Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)

1966-11-20 / 274. szám

1966. november 29. TOLNA MEGYEI NEPŰJSAC 3 a pártkongresszusra... ÉS MÉGIS KIK A FELELŐSÖK ? Válaszok, a „Mit lehet kívánni 200 000 forintért“ című cikkünkre Lapunk október 16-i számában, „Mit lehet kívánni 200 000 forintért?” címmel cikket közöltünk, amely a Pollack Mihály utcai társasházépítéssel és annak problémáival foglalkozott. A cikket, néhány sor kíséretében válaszadás végett elküldtük az illetékes szervekhez: a Szék szárd Városi Tanács építési és közlekedési osztályához, az AFTH-hoz, a Paksi Járási Építőipari Ktsz-hez, az OTP-hez és a Dombóvári Vasipari Ktsz-hez. Az 1014,'63-as rendelet értelmében— amelyre a mellékelt válaszkérö levélben hivatkoztunk is —, harminc napon belül kell az üggyel kapcsolatos intézkedéseikről az illetékes szerveknek választ adniuk. A válaszok egy része megérkezett: Állami Földmérési és „Szekszárd Városi Tanács VE Építés Közlekedési Osztálya júli­us 15—i keltezéssel megrendelte a felügyelőségnél a szekszárdi 15154/10 hrszámú ingatlan meg­osztását és kitűzését. A felügye­lőség a helyszínen megállapította, hogy a mellékelt vázrajz alapján a területeit kitűzni nem lehet. Ezt az építési osztály vezetőjével szóbelileg közöltük és kértük, hogy a kérdéses terület határ­vonalát a helyszínen mutassák meg, illetve a helyszíni eljárás időpontjáról a felügyelőséget ér­tesítsék. Időközben a felügyelő­ségen megjelentek a Pollack ut­cai építőközösség képviselői, sür­getve a terület kitűzését. E sür­getésre az építési osztály átadott a felügyelőségnek egy helyszín­rajzot, amelyen a már kész épü­október 19-én.” Paksi Járási Építőipari Ktsz: „A cikkben tárgyalt és ránk vonatkozó hiányosságokat meg­vizsgáltuk. A felvetett panaszok egy része már korábban orvos­lást nyert. Az egyéb, még fenn­álló, főként alvállalkozói hiá­nyosság legrövidebb időn belüli megszüntetésére az intézkedést megtettük. A munkásszállás bérleti díjá­nak rendezése tárgyában felvet­sz OTP Tolna megyei Igazgatósága: „A takarékpénztár — mint a te az építési költségeket. Emel- családiház-építkezéseknél — csu- lett az akció indításakor a tár- pán hitelt nyújtott az ezt igény- sasházat építeni kívánók részére löknék s az építőközösség erre segítséget nyújtottunk az épít- megbízott tagjainak utalványo- kezéshez szükséged telekkisajá- zása alapján a kivitelező által títás szorgalmazásában, az építő­benyújtott havi számlákra, me- közösség életre hívásában és ese-t lyet a közösség által alkalmazott tenként — az igények alapján — műszaki ellenőr kollaudált, fizet- a jogi tanácsadásban.” Vasipari Ktsz: Térképészeti Hivatal: letek sarkaitól méreteket is kö­zölt. A méretekkel ellátott hely­színrajz birtokában 1966. szep­tember 21-én a felügyelőség dol­gozói a kitűzést el akarták vé­gezni. Sajnos a kitűzést elvégezni nem tudták, mivel az A—I. épület­től keleti, az —2. épülettől nyugati irányban új épületek alapozásá­nak földmunkái folytak, és az egész kérdéses területen több he­lyen és nagy mennyiségben, épí­tőanyag volt felhalmozva, mely körülmények a mérési munka el­végzését nem tették lehetővé. Ez utóbbi megállapításunkat 1966. szeptember 2-án közöltük az építési osztállyal. Fenti szám i megkeresésünkre ez ideig választ nem kaptunk. Szekszárd, 1966. tűk a kapcsolatot az építőközös­séggel és a megállapodás fo­lyamatban van. A felvonulási területeit a vonatkozó jogszabá­lyok értelmében az építtetőnek kell a kivitelező részére bizto­sítani, ezért az A—3 épület épí­tőközösségét megkerestük, hogy ezt szövetkezetünk részére bizto­sítsa.” || A sárszentlőrinci Petőfi tsz párttitkárát, Radó Lászlónét nagy megtiszteltetés érte. A megyei pártértekezleten kongresszusi küldöttnek vá­lasztották. Radoné az olyan em­ber izgalmával készül a nagy eseményre, mint aki életében először vesz részt ilyen nagy je­lentőségű tanácskozáson, ahol a párt, az ország ügyeivel, dolgai­val foglalkoznak. Nem számított a látogatásra. Elfogultan, egyenes derékkal ült a széken, s feszült figyelemmel várta a kérdéseket. Később be­vallotta, hogy rettenetesen izgult, bár néhány évvel ezelőtt, amikor a tsz-ben az asszonyok benevez­tek a szocialista brigádmozga­lomba, a sajtó már foglalkozott személyével. Mellőztük a formaságokat, a szokásos kérdéseket: „milyen ér­zés kongresszusi küldöttnek len­ni?”, „mit mondana el a kong­resszuson, ha szót kapna?”