Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-05 / 262. szám

4 'TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG láöő. november 5. r­Életfontosságú műanyagok Ebben a kényelmes kis épü­letben, Kiev egyik távoleső kis utcájában, különös bete­gekre találunk. Orvosi köpeny­be öltözött férfiak, sebészek végeznek itt kísérleteket — kutyákon. A polimerek sebészeti alkal­mazásának kérdéseit vizsgál­ják. Kísérletek százait végezték itt, hogy különféle anyagok se­gítségével pótolhassák az em­beri szöveteket és szerveket. A plasztikai operációk terüle­tén például, amelyeket légcsö­veken és hörgőkön végeztek, nehéz volna megnevezni akár­csak egyetlen olyan emberi anyag szövetet is, amelyet ne próbáltak volna ki. Porcogok, csontok, bőr, izmok; még a nemesfémekből készült leme­zeket is felhasználták kísérleti célokra. Egy-egy ideiglenes si­ker olykor reményt öntött be- léj ük, azután azonban a szövet felszívódott és a nehéz operá­ciót súlyos gyulladások követ­ték. Most sor került a műanya­gokra. Végtagokat már pótol­nak velük, de hogyan viselked­nek akkor, ha például nyelő­csőként szolgálnak? A fiatal ukrán tudósok munkájának egész értelme éppen ez: ered­ményt akarnak elérni az or­vostudomány e ma még alig ismert területén. Ahogy az már lenni szokott hasonló esetekben, az új na­gyon egyszerűnek mutatkozott.­Maga a protézis nem túl bo­nyolult dolog: polietilén cső védi, tetején e kapronszitából készült hengerrel. Tulajdon­képpen a henger maga a pro­tézis. Ez azonban sokféle bo­nyodalmat okozhatott. A fia­tal kutatók bátran vállalták az újat. A protézis a rugalmas kap- ronszita, a betét csak arra szol­gál — fogalmazták meg —, hogy kezdetben megvédje a gyönge és érzékeny eleven szövetet — ami a szitára ránő — a baktériumok és sérülések ellen. Nagyon kévésén hittek a fia­tal sebészek munkájának ered­ményében. Ök azonban nem adták meg magukat: elvégez­ték az első, aztán a második, a harmadik műtétet.:. Ál­matlanul töltöttek éjszakákat a négylábú páciensek ketre­ceinél. £s a betegség, a fáj­dalom megszűnt. A kutyák már egy hét múlva jól érez­ték magukat, három hónap múlva pedig, amikor a csövet kivették, a kaprokból készült protézis minden tekintetben kiállta a próbát. Az orvostudomány újabb győzelme ez. S bár a sikeres kísérleteket egyelőre állatokon végezték, már nincs messze az az idő, amikor ugyanilyen protézisek helyettesítik a sé­rült légcsövet, a nyelőcsövet, sőt a hólyagot is olyan be­tegeknél. akik korábban emiatt elpusztultak. Falusi esték A fiataloké a paksi művelődési ház njeiuusvprvwxis ..............................................................................................iiiiiiiiiiiiíiiiiiiiiihiiiiiiiiiiiii I GAZ TÖRTÉNET A MÜLT SZAZADBÓL A szakkörökben, tanfolyamo­kon, művészeti csoportokban és klubfoglalkozásokon sokan meg­fordulnak a paksi művelődési házban is. Külön csoportokat szerveztek felnőttek és külön gyerekek részére. De a felnőtt csoportok tagjai is alig nőttek ki a középiskolák padjaiból. Szó­val a paksi művelődési ház a fia­talok otthona. S hogyan élnek, mit végeznek ebben az „otthonban'’ a paksi fiatalok? Művészeti munka Zongora- és tangóharmonika- tanfolyamra lehetett jelentkezni idén ősszel is. Már hét évfolyam növendékei vesznek itt órát, s összesen, a kezdőkkel együtt úgy nyolcvanan vannak, akik Pakson zenét tanulnak. Három néptánc-csoport műkö­dik. A felnőttek r*ár a tavaszra készülnek. Májusban rendezik meg Szolnokon az országos fesz­tivált, amelyen ők is részt vesz­nek majd. Pálfi Csaba, a Buda­pest népi együttes szólótáncosa készített számukra koreográfiát. Ennek a táncnak az az érdekes­sége, hogy 10 tájegység 10 tán­cát és jellegzetes lépés- és figu- ramotívumait tartalmazza. Pálfi Csaba több alkalommal lelátogat Paksra, bemutatja