Tolna Megyei Népújság, 1966. október (16. évfolyam, 232-257. szám)

1966-10-04 / 234. szám

> % ‘ ■ ' mAG>nc*msmi egyesültet >LNA h.ZGYE^ m m NÉPÚJSÁG A MAGYAR SZOCIALISTA MUNKÁSPÁRT TOLNA MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS A MEGYEI TANÁCS LAPJA XVI. évfolyam, 234. szám ARA: 60 FILLÉR Kedd, 1966. október 4. 5. o. ÉLETET ADÓ EMBEREK Évek óta hozzászoktunk a pla­káthoz: „Életet ad — aki vért ad!” A plakát, a véradómozgalom is életünkhöz tartozik. A vér is. Évente körülbelül háromezer liter vér kell Tolna megyében, Tolna ■'megyei dolgozók gyógyításához. A vér kell! Hangsúlyozni nem lehet eléggé, mert élet múlik a vér hiá­nyán. Ma lehet, hogj amikor az Olva­só e sorokat böngészi, már elvé­gezték a szekszárdi kórházban N. János tüdőbetegen az operációt. E műtéthez csak úgy foghatnak hoz­á, hogy az azonos vércsoportból lalább másfél-két liter friss vér .ndelkezésre áll. A megyei vér- adóállomás egyik vezetőjével foly­tattam beszélgetést, ő úgy beszél a véradómozgalomról, mint aki tud­ja, hogy ez nélkülözhetetlen. Akik vért adni mennek, már tudják, hogy a vér — az életet jelenti. Az elmúlt hetekben egy baleset foly­tán megsérült egy húsz év körüli fiatalember. Vér kellett neki. Sok vér. Tíz liter. Ennyi vér adásához legalább háromszáz embert kell megfciozgatni. a háromszáz vér­adó közül akad harminc-negyven- ötven, akik azonosok a kért vérrel. És nem ritka, amikor három-négy liter vér kell. Az ilyen eseteket már nem úgy tartják számon, hogy különlegesség. Ez természe­tes. Tegnap Szekszárdon véradóna­pok kezdődtek. A belvárosi pártszervezet szék­házában, az irodák, nagytermek átalakultak egészségügyi intéz­ménnyé. Ide jöttek ezen a szép októberi napon több mint kétszá­zan vért adni. A városban nyolc véradónapot rendeznek közel egymásutánban. A véradónapokon négyszáz liter vért kívánnak összegyűjteni a szakemberek. A négyszáz liter vér nem sok. így szakaszosan össze­gyűjtve, éppen elegendő — más gyűjtőnapokkal egyeztetve — a gyógyászati szükséglethez. És ami terven felül van, azt tartalékolják. Nincs a világon olyan ország, ahol ne képeznének a vérplazmából tartalékot. Tömegszerencsétlenség, elemi csapás — nem érheti hazán­kat sem készületlenül. A terven felül adott vér — az első napi eredmények arra engednek követ­keztetni, hogy lesz ilyen — az em­berek nagy fokú fellősségérzeté- ről, áldozatvállalásáról tanúsko- . dik. De áldozat-e a véradás? A szakemberek azt mondják, két-három óra alatt a szervezet pótolja a három-három és fél deci adott vért. Az orvos azt mondja: egy szüléskor több mint három deci vér elfolyik, mégsem kell transzfúzióval pótolni. A vér könnyein pótlódik, az emberek ezt is tudják. És mennyi­re így van, azt a szekszárdi-vér- adónapok is bizonyítják. Jönnek az emberek, életet adni. Olyanok, akik először éppen úgy drukkol­tak talán, mint a most először vért adók. A félsz tartja vissza az emberek nagy tömegét. A mostani tömeg már tudja, hogy a féléz, csak az első tűszúrásig, vizsgá­latig tart. Major Ferenc BM-dolgozó már tizennégy liter vért adott. Tegnap, véradás után, bőséges tízórai fo­gyasztása közben nevetve mesélte első véradós kollégáinak, hogy elő­ször, még talán neki is