Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
s toi,na megyei népújság 1966. október 30. Rengeteg dolgot láttam, hallottam, tapasztaltam az elmúlt héten. Jártam például Nyugat-Németországban, ott egy bárban találkoztam bizonyos G. W. Collins, amerikai katonával. Collins egy kicsit pityókás volt már, és panaszkodni kezdett. Később elővett' a zsebéből egy táviratot és elém ■tette. A táviratban ez állt: „Nem győztem rád várni stop. ezért férjhez mentem az apádhoz stop, csókol anyád r.top". — Korábban a menyasszonyom volt! — jegyezte meg Collins és sírni kezdett. Az új mechanizmusban nálunk is nagyobb szerepe less a reklámnak. Az új mechanizmusban már nem lesz elég megmagyarázni a jámbor vevőnek, hogy cipőt a cipőboltban és ne az illatszerboltban vásároljon, és hiába kér golyóstoll- l etétet az edényboltban, nem fog kapni sem ott, sem a papírboltban és délután nem árulnak gesztenyepürét a porcelánboltban, viszont nem lehet délután gesztenyepürét kapni a szekszárdi cukrászdákban sem, a tejboltban is csak részben igaz, hogy tejet lehet kapni, tehát hiába reklámozzák: „Tejet a tejboltbóV — mert ez csak a hét hat napjára vonatkozik... A reklámnak szellemesnek kell lennie. Olyannak, amilyeneket Amerikában olvastam. Egy kalapgyár például így reklámozta a kalapjait: Charlie Chaplin is a mi kalapjainkat viseli”. És mindjárt alatta a másik kalapgyár hirdetménye: „Ezért nevet rajta az egész világ!”. Ezen lehet is nevetni. De ki tud azon már nevetni, hogy t.Könyvet a könyvesboltban vásároljon!”? . Egy érdekes újítással találkoztam Unxemburgban. A luxemburgi rádió szombaton délután tizenhárom órától mindent dalban mond el. Előre nevetek azon, mi lesz, ha C mi rádiónk is átveszi a luxemburgi stílust, a jazz után a rádiózásban is? Előfordul akkor, hogy így hallja az ember a hírt: f „Ég a kunyhó, ropog a nád. ..” — és kiderül, hogy Kisgilicén tűz volt. „Kite*ték a holttestet az udvarra” — énekli egy férfi a rendőrségi hírt. „Maros vize folyik csendesen. .." — duruzsolják a vízállásjelentést. „Hideg szél fúj, édesanyám, adja ki a kendőm. .." — énekli a meteorológus az időjárásjelentést. „Szeressük egymást gyerekek..— búgja a kommentárt a békés egymás mellett élésről a kommentátor... A hírek szerint egyelőre nem vezetik be a zenés hírmondást, viszony úgy hallom — csitt, a kormány erről még nem tud semmit —, hogy bevezetik a kétéves szülési szabadságot, amiből a férjet hat hónap, a nőt pedig tizennyolc hónap illeti meg. Így akarják érdekelttét tenni a férfiakat is a nemzet gyarapításában. A következő dolgot nem hallottam, de tanúja voltam. Pécsben ülést tartott a Páneurópa-kongresszus, amelyen többen azt javasolták, hogy az európai nemzetek szellemi kapcsolatainak erősítését szolgáló akadémián dr. Habsburg Ottót válasszák meg álelnöknek. Ezen a dolgon sokat gondolkodtam. Végül is rájöttem, ' hogy a javaslók félreértették az akadémia célkitűzését. Szellemről van szó, nem kísértetről. Most pedig egy ellenőrről lesz szó. A napokban talál-' koztam vele. Éppen ellenőrzött. Egy zsák is volt nála. Akiknél valami baj volt, azok pottyantottak valamit a zsákjába. Csodálkoztam is rajta, hogy természetben fizetik. Mondta ő: elfogadna készpénzt is, de akkor sokan félreérthetnék a dolgot, még azt hihetnék, hogy ő megvesztegethető. De így kizárólag önkéntes alapon történik minden. És. ha valaki nem ad, akkor mi történik? — Feljelentem a gazembert! Ez már döfi! Ö tudja a kötelességét. Mint ahogy tudja az az éjjeliőr is, akivel a minap találkoztam. Éppen lopott. — Hiszen maga itt az éjjeliőr! — Az igaz. De csak éjjel! Most pedig mi van...? Ami igaz, az igaz, nappal volt. És az éjjeliőrtől sem