Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-09 / 239. szám
I ISI 6. október 9. TOLNA MEGYEI NÉPÚJSÁG 5 Egy ember meghalt — húszán tovább söröztek Elektromos „tanár úr66 Dunaföldvárott érnek a borok, de érik egy olyan közhangulat is, amelynek nyomán sürgősen rendet kell tenni a községben. Csütörtökön a községi tanácsháznál, a paksi járásbíróság nyilvános tárgyalást tartott. A tárgyalás a;z egész községet érdekelte. Sőt, az egész község szeme figyelte, vajon milyen lesz, mikor hangzik el bírói pulpitusról olyan ítélet, amely kezdetét jelenti a'változásoknak. Az ítélettel a közvélemény nem elégedett. Pénteken, szinte az egész községben ez volt a téma. Emberek a munkahelyen, az utcán, az ítéletről beszéltek, de lényegében a dunaföldvári állapotok változásának szükségességéről szóltak. Dunaföldvárott a közrend javításra érett. Még augusztusban történt, hogy a község egy részén villanyhálózat-építés miatt tízegynéhány napig nem volt villany. Ebben az ügyben — vagy más indítékok is vezérelték-e, utólag nehéz eldönteni —, Pálföldi Imre dnna- földvári lakos megjelent Biró József tanácselnök portáján, hangoskodott, becsmérelte a köztiszteletben álló embert, majd élet- veszélyesen megfenyegette — saját otthonában. Áz ítélet elhangzott. Biró elvtárs pénteken indulatos állapotban fogadott. Érthető, hisz Pálföldi mindössze tíz hónap börtönbüntetést kapott, és ezt is felfüggesztették. Ezért Biró József és a köz elégedetlensége Dunaföld- várott. Ped'g az ítéletet azután hozták, hogy a tárgyalás során az ülnökök, a bíró alaposan mérlegelte a cselekményt, és az ezért kiróható büntetést. A paragrafusok szerint ennyi büntetés jár. Ez az ítélet egyébként olyan időben hangzott el, amikor a községben a lakosság már nemcsak óhajtja, hanem követeli is a rendcsinálást. Egy ember meghal... A múlt vasárnap délelőtt a 23. számú italboltban Szávolovics Lajos egy társaság nő tagjával meghalt, a húsz ember tovább sörözött. Az italbolt élte vasárnap délelőtti életét. Az emberek lerészegedtek, szalonspiccet gyűjtöttek, azután a déli harangszókor nagy-nagy békességgel hazaindultak, megenni az ünnepi ebédet. Klopcsik János családja meg temetésre készült. Szávolovicsot elvitték a rendőrök. A községben ez most a beszédtéma. Arról senki nem szól, hogy az a húsz ember, aki ott volt a verekedésnél, miért nem fogta le ennek a fenegyereknek a kezét. Az emberek magukba zárkóznak, nem akarnak beavatkozni. Mert Dunaföldvárott sok a „Szávolo- vics”, sok a „Pálföldi”. Ezeknek letelik a büntetésük, azután visz- szajönnek ismét a községbe és bandájuk, rokonságuk gondoskodik arról, hogy továbbra is rettegésben éljen azj aki fel meri szavát emelni e söpredék ellen. Elavult paragrafusok! ? Sokan kérdezik, mit csinál ebben a községben a rendőrség? Sajnos, a rendőrségi emberek kezét a paragrafusok megkötik. Ha erélyesen akarnak érvényt szerezni a lakosság, a törvény érdekének, még nekik származhat ebből bajuk. Néhány hónappal ezelőtt leköpködték ilyen fenegyerekek a község köztiszteletben álló rendőrparancsnokát. A rendőr elvtárs még egy valamire való pofont sem kenhetett le az illetőnek, mert, ha ezt teszi, feljelentik és ennek nyomán a rendőrt vagy lefokozzák, vagy börtönbe csukják, vagy pedig leszerelik... És ezután a dunaföldvári fenegyerekek — lehetnek tán húszán —, ugyanúgy garázdálkodnak, mint korábban. Beszéltem Dunai Istvánnal, akinek italboltjában a szerencsétlen öregembert agyonverte Szávolovics. Dunai nem nyilatkozik. Illetve az ügyről amit mond, az se nem meleg, se nem hideg. Neki továbbra is a pult mögött kell állni, tervét teljesíteni, és ezek a betyárok hordják oda a pénzt. Dunai nem szól ellenük. A verekedéskor egyedül, majd feleségével próbált rendet teremteni. De mit tud két ember egy ilyen behemóttal kezdeni? Dunai azt mondja, sok bosszúságot okoznak nekik, különösen a Kék Duna vendéglőnek, a garázdálko- dók... A községben nem kevesebb, mint kilenc hivatalos italozóhelyen — kocsma, italbolt — rúghatnak be ezek a lumpenproletárok. Sok száz magánháznál ihatják le magukat a sárgaföldig, és akkor még van lehetőségük, hogy elmenjenek és botrányt okozzanak a községben. A rendőrség, az