Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-09 / 239. szám

I ISI 6. október 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Egy ember meghalt — húszán tovább söröztek Elektromos „tanár úr66 Dunaföldvárott érnek a borok, de érik egy olyan közhangulat is, amelynek nyomán sürgősen ren­det kell tenni a községben. Csütörtökön a községi tanács­háznál, a paksi járásbíróság nyil­vános tárgyalást tartott. A tár­gyalás a;z egész községet érde­kelte. Sőt, az egész község szeme figyelte, vajon milyen lesz, mi­kor hangzik el bírói pulpitusról olyan ítélet, amely kezdetét je­lenti a'változásoknak. Az ítélet­tel a közvélemény nem elégedett. Pénteken, szinte az egész köz­ségben ez volt a téma. Emberek a munkahelyen, az utcán, az íté­letről beszéltek, de lényegében a dunaföldvári állapotok változásá­nak szükségességéről szóltak. Dunaföldvárott a közrend javí­tásra érett. Még augusztusban történt, hogy a község egy részén villanyháló­zat-építés miatt tízegynéhány na­pig nem volt villany. Ebben az ügyben — vagy más indítékok is vezérelték-e, utólag nehéz el­dönteni —, Pálföldi Imre dnna- földvári lakos megjelent Biró Jó­zsef tanácselnök portáján, han­goskodott, becsmérelte a köztisz­teletben álló embert, majd élet- veszélyesen megfenyegette — sa­ját otthonában. Áz ítélet elhangzott. Biró elvtárs pénteken indulatos állapotban fogadott. Érthető, hisz Pálföldi mindössze tíz hónap bör­tönbüntetést kapott, és ezt is fel­függesztették. Ezért Biró József és a köz elégedetlensége Dunaföld- várott. Ped'g az ítéletet azután hozták, hogy a tárgyalás során az ülnökök, a bíró alaposan mérle­gelte a cselekményt, és az ezért kiróható büntetést. A paragrafu­sok szerint ennyi büntetés jár. Ez az ítélet egyébként olyan időben hangzott el, amikor a köz­ségben a lakosság már nemcsak óhajtja, hanem követeli is a rendcsinálást. Egy ember meghal... A múlt vasárnap délelőtt a 23. számú italboltban Szávolovics La­jos egy társaság nő tagjával meghalt, a húsz ember tovább sörözött. Az italbolt élte vasár­nap délelőtti életét. Az emberek lerészegedtek, szalonspiccet gyűj­töttek, azután a déli harangszó­kor nagy-nagy békességgel haza­indultak, megenni az ünnepi ebé­det. Klopcsik János családja meg temetésre készült. Szávolovicsot elvitték a rendőrök. A községben ez most a beszéd­téma. Arról senki nem szól, hogy az a húsz ember, aki ott volt a verekedésnél, miért nem fogta le ennek a fenegyereknek a kezét. Az emberek magukba zárkóznak, nem akarnak beavatkozni. Mert Dunaföldvárott sok a „Szávolo- vics”, sok a „Pálföldi”. Ezeknek letelik a büntetésük, azután visz- szajönnek ismét a községbe és bandájuk, rokonságuk gondosko­dik arról, hogy továbbra is ret­tegésben éljen azj aki fel meri szavát emelni e söpredék ellen. Elavult paragrafusok! ? Sokan kérdezik, mit csinál eb­ben a községben a rendőrség? Sajnos, a rendőrségi emberek ke­zét a paragrafusok megkötik. Ha erélyesen akarnak érvényt sze­rezni a lakosság, a törvény ér­dekének, még nekik származhat ebből bajuk. Néhány hónappal ezelőtt leköpködték ilyen fene­gyerekek a község köztisztelet­ben álló rendőrparancsnokát. A rendőr elvtárs még egy valamire való pofont sem kenhetett le az