Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-27 / 280. szám
r a TOLNA MEGVET NfiPÜJSÄG I 1966. november 2" Igaza van annak, aki azt mondta nekem a minap: „Nincs abban semmi különös, hogy Kolumbusz felfedezte Amerikát, mert Amerika olyan nagy, hogy bárki könnyűszerrel felfedezhette volna.. Valóban nagy. De a szokitya egyre kisebb mindenütt. Lassan-lassan olyan kicsi lesz, hogy nehezebb lesz felfedezni, mint Amerikát. A miniszoknyának is megvannak viszont az előnyei. Nem dicsekvésből mondom, de én is felfedeztem egy erényét A miniszoknya nevel, leszoktatja a miniszoknya viselőjét a cinizmusról, mert olyan rövid már, hogy egy jól nevelt lány még‘a vállát sem meri mqgrán- dítani... A szokríya rövidül, a csizmaszár egyre hosszabb lesz. Hiába. minden kornak megvan a maga takargatnivalója. Valamikor azt takargatták, amit most pucéron hagynak, és azt hagyták pucéron, amit most takargatnak. De a más is más volt valamikor. Valamikor például ecsettel festettek, most meg akad olyan, aki alsónadrágban fest a nagy nyilvánosság előtt, más biciklire pattan és le-fel kerekezik a vásznon. Olaszországban láttam, aki bikavérrel festett, Amerikában pedig jártam annak a művésznőnek a lakásában, aki lekvárral dolgozik, Franciaországban végignéztem az élő ecsettel dolgozó festő ügyködését. Gyönyörű meztelen nőket fürösztött festékben. A festékes nők végighenteregtek a vásznon és kész volt a kép... Szófiai sok minden olyant láttam, amit az utókor nem jog látni. Mert nem hiszem, hogy Mexikóban meg tudják védeni azt a szobrot, amit én még láttam. A szobor ugyanis pörkölt disznó- és marhacsontból készült és már a kiállítás idején is nehéz volt távol tartani tőle a kutyákat Éppen azon gondolkodtam, hogyan lehetne megmenteni ezt az alkotást az utókornak, amikor a hamburgi kikötőben két rendőr beszélgetésére lettem figyelmes. t — Karl, mi a véleményed a mostani kormányról? — Ugyanaz, ami neked, Peter! — Sajnálom, Kari, de akkor jelentést kell tennem rólad a fölötteseknek,.. Nem tudom, tett-e jelentést Peter, azt viszont tudom, hogy Angliában óriási erőfeszítéseket tesznek a börtön- igazgatóságok, hogy vonzóvá tegyék a börtöneikét. Az utóbbi időben ugyanis nagyon sokan megszöktek az angol börtö- . nőkből. Most több börtönben megengedték a sportolást, o színjátszást, a festést, sőt arról is vitatkoztak: havonta egy- szer-kétszer be kellene engedni a rabokhoz a feleségeket is. i 'ár-már úgy határozlak, hogy beengedik az asszonyokat, de valahogy ez a börtönlakók fülébe jutott, akik tiltakoztak. Kijelentették, hogy ez az intézkedés nem■ teszi vonzóvá o börtönéletet. Az asszonyokról jut eszembe. Beszélgettem a minap Theodor Rake amerikai pszichiáterrel, aki néhány alapvető különbségre hívta fel a figyelmemet. Szerinte a férfi és a nő között ilyen különbségek vannak: ..A csélcsap férfit irigytik és dicsérik. Ha a nő lén félre, elítélik. A férfi szeret néha távol, lenni a feleségétől. A. nő állandóan a férje mellett szeretne lenni. A férfiak ugyanannyit hazudnak, mint a nők, csak sokkal ügyetlenebbül. A nős férfi többé- ke.vésbé irigyli a nőtlen barátját. Az asszony sajnálja pártában maradt barátnőjét.. .”