Tolna Megyei Népújság, 1966. november (16. évfolyam, 258-282. szám)
1966-11-02 / 259. szám
1966. november 2. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 2 Még 8000 hold az „adósság1' — Nem kell a szükséggóré ? Az elkövetkező napokban, hetekben már csak rosszabb időre lehet számítani, viszont a mező- gazdaságban még van tennivaló. Sajnos, nem sikerült a megyében október végéig befejezni az őszi vetéseket. Ezideig 58 termelőszövetkezet végzett ezzel a munkával, és a közös gazdaságok a tervezettnek 90,6 százalékánál tartanak. Még több, mint nyolcezer hold vetetlen, főleg Faddon, Sárpilisen, Nakon, Cikón, Izményben, Kisvejkén indokolatlanul nagy a lemaradás, amely a tsz-vezetők számlájára írandó. Nem más, mint a rossz szervezés az elmaradás oka. Mindenesetre minden lehetőséget meg kell ragadni a vetés mielőbbi befejezésére. A lehullott csapadék, és a már letakarított területek nagysága — a vezetők ígérete szerint — lehetőséget ad arra, hogy a még hiányzó nyolcezer holdat elvessék november ötödikéig. Máris több tsz a saját munkája befejezése után segítséget adott a lemaradó szomszédnak. A gépjavító állomások is átcsoportosították a gépeiket, így kapott segítséget a szekszárdi Garay, a Szabadság, a lápafői Aranykalász és a naki Dózsa. A tán legtöbb kézi erőt igénylő Őszi munka, a kukoricatörés eddig az összterület nyolcvan százalékán történt meg, még hátra van 15 000 hold. Ugyanekkor indokolatlanul nagy a lemaradás a szárvágásban. A szárvágás meggyorsítása érdekében az illetékes tanácsok megtették már, illetve megteszik majd a szükséges intézkedéseket, hogy december 1-e után ne maradjon lábon álló ku- koricaszér — ha kell — a megyei tanács i. számú határozata alapján — megfelelő szakcióval is élni kell. A kukoricabetakarításhoz kapcsolódik a másik nagy gond, a tárolás. Az elmúlt években a jó termésnek nem kis része veszendőbe ment, tárolóhelyek hiánya miatt. Hogy az idei jó termés ne károsodjon, már jó előre megtörténtek a szükséges intézkedések. A megyei szervek a termelő- szövetkezeteknek minden segítséget megadtak a szükség- górék építéséhez; részben fakitermelés engedélyezésével, részben az erdőgazdaságoktól való beszerzéssel, és a szükséges drótfonat elkészítésével. Ezzel a lehetőséggel élt is jó néhány szövetkezet. A bonyhádi Petőfi, a cikói Uj Élet, a gerjeni Rákóczi, a paksi Ezüstkalász, az iregszemcsei Uj Élet, a szekszárdi Jóreménység, a Szabadság, a ma- gyarkeszi szövetkezet november 1-ig elkészítette a kukorica tárolásához szükséges górék építését. Néhány termelőszövetkezetnél lassan halad a górék építése, néhány viszont — nem tudni, milyen meggondolásból — nem építi meg a górét, amelynek anyagára korábban igényt jelentett be. A lengyeli, az értényi, a bélecs- kai szövetkezet, a tamási Széchenyi ezideig nem vette át a dombóvári ktsz-től a megrendelt, és részére legyártott drótfonatot. A dombóvári ktsz még fontos exportmunkákat is háttérbe szorított, csakhogy a szövetkezetek igényeit mielőbb kielégíthesse — ezek után természetes, hogy a szövetkezeteknek át kell venni a drótfonatot, még akkor is ha a tárolásra más megoldást találtak. A vetés után, a betakarítások befejezése mellett most minden gépi erőt az őszi mélyszántásokra kell összpontosítani, hogy lehetőleg a fagyok beállta előtt erről is letegyék a gondot a gazdaságok. Jelenleg még 107 000 hold fold vár őszi mélyszántásra. Ez a szám az első pillanatban igen nagynak tűnik. Ha azonban a megye trak- tórparkját számítjuk, akkor ezt a területet húsz nap alatt meg lehet szántani. Ha a 2178 erőgépből csak 1200 szánt, a húsz nap alatt napi négy-ötholdas teljesítménynyel számolva egyáltalán nem lehetetlen november végére ezt a munkát befejezni, elérni végre azt, hogy ne maradjon szántatlan terület tavaszra. Követendő példa A