illetőnek, mert, ha ezt teszi, fel­jelentik és ennek nyomán a rend­őrt vagy lefokozzák, vagy bör­tönbe csukják, vagy pedig lesze­relik... És ezután a dunaföld­vári fenegyerekek — lehetnek tán húszán —, ugyanúgy garáz­dálkodnak, mint korábban. Beszéltem Dunai Istvánnal, akinek italboltjában a szeren­csétlen öregembert agyonverte Szávolovics. Dunai nem nyilatko­zik. Illetve az ügyről amit mond, az se nem meleg, se nem hideg. Neki továbbra is a pult mögött kell állni, tervét teljesíteni, és ezek a betyárok hordják oda a pénzt. Dunai nem szól ellenük. A verekedéskor egyedül, majd fe­leségével próbált rendet terem­teni. De mit tud két ember egy ilyen behemóttal kezdeni? Dunai azt mondja, sok bosszúságot okoz­nak nekik, különösen a Kék Duna vendéglőnek, a garázdálko- dók... A községben nem keve­sebb, mint kilenc hivatalos ita­lozóhelyen — kocsma, italbolt — rúghatnak be ezek a lumpen­proletárok. Sok száz magánház­nál ihatják le magukat a sárga­földig, és akkor még van lehe­tőségük, hogy elmenjenek és bot­rányt okozzanak a községben. A rendőrség, az önkéntes rendőrök, munkásőrök szép szóval ezeknél semmire sem mennek. Viszont erélyesen nem avatkozhatnak közbe. így a dunaföldvári köz­rend egyre romlik. A napokban a tanácselnököt hivatali szobájában felkereste egy asszony. Követelte (!), hogy saját lakóházát a tanács javíttassa meg. Amikor a tanácselnök ér­tésére adta, hogy ez nem lehetsé­ges, mindennek elmondta, csak éppen hajóinasnak nem. Az pe­dig szinte a mindennapok jelen­sége, hogy a tanácselnököt csa­vargók úton-útfélen leállítják, kabátját rángatják, úgy próbál­nak szavuknak „nyomatékot” adni. Az elnök mit tehet? Hívja a rendőrt? A csavargó a rendőr szemébe nevet: „Üssön meg, két hét múlva leszereltetem”. A lakosság követeli a rendet! A községben, a vezető beosz­tású dolgozók körében olyan hangulat alakult ki, hogy itt már senki nem tudja őket megvédeni a csibészektől, a gazemberektől. A lakosság elítéli ugyan, köve­teli is a rendet, a normális élet megteremtését, de kevés segítsé­get nyújt tevőlegesen ehhez. Dunaföldvárott érnek a borok. Esténként a tucatnyi kocsmában pofonok csattannak. Békés járó­kelőket, nőket, gyermekeket mo­lesztálnak. Dunaföldváron érik egy olyan közhangulat, amelynek már csak az utolsó bíztatást kell megadni, és akkor kisöpri a községből a gazembereket, garázdákat, a többi szemétre való néppel együtt. PÁLKOVÁCS JENŐ Az Iskolai Taneszközök Gyára az eddig gyártott szemléltető eszközök mellett számos újdonsággal segíti elő a tanulóifjú­ság oktatását. Most kezdtek hozzá az elektronikus „Didakto- mat” gyártásához, amely a tanár szerepét tölti be és ellen­őrzi a kérdésekre adott helyes feleleteket, újdonság még a mágnessel rögzíthető kémiai képletkirakő-készlet is. A ké­pen: készül az elektromos „tanár úr”, a didaktomat, amely a tanulók helyes, vagy helytelen feleleteit ellenőrzi. Réti Mihály elektroműszerész, Kőmíves Sándor elektrotechnikus és Baranyi István iizemtechnikus a berendezés kapcsolási rend­szerét ellenőrzik (MTI fotó — Kácsor László felvétele) 169 óra társadalmi munka „A Tavasz nevet azért válasz­totta a brigád, mert a vállalat életében olyan szerepet kíván betölteni, mint