. Mindezeket egy nyugati pszichiáter mondta, el. ebből következik, hogy mindez csak a kapitalista országokra érvényes. Nálunk a férfi és nő között abszolút semmi különbség nincs. Igaz. hogy ez egyelőre csak kis mértékben látszik az utcán, és lehet, hogy nem is szaporodnak tovább a hosszú hajú férfiak. Én legalábbis remélem, mert a hollandiai' huligántalálkozón találkoztam egy huligánnal aki teljesen kopasz volt. Amikor megkérdeztem, hogy miért vágatta le a haját, így válaszolt: „Mert meguntam, hogy a fiúk állandóan lánynak néztek”. És ez szörnyű' lehetett abban a társadalomban, ahol a nőben csak nőt látnak, nem úgy, mint nálunk, ahol az igazgató csak azt nézi: hogy tud gépelni; az osztályvezető azt: jó statisztikát tud-e készíteni, és így tovább, és így tovább... Egy szó, mint száz: csak az számít, hogy ki hogyan tud dolgozni. Nálunk nem lehet lopni a napot. Egyrészt azért, mert nem kifizetődő, másrészt azért, mert nagyon messze van. Az angyalát, ezt még el kell mondanom. Bizonyítékom is van arra, hogy... Bent ültem a Garay-cukrászdában, ami- ■ kor az egyik asztalnál egy olyan emberről beszélgettek. aki ellen rendőrségi eljárás indult, mert sikkasztott. — Te milyen embernek ismerted? A válasz: — Olyan embernek, aki sohasem lopta a napot Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: Hl LESZ 2000-BEN ? Kétezerben már senkinek sem kellene éheznie 1850-től 1950-ig száz év kellett ahhoz, hogy a világ lakosságának száma megkétszereződjék, a jövőben ugyanilyen emelkedés 40 év alatt fog bekövetkezni. Ma egy óra alatt csaknem 7000-rel, 1 nap alatt 160 000-rel, s'egy év alatt több mint 60 millióval emelkedik a Föld lakóinak száma. Ha ez a tendencia továbbra is fennmarad, úgy 2000-ben a Föld lakóinak száma eléri a 6,5 milli- árdot. Az elkövetkező 30 évben tehát a bolygónkon levő életet igen nagy mértékben a lakosság száma és az élelmiszertermelés no-' vékedése közötti verseny fogja meghatározni. Ez ideig a mérleg pozitív volt: a lakosság száma nagyjából 33 százalékkal, az élelmiszertermelés 40 százalékkal emelkedett. Ezek a számok a világátlagot fejezik ki. A gazdaságilag kevésbé fejlett területeken az élelmiszertermelés már hosz- szabb idő óta nem tudott lépést tartani a lakosság számának növekedésével. Ráadásul idén a legfontosabb élelmiszerek termelése világméretekben csökkent: Európában 1—2 százalékkal, az Egyesült Államokban hét százalékkal (itt azonban az ötvenes évekből származó bizonyos kihasználatlan tartalékokkal rendelkeztek), az afrikai, latin-amerikai és ázsiai fejlődő országokban pedig 4—5 százalékkal. Néhány példa segítségével talán sikerül megvilágítani az emberiség élelmiszer-ellátásának mai és 2000-beli problematikáját. Európa és az Egyesült Államok, amelyek területén a világ összlakosságának 18 százaléka él, a világ gabonatermelésének 57 szá- zálékát biztosítják. Az állati fehérjék mennyisége (1 főre és 1 napra számítva grammokban) az Egyesült Államokban 76, Európában (a Szovjetuniót is beleszámítva) 33, Dél-Amerikában 26, Afrikában 9, Ázsiában mindösz- sze két gramm. Afrika és Ázsia tehát állati fehérje tekintetében abszolút hiányban szenved, ezzel szemben az Egyesült Államok jelentős felesleggel rendelkezik. Nézzük meg közelebbről az élelmiszerek egyenlőtlen eloszlásának okait a világon: Hiányzik a megfelelő talaj ? Nem, mert az ENSZ-nek a világgazdaságra vonatkozó legújabb jelentése szerint, bolygónk szárazföldjének tíz százalékát mezőgazdasági célokra használják, további 30—30 százalék termővé tehető. A szárazföld 60—70 százaléka éghajlati okok miatt, vagy- a talaj fennálló tulajdonságai miatt még nem tehető termővé. Az