és betanítja koreográfiáját. A kicsiszolás már az együttes vezetőjére, Bézi Sán­dorra vár. A felnőttek néptánc- csoportján kívül működik még egy utánpótlás — nyolcadikosok, elsős, másodikos középiskolások a tagjai — és egy gyerek — ötö­dik és hatodik osztályos tanulók­ból — néptánc-csoport. A próbá­kon, a szerepléseken úgy hatva- nan vesznek részt. A színjátszó csoport ismét ope­rettet tanul. Jó volna már egy lépéssel továbbjutni, de a szerep­lőket. és a közönséget is az ope­rett könnyedsége, dallamossága vonzza. Január elejére tervezik az idei produkció, a Dankó Pista bemutatóját. A bábcsoport is új műsorára készül. Az egyórás összeállítást november végén mutatják be Pakson, majd művelődési autón bejárják a járás pusztai iskoláit .is és ott szórakoztatják kis par­itásaikat. A bábcsoportnak az ál- jtalános iskola felső tagozatos ta- | nulói a tagjai. Á szakköri munkáról ■ A bélyeggyűjtők több mint szá­szán vannak. Általában havonta ! tartanak megbeszélést. A felnőtt csoport szakkörvezetője Vereczkei Ferenc, az I-es számú iskola ta­nulóival pedig Sárosi Zoltán fog­lalkozik. Év végén kiállítást ren­deznek a tagok egy év alatt össze­gyűjtött anyagából. Novemberben, a mezőgazdasági munkák végeztével kezdődnek a kézimunkaszakkör foglalkozásai. Főként a termelőszövetkezetben dolgozó asszonyok — úgy harmin can, — járnak el foglalkozásaira. Ök is kiállításon adnak számot munkájukról. összesen 72 hallgató jár a nyelvtanfolyamokra. Itt is a gye­rekek vannak többségben. Polgár József és Sólyom Károlyné fog­lalkozik a tanulókkal. Most szervezik, toborozzák a mezőgazdasági szakkör tagjait. Két állami gazdaság, három ter­melőszövetkezet van Pakson, iga­zán szükség volna a szakemberek tapasztalatcseréjére, az új kísér­leti eredmények közös megisme­résére. Az archív filmeket kedve­lők klubjának megalakításán is most fáradoznak. Remélik, hogy mindkét szakkör megalakul még ez évben és életképes lesz. Klubélet A felnőttek klubjának tagjai érettségizett fiatalok. Már a múlt évben is működött, sikere volt. Huszonöt-harminc fiatal látogat­ta foglalkozásait rendszeresen. Társasjáték, sakk, magnetofon, te­levízió várja a tagokat. Meg egy kis közös ismeretterjesztés min­den alkalommal. Szellemi vetél­kedőket rendeznek, melynek kér­déseit az irodalom, a zene és a képzőművészetek történetéből ál­lítják össze. Aki pedig jobbam kedveli a folyóiratokat, azok kö­zött is válogathat, hiszen szép számmal járnak a művelődési házba. A gyerekeknek is külön klub­juk van. Vasárnap délelőttönként fél kilenctől délig tartanak az összejövetelek. Télen általában többen vannak, akik kíváncsiak a művelődési házban hallható me­sékre, az ott vetített diafilmek­re és a pompásabbnál pompásabb játékokra. Rövidesen megkezdi munkáját ismét a táncklub, amely az el­múlt szezonban aranyérmet nyert. Ez évben még két alkalommal vendégszerepei a Déryné Színház a művelődési házban, s több is­meretterjesztő előadást is tarta­nak, amelyre — a tapasztalatok szerint — szívesen megy a kö­zönség. A modem technika gyakorlatilag bevonul az Iskolába, s alkalmazása színvonalasabbá, érthetőbbé teszi a nevelők őkta- •ó munkáját. Az audiovizuális eszközök területén várható fej­lődés szükségessé tette, hogy az Iskolai Felszereléseket Ér­tékesítő Vállalat e technikai eszközöket összegyűjtve mutas­sa. be az érdeklődőknek. Megnyitották a vállalat új bemu­tatótermét (V. Báthory u. í—6.