földművesszövetkezetek: és a társadalmi szervek hosszabb idő óta megrendezik az „őszi megyei könyvhetek” ünnepét, mely ez :évben október 15-től december 24-ig tart. A könyvbarát bizottságok az eddig jól bevált terjesztési formák alkalmazásával irányelveket adtak a helyi szervek részére a rendezvények megszervezéséhez. Többek között író—olvasó találkozók, könyvbálok, könyvtombo- .iák, eladási versenyek; szellemi vetélkedők, házról házra árusítások kerülnek megrendezésre. Az őszi megyei könyvhetek keretén bélül Bátaszék, Simontor- nya, Gyönk és Tolna községekben dr. Gábor Gyula SZÖVOSZ- instruktor az általános iskolák tanulói részére irodalmi vetélkedővel egybekötött könyvterjesztési akciót rendezett. A nagyszerű pedagógiai érzékkel összeállított és szervezett vetélkedőre a tanulók szórakozva, sókat-soikat ka- cagva tanultak. Az úttörők és az iskolai tanulók a szép és szórakoztató műsoréit vállalták, hogy a helyszínen kapott könyvekkel felkeresik a lakosságot és az olvasás növelése, az általános műveltség emelése érdekében segítenek a könyvterjesztés, a könyv-eladás érdekében. A vetélkedő után délután rövid pár óra alatt átlagosan több mint 200 ezer forint értékű könyvet adtak el, juttattak el az olvasók táborát» községenként. Ez a vetélkedővel egybekötött könyvterjesztési akció igen hasznos, tovább lehet alkalmazni. Helyes volna, ha más községek példaként követnék. NAGYRÉTI MIKLÓS Elvtársi segítségnyújtás A bátaszéki vasutas csomópoin- tom november 1-én tartották a IV. negyedéves termelési tanácskozásokat megelőző műszaki konferenciát. A négy szolgálati ág — forgalom, fűtőház. pályafenntartás és szertár — vezetői „egy nyelven beszéltek” akkor, amikor a téli felkészülés, a kulturáltabb utazás, stb. érdekében történő tennivalókat elemezték. Egyhangú volt a vélemény; a csomópont munkáját az elvtársi segítségnyújtás kell hogy jellemezze. Ami a műszaki konferenciát illeti, az már ennek szellemében történt. könyvbált rendeztek; össze-vissza kétszáz forint árú könyv talált gazdára. A külterületű lakosért is elmegy a hintó, ha megbetegszik. Összevissza talán két személynek kerül az orvos és a patika pénzébe. Egyéniek ugyan, de csak a legnagyobb jóindulattal használhatjuk velük szemben a gazda szót, Alkalmi munkát vállalnak, az egyik például állandó embere az állatorvosnak. Az ilyen bizonytalan, távlat nélküli munkára a szövetkezeti tagok közül úgysem akadna vállalkozó. Még szerencse tehát, hogy akad, aki csinálja. Divatba jött a községben az árubaromfi-nevelés és a tojástermelés, háztáji keretek között, szakcsoport, avagy társulás formájában. őszintén szólva, tapasztalataink szerint, ennek a tsz vezetői közül nem mindenki örül. Beszélgettünk szövetkezeti gazdákkal, akik kertelés nélkül elpanaszolták; úgy érzik, néha rossz szemmel nézik otthoni, háztáji buzgalmukat, pedig hát nagyon sokat kell addig dolgozni, amíg mondjuk az a leszerződött bika piacképes lesz. A túlméretezett és a normális háztáji állatállomány ellentmondásairól lehet itt szó. Egy azonban bizonyos. Amíg a közös munka nem érzi kárát, addig ki-ki tehetsége, kedve és szorgalma szerint tarthat és tartson otthon jószágot. Na persze, a szövetkezeti tagok döntő többsége beleszokott az üzemi rendbe, biztos támaszként tudja maga mögött a közös gazdaságot, a tsz egzisztenciát és életformát jelent Alsónyéken is; Ebben feltétlenül része van Horváth Józsefnek, a tsz elnökének, Marczi József íőagronómusnak, Lacza József párttitkámak, Gye- nis József főállattenyésztőnek és a nagyon rokonszenves, fiatal brigádvezetőnek, Szabados Istvánnak. Hogy kinek mennyi benne a része, az nem érdekes, a mérics- kélés szükségtelen. Ma sincs még könnyű dolguk, de összehasonlíthatatlanul könnyebb, mint volt néhány évvel ezelőtt. Viták, összezördülések