önkéntes rendőrök, munkásőrök szép szóval ezeknél semmire sem mennek. Viszont erélyesen nem avatkozhatnak közbe. így a dunaföldvári közrend egyre romlik. A napokban a tanácselnököt hivatali szobájában felkereste egy asszony. Követelte (!), hogy saját lakóházát a tanács javíttassa meg. Amikor a tanácselnök értésére adta, hogy ez nem lehetséges, mindennek elmondta, csak éppen hajóinasnak nem. Az pedig szinte a mindennapok jelensége, hogy a tanácselnököt csavargók úton-útfélen leállítják, kabátját rángatják, úgy próbálnak szavuknak „nyomatékot” adni. Az elnök mit tehet? Hívja a rendőrt? A csavargó a rendőr szemébe nevet: „Üssön meg, két hét múlva leszereltetem”. A lakosság követeli a rendet! A községben, a vezető beosztású dolgozók körében olyan hangulat alakult ki, hogy itt már senki nem tudja őket megvédeni a csibészektől, a gazemberektől. A lakosság elítéli ugyan, követeli is a rendet, a normális élet megteremtését, de kevés segítséget nyújt tevőlegesen ehhez. Dunaföldvárott érnek a borok. Esténként a tucatnyi kocsmában pofonok csattannak. Békés járókelőket, nőket, gyermekeket molesztálnak. Dunaföldváron érik egy olyan közhangulat, amelynek már csak az utolsó bíztatást kell megadni, és akkor kisöpri a községből a gazembereket, garázdákat, a többi szemétre való néppel együtt. PÁLKOVÁCS JENŐ Az Iskolai Taneszközök Gyára az eddig gyártott szemléltető eszközök mellett számos újdonsággal segíti elő a tanulóifjúság oktatását. Most kezdtek hozzá az elektronikus „Didakto- mat” gyártásához, amely a tanár szerepét tölti be és ellenőrzi a kérdésekre adott helyes feleleteket, újdonság még a mágnessel rögzíthető kémiai képletkirakő-készlet is. A képen: készül az elektromos „tanár úr”, a didaktomat, amely a tanulók helyes, vagy helytelen feleleteit ellenőrzi. Réti Mihály elektroműszerész, Kőmíves Sándor elektrotechnikus és Baranyi István iizemtechnikus a berendezés kapcsolási rendszerét ellenőrzik (MTI fotó — Kácsor László felvétele) 169 óra társadalmi munka „A Tavasz nevet azért választotta a brigád, mert a vállalat életében olyan szerepet kíván betölteni, mint a tavasz a természetben”, — így hangzik a Tamási Körzeti Sütőipari Vállalat központjában dolgozó „Tavasz” szocialista brigád naplójának első mondata. S valóban, a szocialista brigád eddigi tevékenységével tavaszt hozott a vállalat életébe. Legutóbb például társadalmi munkában befestették az ajtókat, ablakokat Ás a szekrényeket. A brigád tagjai összesen 169 munkaórát töltöttek az irodák csinosítására. Alig, hogy befejezték a festést, újabb vállalást tettek: a vállalat központi épülete előtt lévő mintegy 150 méter bosszú járdát, ugyancsak társadalmi munkában lebetonozták. A községi tanács már biztosította a szükséges anyagokat, s így hamarosan hozzákezdenek az újabb vállaláshoz. A szocialista brigád minden dicséretet megérdemel, mert valóban tavaszt varázsol munkahelyén. szemtelenkedett. A vitát verekedés követte és ennek során Szávolovics Klopcsik Jánost megverte. A hatvan éven felüli, idős embert ütötte, rúgta, vágta a garázda, italozó, renitens hírében álló ember. Az italboltban, ahol ez történt, több mint húsz ember asszisztált Szávolovicsnak. A verekedés végén az idős embert székre ültették, amelyen ülve meg is halt. A bírósági orvosszakértő dolga, hogy eldöntse, mennyiben volt köze Szávolovics ütéseinek Klopcsik János halálához. Nyilvánvaló azonban, hogy e verekedés nyomán, ennek hatására halt meg az idős ember. Húszán nézték... De amíg ez az örökké kötekedő, iszákos ember ütötte, verte Klopcsikot, a húsz söröző, borozó ember közül egy sem akadt, ak' lefogta volna a fenegyerek kezét. Sőt, amikor egy rendőrtiszt a helyszínen megjelent, Szávolovics azt is meg akarta verni. Nagy sokára egy önkéntes rendőr jött az intézkedőnek segíteni. A két hivatalos ember megfékezte a verekedőt. A húsz ember ehhez is csak asszisztált. Klopcsik János AZ EMBERNEK sokszor okoznak örömet a számok. Nem önmagukban, hanem azokban a dolgokban, amelyet kifejeznek. Ezúttal nem arról a bűvös négy, vagy öt számról szólunk, amelyek sok-sok ezer, vagy akár egymillió forintnál is nagyobb nyereményt hoznak. A szóban forgó számok hosszú oszlopokban