melege volt. Most? Jószerint a kis üveg sör, meg a bőséges tízórai pótolja azt a „néhány cseppet”. A városi véradónapok keretében társadalmi bizottság alakult azzal a céllal, hogy a dolgozók körében felvilágosítást végezzen. Ez a bi­zottság az első véradónapra a párt és a tanács apparátusát, a bí­róságot, rendőrséget, ügyészséget, postát, az MHS-t és a pedagóguso­kat hívta, többek között. Tegnap több mint kétszázan feküdtek fel az asztalra és nyújtották karjukat, hogy életet adjanak — életükből. Talán nagy szavak ezek így, de ha az ember meghallgatja a Birtalan házaspárt — az asszony és az em­ber is többszörös véradó — és tu­domásul vesszük, hogy ez a két ember milyen boldog volt, hogy életet adhatott. „Levelet is kap­tunk azoktól, akik vérünkkel gyó­gyultak meg ...” Berta József, Bő- röcz János, Tamási István, Antal János, Varga István, és még sok­sok véradó abban a tudatban él­het, hogy elősegítették embertár­suk meggyógyulását. Az életet adó vér vonatkozásá­ban megyénk önellátó. E véradó­napok, amelyek immár egész vá­rost, falut megmozgató társadalmi események, bizonyítják egyben az't is, hogy a pénzért vett véradásnál erre jobban alapozhatunk. Az emberek szeretik a külsőségeket, és nincsenek rászorulva a néhány tízesre. És egyébként is — mon­dotta az egyik vért adó börtönőr — attól a betegtől sem kérik a vérért a pénzt. És pont mi kérjük? — mondja egy másik véradó. És éppen a szekszárdi véradónapok alkalmából lehettünk tanúi annak, hogy mennyire mozgalommá tud ez is válni. A Bőrdíszmű Vállalat dolgozói versenyt hirdettek a leg­nagyobb üzemek között, ki ad több vért. Az AKÖV, a DÉDÁSZ, a két építőipari vállalat és a Mű­szergyár kollektívájához szólt a bőrdíszművesek levele. És a vá­lasz is jön. Minden üzemben a tö­megszervezetek, az önkéntes vér­adó munkások megmozdultak, hogy e nemes dologban vetélked­jenek. Több vér több életet jelent. A szekszárdi véradónapokon kö­rülbelül másfélezer embertől vesz­nek majd vért. Az egészségügyi intézmények, a Földmérési Hiva­tal, az Állami Biztosító, meg az OTP, a Népbolt, meg az Fmsz, a Nyomda és a Vízművek dolgozói a következő hetekben jönnek majd, hogy vért adjanak. Tegnap a szekszárdi kórházban viszonylag nem sok vért használ­tak fel. Néhány újszülött vérét kellett kicserélni, súlyos műtét al­kalmából használtak fel néhány litert. A heti vérfelhasználási át­lag 35—40 liter között van. Ez a mennyiség nem sok. A szekszárdi véradónápokon 10—12 hétre ele­gendő vért gyűjtenek. De van a megyében még két kórház. Sok száz beteg. Ezek mind gyógyulni akarnak. Ezek mind életet kérnek. Adjunk életet, adjunk vért! PÁLKOVÁCS JENŐ Kállai Gyula fogadta a mali igazságügyminisztert Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke hivatalában fogadta Ma- dira Keita igazságügyminisztert, a hazánkban tartózkodó mali gazdasági kormányküldöttség .ve­zetőjét Ä látogatáson jelen volt Bíró József külkereskedelmi mi­niszter és Ya Doumbia, a Mali Köztársaság hazánkba akkredi­tált nagykövete, Szabadságharcosok sikeres támadása Dél-Vietnamban Washingtoni jelentés szerint vasárnap több amerikai politikus nyilatkozott a televízióban Viet­namról. Humphrey alelnök és Goldwater volt köztársaságpárti