a tavasz a termé­szetben”, — így hangzik a Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat köz­pontjában dolgozó „Tavasz” szo­cialista brigád naplójának első mondata. S valóban, a szocialista brigád eddigi tevékenységével tavaszt hozott a vállalat életébe. Legutóbb például társadalmi munkában be­festették az ajtókat, ablakokat Ás a szekrényeket. A brigád tagjai összesen 169 munkaórát töltöttek az irodák csinosítására. Alig, hogy befejezték a festést, újabb vállalást tettek: a vállalat központi épülete előtt lévő mint­egy 150 méter bosszú járdát, ugyancsak társadalmi munkában lebetonozták. A községi tanács már biztosította a szükséges anyagokat, s így hamarosan hozzákezdenek az újabb válla­láshoz. A szocialista brigád minden dicséretet megérdemel, mert va­lóban tavaszt varázsol munka­helyén. szemtelenkedett. A vitát vereke­dés követte és ennek során Szá­volovics Klopcsik Jánost meg­verte. A hatvan éven felüli, idős embert ütötte, rúgta, vágta a garázda, italozó, renitens hírében álló ember. Az italboltban, ahol ez történt, több mint húsz ember asszisztált Szávolovicsnak. A ve­rekedés végén az idős embert székre ültették, amelyen ülve meg is halt. A bírósági orvosszakértő dolga, hogy eldöntse, mennyiben volt köze Szávolovics ütéseinek Klopcsik János halálához. Nyil­vánvaló azonban, hogy e vereke­dés nyomán, ennek hatására halt meg az idős ember. Húszán nézték... De amíg ez az örökké köteke­dő, iszákos ember ütötte, verte Klopcsikot, a húsz söröző, borozó ember közül egy sem akadt, ak' lefogta volna a fenegyerek ke­zét. Sőt, amikor egy rendőrtiszt a helyszínen megjelent, Szávolo­vics azt is meg akarta verni. Nagy sokára egy önkéntes rendőr jött az intézkedőnek segíteni. A két hivatalos ember megfékezte a verekedőt. A húsz ember ehhez is csak asszisztált. Klopcsik János AZ EMBERNEK sokszor okoz­nak örömet a számok. Nem ön­magukban, hanem azokban a dol­gokban, amelyet kifejeznek. Ez­úttal nem arról a bűvös négy, vagy öt számról szólunk, ame­lyek sok-sok ezer, vagy akár egymillió forintnál is nagyobb nyereményt hoznak. A szóban forgó számok hosszú oszlopokban sorakoznak néhány papírlapon Vincze Józsefnek, a szekszárdi járási tanács elnökhelyettesének asztalán. Ámbár, ezek is nyere­ményt jelentenek, sok-sok ezer, és millió forintos nyereményt — a népgazdaságnak, és azoknak az embereknek, akiknek munkája a számok mögött rejtőzködik. — Elmondhatom, hogy a járás­ban talán soha nem mentek olyan jól a mezőgazdasági munkák, mint ezekben a napokban, hetek­ben — nyilatkozik az elnökhe­lyettes. — Az idei eddigi jó ter­méseredmények, a jó idő ugyan­csak meghozta az emberek mun­kakedvét. Lényegében két nagy munkáról beszélhetünk most; a betakarításról és az őszi vetések­ről. — Vegyük először a betakarí­tást. A járásban 23 000 holdon termett kukorica az idén. Ennek közel felén végeztek már a tö­réssel, a szárnak pedig egyne­gyedét vágták le. Igen jó a cu­korrépaszedés üteme is: 1143 hold összterületből már mintegy ki- lencszáz holdról szedték fel. a járásban hét termelőszövetkezet fejezte be ezt ,a munkát. Ami még nem fordult elő... — A burgonyaszedéssel a hu- SzonötDól 19 tsz végzett, a 2478 holdnak