. He­lyettük arról beszélgettünk, mit szóltak szülei, családja, férje, gye­rekei és a szövetkezeti tagság, amikor megtudták, hogy mint küldött, részt vesz a párt IX. kongresszusán. — Elsőnek gimnazista lányom szerzett róla tudomást. Kétnapos volt a megyei pártértekezlet, s meglátogattam Szekszárdon tanu­ló lányomat. Az értekezlet be­fejezése után is elmentem hozzá, s nem tudtam megállni, hogy ne „dicsekedjem”. — Nagy megtisz­teltetés ért kislányom. Megyek a pártkongresszusra — újságoltam. — Anyu, ez nagyszerű! Emlék­szik, amikor a rádióban a VIII. pártkongresszusról adott közvetí­tést hallgattuk; azt mondta: „Milyen jó lenne részt venni egy ilyen tanácskozáson!” Ki hitte volna, hogy ilyen hamar betel­jesedik, — mondta lányom, s örömében a nyakamba ugrott. Utána azonnal leült, és levelet írt nővérének. Nagyobbik lányom E héten kétnapos országos ta­nácskozást rendeztek Székesfehér­várott a megyei állattenyésztési felügyelőségek igazgatóinak rész­vételével. Részt vett ezen Besse­nyei Zoltán, a Tolna megyei Ál­lattenyésztési Felügyelőség igaz­gatója is. Az ott elhangzottakról a következőket mondta: „Rend­kívül érdekes és hasznos előadá­sokat hallottunk, főképpen az új gazdasági mechanizmus és a mi sajátos munkánk vonatkozásában, összefüggésében.” A továbbiakban néhány lényeges, a mezőgazdasá gi üzemeket közelről érintő mó­a kaposvári tanítóképző első év­folyamán tanul. Azóta már tőle is kaptam egy szép gratuláló levelet Gyerekeim így fogadták az örvendetes hírt, de férjem is nagyon örült. Neki különösen jólesett, mert mielőtt rokkant­állományba került pártmunkás volt — És mit szóltak a szülők? — Édesapám a tsz-ben tudta meg a hírt. Reggel korán, ami­kor bement munkahelyére — fo- gatos a tsz-ben, — így fogadták: — Józsi bácsi, nem szép magá­tól. Nem is mondta, hogy a lánya „hivatalos” a pártkongresszusra. — Már hogyan mondhattam volna? Most hallom először. Úgy lehet, nem is igaz, csak valaki kitalálta. — Dehogy találtuk ki. Itt van az újság, benne van a neve, Ra­dó Lászlónét kongresszusi kül­döttnek választották. * — Édesapám, mielőtt a határba ment, lakásunk fele vette útját. Sehogysem akarta elhinni, hogy a hír igaz lehet, de amikor tő­lem is megtudta, hogy tényleg megyek a kongresszusra, még­hozzá szavazati jogú küldöttként, azt mondta: — Szép dolog, és nagy kitün­tetés ez a családnak, a falunak. Mondtam én mindig, és be is igazolódott, érdemes jól dolgozni. Elmégy a kongresszusra és ha sor kerül arra is, hogy beszélj, ország-világ tudomására jut, hogy községünk, a sárszentlőrinci Pe­tőfi Tsz nincs az utolsók között. Méltó a Petőfi-hagyományokhoz. |j Radó Lászlóné hatodik éve párttitkára a tsz-nek. A növénytermelésben dolgozik, mezei munkás. Elismert asszony a községben. — Szorgalmas, dolgos asszony a mi párttitkárnőnk, és példa­dosításokra, hasznos szervezeti rendezésre kerül sor. Ezt is az országos tanácskozáson jelentették, be. Egyebek között a közeljövő­ben tervbe veszik az üzemi insze- minátori hálózat bővítését és kor­szerűsítését, a gazdaságosság fo­kozottabb figyelembevételével. Számítani lehet arra is, hogy szakosítják a körzeti felügyelő­hálózatot, külön specialista fog­lalkozik például a gépi fejéssel, a takarmányozással stb. Az orszá gos tanácskozáson elhangzottakat az állattenyésztési felügyelőség dolgozói termelési értekezleten beszélik meg. mutató a munkában. Az év vé­gére biztos, hogy meglesz a 300 munkaegysége, — mondják róla a tsz-tagok. Az elvtársnő valóban helytáll a termelésben és ponto­san eleget