságos munkája és kenyere forog kockán a jelenlegi körülmények közt. Korábban, hónapokkal ezelőtt a Tolna megyei Népújságban jeleztük: áldatlan állapotok uralkodnak a községben, beláthatatlan következményei lesznek ezeknek, amennyiben nem történik kellő és erélyes intézkedés. A járási pártbizottság politikai munkatársa, a község kiváló ismerője hasonló végkövetkeztetésre jutott. Előre látni lehetett, hogy a félmegoldások nem vezetnek jóra és a humánum ebben az esetben nem más, mint áihu- mán um. A helyzet súlyosbodott. Eléggé el nem ítélhető módon, október 31-én a Béke Tsz a kenyérgabona-vetési terv teljesítését jelentette. Ezzel a felsőbb szerveket megtévesztették és félrevezették, mert amikor a vetés befejezését jelentették, a terület 42 százaléka volt még vetetlen. Hol élnek azok az emberek, akik ezt a hamis adatot szolgáltatni merészelték? A félrevezető és megtévesztő jelentések politikai, valamint gazdasági károkat okoznak, s rég elmúlt az az idő, amikor az ilyesmit felelősségre vonás nélkül meg lehetett tenni. Jogos a kérdés: Mi van Medinán? S egyáltalán kik azok, akik nem létező látszatsikerekkel próbálják önnön hanyagságukat takarni és a valóságos helyzetet sokkal szebb színben tüntetni fel, mint amilyen? A megye közös gazdaságaiban néhány ezer hold még vetetlen. Az elmaradást jelenleg nem indokolja semmi. Nyilvánvaló, hogy a tsz-tagok és vezetők azon iparkodnak, hogy a lehető leggyorsabban földbe kerüljön a búzamag. A várakozásnak nincs helye, nincs ideje. De ebben a helyzetben a szokottnál is súlyosabb és veszélyesebb a valótlan, hamis jelentések küldözgetése. A tehetetlenség nem lehet menlevél senki számára. A medinai dolgozó parasztok érdekében emelünk szót, az ottani állapotok tarthatatlanságáért. — Szp — M. I. A IX. pártkongresszus tiszteletére A paksi járás munkásőrszáza 3a a IX. pártkongresszus tiszteletére szép vállalást tett. Felajánlották, hogy szabad idejükben társadalmi munkával segítik egy raktár felépítését. A munkásőrök tettekkel bizonyítanak: eddig 1603 munkaórát végeztek, amellett, hogy a termelő munkában, munkahelyükön becsülettel helytállnak és a kiképzéseken is rendszeresen részt vesznek. ' Bármilyen társadalmi megmozdulásról legyen is szó, a munkásőrökre lehet számítani. A században jó néhány olyan munkásőr van, mint Sersli József, aki nem egysrzer gyalog teszi meg az utat Földes-pusztától Paksig, hogy vállalásának eleget tegyen. Az idősebb munkásőrök példája jó hatással van a fiatalokra. Az idén 31 fiatal került a munkás- őrszázad állományába, ők is derekasan kiveszik részüket a munkából. i Mártírjainkra A szabadság országútját minden történelmi koron át vértanúk áldozata szegélyezte. Fájdalmas sajátja az emberi sorsnak, hogy a béke és a szabadság olyan földből sarjad, amelyet hősök, mártírok, ártatlanul el vészé j tett emberek kihullott vére öntözött. Amikor 1956 októberének végén és novemberének első napjaiban hazánkon végigsöpört az ellenforradalmi lázadás szeny- nyes vihara, a gyűlölet elszabadult vérebe a magyar nép legjobbja lra támadt. Többszörös bűnözők, züllött alakok, söpredék elemek vettek részt a gyalázatos embervadászatban, s öldököltek a barikádokon. Nem önmaguk nevében tették, hanem azok bosszúját lihegték, akik a nép szabadulást kereső forradalmában alulmaradtak, hatalmukat s vagyonukat vesztették. . Dürva