közel kilencvenöt száza­lékáról takarították be a termést. A 2226 hold napraforgónak mint­egy húsz százaléka áll még lá­bon. — Tehát már lehet termés- eredményekről beszélni? — Igen. Végleges adatok még nincsenek birtokunkban, de az eddigiekből következtetni lehet, hogy jóval túlhaladjuk a terve­zett járási átlagot. A kukoricater­més a járás északi részén vala­mivel gyengébben fizet, de a déli részen annál jobban, úgy, hogy átlagban húsz mázsán felüli ter­mésre számíthatunk. A burgonya jóval száz mázsán felüli termés­sel fizet. A mozsi tsz-ben mint­egy 180 mázsát szedtek fel egy- egy holdról. A cukorrépa átlag­termése is meghaladja a 200 má­zsát. A bátaszéki tsz-ben három­száz mázsa az eddig betakarított termés átlaga, de Bátán és De­esen is egészen magas terméssel kell számolni. EZEK A SZÁMADATOK is csak táplálhatják a tsz-tagok re­ményét; nem lesz rossz az idei zárszámadás. — És hogyan halad a másik nagy munka, a vetés? — Az ősziek alá eddig mintegy huszonkét és félezer holdon ké­szítették elő a talajt a közös gaz­daságok, a bevetésre váró terület­nek rfyolcvan százalékát. A mö- zsi tsz-ben már száz százalékos ez a munka és Bátán is, ahol például 1300 hold búzát kell vet­ni, a 90 százalék körül tartanak, sőt 35 százalékát már el is vetet­ték. Még az olyan gyengébb tsz- ek is, mint a sárpilisi, a decsi Uj Korszak, jól haladnak a vetés­előkészítéssel, a vetéssel. A járás szövetkezetei egyébként a búzá­nak húsz százalékát, az őszi ár­pának, illetve takarmánybúzának közel kilencven százalékát, a rozsnak nyolcvan százalékát. A mostani idő kimondottan kedvez a munkáknak, és ezt az emberek nagyon jól ki is használják. Az idén olyan jól szervezett a közös munka, hor"r az előző években komoly gondot okozó háztáji munkák — a szüret — sem befo­lyásolják. — És,, ami nem fordult elő a járásban; október elejéig a tava­szi vétések alá a mélyszántásnak negyven százalékát végezték el. Az őszi mélyszántásra váró te­rület pedig több, mint 37 000 hold. Ez az ütem — ha csak nem fordul túl korán rosszra az idő —■ elég lesz ahhoz, hogy ne marad­jon szántanivaló tavaszra. Ez na­gyon nagy dolog lenne, rekord a járás mezőgazdaságának törté­netében. No, de ne kiabáljuk el előre... — Az ellenőrzések során azt is tapasztaltuk — mondja Vincze elvtárs —, hogy a vetések során pontosan betartják az előírt szem­mennyiséget, egyszóval, az egész munkában látszik a kenyérgabo­na-termesztésről tartott ankét haszna. Ezen a főagronómuook- kal, növénytermelő brigádveze­tőkkel tanácskoztunk a legjobb módszerekről. A legjobb érvnek az elmúlt évek gyakorlata, ter­méseredménye bizonyult. De meg­állapodtunk abban is, hogy örök­érvényű tételek, módszerek nin­csenek. A lényeg az, melyik gaz­daság milyen átlagtermést, mi­lyen önköltséggel „tesz az asztal­ra” ... — BEFEJEZÉSÜL mit mond­hatok még? Az idő ez ideig jobb a sokévi átlagnál, az emberek igyekezete, a gépek kihasználása, a munkák menete is felülmúlja a sokévi átlagot. Ennek pedig csak örülni lehet... A papírlapon sokasodó, és most közzétett számok — mögöttük annyi, és jó munka — méltán de­ríthetik örömre a járási tanács elnökhelyettesét. És másokat is ... BJb >

Next

/
Thumbnails
Contents