Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)
1966-10-30 / 257. szám
\ Í966. flStőíier TOLNA MEGYEI NEEŰJSAC Emlékérem a politikai irodalom terjesztőinek Első ízben került sor a politikai irodalom tíz- és ótéves terjesztőinek az MSZMP Agit-prop. Bizottsága és a Kossuth Kiadó által alapított emlékérmek átadására. Szomabton délelőtt Szekszárdon, a megyei pártszékház kistermében a politikai irodalom legjobb 16 megyénkben terjesztője jött össze, hogy bensőséges ür népség keretében vegye át a 'jó munka elismeréseként az emlékérmet és a jelvény viselésére jogosító emléklapot. Részt vett az ünnepségen Virág István, a megyei pártbizottság titkára, István József osztály- vezető és Bakács István, a Kossuth Kiadó főosztályvezetője. A méltatást Czvetics Ivánka, a pártbizottság munkatársa mondta el. Hangsúlyozta, hogy a politikai irodalom terjesztése szerves része a pártmunkának. Elősegíti pártunk politikájának megismerését, magyarázását, eszméinek terjesztését. „Azokhoz juttassuk el a politikai kiadványokat, akiknek íródtak” — mondotta, majd kérte, hogy a most éremmel kitüntetettek az eddigihez hasonló ambícióval, érveléssel terjesszék továbbra is a politikai irodalmat. Az emlékérem arany fokozatát adták át Babos Mihályné tolnai selyemgyári és Szabó Károly hőgyészi állami gazdasági terjesztőnek. Az ezüst emlékérmet a bonyhádi járásból Szentes Pál, Cdry Károly, János Jeromos. Farkas János, a dombóvári járásból Horváth Lajos, Venter Józsefné, a szekszárdi járásból Valkó1 Ferencné, Kertész János és Kénig István, majd Pálmai Sándor és Kaszás Lajes- né szekszárdiak, míg a tamási járásból Deli György, Módi János és Knábel Jánosné vette át a Kossuth Kiadó képviselőjétől. Az ünnepély résztvevőinek, az emlékérem tulajdonosainak nevében Odry Károly, a bonyhádi cipőgyár terjesztője mondott köszönetét. A hangulatos ünnepség, szerény vendéglátás után, munkájuk folytatásához megerősödve indultak haza az új emlékérmek tulajdonosai. ' f\ Seprűcirok 100 holdon A ciroktermesztés őshazájából, Békés megyéből hozatott a MÉSZÖV vetőmagot, kiváló minőségben, fémzárolva és mintegy 100 holdon termeltetnek megyénk földművesszövetkezetei a jövő esztendőben cirkot. Ebből 50 holdat egyedül a nagykóaiyi Haladás Termelőszövetekezet vet. Igen örvendetes, hogy gondoskodnak seprűnek valóról a földművesszövetkezetek és a tsz-ek egyaránt. Nagyon gazdaságos a seprűcirok termesztése, kétszeres bevételt jelent. A cirokmag jó takarmány, tápra is be lehet cserélni. A mag és a szakáll, vagyis seprűanyag , együttesen közepes termés esetén is hat-hétezer forint bevételt jelent holdanként. Sőt, öt mázsán felüli magt^rmés esetén mázsánként 50 forint' prémiumot kapnak a termelők, mivel exportra is kelendő áru, Nagy Ákos, a MÉSZÖV munkatársa elmondotta, hogy még egy növényféleség elterjesztésére van kilátás a megyében. A bugás kölest, ami Angliából és Nyugat- Németországból került hazánkba és kitűnő madáreleség, az idén mindössze másfél holdon termesztették Sióagárdon. Az országban ezenkívül csupán Monoron kísérleteztek \fele. Mivel a hazai viszonyok mellett jónak ígérkezik, már nagyobb területre kötnek szerződést néhány tsz-ben, ugyanis a bugás kölest nagy tételekben lehet exportálni Nyugatra. A kommunisták felelőssége jegyében Szemelvények két járási pártértekezlet negyven felszólalásából NEGYVEN FELSZÓLALÁS hangzott el összesen a paksi és a tamási járás