előbb említett 20—30 százalék nagyságú talaj megművelésével az élelmiszertermelést 4- szeresére lehetne emelni. Ezzel 2000-ig szinte egycsapásra minden problémát meg lehetne oldani. A kevésbé fejlett .területek többségében lényegesen több meg- műveletlen terület van, mint a gazdaságilag magasan fejlett 'országokban. Bolygónk élelmiszer- termelésre alkalmas területe tehát egyáltalán nem korlátozott. Hiányos a mezőgazdaság belterjessége? Igen:, a mezőgazdaság gépesítése és ésszerűsítése, különösen az utóbbi időben jelentősen fejlődött, amely azonban csaknem kizárólag a. kollektív gazdálkodást folytató szocialista országokra és a fejlett kapitalista államokra korlátozódik. A 350 millió mezőgazdasági üzem több mint 7Q százaléka a mai napig csupán egyetlen primitív talajmegművelő eszközzel — kapával, vagy kézi ekével rendelkezik. Ezzel a felszereléssel, amely a korai kőkorszak színvonalának felel meg, a lehetséges hozamoknak csupán a töredékét lehet elérni; ennek szükségszerű következménye az éhség és a rosszul- tápláltság. S a mai szegénység mintegy meghatározza a további évek nyomorát, mivel a felszerelések biztosításához nincsenek eszközök. Ha a mezőgazdaság belterjességének köszönhetően a világ gabonatermelését 15 milliárd tonnára sikerülne emelni, úgy az 30 milliárd s ha 19 milliárd tonnára emelkedne, úgy 38 milliárd ember élelmezését lehetne biztosítani. A feltételezett 6,5 milliárd ember 2000-ben tehát csak kis részét tenné ki azoknak, akiknek az élelmezését a technikai lehetőségek teljes kihasználásával biztosítani lehetne. Az ésszerű mezőgazdálkodás eredményeképpen a mezőgazdaságban foglalkoztatott lakosság számának csökkenése előnyös lenne az ipari termelés számára. Míg jelenleg az Egyesült Államokban egy mezőgazdasági dolgozó 20—25 ember, addig 2000- ben 70—90 ember élelmezését biztosítja: Kínában becslések szerint 2000-ben' egy mezőgazdasági dolgozó körülbelül tizenöt ember élelmiszer-szükségletét fedezi majd. Ha a fejlődő országokban továbbra is fennmaradnának a mai szociális és gazdasági feltételek, úgy az arányok sokkal rosszabbak lesznek az előbb említetteknél. Az iparosítást, amely ezen országok számára létfontosságú, az fogja nehezíteni, hogy a mezőgazdaság viszonylag sok embert fog igényelni. Van elég műtrágya? Igen, mert nitrogénből, foszfátból és káliumból elméletileg korlátlan mennyiség állítható elő. A világ mezőgazdaságának évente optimálisan 60 millió tonna foszfátra és 60 millió tonna káliumra lenne szüksége. A tényleges termelés azonban lényegesen alacsonyabb. 1953 54. években csupán 6 millió tonna nitrogént, 8 millió tonna foszfátot és 6 millió tonna káliumot állítottak elő. Az éhség elleni egyik legfontosabb fegyver tehát, amint azt a felsorolt számadatok mutatják, az optimális szükséglet tíz százalékának megfelelően van kihasználva. Ráadásul ez a kis mennyiség nincs egyenletesen elosztva. A világ műtrágyatermelésének 80—90 százalékát Európa, az Egyesült Államok és Japán használja fel. Ezen országok lakóinak száma a világ összlakosságának alig 33 százaléka. Emellett Japán a maga 6 millió hektár megművelt területével annyi műtrágyát használ fel, mint egész Ázsia 400 millió hektáron. A növények hiánya egyet jelent a mezőgazdasági állatok és az emlxsrek éhségével. A megfelelő trágyázás biztosítaná a hektárhozamok emelését. Az ide vezető úton azonban — a műtrágyatermelés növelésén kívül — számos