elnökjelölt azt hangoztatták, hogy véleményük szerint a vietnami háború nem lesz választási téma, mivel szerintük az amerikai la­kosság szükségesnek tartja a háborút. Goldwater kijelentette, tetszik neki Vietnam bombázásá­nak fokozása. A Newswek című amerikai hetilap szerint az amerikai had­ügyminisztérium az év végéig mintegy 360—375 000 főre szándé­kozik növelni a Vietnamban har­coló amerikai csapatok létszámát. Ugyancsak az amerikai hetilap közli, hogy Edward Lansdale, aki a dél-vietnami lakosság „pacifi- zálását” irányítja, rendkívül elé­gedetlen azzal a móddal, ahogy javaslatait megvalósítják. A volt re, ha a program megvalósításá­ban nem következik be változás. Hanoiból jelenti az Üj Kína, hogy a dél-vietnami felszabadító erők Dinh Dinh tartományban a szeptember 22-ről 23-ra virradó és az azt követő éjszakán nagy csatát vívtak az amerikai agresz- szorokkal, megöltek, illetve meg­sebesítettek csaknem ezer ellen­séges katonát, továbbá megsem­misítették a dél-vietnami kor­mánycsapatok egyik zászlóalját. A partizánok támadást intéztek az agresszorok repülői és gépjár­művei ellen, amelyeket éppen egy nagyobb akcióra vontak ösz- sze. A tüzérségi támadás olyan váratlanul érte az amerikaiakat, hogy 90 repülőgépük és helikop­tereik közül csak három tudott a magasba emelkedni, a többit megrongálták, vagy megsemmi­sítették a partizánok tüzérségi lövedéke. A francia országos befeetanacs szombaton és vasárnap Párizs­ban tartott ülésén határozatot fo­gadott el, amely hangoztatja, hogy a vietnami konfliktusban semmiféle megoldás nem lehet­séges addig, amíg az amerikai kormányzat el nem ismeri, hogy itt egy nép a saját otthonában néz szembe egy expedíciós had­sereggel, amely a háborút az ő területére vitte. A béketanács elhatározta, hogy „Az igazság Vietnamról” címmel füzetet ad ki. A füzet angolul is megjelenik, hogy a francia békeharcosok megküldhessék ame­rikai ismerőseiknek. Szombatom délután a Loire- Rhone békemenet mintegy há­romezer résztvevője a lyoni ame­rikai konzulátus elé vonult és 35 ezer aláírással ellátott tiltakozást nyújtott át. repülőtábornok állítólag lemon­dással fenyegetőzik arra az eset­Walter Ulbricht átutazott Budapesten Útban hazafelé, október 2-án a késő éjjeli órákban áthaladt Budapesten Walter Ulbrichlnak, a Német Szocialista Egységpárt Központi Bizottsága első titkárá­nak, az NDK államtanácsa el­nökének vezetésével Jugoszláviá­ban járt NDK párt- és kormány- küldöttség különvonata. A kül­döttséget a pályaudvaron Kállai Gyula, a Magyar Szocialista Mun­káspárt Politikai Bizottságának tagja, a kormány elnöke, és Gás­pár Sándor, a Magyar Szocialista Munkáspárt Politikai Bizottságá­nak tagja, a SZOT főtitkára üd­vözölték. Lenin testőrei a mauzóleumnál Moszkva (MTI) Moszkvában szokatlan díszőrséget láthattak a Lenin-mauzóleumnál a Vörös tér látogatói. Lenin egykori személyi őrségének még hét életben levő tagja 42 év után Moszkvában adott találkozót egymásnak. A hét veterán a Szovjetunió legkülönbö­zőbb részeiből jött el és a Kreml díszőrségének fiatal tagjaival együtt feszes vigyázzban állt dísz­őrséget a mauzóleum bejáratánál. Dobi István és Kállai Gyula fogadta a mongol parlamenti