kommunistáinak tanácskozásán. Több is lett volna, hiszen az idő rövidsége miatt mindkét helyen le kellett zárni a vitát, mielőtt valamennyi jelentkező szót kaphatott. Az újságíró akkor sem, de most sem vállalkozhat arra, hogy valameny- nyi, elhangzott okos gondolatról, bírálatról, javaslatról beszámoljon, a szűk keretek méginkább kötik, mint a küldötteket, így most is csak néhány, fontosabb kérdésről eshet szó. Annyit mindenképpen el kell mondani, hogy a küldöttek kommunista felelősséggel és nagy hozzáértéssel beszéltek az elmúlt évek eredményeiről, mindennapi életünk gondjairól, a jövőbeni tennivalókról. A legtöbb szó — természetesen — a falu mezőgazdasági helyzetéről, fejlődéséről esett. Sokoldalúan vitatták a küldöttek a falu gondjait. Öröm csendült ki azokból a felszólalásokból, amelyekben az eredményekről számoltak be,, féltő aggódás késztette a felszólalókat, amikor a fejlődést akadályozó különféle nehézségeknek adtak hangot. Uj módon vetődött fel a népesség csökkenésének kérdése, a falusi fiatalság elvándorlása. Voltak, akik az egyetlen megoldást a gyors iparosításban látták. A mezőgazdaságban dolgozó kommunisták többsége azonban inkább a másik oldalt feszegette, hogyan lehetne a falun is olyan élet- és munkakörülményeket tetem ten i, amelyek ott marasztalják az emberekét. A bölcskei Petőfi Tsz elnöke az elvándorlás fő okát abban látja, hogy a szövetkezetekben nem tudják azokat a szociális körülményeket biztosítani, amit az • ipar, a város tud adrfi. Fontos tennivaló a komplex gépesítés. Az iparhoz hasonló munkakörülményeket kell teremteni a mezőgazdaságban is — mondta Péti József regölyi tsz- elnök, ahol lehet bevezetni a két műszakot. A keresetben már nemigen van különbség, sőt, helyenként vpn, de a mezőgazdaság javára. Most már a munkakörülményeken kell változtatni. Tűr— Tudja, milyen bolond az ember. Amíg bírja, erőlködik, aztán, ha rámegy az egészsége, mindent odaadna, hogy meggyógyuljon. Igaz, most nem kell fizetni. Csak gyógyulni. Azért sok jó van a demokráciában, mert a Tóth Péter éjjeliőr felesége is tüdőbeteg volt, a gyerekük meg koraszülött és a Tóth Péternek talán nem lenne se felesége, se gyereke. Egész nap egyetlen emberrel találkoztam, aki elégedetlenkedett. Azt mondja, gyalázatos az idei kukoricatermés. Megnyomta a víz a kukoricát, csak itt—ott éri el a harminc mázsát holdanként. Persze tavaly ötvenet is termett egy- egy hold. Kicsit jellemző Alsónyéken a közhangulatra annak a férfinak a kedélyessége, aki estefelé vicceket mesélt a zöldségbolt előtt néhányunknak, s elmondta azt is: meghagyta ő az orvosnak, hasra fektessék majd a koporsóban, mert.. Boldog ember, aki így készül a halálra: eszeágában sincs mostanában elköltözni az árnyékvilágból a másvilágra. Azt hiszem, Alsónyéken a másvilág a legtöbb ember szemében ez a világ, szó- szerint, tudniillik más, mint régen. Nem hisznek csodákban, nem képmutatók. Aki elmegy vasárnap a templomba, elénekli a ^zsoltárt, aztán siet haza az ün- "hepi ebédre. Ez a helyzet, mindent egybevetve. A legboldogabb ember valószínűleg Heronyányi János, a fő- agreinómus kocsisa. Az, hogy sokat rossebezik, csak formaság, modorbeli kérdés. Nem ragadt rá a bárónál az arisztokratizmusból semmi. Parádéskocsis volt a múlt rendszerben és most is már nyolc év óta hintón ül, jó sora van. — Lekopogom, hála istennek, eddig még semmi baj. Amíg én föl tudok mászni a