ütleget, gyilkos golyót és akasztófát szántak a véres bosszú és leszámolás szenvedélyében felizzott gyűlölködők azoknak, akik a magyar népet a maguk emberségére eszméltették, jussának birtokába segítették, s egy tiszta, értelmes életért folyó küzdelemre vezették. Ezreket, tízezreket szántak erre a sorsra, hullahegyeken át akartak hatalomra törni. A fegyveres ellenforradalom mártírjainak testén akadt fenn az ütés, amellyel a népre akartak sújtani. A mártírok, ar- ' ca fogta fel az ökölcsapást, amelyet a kisajátított gyárosok a munkásságra, a földjüktől megfosztott földesurak a parasztságra, a birtokukból ki- akolbolított bányabárók a bá- nyászságra akartak mérni. A mártírok nyakán feszült meg a hurok, amivel imperialista ellenségeink az egész magyar nép szabadságát akarták megfojtani. A mártírok testéről tépték le a ruhát, s ezzel az egész népet akarták lemezteleníteni. A mártírok holttestét gyalázták meg, mert az egész népet gyalázatba akarták rántani. A vértanúk teste földre omlott a gyilkos erőszak csapásai alatt, de estében is fölfogta a pusztító halált, amire népünk színejavát ítélték. Mártírhaláluk sok ezernyi társuk, mi több: mindannyiunk menedéke volt. emlékezünk Emlékezzünk rájuk: Mező Imrére, Sziklai Sándorra, Asztalos Jánosra, Kállai Évára, Kalamár Józsefre és mind a többiekre. Emlékezzünk a mi megyénk, a mi szülőföldünk mártírjára: Métái Antalra. Akár fegyverrel a kézben, szemtől szembe álltak az ellenséggel, akár orvgyilkosok áldozataivá lettek, értünk estek el a népi hatalomért vívott harcban. Meghaltak, hogy mi békére lelhessünk és szabadon élhessünk. Kik voltak, milyen emberek voltak? A ml embereink voltai; A magyar nép hű fial, lányai. Pártmunkások, a dolgozó emberek soraiból kiválasztott közösségi vezetők, karhatalmi tisztek és katonák. Bármely posztra állították őket társaik, szívükkel, értelmükkel, erejükkel a nép ügyét szolgálták és védelmezték. Legtöbben kommunisták voltak. Hivatásuk volt hát a nép szolgálata, s kötelességük, hogy többet fáradjanak, mint mások. Munka és küzdés töltötte be hétköznapjaikat, a közösség öröme, ragyogta be ünnepeiket. Másokért éltek és másokért haltak meg. Emlékezzünk ma azokra a hősökre is, akik velük együtt haltak: a testvéri szovjet nép katonafiaira, önzetlenül siettek segítségünkre a bajban, azért szálltak csatába, hogy segítsenek megmenteni a vandál ellenforradalmároktól mindazt, ami népünknek drága, hogy gyorsabban elmúljon fejünk fölül a fehér veszedelem. Azért estek el, hogy szabad hazánk földjén ismét a békés munka szerszámai vegyék át a fegyverek helyét, hogy kihulljon a fegyver a lázadók, és megtévesztett, fiatal áldozataik kezéből is. 'T'íz év, egy fáradságos, de biztató eredményekben gazdag' évtized múlt el azóta, hogy mártírjaink friss sirhant- jai felmagasodtak a temetőkertekben. Miközben dolgoztunk és küzdöttünk, velünk volt az ellenforradalom mártírjainak emléke, példája, szelleme. Bátorított és erősített bennünket, akik azért az ügyért élünk, amelyért ők meghaltak. Áldozatukat, vértanúságuk buzdító intelmét sohasem feledjük. Kilencrenmilliós felelősséggel Látogatás a szekszárdi OTP-ben Színes bélyegek tarkítják nyolcéves kisfiú ismerősöm, Laci iskolái takarékbélyeglapj át. A kétesen tiszta gyűrött fülű könyvecskét büszkén halászta elő táskája mélyéből. — Mióta rakod? — kérdeztem. — Év