tesz közéletben vállalt feladatának is. Nincs egyetlen községet érintő probléma, amiről ne tudna, vagy ne lenne róla vé­leménye. Ismeri az emberek hangulatát, naponta együtt van velük a határban. A pártszervezet kezdeményezésére a tsz-tagok a IX. kongresszus tiszteletére vál­lalást tettek. Vállalásuk úgy szólt, hogy november 28-ra vé­geznek az őszi munkákkal. Már nem sok van vissza a kongresz- szusig, de bíznak vállalásuk tel­jesítésében. Néhány napra való szántani valójuk van, más munka a határban már nem igen akad. Az elvtársnő tagja a községi ta­nács végrehajtó bizottságának. Ebben a minőségben is elvégzi dolgát. Támogatója, segítője min­den jó kezdeményezésnek. A község fejlődik, jó ivóvize van. Az idén lakást adtak az állat­orvosnak, és egy pedagóguscsalád­nak. Épül az egészségház, ahol fürdő is lesz. Tüzetesen ismeri a tsz belső életét. A gazdasági eredményekhez, mint mezei mun­kás, maga is hozzájárul. Tájé­kozott a község fejlődéséről, kul­turális életéről. Jó ismerője a Petőfi-hagyományoknak. Több­ször rendeznek író—olvasó talál­kozót és Petőfi költészetének is­mertetésére évente legalább két­szer irodalmi estet. Az idei évad művelődési programjába is beiktatták az irodalmi estet és két színdarab előadását, erre a fiatalok készülnek. Pártoktatást két helyen tartanak. Sárszentlő- rincen 30-an, Uzdon 17-en jelent­keztek politikai tanfolyamra. Az úttörők beneveztek a Vörös zász­ló hőseinek útján mozgalomba. Az uzdi úttörők a párttitkárnőt kérték fel, hogy az őrsi órán beszéljen nekik a pártról. || — Szívesen tettem eleget a kérésnek, és nem is bántam meg, hogy elmentem. Az ilyen fegyelmezett és érdeklődő „közönség” előtt, mint az uzdi úttörők, szívesen beszél az ember, — mondja derűsen. Radó Lászlóné napjait a ter­melőmunka, estéit a közélet fog­lalja le. Fáradhatatlanul végzi munkáját. Úgy vélekedik, párt­titkárától példamutatást vár a falu népe és ő mint tsz-tag és mint párttitkár, azt teszi, amit tennie kell. „A cikkben szereplő Pollack utcai társasház vízvezeték-szere­lési munkálatait szövetkezetünk végezte alvállalkozásban. Az épí­ti szakipari részlegeinket 1966. január 1-ével, profilrendezés miatt, átadtuk a Dombóvári Já­rási Építőipari Ktsz-nek. Ugyan­akkor megállapodtunk velük és kikötöttük, hogy az általunk vég­zett munkák garanciális javítá­sát kötelesek elvégezni a mi szö­vetkezetünk terhére. A hozzánk érkezett reklamációkat átadtuk nevezett szövetkezetnek, amely a javításokat el is végezte. A Pol­lack Mihály utcai társasház víz­vezeték- és lefolyójavítások miatt 8000 forintos számlát fizettünk ki részükre. Ezen javítások elvég­zése után újabb panasz bem ér­kezett.” vb építési és közlekedési osztá­Felállítják az utak mentén — a leginkább hófúvásveszélyes szakaszokon — a hófogó rácsokat a Köz­úti Igazgatóság dolgozói. Felkészülten várják a havazást, azonban az se lesz nagy baj, ha csak januárban februárban jón, A Szekszárd Városi Tanács lyának válasza következne, de ez elmaradt. A harminc nap ke­vésnek bizonyult ahhoz, hogy foglalkozzanak a dologgal. Az ügy­intézés — úgy látszik — ott még nem halad valami gyorsan, amint azt a Pollack utcai társasházépítők, valamint az AFTH is tapasztalhatta, hogy csak ennél az ügynél maradjunk. A többi válaszról is érdemes néhány szót szólni. Nem aka­runk senkit sem megbántani, de egy kicsit olyan „nesze semmi, fogd meg jól” jellegűek. Hivatkozások, meg mentegetőzések, hozzátéve, hogy már „kijavítottuk a hibát”. És mégis, kik a fele­lősök? A több ezer forintos utólagos javításokért a vállalaton kívül ki vállalja a felelősséget? Csak egyetlen válaszban szere­pelt volna, hogy a selejtes munkát végzőket felelősségre vontuk. A vállalati, az egyéni felelősségről kevés szó esik mostanában. Ez pedig nemcsak a Pollack Mihály utcai társasházak lakóinak, hanem az egész népgazdaságnak is érdeke volna. Szakosítás az állattenyésztési felügyelőség körzeti felügyelői hálózatában

Next

/
Thumbnails
Contents