}, ahol elhelyezték — a tan- szercsere-egyezmény alapján — a népi demokratikus orszá­gok auditív és vizuális eszközeit, s ez jelentős mértékben hozzájárul a választék bővítéséhez. Képünkön magyar, ju­goszláv, NDK-beli, csehszlovák diavetítők. «im ...................................................... — 58 — Egy nap azonban kikezdte a fogfájás, ezért pár napra búcsút kellett vennie kedvenc kocsmájá­tól. Londonba utazott, hogy kezeltesse magát Színjózanon állított be „az üvöltés és fájda­lom házába”, már ahogy a helybeliek a rende­lőt nevezték! Egész testében remegett, ezért a fogász azt ajánlotta neki, menjen a közeli kocs­mába és igyon meg egy kis szíverősítőt. Dannvt nem kellett sokáig bíztatni, elrohant a sarki italboltba, sebtében megivott fél liter pálinkát, így most már bátrabb lett, és visszasétált a rendelőbe. Amint azonban megpillantotta a fogó­kat meg a többi csillogó műszert, ismét inába szállt a bátorság. Hallani sem akart arról, hogy kitátsa a száját. Nem segített sem fenyegetés, sem rábeszélés. A fogász mi mást tehetett, le- küldte ismét a kocsmába, hogy fokozza bátorsá­gát. Persze, nem sejtette, hogy az alkohol hatá­sára Danny hihetetlen változáson megy át, sze- lid bárányból dühöngő oroszlánná válik. Danny több mint egy óráig maradt a kocsmában, s úgyszólván négykézláb jött vissza a rendelőbe. A fogász mit sem sejtve megkérdezte: — Kezdhetjük? — Maga tökkelütött — üvöltött Danny, s ök­lével a fogász orra előtt hadonászott —, kiverem minden fogát, ha bántani merészel. A foghúzás ezúttal elmarad. — 59 — Londonban és környékén mind többen tele­pedtek le. 1872-ben már két postakocsijárat ment Lucanból Londonba, meg a környékbeli helysé­gekbe. Az egyiket McFee, a másikat pedig Hawkshow tartotta. A gazdasági fellendülés mindinkább éreztette hatását. Az ezüstdollárok csengése egy időre megszelídítette a vad Donnellyéket is. Fegyver- szünetet kötöttek ellenségeikkel. Ez a csönd azonban annál nagyobb vihart jelzett. William és James McFee postakocsi-vállalatában dolgo­zott, jobban mondva, mindketten kocsisok vol­tak, ugyanakkor meg James farmján Robert szorgoskodott. Patrick Londonban talált állást, Michael pedig mindenfelé csavargóit, hol az egyik, hol a másik helyen kötött ki. Az öreg Jimmel és feleségével, Joannal, csak Thomas és John maradt, meg huguk, Jenny. William és James két évig hajtották a posta­kocsit, a London—Lucan—Exeter vonalon. Ami­kor egy kis pénzt gyűjtöttek, 1873. májasában megvették McFee vállalatát. Május 18-a a Donnelly-család ünnepnapja volt. Ekkor kezdte meg működését „postakocsiválla­latuk”. Több száz kíváncsi ember verődött össze a Dublin-szálló előtt, hogy szemtanúja legyen a nagy eseménynek. A bejelentés szerint a posta­kocsinak pont délben kellett indulnia. Az ün­nepi alkalomból Joan régimódi ruhájában meg­jelent Luca/nban. Megölelte két fiát, jó szeren­— 60 — ősét kívánt nekik, majd pedig az egybegyűlt tömeghez fordult: — Ha egy kis sütnivalótok van, hát a Dom- neliyék kocsiján utaztok. A vállalkozás sok sikert ígért, mert híre ter­jedt, hogy egyetlen konkurrensük, az öreg Bob Hawkshow, éveire való tekintettel visszavonul. William tartotta kezében a gyeplőt, amikor a Donnellyék postakocsija elindult első útjára, Londonba. Csak két utasa volt: Jim és Joan. A család többi tagja lelkesen megéljenezte a ko­csist, meg utasait, a többi egybegyűlt azonban hallgatott. Bob Hawkshow valóban rövidesen vissza­vonult, egyúttal azonban borsot tört a Donnel­lyék orra alá. Jim és fiai felajánlották, hogy megveszik lovait, meg kocsiját, Hawkshow azon­ban nem állt kötélnek, inkább John Flannigan- nal kötött üzletet. Nem gondolt arra, hogy en­nek milyen következménye lesz. Most kezdődött el igazán a haddelhadd. John Flannigan akkortájt töltötte be negyve­nedik életévét. Óriási erő lakozott benne, széle, hossza egy volt. Azzal szórakoztatta barátait, hogy szemük láttára patkókat tört szét. ír szár­mazású volt, s az elsők között költözött Lucan- ba. Nyilván ő is hallott a Donnellyékről, látás­ból ismerte is őket. Többször kijelentette: — Még a földet is gyűlölöm, amelyen járnak. \

Next

/
Thumbnails
Contents