kocsira, kocsis leszek. Hanem tudja mi voltam én tizenkilencben? Végig vöröskatona voltam, méghozzá géppuskás. Az öreg portréja, 1919-et leszámítva, egysíkúnak tűnik: mindig csak hintó. Milyen proletárember ez? Miféle veterán? Na, de a teljes kép így fest: majd egy évtizedig béreskedett, tizenkét éves korától, aztán a Tanácsköztársaság bukása után leköpködték és nem is lett azonnal parádéskocsis. Most meg olyan furcsán húzza a lábát. Végeredményben pedig nem önmagára büszke, hanem az unokájára, aki Lenin- grádban szerez diplomát. „Nagy eszű gyerek” . • Továbbá arra is büszke az öreg Heronyányi, láthatóan, amit határjárás közben megtudtam az alsónyéki emberekről. Kikocsiz- tunk Marczi József főagronómus- sal tettünk egy kis körutat. A föld kemény volt, a köcsiúton kőkemény. Csakugyan, akár a kő. A mezei munka jól halad, elmorzsolják a gépek a kemény rögöket is. Találkoztunk két csősszfel. Horváth Jánostól megkérdeztem, előfordul-e lopás, és kik teszik. Nincs lopás, azt mondja. — Egyik a másikéra úgy vigyáz, mintha a sajátja volna... (A művelésre tagonként kiosztott kapás területekről van szó). —.. .csak a maszek fuvarosok csipkednek bele az út szélén a kukoricába, de azok nem is alsónyékiek. .. .És nem a szocializmus útján járnak a fuvarosok, teszem hozzá magamban, hanem a dűlő- úton, pedig a kövesúton is mehetnének. .. A szövetkezet most már egészen jól fizet, tavaly majdnem húszezer forint volt az egy dolgozó tagra jutó átlagos részesedés. Csak az a baj, hogy a tagság egyharmada nem dolgozó, hanem öreg. Egyrészt ez jellemző a szövetkezetre, másrészt meg az, hogy a vezetői nem cserélődnek. Horváth József elnök és Ott János főkönyvelő egyaránt 1959. óta tölti be tisztségét. Az idei termések jók. Sokkal többet adott a búza, a burgonya, a cukorrépa, meg a kender, mint amennyire számítottak. Egyedül a kukorica gyalázatos, alig éri el a harminc mázsát. GEMENCZI JÓZSEF (Folytatjuk) betettem állapot, hogy az új istállóknál keramitkockás, csempé- zett takarmány előkészítő van, az állatgondozónak azonban földes, vagy legjobb esetben téglaburkolatú, pár négyzetméteres a pihenőszobája. A kohászt, a géplaka- katost és a textiltechnikust, ha kijöttek a gyárból és hazavilla- mosoznak, nem lehet megkülönböztetni egymástól a ruhájukról, vagy a szagukról. A mezőgazdasági dolgozó, az állattenyésztő már messziről „érezteti” mesterségét. A fiatalság otthon marasztalása szükségessé teszi, többek közt az intenzívebb községfejlesz- tést is. Péti elvtárs beszámolt, hogy ők legutóbb ötvenezer forintot adtak a községnek strandfürdőépítésre, hozzájárultak húszezer forint értékű munkával is. Béleczki János magyarkeszi tanácselnök is erre világított rá hozzászólásában, amikor elmondta, hogy egyes tsz-vezetők — főleg azok közül, akik pár évre vállalják a megbízatást — csak a gyorsan megtérülő beruházásokra törekednek, aSniből e rövid pár év alatt is nagy eredményeket lehet produkálni, a falu általános fejlődésével, ennek elősegítésével már kevésbé. Pedig ez is csökkenhetné az elvándorlást. A paksi járásból háromezren járnak el máshova, az iparba dolgozni — mondta Varga István járási tanácselnök — ezek egy részének itt is tehetne munkát adni, ha jobban fejlődne az ipar. Persze, mint többen rámutattak, a gyors iparosítás a mezőgazdaságtól vonna el munkaerőt, de tény az is, hogy ha nem iparosítunk, akkor is elmennek, akik el akarnak menni. Csak