sorakoznak néhány papírlapon Vincze Józsefnek, a szekszárdi járási tanács elnökhelyettesének asztalán. Ámbár, ezek is nyereményt jelentenek, sok-sok ezer, és millió forintos nyereményt — a népgazdaságnak, és azoknak az embereknek, akiknek munkája a számok mögött rejtőzködik. — Elmondhatom, hogy a járásban talán soha nem mentek olyan jól a mezőgazdasági munkák, mint ezekben a napokban, hetekben — nyilatkozik az elnökhelyettes. — Az idei eddigi jó terméseredmények, a jó idő ugyancsak meghozta az emberek munkakedvét. Lényegében két nagy munkáról beszélhetünk most; a betakarításról és az őszi vetésekről. — Vegyük először a betakarítást. A járásban 23 000 holdon termett kukorica az idén. Ennek közel felén végeztek már a töréssel, a szárnak pedig egynegyedét vágták le. Igen jó a cukorrépaszedés üteme is: 1143 hold összterületből már mintegy ki- lencszáz holdról szedték fel. a járásban hét termelőszövetkezet fejezte be ezt ,a munkát. Ami még nem fordult elő... — A burgonyaszedéssel a hu- SzonötDól 19 tsz végzett, a 2478 holdnak közel kilencvenöt százalékáról takarították be a termést. A 2226 hold napraforgónak mintegy húsz százaléka áll még lábon. — Tehát már lehet termés- eredményekről beszélni? — Igen. Végleges adatok még nincsenek birtokunkban, de az eddigiekből következtetni lehet, hogy jóval túlhaladjuk a tervezett járási átlagot. A kukoricatermés a járás északi részén valamivel gyengébben fizet, de a déli részen annál jobban, úgy, hogy átlagban húsz mázsán felüli termésre számíthatunk. A burgonya jóval száz mázsán felüli terméssel fizet. A mozsi tsz-ben mintegy 180 mázsát szedtek fel egy- egy holdról. A cukorrépa átlagtermése is meghaladja a 200 mázsát. A bátaszéki tsz-ben háromszáz mázsa az eddig betakarított termés átlaga, de Bátán és Deesen is egészen magas terméssel kell számolni. EZEK A SZÁMADATOK is csak táplálhatják a tsz-tagok reményét; nem lesz rossz az idei zárszámadás. — És hogyan halad a másik nagy munka, a vetés? — Az ősziek alá eddig mintegy huszonkét és félezer holdon készítették elő a talajt a közös gazdaságok, a bevetésre váró területnek rfyolcvan százalékát. A mö- zsi tsz-ben már száz százalékos ez a munka és Bátán is, ahol például 1300 hold búzát kell vetni, a 90 százalék körül tartanak, sőt 35 százalékát már el is vetették. Még az olyan gyengébb tsz- ek is, mint a sárpilisi, a decsi Uj Korszak, jól haladnak a vetéselőkészítéssel, a vetéssel. A járás szövetkezetei egyébként a búzának húsz százalékát, az őszi árpának, illetve takarmánybúzának közel kilencven százalékát, a rozsnak nyolcvan százalékát. A mostani idő kimondottan kedvez a munkáknak, és ezt az emberek nagyon jól ki is használják. Az idén olyan jól szervezett a közös munka, hor"r az előző években komoly gondot okozó háztáji munkák — a szüret — sem befolyásolják. — És,, ami nem fordult elő a járásban; október elejéig a tavaszi vétések alá a mélyszántásnak negyven százalékát végezték el. Az őszi mélyszántásra váró terület pedig több, mint 37 000 hold. Ez az ütem — ha csak nem fordul túl korán rosszra az idő —■ elég lesz ahhoz, hogy ne maradjon szántanivaló tavaszra. Ez nagyon nagy dolog lenne, rekord a járás mezőgazdaságának történetében. No, de ne kiabáljuk el előre... — Az ellenőrzések során azt is tapasztaltuk — mondja Vincze elvtárs —, hogy a vetések során pontosan betartják az előírt szemmennyiséget, egyszóval, az egész munkában látszik a kenyérgabona-termesztésről tartott ankét haszna. Ezen a főagronómuook- kal, növénytermelő brigádvezetőkkel tanácskoztunk a legjobb módszerekről. A legjobb érvnek az elmúlt évek gyakorlata, terméseredménye bizonyult. De megállapodtunk abban is, hogy örökérvényű tételek, módszerek nincsenek. A lényeg az, melyik gazdaság milyen átlagtermést, milyen önköltséggel „tesz az asztalra” ... — BEFEJEZÉSÜL mit mondhatok még? Az idő ez ideig jobb a sokévi átlagnál, az emberek igyekezete, a gépek kihasználása, a munkák menete is felülmúlja a sokévi átlagot. Ennek pedig csak örülni lehet... A papírlapon sokasodó, és most közzétett számok — mögöttük annyi, és jó munka — méltán deríthetik örömre a járási tanács elnökhelyettesét. És másokat is ... BJb >