előítéletet is le kell küzdeni, így például a hinduk évezredek alatt megszokták azt, hogy a tehéntrágyát megszánt] ák és tüzelőanyagnak használják. Földjeik így azután nem kapják meg a termények számára szükséges tápértékét. Azok az emberek, akik alacsony hozamok ' miatt éheznek, nem tudnak tehéntrágya helyett más tüzelőanyagot beszerezni, tehát ily módon is fennmarad a szegénység. Tartósnak keli maradnia az állati fehérjék hiányának? Nem. ióllehet az emberiség 63 százaléka jelenleg krónikus állatifehérje ’ii,ényb°i szenved. A gyermekek ezrei fehérjehiány okozta betegségekben halnak meg. mivel az úgynevezett éhező területeken a napi fehérjefogyasztás más országok fehérjefogyasztásának mindössze 20 százalékának felel meg. Ráadásul ebből 80 százalékot a növényi eredetű, kevésbé értékes fehérjék alkotják. Indiában például az élelmezési mérleget rontja az a tény, hogy a 400—450 millió lakosságon kívül, még 200 millió szarvasmarhát és bivalyt is kell táplálni, amelyek a hindu vallás szerint szent állatok, így a lakosság élelmezésére nem használhatók fel. Ezenkívül a szent tehenek sérthetetlenségük miatt szabadon behatolhatnak a megművelt földekre és így tönkretehetik a termést. Jóllehet Indiában a szarvasmarha-állomány magasabb, mint az Egyesült Államokban, a tejtermelés csupán egyhuszada az Egyesült Államokénak. Táplálékhiány miatt a tehenek rosszultápláltak és keveset tejelnek. Ha az indiai marhaállomány egyhar- madát levájgnák, úgy a fennmaradt tehenek számára elegendő takarmányt tudnának biztosítani ahhoz, hogy magasabb legyen a tejhozamuk. A meglevő marhaállományhoz hasonlóan a világtengerek halgazdagságát és az édesvizeket sem használják ki kellő mértékben az emberek élelmezésére. A világ halászatában 98 százalékban az északi félteke — elsősorban Japán, a Szovjetunió és az egyes európai országok — államai vesznek részt. Az évi 8,1 millió +onna halmennyiséget a halászat ....szélesítésével könnyűszerrel 12—15 millió tonnára lehetne emelni. Vannak élelmiszer* tartalékok? Igen. Jóllehet a világ jelenlegi élelmezési helyzete alapján ne... feltétlenül szükséges — magas értékű új fehérjeforrások kihasználása, énnek ellenére ebben az irányban számos sikeres próbálkozás történt. Különböző arninó- savak segítségével jobbá tehetők a fiziológiai szempontból kevésbé értékes növényi fehérjék. Japánban létesített „Algafarmokon” 20-, sőt 30-szorosára növelték az értékes fehérje- és vitaminkivonatot. A moszatok a napenergia 20 százalékát, a mezőgazdaságban termesztett termékek és növények ezzel szemben csak egymilliomod részét használják ki. Nem fantázia szüleménye tehát a szakembereknek az a véleménye, hogy a napenergiának a növénytermesztés céljából történő optimális kihasználása mellett elegendő mennyiségű élelmiszert lehetne biztosítani 650 milliárd ember számára —1 tehát 200-szor annyi ember részére, mint arpennyi jelenleg bolygónkon él. * Valóban igaz tehát, hogy 2000- ben egyetlen embernek sem kellene a világon éheznie. Ahhoz, hogy ez megvalósuljon, még sok munkára van szükség. De nemcsak erről van szó. A fejlődő országok saját keserű tapasztalataik alapján napról napra meggyőződhetnek arról, hogy a kapitalista fejlődési út képtelen megoldani és nem is oldja meg problémáikat. E komoly nehézségek leküzdéséhez és a fejlődő országok gazdaságának tartós fellendüléséhez csupán a szocialista átalaku- - lás útja vezetheti