küldöttséget Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke és Kállai Gyula, a Minisztertanács elnöke hétfőn az Országház Mun­kácsy termében fogadta a mon­gol parlamenti küldöttséget, élén Szandzsin Bétával, a nagy népű hurál elnökségének elnökhelyet­tesével. A fogadásnál jelen volt Pólyák János, az országgyűlés alelnöke, valamint Magalzsavin Zsamsz- ran, a Mongol Népköztársaság budapesti nagykövete. A magyar államférfiak baráti eszmecserét folytattak a delegáció tagjaival a magyar—mongol kapcsolat» k fejlődéséről, a mongol parlamenti küldöttség magyarországi látoga­tásának tapasztalatairól, a két nép szocialista építőmumkájának eredményeiről, továbbá feladatai­ról, a nemzetközi helyzet egyes kérdéseiről. Á fogadást követően a mongol parlamenti küldöttség tagjai részt vettek az Országház gobelin ter­mében tiszteletiikre adott búcsú - ebéden. A borpincészet megkezdte a szőlő átvételét Teljes, lendülettel folyik á szü­ret a szekszárdi szőlőhegyen. Az állami gazdaság már korábban megkezdte a borszőlő általános szünetelését, a hét végén azon­ban a magánosoknál is teljes lendületet vett. Az elmúlt hetek jó időjárása után a hét végére hirtelen eső köszöntött, ami fo­kozta a rothadási veszélyt, ezért az eső elálltával mindenütt meg­jelentek a szüretesek. Saramó. Jenő, az Állami Bor pincészet ve­zetője közölte, hétfőn megkezd­ték a borszőlő átvételét. A szeptember eleji vihar­jég után kezdődött rothadás ugyanis megállt a napsütéses időjárás következtében, de a mostani eső után már nem tanácsos kint hagyni a termést. Az állami gazdaságban a mi­nőség nagyjából azonos a múlt évivel, egyes helyeken pedig jobb — amint Kovács Ferenc pincemester közölte. A mennyi­séget elsősorban az fokozza, hogy új területek fordultak termőre ez évben. Amint közismert, Apró Antal elutazott Moszkvába Apró Antal, a Minisztertanács elnökhelyettese vasárnap Moszk­vába utazott a KGST végrehajtó bizottságának 25. ülésére. A KGST-tanácskozás után Apró Antal részt vesz a Magyar—Szov­jet Gazdasági és Műszaki Tudo­mányos Együttműködési Kor­mányközi Bizottság IV. ülésén. Búcsúztatására a Ferihegyi repü­lőtéren megjelent Kovács Imre élelmezésügyi miniszter, ott volt F. J. Tyitov, a Szovjetunió buda­pesti nagykövete is. (MTI). , - * Mint minden évben, ezúttal is több száz tonna borszőlőt vásárolnak fel, hogy abból egységes minőségű bort állít­sanak elő nagy mennyiségben. A bor forgalmazásánál ugyanis az a célszerű, ha ugyanabból a mi­nőségből nagy mennyiség áll rendelkezésre, különben nehéz ér­tékesíteni. A kék szőlőinél a cu­korfok igen ingadozó, általában 15—19. Ez azt mutatja, hogy egyes helyeken akkor is meg kellett kezdeni a szüretet, ba még jobb lett volna vele várni leg­alább egy hetetj az állami gazdaság négy ezüstérmet szerzett a leg­utóbbi budapesti nemzetközi borversenyen a tavalyi bo­raival. Tavaly rossz évjárat volt, az idén sem a legkedvezőbb, de minden alap megvan ahhoz, hogy szakszerű kezeléssel ez évben is jó minőségű bort állítsanak elő. Háromházi Györgynek, aki arany­érmet nyert a nemzetközi bor­versenyen, ugyancsak az a véle­ménye, hogy ez évben is lelhet kiváló borokat készíteni, mert az alapanyag megvan hozzá.

Next

/
Thumbnails
Contents