elejétől. Abból, amit tízóraira, csokira kapok. Tavaly is gyűjtöttem és anyu születésnapján ebből vettem ajándékvázát, virágot. Megkívánt és lemondott csokik ára teszi értékessé Lackó szemében ezt a kis könyvet. Ékes bizonyítéka édesanyja iránt érzett szeretetének. Nyolcéves korban megtanult lemondani az apró örömökről, egy nagyobbért Laci azonban csak egyike a sok ezer takarékos diáknak, akik a megye iskoláiban rakosgatják élére a forintjaikat. Hárommillió — ötven fillérekből Több mint hárommillió forintot gyűjtöttek össze öt ven fillérekből, forintosokból a megye iskolás korú diákjai. így került az Idei tanévben a megye ifjúsága harmadik helyre, a három évvel ezelőtti 12. helyről, az országos takarékossági versenyben. A világtakarékossági napon a megye lakói örömmel hallgathatták a rádió híreiben: Tolna megye az ország legtakarékosabb megyéje. Egy emberre átlagosan négyezer forintos takarékbetét jut Szekszárdon — hirdeti néhány reklámfelirat is a kirakatok üvege mögött. így hallottam meg két férfi beszélgetését véletlenül, akiket ez az adat gondolkoztatok el. — Négyezer forint átlagban..; Lehetséges ez? — A felének is örülnék. De számolj csak utána: mennyit költesz évenként háztartási gépek, vagy egyéb, nagy összegű dolgok vásárlására? Hányszor vetted igénybe ehhez a múlt évben az OTP segítségét? — Eddig összesen kétszer. Porszívót és mosógépet vettem. De mégis, szerinted hány embernek lehet betétkönyve? — Talán majdnem minden másodiknak. .. — Építési szándék, lakásfelszerelési vágy miatt rakosgatjuk a pénzünket többnyire, de az ■»*■•11 ■ ,, , , , utóbbi években egyre több család Milliomos“ községek oldja meg hízósertés-vásárlását KST-betét gyűjtéssel. A párbeszédben felvetett kérdések nemcsak ezt a két embert foglalkoztatják. Valójában ezekre a gondokra választ adni, nem is olyan egyszerű. Minden takarék- betétkönyv belső oldalán ott a felirat: ,,/5. §. (A takarékbetétkönyvek titkosak”). ,,/2. §. (A takarékbetét visszafizetéséért az állam szavatol”). Az utóbbi pontot, csakúgy, mint az előbbit, ma már mindenki természetesnek tartja. Ezért olvasunk egyre kevesebbet az újságokban a harisnyákban, vagy szekrénypolcokon őrzött, és egy váratlan tűz miatt elpusztult pénzcsomagiokról. Bízunk államunkban, az OTP-ben. Felkerestem a szekszárdi OTP-fiók illetékeseit és néhány érdekesebb adatot feljegyeztem: — Megyénk 106 községéből 94 „milliomos” községnek számít, vagyis lakosainak takarékbetétállománya meghaladja az egymillió forintot. A megyeszékhelyen, Szekszárdon, 90 millió forintot tesz ki a betétállomány. — Tíz évvel ezelőtt mennyi volt a megyei OTP-fiók, posta- hivatalok, takarékszövetkezetek kezelésében? — Hatmillió. — Most? — ötszázhatvanmillió, mint 10 évvel ezelőtt az egész országban. Évi hatvan-hetvenmillió az emelkedés. Takarékos megye — takarékos város Takarékos megye. — Ezt a címet először 1962-ben kapta Tolna megye, és azóta is minden évben megőrizzük. Egy falusi lakosra eső átlagbetét összegét tekintve első helyen állunk. Szekszárd volt az első takarékos város, és jelenleg is több betétkönyvet tartunk számon a városban, mint ahány család van. — A tapasztalat szerint mire gyűjtünk a legtöbben? Mi van Medinán? Kezes és törlesztés Jól ismerjük az OTP révén könnyen megvalósítható vágyaink lehetőségeit Élünk is vele, egyre többen. Azt már kevesebben tudjuk, hogy