lehet azt követelni, hogy túlórában vigyázzon a nép vagyonára. Elég fárasztó lehet neki egés< éjszaka őrködni afölött, amit nappal el akar vinni. Befejezésül közlöm azt a hirt, amit Tokióban hallottam. Japánban hivatalosan bejelentették, hogy ezentúl magasabb szobákat építenek az új lakásokban, mert megállapították, hogy a japánok'átlagmagassága évről évre nő. A magyaroké pedig, úgy látszik, egyre csökken... Ezzel zárom soraimat. Tisztelettel: A parazita báró Heinrich Hans von Thyssen — az ember, aki mások költségére él és költekezik Az a csütörtök Nyugat-Berlin- ben sötét előjelekkel kezdődött. A Pintsch-Bamag Részvénytársaságnál alkalmazott férfiak és nők előző este izgatott üzemi gyűlésen foglaltak állást, illetőleg tiltakoztak üzemüknek Hessenbe való áthelyezése és a fenyegető elbocsátások ellen. Erejük tudatában határozottan elutasították a konszern vezetőségének terveit. „Jogot és munkát követelünk”, s „Legyen vége a nyugat-berlini kiürítésnek” — kiabálták, majd kérdezték, „Mit csinál a szenátus?” Hit csinál a tulaj ? Aztán felmerült a kérdés, hogy vajon a vállalat tulajdonosa mit csinál? Mi a terve ebben a fatális helyzetben? Nem fél a csődtől? Elöljáróban közölnünk kell, hogy a nagyfőnököt Heinrich- Hans Thyssen-Bornemissza-nak hívják, akit azonkívül még bárónak is titulálnak, és mint a Pintsch—Bamag, RT. részvénytöbbségének tulajdonosa, a vállalat élén áll. Jelenleg Lugano, a svájci milliomos város közelében tartózkodik. Az általa lakott villának 32 szobája van, amelyek mindegyikét az elképzelhető legnagyobb komforttal rendezték be. Heini, így hívják a Thyssen csemetét, a hasonló nevő óriási fegyvergyártó konszern egyik oldalágából származik, olyan férfi, aki mások pénzét és asszonyát szereti, kékvérű és számító oroszlán, aki életében még a kisujját sem görbítette meg, hogy kenyerét megkeresse, ezzel szemben nagyon jól érti a kártyák forgatását. A rulettnek is nagy szakértője. A játékkaszinók állandó vendége. De ezzel e világfi jellemzését még nem fejeztük be. Legnagyobb szenvedélye — a nők. Csápjait hercegnők és próbakisasszonyok felé nyújtja ki. A házastársi Igent eddig háromszor mondta ki, de háromszor vissza is vonta. Midőn első feleségétől, Lippe hercegnőtől elvált, a francia Nina Dyer mannequin-csillag lett „Von Thyssen bárónő”. A házassági szerződés továbbra is biztosította számára Marquan színész szerelmét, de ezt Heini könnyedén tudomásul vette, de a rutinos szoknyavadász számára ez bizonyára nem jelentett semmi rendkívülit. A fiatal Thyssen báró kedvesének egy kitöltetlen csekkfüzeten kívül mesébe illő kincseiket ajándékozott. Olyan dolgokat, amelyek mások kemény munkája nyomán keletkezett profitból származtak: 2 verseny kocsit, amelyek vereteit 14 karátos aranyból készítették, 1 repülőgépet, 4 versenylovat, egy 240 ezer márka értékű gyűrűt, csodálatos gyöngyöket, egy 60 gyémánttal és 100 zafírral ékesített nyakláncot, valamint egy fehér kastélyt a Karib-tenger egyik magányos szigetén. A testsúlynak megfelelő arany _______ M inthogy a fiatal bárónőt „nem érdekelték a .könyvek”,, két fiatal leopárdot, (hászajándékul) egy fekete párducot, 10 kutyát, időtöltés céljából pedig 2 papagájt és 2 kolibrit kapott. Amikor a báró újabb csillagot fedezett fel, túladott Ninán. Ez a válás tekintélyes váltságdíjába került. Heini 250 000 dollárt, 54- kilogramm 10 karátos, aranyat, — ennyit nyomott a szeretett Nina — továbbá Franciaországban egy villát, a párizsi szalonokból beszerezhető új ruhatárhoz szükséges pénzt, továbbá pénzt a javításokra, pénzt egyéb fényűzésre. Végösszeg: 12 millió márka! Ámde Nina ezzel sem elégedett meg. Perelt. „Nevetséges, hogy Olaj és