éppen nem helyben keresnek munkát, hanem ötven-száz kilométerre. A legfontosabb tehát az, hogy a mezőgazdaságban, a jobb élet- és munkakörülmények marasztalják ott az embereket. „BENYÚJTOTTA A SZÁMLÁT” több felszólaló mindkét pártéitekezleten az iparnak, a mezőgazdaságnak egyaránt. Tamásiban is, Pakson is sok szó esett arról, hogy az ipar alaposabban készüljön fel a mezőgazdaság termékeinek átvételére, ne akadályozza 'a betakarítást is az, hogy egy váratlanul jó termést az ipar, a felvásárló szervek nem tudnak átvenni. Nagy érdeklődés fogadta Rigóczky elvtársnak, a dunaföldvári földmű^esszö vetkezet elnökének bejelentését, amikor elmondta, hogy az eddiginél sokkal jobb együttműködést alakítanak ki a tsz-ekkel. megvalósítják a közös érdekeltséget. A jövedelem 50 százalékát a szerződéses kötelezettségek teljesítésének arányában osztják szét a tsz-ek között. A Paksi Konzervgyár párttitkára felhívta a figyelmet, hogy egyes nyersanyagokért száz-kétszáz kilométerre is el kell menniök, mert a környékbeli mezőgazdasági üzemektől nem kapják meg, azok nem termelik. Ha az iparosítást követeljük, akkor a meglevő ipar 1 nyersanyagellátását kell mindenekelőtt biztosítani. Lakos József pálfai tsz-elnök a jobb növény- , fajtákat kérte a termeltetőktől. Érdekes javaslatot tett Tamásiban Péti József elvtárs: Megállapodást lehetne kötni ipari üzemekkel a tsz-tagok téli foglalkoztatásának biztosítására. Kettős haszonnal járna ez, csökkentené az elvándorlást, jó jövedelmet biztosítana emellett a szövetkezeti tagságnak. Zrínyi József, a Kanacsi Állami Gazdaság párttitkára elmondta, hogy sokat segíthetnének az állami gazdaságok a szövetkezeteknek, ha rendszeressé válna a tsz- és tanácsi vezetek tapasztalatcsere-látogatása a gazdaságokban. Különösen a tamási járás kommunistáinak tanácskozásán foglalkoztak sokat a nők helyzetével. Úgy látszik, rendszeresen visszatérő megállapítás, hogy» a nőket, nem vonják eléggé be a vezetésbe, a mozgalmi munkába. Az értekezlet három női felszólalója (a negyedik Benke Valéria elvtársnő, a Központi Bizottság tagja Volt) önmagában is rácáfolt a nők passzivitásáról szóló megállapításra, másrészt azonban meg is indokolták ezt. Hajdics Istvánná, a tamási Vörös Szikra Tsz tagja beszélt a második műszak terheiről (sok esetben az „első" műszak is hosszabb, mint a férjeké), a régi, maradi nézetekről, de a férjeknek is a „fejére olvasott”, akik maguk is akadályozzák, hogy feleségük bekapcsolódjék a mozgalmi munkába. Ismer több pártfunkcionáriust, akiír már egy-két évtized óta tevékenykednek, ezzel azonban összé- férhetőnek tartják, hogy a feleségük nem párttag, de még a tömegszervezetek munkájában sem vesz részt. TÖBBEN ELEMEZTÉK a pártélet helyzetét, a pártmunka kérdéséit, az ideológiai munka problémáit. Különösen a paksi járás pártértekezletén vitatkoztak a küldöttek a kommunisták szakmai képzettségének fontosságáról, arról, hogy nem szabad szembeállítani a szakmai és politikai képzettséget, megbízhatóságot. A járási pártértekezletek fontos határkövei voltak a járás fejlődésének, bizonyos, hogy az ott elhangzott javaslatok megvalósítása elősegíti a további előrehaladást. <J) A Tata melletti lőtéren,rendezték meg az aknavetős munkás- őr-alparancsnokok őszi lőgyakorlatát. A komoly szaktudást igénylő gyakorlaton kváláan vizsgáztak a résztvevők. A képen: tüzelőállás a lőtéren. (MTI fotó — Fényes Tamás felv.)