az OTP mennyire igyekszik megkönnyíteni az áru- vásárlási és egyéb hitelek feltételeit. Az elmúlt két-három évvel ezelőtti időszakkal ellentétben, csak egy kezest kémek általában, az igényelt kölcsön reális fedezetéhez. — Felmerül a kérdés, pontosan törleszti ük-e a részleteket? — Általában igen. Számszerint az adósoknak csak egy töredéke van hátralékban a részletfizetéssel. Az államnak mégis jelentős erőit kötik le ezek az adósok. Sok segítséget adnak a visszafizetésben a kezesek. Néha elég rájuk hivatkozni, és néhány feledékeny adós már törleszt is. Gyakorlatilag nincs különbség kis és nagy fizetésű hátralékosok közt, mindkét kategóriában előfordulhat, hogy elmarad a törlesztéssel, valamilyen okból. — Naponta hányán fordulnak meg ebben a helyiségben? — Forgalomtól függőéin, 4—500 ügyfél. Fizetési napokon ezért vezettük be a kisegítő pénztárat, a korábbi, néha félórás várakozási időt percekre csökkentette. — Munkanapokon hány óráig kereshetik fel az emberek az OTP-fiókot? — Délután fél négyig. Ekkor még összesítjük, ellenőrizzük a napi munkát, így tart a mi munkaidőnk is öt óráig. • A nap bármelyik percében nyissunk be az OTP-fiók ajtaján, valamelyik dolgozó azonnal készséggel fordul felénk, és érdeklődik, mit szeretnénk elintézni? A suttogás is — ennyi dolgozó és ügyfél mellett — felerősödik halk zsongássá, de a pénzügyeket intéző, kilencvenmilliós felelősséggel terhelt dolgozók mégis mindig figyelmesek, udvariasak. Emberségből jeles ! A nagymama Lepsényből utazott hétéves kis unokájával haza, Dombóvárra. Útközben megéheztek, s elővették a harapni- valót. Javában eszegettek, amikor szinte pillanatok alatt megtörtént a baj: a kislánynak egy csontdarab a torkán akadt! Néhány perccel később már fuldokolni kezdett. Hörögve kapkodta a levegőt. A vonat a nyílt pályán robogott. Az utasok, akik azonnal értesültek a történtekről, orvost kerestek. Eredménytelenül, mert a vonaton nem utazott orvos. Időközben megérkeztek Mezőhidvég- re, ahol egyikük leszállt és bement a forgalmi irodába, hogy segítséget kérjen. Azonnal megindult a láncolat az emberek között, egymásnak adták az üzenetet: egy kistány életveszélyben van a vonaton, azonnal orvos kell! Tamási volt az első állomás, ahonnan azt jelentették, hogy mire oda ér a vonat, az állomáson lesz az orvos. Ott is volt. Bár azonnal kezelésbe vette a kislányt nem tudott rajta segíteni. Kisebb műtétre volt szükség. Ekkor kocsijába ültette a rémülten síró kislányt és nagymamát, s bevitte őket az orvosi rendelőbe, ahol mintegy tízperces műtéttel sikerült eltávolítani a csontdarabot. Az orvos azonnal telefonált az állomásra, hogy minden rendben van, s ekkor nagy meglepetéssel hallotta a vonal túlsó végéről, hogy a kislányt és a nagymamát várja a vonat. Ismét gyorsan kocsiba ültek, s néhány perccel később már újra elfoglalta helyét a vonaton, a most már egészséges unoka és a nagymama. Mindez körülbelül 15 perc alatt történt. Az emberi segítségnyújtás e nagyszerű példájának szereplői közül csupán az orvos nevét sikerült megtudni. Dr. Váradi Jánoson kívül azonban köszönet illeti azokat az utasokat és vasutasokat, akiknek összefogása eredményezte e sikeres gyors örvöst beavatkozást, és azt, hogy a nagymama és az unoka a jelzett időben megérkezhetett Dombóvárra. Ezen a napon emberségből sokan vizsgáztak jelesre. (szigetvári)