gabona A fenti felvétel Ukrajna poltavai körzetében, a kacsano- vái olajipari vállalat területén készült. A vállalat dolgozói még öt-hat évvel ezelőtt a környező falvak parasztjai voltak. Változatlanul szeretik a földet és ismerik értékét; a búza kalászerdeje ott susog az olajkutak közvetlen közelében. A Poltava-terület egymaga több millió tonna kőolajat termel évente. Ukrajna azonban továbbra is a Szovjetunió legfőbb gabonatermesztő vidéke marad. Az ország gbonatermésének körülbelül egynegyedét Ukrajnában takarítják be. A fúrótornyok lábáig ér a búzamezők végeláthatatlan tengere. nekem a báró havi 3600 márka járadékot akar adni. Nekem legalább 5000-re van szükségem. Már hónapok óta nem tudok Di- ornái bevásárolni, de még Bal- mainnél sem. Nincs mit felvennem.” Ámde Heinit ez nem hatotta meg. Időközben Fiona próbakis- asszonyt, Campbell-Walter angol ellentengernagy lányát vezette oltárhoz. Az esküvőt a Lugano i tó mellett óriási pompával ünnepelték meg. „Fiona — mondta Reini — a legtökéletesebb nő. Minden kívánságát teljesíteni fogom.” És ez meg is történt. Amikor 1963 augusztusában a harmadik számú bárónő beszéltetni akart magáról, a Quick nyugatnémet képes folyóirat megfelelő helyet bocsátott rendelkezésére. A lap elárulta olvasóinak, hogy Fiona asszony Heinijétől egy 1,8 millió márka értékű csatot kapott ajándékba. S hogy az olvasóknak ne kelljen sokáig törni a fejüket a hölgy ízlését illetően, a lap azt is közölte, hogy a vörös hajú Fiona a csatot legszívesebben nerzből készült kabátkáján viseli. Azt azonban, hogy az 1,8 millió 2600 nyugatnémet bányász havi bérének felel meg, a Quick elhallgatta olvasói elől. Aztán a 3. számú is ment _________________ A lig telt el 16 hónap e feltűnést keltő szerelmi kapcsolat legalizálása után, amikor Heini „a jellemek összeegyeztethetetlen sége” címén ismét, most már harmadszor adta be válókeresetét — mégpedig eredménnyel. Mindenesetre volt feleségének 10 napon belül 2 millió svájci frank, majd további 800 000 svájci frank váltságdíjat kellett fizetnie. Ameny- nyiben az a közeljövőben nem megy férjhez, további 2,2 millió svájci márkára tart igényt. így távozott a harmadik feleség. A válás és a vele kapcsolatos miegymás összköltsége: 4,6 millió. Az acélbáró az összeget kiegyenlítette. Pontosan intézkedett, úgy, ahogy a vasúti kalauz szokta megadni a jelet, hogy a vonat el ne késsen. Mert Heini sem akart elkésni. Várta a hobby... A mammon világa Ha másutt kialszik a fény, ott, ahol a báró tartózkodik, minden csillár teljes fénnyel ragyog. Amikor a Pintsch-Bamag RT. munkásai a hideg téli éjszakákon korán lefeküdtek aludni, talán nem is tudták, hogy vállalatuk főrészvényese ugyanakkor vacsorázik. A báró kétszemélyes vacsorája 1200 márkába kerül. Ez az ára az ilyen vacsorának a világ legfényűzőbb szállodájában. E szálloda hirdetése egyébként a következőket közli: 350 ágy — 400 alkalmazott, a szoba ára a főszezonban (egy éjjelre) 1800 márka, a széket kívánságra újra kár pitozzák, a bútorokat kicserélik, a kutyákat úgy szolgálják ki, mint gazdájukat. Ez az acélbáró világa, a mammon világa. Honnan származnak ezek az óriási végkielégítési ösz- szegek, ezek az extravagáns ajándékok, a pénzek, amelyekkel újabb magányos lányokat lehet megvásárolni? Ki teszi lehetővé a báró számára ezt az él ósdi életet? Több mint tízezer munkás és alkalmazott, köztük a Pintsch- Bamag RT nyugat-berlini vállalat 700 dolgozója, akik kö#ül 550 az utcára kerül, mivel a bárónak az osztalék még mindig nem elég. A munkások egyelőre fizetnek, de eljön a nap, amikor a haszonélvezőknek fizetniük kell. Ez olyan bizonyos, minthogy csütörtökre péntek következik. / r i \