akadnak, előadódnak. Teszem azt, a hatvan esztendős Horváth Ferenc még ma is sérelmezi, hogy tavaly télen nem mehetett el a halászmesteri tanfolyamra. „Oklevéllel jöttem volna vissza, de hát azt mondták, magának, Feri bácsi a tudásból ennyi is elég. Egyedül a főkönyvelő törődik a halastóval. A többiek csak a növénytermesztéssel” — mondja szemrehányóan Horváth Ferenc, a főállattenyésztő jelenlétében. Szóval ilyen természetű összezördülések és súrlódások előadódnak. Ennek ellenére a vezetők a falu népével együtt, sokat dolgoznak. Letagadhatatlan, hogy a napi energiafelhasználásuk van annyi, mint az éjszakai műszakban lévő traktorosoké. Marczi József, ez a szerény, de nagy tudású tanár-mérnök gépkocsitulajdonos. Vasárnapja viszont már hónapok óta nincs. Ebben a nehéz munkájú őszben neki most az a legnagyobb öröme, hogy október 30-ig mégiscsak sikerült befejezni a búza- vetést. Az autót majd a télen veszi elő. Ez a főagronómus személyesen is példázza, az új, közösségi munkamorált Nem csoda, hogy a tagok teljesen rendjén valónak tartják, hogy amikor más elfoglaltságuk akad, napokkal előtte bejelentik ezt az üzemegység-vezetőnek, vagy a brigádvezetőnek, és szabadságot kémek. Sok a dolgos ember Alsónyéken. Rögtönzött közvéleménykutatás szerint Alsónyéken Szabó János takarmányos, Gion Lajos takarmány-előkészítő és Kulcsár György növénytermesztőt tartják a legszorgalmasabb embernek. A vetést a közös gazdaság befejezte. Az asszonyok otthon dagasztják be a kenyeret és főleg, a nagy dologidőben, többnyire a péknél sütik meg. Dicsérik a pékmestert Pirosra sült, magasra kelt, foszlós bélű kenyeret szed ki a kemencéből. Olyan ez a kenyér, akár a kalács. Megkóstoltuk. Délután a határban is, az utcán is, a színház lett a fő téma. Este, a művelődési házban előadást; tart a Déryné. SZEKULITY PÉTER (Folytatjuk-) ESEMÉNYEK — képekben Uj villanyszerelő-tanműhelyt kapott a Ganz-M/VVAC, A létesítményt a gyár műszaki oktatási osztálya és a MiiM 33-as iparitanuló-intézet kollektívája tervezte. A modem műhelyt a gyár saját elejéből építette, a harmadéves ipari tanulók közreműködésével, A korszerű tanulóműhely jelentős segítséget ad mind a gyengeáramú, mind az erősáramú iparitanuló-képzésben. A munkahelyeken egyszerre 22 tanulót tudnak foglalkoztatni. A képen: Sobonyai József elméleti oktatást tart. fMTI fotó — Kovács Sándor fefetíí A Járműfejlesztés! Intézet tervei alapján a Gödöllői Gépgyárban elkészült a tíz tonna teherbírású dömper öt minta- példánya. Az új konstrukció méreteiben és műszaki megoldásaiban is újat jelent. Négy kerék meghajtású, hathengeres Csepel motorral működik, az irányítást szervo kormány könnyíti meg. Az óránként 41 km-es sebességgel haladó dömper kétféle, föld- és kőszállításra alkalmas puttonnyal készül. Az öt mintapéldány közül hármat az oroszlányi szénbányák pusztavámi külszíni fejtésénél próbálnak ki, ahol háromezer órán át vizsgálják a gépek működését. A tervek szerint az. új dömperek sorozatgyártását 1968-ban kezdik meg. (MTT fotó — Kovács Gyula TeTv.) A Mezőgazdasági Gépalkatrész Ellátó Vállalatnál .jelentős centralizálást fejeznek be a közeljövőben. A vállalat eddigi 13 budapesti telephelyén korszerűtlen körülmények között raktározták a mezőgazdaság gépeihez szükséges több mint 10 000 féle árucikket. Ez a nagyarányú széttagoltság igen komoly problémát okozott a vállalatnak, hiszen az ország összes mezőgazdasági termelő egységeit ez a vállalat látta el a földművelő gépek alkatrészeivel. A vállalat XV. kér. Cservenka Miklós út 105. szám alatti új telephelyéről a megyék székhelyein működő AGROKER-ekhez szállítják a megrendelt alkatrészeket, ahol az állami gazdaságok, tsz-ek és egyéni gazdák vásárolhatják meg a kívánt alkatrészt. A képen: a munkagépalkatrész-raktárban (MTI fotó — Hadas János felv.)
